2015 márciusi imaszándékok

Egyetemes: Hogy akik tudományos kutatásban vesznek részt, a teljes emberi személy javát szolgálják.

Az emberiség történelmében még soha sem élt és kutatott egyszerre annyi tudós a világon, mint éppen napjainkban. Sokfelé a világon léteznek tudományos kutató intézetek, és mérhetetlen pénzösszegeket fordítanak ezek fenntartására és fejlesztésére. A tudományos kutatáshoz ugyanis gyakran igen költségek eszközök szükségesek. Persze, a tudományos kutatásoknak meg is van a látványos eredménye. Meg kell azonban állapítani, hogy ezek az eredmények nem mindig szolgálják a teljes emberi személy javát. Kirívó eset az egyre hatásosabb új fegyverek előállítását célzó kutatás. Már odáig jutottunk, hogy kutató tudósoknak és technikusoknak sikerült olyan bombákat előállítani, melyek képesek lennének az egész emberiség kiirtására.

Másrészt aztán vannak olyan tudományos kutatások is, melyeknek eredménye segíti az embereket. Gondoljunk csak az orvostudomány fejlődésére, melynek hatására a világ legtöbb országában jelentősen meghosszabbodott az emberek átlagos élettartama. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki már régen nem élnék, ha az újkorban nem fejlődött volna nagyot az orvostudomány. Gyerekkoromban ugyanis súlyos diftériába, torokgyíkba estem, és biztosan meghaltam volnatíz éves koromban, ha az ellenoltásokat belém nem adták volna az orvosok.

Persze nemcsak az orvostudomány kutatásai segítik az embereket, hanem sok más kutatás és technikai fejlődés is. Annyira hozzászoktunk már a kultúrált környezethez, amelyben élünk, hogy nem is csodálkozunk már azon, hogy házak és fűtőberendezések védenek bennünket az időjárás viszontagságai ellen, hogy gyors és biztonságos közlekedési eszközökkel juthatunk el útjaink céljához, hogy elektronikus készülékekkel érintkezhetünk pillanatok alatt mesze távol levő szeretteinkkel, és még folytathatnánk a felsorolást szinte a végtelenségig.

Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy a különböző kutatási területeket összehasonlítva, melyek azok, amelyek inkább és jobban szolgálják az egész emberi személy javát. Különösen a pályaválasztás előtt álló fiataloknak kell azon elgondolkodni, hogy, ha van rá tehetségük, milyen kutatásterületbe vessék bele energiáikat. Egyszer élünk itt a földön, és ezért fontos, hogy ezt az egy életünket olyan tevékenységre használjuk fel, mellyel jót tehetünk embertársainknak. Például a rafinált szórakozásokat nyújtó eszközök tökéletesítése helyett inkább az egyszerű emberek mindennapi életét könnyebbé és szebbé tevő kutatásokra és technikák fejlesztésére fordítsuk erőinket.

Egy híres ókori hittudósnak, Órigenésznek a szavait érdemes megfontolni. Az ő idejében a művészien megfogalmazott plátói írásokhoz szokott görög értelmiségiek hajlamosak voltak kritizálni a Biblia könyveinek egyszerű, prózai stílusát. Órigenész így felelt e kritikákra: „Hasonlítsunk össze két szakácsmestert. Az egyik a kényes ízlésű gazdagok ínyét csiklandozó, drága és komplikált ételeket tudott főzni, a másik viszont a szegény munkásembereknek ízlő és munkájukhoz erőt adó egyszerű, de jóízű étkeket tudott készíteni. E két szakács közül, melyiket tartanánk jobb embernek és igazi emberbarátnak? Ugye azt, aki a szegények mindennapi életét erősíti és teszi kellemessé!”

A tudósok kutatásainál, persze, sokkal több forog kockán, mint ételek készítése. Ezért kell különösen nekik olyan kutatásokra fordítani életüket, melyek igazán a teljes emberi személy, sőt a teljes emberiség javát szolgálják.

Imádkozzunk, hogy ne a korlátlan pénzszerzés, hanem az emberek szolgálatának vágya vezesse a tudósokat fontos munkájukban.

