2014. márciusi imaszándékok

Egyetemes imaszándék: (Tisztelet a nők iránt.) Hogy valamennyi kultúrában tartsák tiszteletben a nők jogait és méltóságát.

Ferenc pápa felhívása, hogy imádkozzunk a nők jogainak és méltóságának elismeréséért minden kultúrában, ma is nagyon időszerű. Vannak ugyanis ma is olyan országok, ahol a nők súlyosan hátrányos megkülönböztetést szenvednek. A világsajtó az utóbbi időben különösen felfigyelt a nőket Indiában érő erőszakra. Tavaly állítottak bíróság elé India fővárosában, New Delhiben öt embert, aki megerőszakoltak és megöltek egy 23 éves lányt egy autóbuszon. Bár Indiában gyakori a nők megerőszakolása, e különleges kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmény hírére százezrek vonultak ki tiltakozni India városainak utcáira. A megerőszakolt lány orvostanhallgató volt. Éjszaka utazott hazafelé autóbuszon, amikor hat férfi, köztük a buszsofőr is, rátámadt és mindegyikük megerőszakolta. A sofőr eközben egy vasrúddal úgy megverte a lányt, hogy sérüléseibe belehalt.

Indiában a nők hátrányos megkülönböztetése nagyon általános. Már anyjuk méhében is abban a veszélyben forognak, hogy abortálják őket, mert a család inkább fiúgyermeket kíván. Gyakran megtörténik, hogy már gyermekkorukban megerőszakolják őket, aztán pedig akaratuk ellenére fiatalon megházasítják a lányokat. Az is előfordul, hogy férjük megöli őket, hogy megkaparintsa a hozományukat. Ha a nők mindezt túlélik, és megözvegyülnek, akkor pedig nincs joguk az öröklésre. Igaz, jelenleg Indiában egyes nők magas köztisztviselői állásokat töltenek be, de a fent említett visszaélések folytatódnak.

Indián kívül főképpen egyes iszlám hitű országokban hátrányos a nők helyzete. Vannak például olyan iszlám országok, ahol megbüntetik a nőket, ha olyan ruhát viselnek, amely nem takarja el egész karjukat és szoknyájuk nem ér bokáig.

A kereszténység azt vallja, hogy minden ember, akár férfi, akár nő, Isten képmására teremtetett, és alapvetően egyenlő emberi jogokkal rendelkezik. Helyesen fogalmaz a 2.vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciójában: „Mivel minden értelmes lélekkel rendelkező és Isten képmására teremett embernek ugyanaz a természete és ugyanaz az eredete, s mert Krisztustól megváltottan ugyanaz a hivatása és isteni rendeltetése, egyre határozottabban el kell ismerni, hogy alapvetően minden ember egyenlő. […] Mint Isten szándékával ellenkező dolgot, le kell küzdeni és ki kell küszöbölni minden nem, faj, bőrszín, társadalmi helyzet, nyelv vagy vallás alapján történő társadalmi vagy kulturális megkülönbözetést a személy alapvető jogaiban. Sajnálatos, hogy a személy ezen alapvető jogait még nem mindenütt tartják tiszteletben. Ez fordul elő például, ha a nőtől megtagadják, hogy szabadon válassza meg férjét vagy életállapotát, s nem részesülhet ugyanolyan nevelésben és műveltségben, mint a férfi.” (29)

Itt az idő, hogy ez a felfogás mindenütt elterjedjen.

Ambrose Vedam SJ, indiai születésű jezsuita szerzetespap nyomán

 

Az evangelizálásért végzett imaszándék: (Hivatások) Hogy számos fiatal fogadja el az Úr arra szóló hívását, hogy életüket az evangélium hirdetésének szenteljék.

Ferenc pápa homíliáiban gyakran mondja, hogy minden keresztény embert hív Isten, hogy megtapasztalja a keresztény hit örömét, és ezt az örömet megossza embertársaival. Hitünket nem csak azért kaptuk, hogy megőrizzük és ünnepeljük, hanem azért is, hogy sugározzuk és terjesszük. Az Egyház történelmének kezdetétől az Isten egyes keresztényeket arra hívott, hogy egész életüket kizárólag az evangélium terjesztésére szenteljék. A Biblia szerint ilyen volt a tizenkét apostol, ilyen volt az evangélium hirdetésére Krisztus által küldött hetvenkét tanítvány, ilyen volt Szent Pál és munkatársai, és még sokan mások. Az Egyház történelme során az első századokban főképpen a püspökök és papjaik voltak az evangélium fő hirdetői. A középkortól kezdve aztán az aktív szerzetesrendek tagjainak volt egyre nagyobb szerepe az evangélium hirdetésében. Már az eredetileg egy-egy monostorhoz kötött, és főképpen imádsággal Istennek szolgáló bencések is egyre inkább igehirdetéssel kezdtek foglalkozni. A 13. században alapított domonkosok és ferencesek pedig az evangélium hirdetését tekintették legfőbb feladatuknak. A következő századokban alapított szerzetesrendek túlnyomó része is az evangélium hirdetését és terjesztését helyezte tevékenységének központjába. Ezért e korokban azok az emberek, akik Isten hívását megérezve egész életüket az evangélium hirdetésére kívánták szentelni, a papi vagy szerzetesi életformát választották.

A 20. századtól kezdve keletkeztek a keresztény világiak között olyan mozgalmak, melyeknek elkötelezett tagjai szintén az evangélium hirdetését és szolgálatát tekintik életük fő feladatának.

A világnak és az Egyháznak szüksége van ilyen emberekre, akik egész életüket kizárólag az evangélium hirdetésére és terjesztésére szentelik. Ezért minden korban az Úristen hív egyeseket, férfiakat és nőket egyaránt, hogy e feladatot elvégezzék. A hivatás: kegyelem. Krisztus evangéliuma és a megvilágosító Szentlélek lefoglalja egyes emberek szívét arra, hogy, minden mást félretéve, csak az Isten országát szolgálják. Mégpedig: örömmel és lelkesen szolgálják. Legyenek tanúi annak az új tűznek, amelyet Krisztus hozott a világba. Krisztus ugyanis azt kívánja, hogy ez a tűz mindent lángba borítson.

Nemeshegyi Péter SJ, volt japán misszionárius

Frissítve: 2018. május 14.