2014. júliusi imaszándékok

Egyetemes szándék: Hogy a sport gyakorlása mindig alkalmul szolgáljon emberi testvériségre és növekedésre.

Az újszövetségi Szentírást, tudvalevőleg, görög nyelven írták. A görög kultúrkörben pedig a sportnak nagy jelentősége volt. Mindenki hallott már az olimpiai játékokról, amelyeket az ókori görögök rendeztek négyévenként: ekkor a különböző görög városállamok fiataljai gyűltek össze az Olümposz hegy lábánál, hogy nagy odaadással, de ugyanakkor békésen küzdjenek és versenyezzenek egymással. A győzteseket babérkoszorúkkal jutalmazták, és hősként ünnepelték. E játékoknak nagy társadalmi és politikai értelme volt: a gyakran egymással harcoló görög városállamok ekkor félretették kölcsönös sértődöttségeiket és versengéseiket, és egy szívvel, egy lélekkel ünnepelték a nemes vetélkedést. E játékoknak nagy nevelő értéke volt: a fiatalokat testgyakorlatokra, edzésre, csoportszellemre, egészséges életmódra serkentették.

Nem csoda, hogy még Szent Pál is leveleiben példaként említi a görög sportolást, hogy a keresztényeket nemes törekvésekre serkentse. „Aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik, hogy koszorút nyerjen.” – mondja Pál. Valóban, nagy erőfeszítést és önfegyelmezést kíván a lelkes sportolás! Élvezeteket hajszoló, lagymatag puhánynak nincs kilátása az olimpiai koszorú elnyerésére! Csak a buzgó, szakadatlan gyakorlás erősíti az izmokat. Az olimpiára készülő sportolók vállalják e kemény életét. Pedig a győzelmi koszorú, amit elnyernek, csak hervatag levelekből készült, hangoztatja Pál. Mennyivel inkább kell tehát fegyelmeznie magát a kereszténynek, aki „hervadhatatlan koszorúra” törekszik, melyet maga az Isten fog átnyújtani neki (v.ö.1Kor 9,24-27).

Az ókori görögöknek nemes sport szellemét igyekeztek felújítani a modern világban az új olimpiai játékokkal, melyek, mind a mai napig, négyévenként, felszítják az olimpiai fáklya tüzét. E szellem hatást gyakorol az egész sportvilágra: a különböző sportágak gyakorlása fejleszti az emberi személyiséget, segíti a kölcsönös együttműködést, szolidaritásra nevel, a nemes versengésre serkent, a győztes és a legyőzöttek közötti kölcsönös tiszteletet tanítja.

Persze, fontos, hogy ne a pénzszerzés és üzletelés vágya kaparintsa kezébe a sportot. Az is nagyon fontos, hogy a küzdők kölcsönösen tiszteletben tartsák a játék szabályait. Soha a küzdelem verekedéssé ne fajuljon, és a szurkolók se essenek a tömeglélektan elszemélytelenítő sodrásába.

Meg kell őrizni az igazi sport játékos és szabad szellemét. Ehhez, bizony, az Isten kegyelmének segítsége szükséges, és ezért fontos azért imádkozni, hogy a sportolók a nemes sportszellemben gyakorolják fontos és értékes tevékenységüket.

 

Nemeshegyi Péter SJ

 

Evangelizációs imaszándék: Hogy a Szentlélek támogassa azoknak a világiaknak a munkáját, akik a szegényebb országokban hirdetik az evangéliumot.

Burkina Faso, egy afrikai néger ország papja a következőképpen számol be a laikusok hitoktatók munkájáról országában.

„Országunk régen francia gyarmat volt, 1960 óta független ország. Régebbi neve: Felső-Volta; egyik elnökünk változtatta meg az ország nevét Burkina Faso-ra, amely a helyi nyelven azt jelenti, hogy „Becsületes emberek országa.” Az ország lakói számos néger törzshöz tartoznak. Pontos népszámlálás még nem történt. A lakosság hozzávetőlegesen körülbelül 17 milliót tesz ki. A lakosok 60%-a iszlámhitű, 17%- a pedig katolikus keresztény. A többiek törzsi vallásokat követnek.

Hála Istennek, országunkban folyamatosan növekszik a keresztények száma. Növekszik a bennszülött papok, szerzetesek és szerzetesnők száma is, de számuk mégsem elegendő, mert fiatal egyházunk még olyan mint egy nagy építkezési terület, ahol rengeteg munkásra van szükség az építkezéshez. Ezért vontunk be kezdettől fogva világiakat a hitoktatás és hitterjesztés munkájába.

A katekéták egy része felnőttekkel, másik része pedig gyermekekkel foglalkozik. Ez utóbbiakat neveztük el „Papa-Mama katekistá”-nak.

Ezek a papa-mama katekisták önkéntesek, fizetés nélkül vállalják munkájukat. Minden héten  kétszer, csütörtökön és szombaton, összegyűjtik a falukban a 7 és 15 év közötti gyerekeket. A gyerekek, negyvenen-öntvenen, félkörben leülnek a földre, egy nagy fa, vagy magas fal árnyékában. Ha nagyobb a létszám, akkor két katekéta megy ki hozzájuk: míg az egyik tanít, a másik ügyel a rendre, mert a kis négerkék bizony nagyon élénkek. A katekéták, havonta vagy kéthavonta, folyamatosan kapnak továbbképzést egy-egy paptól vagy apácától.

A papa-mama-katekátáknak nagyon szerepe van a burkina-fasoi egyházban. Örömmel és odaadással végzik feladatukat. A gyerekek három év tanítás után lesznek megkeresztelve, illetve járulnak az első szentáldozáshoz. További három év után pedig megbérmálkoznak. Nagyon buzdítjuk híveinket, hogy minél többen vállalkozzanak ilyen katekéta munkára. Ezzel gyakorolják a keresztségük által kapott királyi papságukat és prófétai hivatásukat.

E hónapban tehát imádkozzunk Burkina Faso és a többi missziós ország világi katekistáiért, hogy a Szentlélek adjon nekik erőt, bátorságot és örömet munkájukban, melyet maguk vállaltak önként Isten dicsőségére és az egyház javára.”

Blaise Noukouni atya, a burkina-fasoi imaapostolság vezetője

Frissítve: 2018. május 14.