2015 júniusi imaszándékok

Egyetemes: ELVÁNDORLÓK ÉS MENEKÜLTEK. Hogy az elvándorlók és a menekültek befogadására és megbecsülésre találjanak abban az országban, ahová érkeztek.

Napjainkban az elvándorlók és menekültek száma ijesztően növekszik, olyannyira, hogy végre a világ országainak vezetői is elkezdtek komolyan foglalkozni ezzel a tragikus problémával. Ferenc pápa már hónapok óta ismétli sürgető felhívásait, hogy a világ ne mutatkozzék közömbösnek ezzel a tragédiával szemben, hanem siessen végveszélybe sodródó embertársaink segítségére. Hiszen nap mint nap érkeznek a hírek, melyek arról szólnak, hogy emberek százai, sőt ezrei vesznek oda a tengeren, amikor rozoga bárkáikon igyekeznek elmenekülni hazájukból, ahol lehetetlenné lett számukra az élet. A legsürgetőbb problémát jelenleg azok az afrikai és ázsiai országok okozzák, ahol felborult a jogrend, nincs hatékony vezetés és fegyveres terrorista bandák ölik és nyomorgatják a lakosságot. Néhány évvel ezelőtt indultak el egyes arab országokban azok a népi megmozdulások, melyeket akkoriban „arab tavasznak” neveztek, mert azt a reményt keltették, hogy sikerül megdönteni diktatórikus rendszereket és a népek elindulnak a demokratikus kibontakozás felé. Ezek a remények azonban nem teljesedtek be: azokon a helyeken, ahol, gyakran a nyugati hatalmak fegyveres segítségével, sikerült elűzni a diktátorokat, azok bukása után teljes káosz köszöntött be az országokban. Régi és új ideológiák nevében, modern fegyverekkel jól felfegyverkezve, rombolnak és pusztítanak a terrorista bandák. Gyakran éppen a védtelen keresztények lesznek az erőszak áldozatai.

A menekültek problémája nagyon összetett, és nehéz jó megoldást találni. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy befogjuk szemünket, és ne tegyünk semmit, amikor embertestvéreink élete forog kockán.

A Földközi Tenger egyik apró szigete, Lampedusa lett ennek a tragédiának egyik szimbóluma. A múltban soha pápa nem tette lábát erre a szigetecskére, Ferenc pápa azonban odasietett, hogy saját maga találkozzék és beszéljen a hajótörések túlélőivel, akiknek rokonai és társai odavesztek a tengerben, és erről a helyről kiáltson a világ embereinek fülébe: Isten képmására teremtett emberek, férfiak, nők, gyermekek, vesztik el életüket és mindenüket! Halljuk meg jajkiáltásukat! Ne legyünk olyanok, mint Káin, aki a testvére halálát tőle számon kérő Istennek ezt mondta: „Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?” (Ter 4,9) Bizony mi mindnyájan embertestvéreink „őrzői” vagyunk. Erre rendelt minket az Isten. Azzal kell kezdenünk, hogy kinyitjuk szívünket olyan tágasra, hogy beleférjen az egész világ, és aztán imádkozzunk, a pápával együtt, hogy ezek az embertestvéreink befogadásra találjanak, és újra kezdhessék szétroncsolt életüket.

Nemeshegyi Péter SJ

 

Evangelizációs: HIVATÁSOK. Hogy a Jézussal való személyes találkozás sok fiatalban ébressze fel annak a vágyát, hogy életét felajánlja a papságra vagy szerzetességre.

Az Isten minden egyes emberrel személyesen törődik. Nem egy kaptafára teremtette őket. Minden egyes ember „fennség, titok, idegenség” (Ady), és mindegyiknek az Isten pótolhatatlan szerepet szán az üdvösség történetében. Az egyes emberek életkörülményei, embertársaik igényei és a minden ember szíve mélyén működő Szentlélek vonzása révén találhatja meg ki-ki az ő saját „hivatását”.

Isten azt akarja, hogy a Jézus Krisztustól származó nagy közösségben, az Egyházban legyenek olyanok, akik Jézus nevében és a Szentlélek erejével tovább folytatják Jézus üdvözítő művét: hirdetik az evangéliumot, vezetik az eucharisztiát, gyakorolják Jézus nevében a kiengesztelődés szolgálatát, és jó pásztorként irányítják a közösségeket. Őket szokták papoknak hívni. Isten népének szüksége van ilyen papokra. Ezért az Isten, belső vonzásaival, hív egyeseket erre a szolgálatra. Nem azért hívja őket, mert ők szentebbek és jobbak másoknál, hanem azért, mert az Isten szabadon kiválasztotta őket, ahogy Jézus szabadon választotta az apostolait.

A mai világban bizony sok országban érződik a paphiány. Vannak plébánosok, akiknek 8-10 falut kell ellátniuk, és felőrlődnek a munkában. Vannak aztán olyan helyek is, ahol üres a templom és a paplak, mert az utolsó öreg plébános is meghalt már.

Isten napjainkban is biztosan hív fiatalokat a papi szolgálatra. Nem könnyű ez a szolgálat, de szép. Ember szebbet már nem is kívánhatna magának, minthogy Krisztusnak, az Üdvözítőnek legyen az „eszköze”. Ezért az egész keresztény közösségnek imádkoznia kell, hogy a Szentlélek nyissa meg azoknak a fülét, akiket Isten a papi szolgálatra hív, és olyan készségesen feleljenek erre a hívásra, mint ahogy, a Biblia szerint, a gyermek Sámual válaszolt, amikor az Isten hívását hallotta: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád”. (1Sám 3,10).

Az isteni hivás, a legtöbb esetben, nem kifejezett belső szavakkal szokott történi, hanem úgy, hogy az Isten mély, tartós vágyat ébreszt egyesek szívében, hogy a papi szolgáltra tegyék rá az életüket. Az ilyen vágyakat őrizni és ápolni kell, és ebben sokat segíthet a jó pásztorokért fohászkodó Isten népének imádsága.

Nemcsak papokra, hanem a férfi és női szerzetesekre is szüksége van Isten népének. Őket az Isten arra hívja, hogy saját életükkel jellé váljanak: jelezzék azt, hogy az Isten országa oly nagy kincs, hogy annak elérése kedvéért mindent, de mindent érdemes elhagyni. A szerzetesek, minden korlátozó kötődéstől mentesen, Jézus Krisztus egyetemes szeretetének lesznek szolgái, Isten egész népének a javára. Az egyház hosszú történelme mutatja, hogy a férfi szerzetesek és apácák serege mennyi jót tett Isten népének és a világnak. Ezért van az, hogy az egyház ellenségei legelőször a szerzeteseket és apácákat szokták üldözni és szétkergetni, hogy ezzel gyengítsék az egyház életét.

A papi hivatáshoz hasonlóan, mély, tartós, személyes vágyakkal szokta jelezni a Szentlélek, hogy egyeseket a szerzetes életre hív. Imádkozzunk, hogy legyenek mindig sokan, akik erre az áldozatos, de szép életre vállalkoznak.

Nemeshegyi Péter SJ

2015_junius_imaszandek

Frissítve: 2018. május 14.