Nemeshegyi Péter SJ

Evangelizációs: Hogy a nők egyedülálló hozzájárulása az Egyház életéhez egyre elismertebb legyen.

Az emberiség történelmében a két nem, vagyis a férfi és a nő társadalmi helyzete és megbecsülése a korok során sokat változott. Az etnológusok azt mondják, hogy a történelem előtti korban sokfelé matriarchátus uralkodott, vagyis a nőké, az anyáké volt a társadalomban a vezető szerep. Az idők teltével azonban ez megváltozott, és szinte mindenütt a világon a férfiak vették át az uralmat. A családban a férfi volt a „családfő”, a politikában a férfiak domináltak, a tudományokban és a művészetekben is a férfiaké volt a vezető szerep.

Az újkorban azonban újra változás mutatkozott, és jelenleg ott tartunk, hogy elméletileg a legtöbb társadalomban el van ismerve a férfiak és nők egyenjogúsága. Ezt haladásnak tekinthetjük, de problémákat is okoz. Az egyenjogúságot ugyanis a gender-elmélet hívei egyformaságként értelmezik, pedig a férfit és a nőt Isten nem egyformának teremtette. Ezért ha a nő férfiként akar viselkedni, az ugyanúgy torz helyzetet teremt, mintha a férfi nőként akarna viselkedni. Mindegyik nemnek megvan a maga sajátos értéke, és az egyik kiegészíti a másikat, a másik pedig az egyiket. Ezeknek az értékes tulajdonságoknak gyakorlása hozza létre a harmóniát, a családban is, a társadalomban is, sőt még az egyházban is. Kissé hasonlít ez a harmóniateremtő szerep a komplementer színek szerepéhez: a piros nem értékesebb, mint a zöld, és a zöld nem értékesebb, mint a piros, de különböznek egymástól, és csak együttesen képesek létrehozni, az őket összekötő fehér csíkkal együtt, a mi drága nemzeti lobogónkat.

Az Egyházban is nagyon fontos, hogy a nőket ne tekintsük elhanyagolható elemnek, hanem adjunk nekik módot, hogy kifejlesszék és gyakorolhassák sajátos női értékeiket, és ezzel járuljanak hozzá az egyház életének teljes harmóniájához. Magam tapasztaltam, például, hogy bizottsági tárgyaláson, ahol többségben férfiak voltak jelen, milyen jót tettek a női résztvevők felszólalásai, akiknek intuitív meglátásai, békítő indítványai, humoros megjegyzései egészen új irányt adtak a tárgyalásoknak és jó hangulatot teremtettek a részvevők között.

Az Egyházban még hozzá vagyunk szokva az évszázadokon keresztül működött patriarchális rendszerhez. Ezért kell imádkoznunk, hogy a férfiak adjanak helyet az Egyházban a nők számára, hogy kifejthessék, nemcsak emberi jogaikat, hanem sajátos, egyedülálló női képességeiket is.

Ez nagyon sokat segíthet az egyháznak. Az egyház pedig készen kell, hogy álljon ennek hozzájárulásnak az elfogadására. A nők ugyanis nem egyszer több jót tudnak tenni, mint a férfiak. Hadd említsünk egy példát. Nekünk magyaroknak nagyszerű férfi-szentjeink vannak. Mikor azonban a liturgia megújítása során felújították a Mindenszentek Litániáját, és hozzáadták az imában eddig nem említett szentek neveit, a magyar szentek közül csak egyvalakinek a nevét illesztették be újonnan a litániába. Az az egy név pedig egy anyai szívvel szerető nőnek a neve volt:  Árpádházi Szent Erzsébet. Ennek jóvoltából került bele a latin litánia szövegébe, mint egyetlen országnév, édes hazánk neve: Hungaria. A litánia latin szövege ugyanis így szól: „Sancta Elisabeth Hungariae, ora pro nobis”, „Magyarországi Szent Erzsébet, imádkozz érettünk.”

P. Nemeshegyi Péter SJ

2015_marcius_imaszandek

Frissítve: 2018. május 14.