2013. novemberi imaszándékok

Általános: Hogy azok a papok, akik nehézségeket élnek meg, bátorítást nyerjenek szenvedésükben, támaszt kételyeikben és megerősítést hűségükben.
A papok nagy többsége hálával és örömmel gondol vissza pappá szentelésének napjára. Visszaemlékeznek a lelkesen mondott első szentmiséjükre, amikor ünneplő hívek sokasága vette körül őket. Arra is emlékeznek, hogy milyen meghatottan mondták ki először az eucharisztikus átváltoztatás szavait, és tartották kezükben és adták az áldozó híveknek a kenyér és bor színében jelenlevő Krisztust. Hálásan gondolnak vissza azokra a napokra, amikor először mondhatták ki Jézus nevében szentgyónási feloldozás szavait, amelyekkel tisztára mosták és békével ajándékozták meg a embertestvéreiket. Szép emlékként marad meg az is, hogy hirdethették Krisztus nevében az evangélium igazságát és irányíthatták az embereket a szeretet útján az örök élet felé.
Ezeknek az élményeknek, és az ezeket követő hasonló későbbi élménynek az volt a nagy értéke, hogy Jézus Krisztus nevében, az ő eszközeként és az ő erejére támaszkodva élte meg a pap az ő papi életét.
Az évek multával azonban a pap kezdi érezni hivatásának nehézségeit is. Van úgy, hogy a közfelfogás alakulása, a médiumok üzenetei, a kultúra változása, a tudományok új meglátásai olyan kihívásokat kezdenek jelenteni a pap által hirdetendő tanítás számára, melyekre nem érzi magát felkészültnek. Kételyek kezdik mardosni lelkét, és ezek egyre erősödnek. Hozzájön, hogy az évek múlásával kezdenek jelentkezni az öregedés jelei, fellépnek a munka lendületét bénító betegségek. Fizikai ereje csökkenésével egyre fájdalmasabban érzi meg a celibátusban élő pap magányosságát, a szerető és támogató környezet hiányát. Van úgy, hogy a pap úgy érzi, hogy nincsen se ideje, se ereje egyre halmozódó feladatainak betöltésére, hiányoznak az elkötelezett munkatársak, hiányoznak az anyagi eszközök, nem tud eleget tenni súlyos feladatának.
Nem minden papnak sikerül ilyenkor lelki életének elmélyítésével úrrá lenni e problémákon. Persze vannak, akik megtartják első lelkesedésüket, sőt elmélyítik azt. Vannak azonban olyanok is, akiket elcsábít az alkoholizmus, vagy valami más függőség. Néha az is megtörténik, hogy a pap teljesen megfeledkezik papi elkötelezettségéről, és súlyos bűn mocsarába csúszik bele: „kettős életet” él. Ilyenkor a papságát már csak egy gyenge fonál tartja, mely menthetetlenül elszakad, ha  Isten kegyelmének segítségével meg nem tér és meg nem javul.
Már Szent Ágoston püspök szentbeszédeiben ismételten kérte az akkori híveket, hogy imádkozzanak lelkipásztoraikért, és kérjék buzgón Istent, hogy adjon nekik olyan papokat, akik jó pásztorként Krisztus lelkületével szolgálnak nekik és vezetik őket. Az e hónapi imaszándék szerint mi is imádkozzunk papjainkért: azokért is, akik lelkesen és boldogan szolgálnak, hogy folytassák lendületes munkájukat, de azokért is, akiket a fent említett nehézségek valamelyike gyötör: vigasztalja meg őket az Isten szenvedéseikben, világosítsa fel kételyeiket, és erősítse meg hűségüket.
Robert Geisinger SJ, Jézus Társasága általános rendfőnökének tanácsosa nyomán
Missziós szándék: Hogy Latin-Amerika egyházai, a földrészükön folyó misszió gyümölcseként, küldjenek misszionáriusokat más egyházakba.
Ferenc pápa beszéde, melyet a 28. ifjúsági világnap zárómiséjén, a Rio de Janeiro-i Copacaba tengerparton, több mint három és fél millió fiatal jelenlétében tartott 2013. július 28-án.
