2015 augusztusi imaszándékok

Egyetemes szándék: ÖNKÉNTESEK. Hogy az önkéntesek nagylelkűen adják magukat a szükséget szenvedők szolgálatára.

A világ számos országában nagy szolgálatokat tesznek az önkéntesek a társadalomnak. Önkéntesnek azokat nevezzük, akik különböző szolgálatokban, fizetség nélkül szentelik magukat a rászorulók segítésére. Nehéz ugyan felbecsülni ezeknek az önkénteseknek a számát, de egyes becslések szerint 140 millió ember is él a földkerekségen, akik ilyen önzetlen szolgálattal töltik életüket.

Sok millió ember él földünkön, akik segítségre szorulnak, így például a gyerekek, az öregek, a fogyatékosok stb. Megsegítésükért munkálkodnak az NGOnak nevezett nagyszámú társadalmi szervezetek is, de a fizetett alkalmazottak mellett az önkéntesek szolgálatára is szükség van. E szolgálata azért különösen értékes, mert főképpen az önkéntesek tudnak baráti mosollyal és személyes törődéssel a rászorulók felé fordulni.

Ferenc pápa egyik beszédében az önkénteseknek főleg három dolgot kötött a lelkére, mondván: szolgáljátok, kísérjétek és védelmezzétek a rászorulókat. A jó szolgálat abban áll, hogy kedves, finom szeretettel odahajolunk a rászorulók felé, igyekszünk megérteni problémáikat, és szolidaritást vállalunk velük. A kisérés abban áll, hogy folyamatosan figyelünk rájuk, ügyelünk arra, hogy sértés ne érje emberi jogaikat, szívesen nézünk a szemükbe, és sohasem fordítunk hátat nekik. A védelmezés is nagyon fontos, hiszen a rászorulók gyakran gyengék és védtelenek, és ezért szükséges, hogy valaki felemelje szavát védelmükre. Ferenc pápa helyesen mondja, hogy mindnyájan hajlamosak vagyunk arra, hogy éberen védjük saját jogainkat és érdekeinket, de bizony kevésbé figyelünk fel arra, ha mások jogai és érdekei szenvednek sérelmet.

Ferenc pápa nemrég meglátogatta és megdicsérte a római jezsuiták által működtetett Astalli-Központot. E Központ folyamatosan bővíti tevékenységeit, meleg leves osztásával, hálóhely biztosításával és sokféle gazdasági és kulturális tevékenységgel segíti a római szegényeket.

E hónapban azért imádkozzunk, hogy növekedjék az ilyen önkéntes segítők száma, és hogy azok, akik  ilyen munkákat végeznek, igazi szeretettel, együttérzéssel, nagylelkűen és személyes elkötelezettséggel végezzék azt. Ez az ima talán arra is fog ösztökélni bennünket, hogy, lehetőségeink szerint, mi is vállaljunk ilyen önkéntes szolgálatokat embertestvéreink javára.

Juan Cristobal Beytia S.J. nyomán

 

Evangelizációs: A TÁRSADALOM PEREMÉN ÉLŐK. Hogy önmagunkból kilépve tanuljunk meg odaállni azok mellé, akik az emberi élet és társadalom peremén élnek.

Az a vidék ahol Jézus működött, vagyis Galilea, peremvidéknek számított, ahol jöttek-mentek a népek és keveredtek a kultúrák. Jézus sehol sem alakított ki a maga számára egy kényelmes nyughelyet, hanem ment és ment, egyik városból a másikba,  keresve az embereket, hogy hirdesse nekik Isten országának eljöttét. Munkatársaknak pedig nem jól képzett, szaktudósokat választott, hanem két kezükkel dolgozó egyszerű halászokat. Mi sem zárkózhatunk be megszokott, saját, kényelmes otthonunkba. Igaz, hogy Isten a keresztény ember életének nyugvó központja, de ez az Isten állandóan önmagát odaadó, szeretetét árasztó Isten.

A zárt szobában idővel fullasztó lesz a levegő, és a benne tartózkodók megbetegszenek. Ki kell lépni a zárt szobából a szabadba. Igaz, hogy odakint talán sérüléseket szenvedünk. De ez nem baj. Ferenc pápa mondja, hogy szívesebben lát sebeket viselő evangelizálókat, mintsem szabad levegő és mozgás hiánya miatt megbetegedetteket. Minden evangelizálásnak pedig az ingyenesség jegyében kell történnie. Ingyen kaptuk Istentől hitünket és reményünket, és ingyen kell azt másoknak továbbadni. Az Istentől kapott szeretet saját áradatába vonz bennünket, és ugyanakkor ösztökél és hajt a társadalom peremén élők felé.

Ferenc pápa az evangelizálásnál is a szegények felé fordulást hangoztatja, és arra kér minket, hogy merjünk Jónás próféta példáján tanulni, aki kezdetben ragaszkodott ugyan meghitt környezetéhez és nyugalmához, de végül Isten mégis elragadta a messzi Ninivébe, hogy ott hirdesse Isten igéjét. És ez az ige nem volt hiábavaló: Jónás szavára a niniveiek szívéből kikelt a bűnbánat és megtérés virága. Imádkozzunk azért, hogy táguljon ki a keresztények szíve az egész világ befogadására, hiszen még a élet peremén élő emberek is testvéreink, és amit nekik teszünk, azt Jézus Krisztusnak tesszük.

Nemeshegyi Péter SJ

2015_augusztus_imaszandek

Frissítve: 2018. május 14.