2014. decemberi imaszándékok

Egyetemes imaszándék: Hogy a Megváltó születése hozzon békét és reményt minden jó szándékú ember életébe.
Több mint kétezer éve hangzott el Betlehemben az angyalok éneke: „Nagy örömet hirdetek nektek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.” (Lk 2,10-4) E gyermek születése vajon miért hoz békét és reményt még ma is minden ember életébe? Azért, mert e gyermek maga a velünk levő Isten, az Atyaisten örök Fia, aki érettünk emberekért, a mi üdvösségünkért testet öltött a Szentlélek erejéből született Szűz Máriától és emberre lett. Őbenne valósul meg Izajás próféta jövendölése: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Iz 7,14;Mt 1,23)

Ez a világ, amelyben élünk bizony nagyon sötétnek látszik. Mi, kis emberkék, magányosnak érezzük magunkat az óriási világmindenség keringő, rohanó csillagjai között; a népek sorsát intéző nemzetközi politikusok sem-igen törődnek velünk, a természeti csapások, betegségek, népek viszálykodásai, gazdasági viszonyok viszontagságai úgy dobálják ide-oda az embereket, mint a viharos szél az őszi leveleket. Bizony mindig van oka sírni az édesanyáknak valahol a földön, e „siralom völgyében”.

És mégis, karácsonykor egy csillag ragyogja be ezt a sötét világot, és azt üzeni: nem vagytok egyedül, veletek van az Isten. Mégpedig úgy jött közénk az Isten Fia, hogy a „szegények barátja lett”. Számtalan magyar karácsonyi ének is hirdeti: istállóban született, jászolba fektették Krisztust, a „Mindenség Urát” (ApCsel 10,36). Nem erőszakkal, nem fegyverrel, nem ellenségek letiprásával, nem rangok és kincsek osztogatásával, nem is fortélyoskodással uralkodik a világon, hanem szeretettel. Nem jóakaratú emberek összefognak ellene, és végül meg is ölik, de föltámad és örökké él az Atyaisten jobbján.

Mindezt hiszik a keresztények kétezer év óta, és ezért ebben a sötét világban is őrzik a reménység mécsesének lángjátt. Nincs felesleges ember, nincs reménytelen helyzet, nincs értelmetlen szenvedés, mert Isten igent mondott az emberre, és mi mindnyájan nagyon-nagyon fontosak vagyunk neki. Hiszen értünk, minden egyes emberért született, élt, szenvedett, halt meg és támadt fel a mi testvérünk Jézus Krisztus, az Isten Fia és Szűz Mária gyermeke.

Nemeshegyi Péter S.J.
ny.egyet.tanár  

Evangelizációs imaszándék: Hogy a szülők igaz evangelizátorok legyenek, továbbítva gyermekeiknek a hit különleges ajándékát.
Szeretnék szerény tanúságot tenni családunk keresztény életéről. 1993-ban házasodtam meg férjemmel az afrikai, kongói Kinshasa Jézus Szíve templomban. Férjem és én, mindketten kongóiak vagyunk, és Isten kegyelméből, hűségesek maradtunk ahhoz a 21 évvel ezelőtt, házasságunk napján tett ígéretünkhöz, hogy a katolikus hitben neveljük gyermekeinket. Négy lányunk született. Most 20, 17, 15 és 14 évesek. Valamennyijüket megkereszteltettük, és valamennyien az első szentáldozáshoz is járultak. Kis koruktól kezdve, mindig magunkkal vittük gyerekeinket a plébániai összejövetelekre és tevékenységekre. Így hozzászoktak a plébániai környezethez, szeretnek oda járni, és az ottani gyerekek között sok barátra tettek szert. Gyerekeink mind énekelnek a templomi énekkarban, sőt 17 éves lányunk a 5-15 éves kisgyerekek számára szervezett külön énekkart vezeti.

Minden este családunk együtt imádkozik. Az esti családi ima 30-40 percig szokott tartani: magasztaljuk az Istent, bocsánatát kérjük, felolvassuk az aznapi Szentírási szöveget, röviden beszélgetünk róla, majd pedig imádkozunk egymásért, különböző imaszándékokért, a különös segítségre szorulókért, mindenkiért. Az imát aztán hálaadással fejezzük be. Ezt az esti imát, semmilyen okból sem hagyjuk el. Látogatóink is már tudják e szokásunkat, és ahhoz tartják magukat. Ez a mindennapi ima abban is segít, hogy a gyerekek jól megismerik a Bibliát, és beszélgetéseikben spontán módon idéznek bibliai szövegeket. A gyerekek annyira hozzászoktak az esti imához, hogy egyikük sem akar este lefeküdni, anélkül, hogy el ne végezte volna az imát.

Persze, családunk tagjai sem szentek. Néha súrlódások és veszekedések is előfordulnak. Este azonban összejövünk az imára, és ott bocsánatot kérünk és kisimítjuk a nehézségeket. Jézus felszólítására hallgatva törődünk a szegényekkel. Ha koldus jön házunkhoz, mindig kap tőlünk ennivalót. Még ha én nem is vagyok otthon, valamelyik családtag tudja, hogy segíteni kell a koldusokat, és helyettem megteszi. Lányaink nagyon együtt éreznek a szegényekkel és szenvedőkkel, úgyhogy néha már túl bőkezűen is adakoznak. Hála legyen Istennek és a Szűz Anyának, hogy segít bennünket ezt a szép életet élni.

Solange Aissi Kapandila,
45 éves kongói édesanya

Frissítve: 2018. május 14.