Kedves testvéreim! Kedves fiatalok!
„Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” E szavakkal benneteket, mindnyájatokat szólít meg Jézus. Így szól hozzátok: „Szép volt részt venned az ifjúsági világnapon, megélned hitedet a világ minden részéből jövő fiatalokkal együtt. Most azonban neked kell elindulnod, és neked kell átadnod ezt a tapasztalatodat másoknak.” Jézus meghív, és küld. Három dolgot mond nekünk az Úr: menjetek, félelem nélkül, hogy szolgáljatok.
1. Menjetek. E napokban, itt Rióban, szép élményetek volt: találkoztatok Jézussal, és pedig együtt találkoztatok vele. Megtapasztaltátok a hit örömét. Nem szabad azonban, hogy e találkozás élménye saját életetekbe vagy plébániátok, mozgalmatok kis közösségébe maradjon bezárva. Ez olyasvalami lenne, mintha valaki az égő lángot megfosztaná az oxigéntől. A hit olyan láng, mely annál jobban ég, mennél inkább terjed és gyújtogat, hogy mindenki megismerje és megvallja Jézus Krisztust, az élet és a történelem urát.
Figyeljetek! Jézus nem azt mondta: menjetek, ha akartok, vagy: menjetek, ha van rá időtök, hanem azt mondta: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” A hit élményének megosztása, a hit megvallása, az evangélium hirdetése: parancs, amelyet az Úr az egész Egyháznak ad, és e parancsot adja neked is. E parancs nem uralom- vagy hatalomvágyból születik, hanem a szeretet erejéből. Abból származik e parancs, hogy maga Jézus jött közénk, és nem valamiét adta nekünk, hanem egész saját magát. Életét adta, hogy bennünket megmentsen, és hogy megmutassa nekünk Isten szeretetét és irgalmát. Jézus nem rabszolgaként bánik velünk, hanem barátként és testvérként, és nem csak küld, hanem kísér is: mindig mellettünk áll a szeretet küldetésében.
Hova küld Jézus? Nincsenek határok! Mindenkihez küld! Az evangélium mindenkit megszólít és nem csak egyeseket. Nem csak azokat szólítja meg, akiket közelinek és befogadásra késznek gondolunk. Az evangélium mindenkihez szól. Ne féljetek, és vigyétek el Krisztust mindenhová, a határhelyzetben levőkhöz is, azokhoz is, akik a legtávolabbinak, legközömbösebbnek látszanak. Az Úr mindenkit keres, azt akarja, hogy mindenki érezze irgalmasságának és szeretetének tüzét.
Különösen azt szeretném, hogy ez a „menjetek”-parancs bennetek visszhangozzék, Latin Amerika fiataljaiban, akik részt vesztek a püspökeitek által beindított, az egész földrészetekre irányuló misszióban! Brazíliának, Latin Amerikának és az egész világnak szüksége van Krisztusra! Szent Pál mondja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (1Kor 9,16) E földrész lakói meghallották az evangélium hirdetését, elterjedt itt az evangélium, és belőle földeteken bőséges gyümölcs termett. Most tirátok is rá van bízva az evangélium hirdetése, hogy az megújult erővel csengjen. Az Egyháznak szüksége van rátok, a titeket jellemző kreativitásra és vidámságra. Brazília egyik nagy apostola, Boldog Anchieta József csak 19 éves volt, amikor a misszióba indult. Tudjátok-e, hogy ki a legalkalmasabb arra, hogy evangelizálja a fiatalokat? Az, aki maga is fiatal! Járjatok mindnyájan ezen az úton.
2. Félelem nélkül. Valaki talán ezt mondja magában: „Nem kaptam semmi sajátos felkészítést. Hogy mehetnék evangéliumot hirdetni?” Kedves barátom, ez a te félelmed hasonlít Jeremiás próféta félelméhez, aki, amikor az Isten prófétának hívta, ezt mondta: „Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen gyermek vagyok!” Isten nektek is azt mondja, amit Jeremiásnak mondott: „Ne félj, mert én veled vagyok, hogy megmentselek!” (Jer.1,7-8) Isten velünk van! Ne félj! Amikor Krisztust hirdetjük, ő maga előttünk jár és vezet. Tanítványait igehirdetésre küldve, Jézus ezt mondta nekik: „Veletek vagyok minden nap.” (Mt 28,20) Ez a mi esetünkben is igaz. Jézus soha senkit sem hagy magára! Mindig velünk van.
