2013. októberi imaszándékok

Általános szándék: Hogy mindazok, akik az élet súlyától összezúzva érzik magukat, olyannyira, hogy a befejezését óhajtják, tudják észrevenni Isten szeretetének közelségét.
E hónapban a pápa szándéka szerint különösen azokért imádkozunk, akik annyira kétségbe ejtő helyzetben találják magukat, hogy öngyilkosságot fontolgatnak.
Minden ember életében vannak nehéz pillanatok. Ennek különböző okai lehetnek: fájdalmas, gyógyíthatatlan betegségek, családi tragédiák, anyagi gondok, lelkiismeret-furdalások és még sok más minden. Ilyenkor az az érzés vehet erőt az emberen, hogy a bűnei miatt haragszik rá és  elhagyta őt. Ha pedig akkora bűnt nem tud felfedezni magában, hogy ekkora büntetést érdemelne, akkor az a kísértés környékezheti meg a szenvedő embert, hogy kételkedjék Isten létében. Ha nincs Isten, akkor az egész világ létezése tényleg értelmetlen, és reménytelen helyzetekben a legjobb megoldás kiszállni a világ forgásából, és hagyni, hogy az tovább forogjon „keserű levében”.
Ezért az öngyilkos jelöltek számára a legfontosabb, hogy meg ne fogyatkozzék a hitük: higgyék rendületlenül, hogy van Isten, szeret az Isten, velünk az Isten, és földi utunk végén haza vár az Isten. A Bibliában Jób könyve megrázó olvasmány. Az ártatlan Jób rettenetesen szenved, szenvedésében Istennek panaszkodik, még veszekszik és kiabál is Istennel, de az Isten nem haragszik meg rá, hanem még meg is dicséri és visszaadja boldogságát. Ezért, ha az öngyilkos jelölt azt hiszi, hogy az Isten haragszik rá, nézzen a keresztre feszített Jézusra, Isten szeretett Fiára, aki azért vállalta a kínhalált, hogy a bűnös világot üdvözítse. Mindnyájan bűnösek vagyunk. Ha ezt elismerjük,  kérjünk bocsánatot Istentől, mennyei Atyánktól. Szent Ágoston mondta, hogy az Istent azért mondjuk mindenhatónak, mert a legnagyobb és legborzasztóbb bűnöket is meg tudja bocsátani. Jézus pedig azt mondta el a tékozló fiúról szóló példabeszédében, hogy miként fogadja vissza az Atyaisten a megtérő bűnöst. Egy dorgáló szava sincs a példabeszédbeli atyának, csak túláradó szeretettel öleli át fiát, aki „elveszett, de megtaláltatott.” (Lukács 15,11-24)
Persze, a hosszan tartó bajokat és szenvedéseket nehéz elviselni, ezért támogassuk a szenvedőket imáinkkal azt kérve, hogy a Szentlélek őrizze meg bennük a hitet, amely a legnagyobb bajban is képes azt mondani, hogy: „mégis hiszek a jó Istenben,” és képes bízni, hogy mindennek van értelme, és nincs hiábavaló könny, értelmetlen szenvedés.
Egy pap ismerősömnek mondta valamikor egy öreg magyar ember, akivel családtagjai csak azt éreztették, hogy fölösleges teher a családnak: „Annyira elkeserített ezek a célozgatások, hogy már arra gondoltam: fölmegyek a padlásra és fölkötöm magamat egy gerendára. De aztán mégsem tettem meg, mert azt gondoltam, hogy nem illik időnek előtte az Isten nyakára menni.” Ez népiesen megfogalmazott és nem a teológusok pallérozott nyelvén kifejtett mondás volt, de nagy igazságot fejezett ki. Isten rendezi az időket, éveket és napokat; életünk kezdetét és végét ő szabja meg. Mi nyugodtan rá bízhatjuk magunkat. Kérjük imánkban, hogy minden embertársunk szívét ez a bizalom töltse el.
Nemeshegyi Péter SJ
Missziós szándék: Hogy a missziós világnap ünneplése valamennyi keresztényt ébressze annak tudatára, hogy ők Isten Szavának nem csupán befogadói, hanem hirdetői is.
A mai világban üzenetek, tudósítások tömege áraszt el, és a tömegkommunikációs eszközök egyre hatékonyabban működnek. Ilyen helyzetben még az átlagembert is naponta sok százezer szó bombázza. E szavak óceánjában milyen esélye van az Isten szavának arra, hogy meghallják, hiszen úgy tűnik, hogy e szó is csak egy hang a többi versengő szó hangzavarában?
A keresztények millióinak élete, hite és reménységé évszázadok óta tanúskodik arról, hogy az Isten Szava végtelenül többet jelent, mint betűk sorozatát. A világ szavai múlékonyak, Isten Szava pedig örökké megmarad. Az információk tengerével elárasztott mai világban az Isten szava alakító és reformáló erővel rendelkezik. E világban, ahol az kommunikáció egyre inkább személytelenné vált, az Isten Szava elsősorban személyes megszólítás. Az Isten Igéjének legtökéletesebb kifejezése pedig egy élő személy: Jézus Krisztus, aki az alpha és az ómega, a kezdet és a vég, „az út, az igazság és az élet.”
Istennek e Szava, Igéje a létezésének értelmét kereső világ legmegfelelőbb megszólítása. E Szó, e Személy azonban csak akkor fejti ki erejét, ha mindegyikünk személyesen magáévá teszi és hirdetni kezdi.
Amíg Jézus csak papírra nyomtatott szó marad, addig csak egy szó az életünkben hallott sok millió szó között. Ha azonban a megtestesült Ige, Jézus Krisztus mindegyikünkben mintegy testté lesz, akkor válik a pusztában kiáltó szóvá, olyan üzenetté, amely elér a föld végső határáig és annak az Istennek az örömhírévé, aki mindig velünk van és bennünk lakozik. „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.” (Jn 6,68)
Idén októberben újból megünnepeljük a missziós világnapot. Ez alkalommal kérjük az Urat, hogy szavai belénk hatoljanak, és hogy életünkkel és szavainkkal Isten Igéjének tevékeny hirdetőivé legyünk.
Francis Juan SJ, az imaapostolság indiai koordinátora, Bombay
Frissítve: 2018. május 14.