2013. februári imaszándékok

Általános szándék: Hogy az elvándorló családok, különösen az édesanyák, nehézségeikben támogatást és kíséretet kapjanak.

Megdöbbentő nemzetközi adat: 2000-ben az elvándoroltak száma 150 millió volt, és ez a szám 2010-ig 214 millióra nőtt; főleg nyomor, kegyetlen háborúk, éghajlati változások, természeti csapások nyomására.

Korábban főleg férfiak, családapák vándoroltak, hogy évekkel később pénzt küldhessenek családjuknak, vagy megtakarított pénzzel térhessenek haza. Napjainkban egyre inkább nők vándorolnak: a családon belüli magukra maradás vagy erőszak elől menekülnek, gyakran apró gyerekekkel, és a titkos menekülés bizony sokszor kemény összegekbe kerül. Sebezhetők, ki vannak téve erőszaknak, zsarolásnak, rosszul megfizetett munkának, kulturális sokknak. Jelenleg a menekülők 49 százaléka nő, és csak igen kevesen tudnak később hazatérni. A családok szétszakítottsága sokféle és rengeteg bajt hoz magával. Még a szabadon vállalt és előkészített elvándorlás is gyakran súlyos következményekkel jár: alkoholizmus, kábítószerezés, elszigeteltség. Külön problémát jelentenek az elvándorlók gyermekei.

A családok újraegyesülése csak egy első lépés a megoldás felé. Szükség van a társadalom fokozott odafigyelésére, megelőzési és beavatkozási stratégiákra. Tudatosan jól működő, nemzethatárokon átnyúló társadalmi együttműködés kell a sikerhez; ez tudja az elvándorlás áldozatait segíteni és önmaguk segítésére vezetni – családban, helyi kisközösségben, országos viszonylatban.

Ebből a vázlatos áttekintésből ihletést és kedvet kaphatunk ahhoz, hogy imádságunk állhatatos, buzgó és bizakodó legyen, a probléma számos szempontját átélje a végtelenül hatalmas és szerető Isten előtt.

(Az Olaszországban és Latin-Amerikában dolgozó Leticia Marin transzkulturális pszichológus nyomán)

 

Missziós szándék: Hogy azok a népességek, amelyek háborúkat és összetűzéseket élnek meg, vezető szerepet kapjanak egy békés jövő építésében.

Mintegy negyven fegyveres összetűzés zajlik világszerte. A modern háborúkban a civilek veszteségei folyton növekszenek, arányban az elhalálozások összességével. Ez az átlagaránynál jobban érinti a sebezhető csoportokat, nevezetesen a gyermekeket, az időseket, a betegeket. A fegyveres összetűzések darabokra szedik a közösségeket, a homogén gazdasági és társadalmi egységeket, megzavarják az együttélés rendjét, a személyeket hazájuk elhagyására kényszerítik, bizonytalan körülmények között élő hajléktalanokká teszik.

A háború anyagi, lelki, érzelmi, lelkiéleti következményei nemzedékek során át megmaradnak. A háború eleve lerombolja a tartós fejlődést. Az emberek a nyomor megszűnéséért küzdenek, közben a család egyes tagjait megölték vagy szétszórták; az emberek életének sokféle elemeit megtizedelték, megfertőzték, lerombolták.

Amikor a szentatyával azért imádkozunk, hogy a háborúk áldozatai építőivé váljanak egy békés jövőnek, elismerjük, hogy a polgárok, a katonák, a politikusok (valamennyien az erőszak szítói és egyben áldozatai) képesek hozzájárulni tartós béke kialakításához. Képesek akkor, ha az irgalmas és szerető Istenbe vetett hit serkenti és erősíti őket. Éltető kapcsolatok bontakoznak ki: önmagunkkal, a többiekkel, a teremtett világgal, végső soron a jó Istennel – minden nagyon negatív élmény ellenére.

A béke Isten adománya. Fontosak a technikák és s stratégiák; de a leghatékonyabb béketeremtők – akik a világban pozitív átalakulásokat hoznak létre – azok a nők és férfiak, akik igazán a béke embereivé váltak.

Valamennyien ismerünk ihletett és elszánt személyeket; egyeseket nemzetközi szinten magasztalnak, a legtöbben névtelenek maradnak. Assisi Szent Ferenc és Loyolai Szent Ignác katonák voltak mind a ketten; múltbeli tapasztalataik részévé váltak a közösségvállalásra meg a kiengesztelődésre való megtérésük folyamatának. Korunkban az „Eltűntek anyukái” Argentínában vagy Romero érsek Salvadorban, akiket személyesen érintett az erőszak, megmutatták a népeik békés jövőjének építését szolgáló utat. Talán mi is ismerünk olyanokat, akik az elszenvedett erőszak megrázkódtatását beépítették életükbe, és így lettek a béke munkásai; példájuk segít minket az imádkozásban és saját életünk alakításában.

(Gearóid Francisco Ó’Conaire ferences, Justitia et Pax Bizottság, Róma)

Frissítve: 2018. május 14.