Azt is tudatosítsuk, hogy Jézus nem azt mondta, hogy: „Menj”, hanem azt, hogy „Menjetek”: Jézus együtt küldött bennünket. Kedves fiatalok, vegyétek észre az egész Egyház és a szentek közösségének jelenlétét e küldetésben. Amikor együtt szembesülünk kihívásokkal, akkor vagyunk erősek. Felfedezünk olyan erőtartalékokat, amelyekről nem is tudtunk. Jézus nem arra hívta meg az apostolokat, hogy egymástól elkülönülve éljenek. Ellenkezőleg, arra hívta meg őket, hogy közösséget alkossanak. Kedves papok, akik most velem együtt miséztek, szeretnék hozzátok is szólni. Eljöttetek, hogy elkísérjétek fiataljaitokat: milyen szép egymással megosztani ezt a hitélményt! Ezáltal bizonyára fiatalabbak lettetek. A fiatalokról ránk ragad az ifjúság. Ez azonban csak egy lépés utunkon. Kérlek benneteket, kísérjétek továbbra is, örömmel és nagylelkűen a fiatalokat, segítsetek nekik, hogy tevékenyen elkötelezzék magukat az Egyházban, soha se érezzék azt, hogy magukra hagyták őket. Szeretnék itt köszönetet mondani, teljes szívemből, a fiatalok lelkipásztori vezetésével megbízott csoportoknak, a fiatalokat kísérő új mozgalmaknak és közösségeknek, amelyek megtapasztaltatják a fiatalokkal, hogy ők az Egyház. Mennyire kreatívak és bátrak vagytok ti! Csak menjetek előre, és ne féljetek!
3. Végül: menjetek, hogy szolgáljatok. A mai misén énekelt Zsoltár így kezdődik: „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (96(95)1) Mi ez az új ének? Nem szavakból és dallamból áll. Ez az új ének nem más, mint a ti életek, az az élet, mely azonosult Jézus életével, az ő érzéseivel, gondolataival, tetteivel. Jézus élete pedig a másokért leélt élet, a mások javára leélt élet: a szolgálat élete.
Szent Pál mondja: „Én mindenki szolgájává lettem, hogy minél többeket nyerjek meg.” (1Kor 9,19) Azért lett Pál „mindenki szolgájává,” hogy Krisztust hirdesse. Evangelizálni elsősorban azt jelenti, hogy Isten szeretetéről teszünk tanúságot, kilépünk önzésünkből, és szolgaként lehajlunk, hogy testvéreink lábát megmossuk, ahogyan Jézus tette.
Három dolgot mondtam: Menjetek, félelem nélkül, hogy szolgáljatok. Menjetek, félelem nélkül, hogy szolgáljatok. Ha követitek ezt a hármat, meg fogjátok tapasztalni, hogy az evangelizálás által ti magatok lesztek evangelizálva. Amikor a hit örömét másoknak tovább adjátok, a ti örömötök növekszik. Kedves fiatalok, hazatérve ne féljetek Krisztussal szemben nagylelkűnek lenni, és az ő evangéliumáról tanúságot tenni. Amikor Isten Jeremiás prófétát küldte, hatalmat adott neki, hogy „gyomláljon és irtson, pusztítson és romboljon, építsen és ültessen.” (Jer 1,10) Jézus ezt teszi veletek is. Amikor viszitek az Evangéliumot, Isten erejét viszitek, amellyel elpusztítjátok és leromboljátok a gonoszságot és az erőszakot, leromboljátok az önzés, türelmetlenség és gyűlölet akadályait, hogy egy új világot építsetek. Kedves fiatalok! Jézus Krisztus számít rátok! Az Egyház számít rátok! A pápa számít rátok! Mária, Jézus anyja és a mi anyánk, mindig jóságosan kísér benneteket: „menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetet!”. Ámen.
Frissítve: 2018. május 14.