2016 decemberi imaszándékok

Egyetemes: Hogy megszűnjék az egész világon a gyermek-katonaság sebe

Ki kell jelentenem, hogy egy jól megszervezett társadalomban csupán a gyermekek és az öregek számára kell és szabad privilégiumokat biztosítani. Tőlük függ ugyanis a társadalom jövője. Függ a gyermekektől, mert nekik lesz erejük a történelem folyását tovább irányítani, és függ az öregektől, mert ők hordozzák magukban a népi bölcsességet, melyet tovább kell adni a következő nemzedéknek. Napjainkba nagyon fontos, hogy elutasítsuk és megszüntessük a gyermekek rabszolgasorsba vetését, gyermek-katonák toborzását és a gyermekek ellen elkövetett minden erőszakot.

Biztosítanunk kell a gyermekeknek azt jogát, hogy olyan családban nőjenek fel, ahol van olyan édesapa és édesanya, akik megfelelő környezetet tudnak teremteni a gyermekek fejlődése és érzelmi érettségének kialakulása számára. Így lesznek a képesek Az apával és anyával való kapcsolatuk révén lesznek képesek érzelmileg érett felnőttekké válni.

Ugyanakkor tiszteletben kell tartani a szülök jogát gyermekeik vallási és erkölcsi nevelésének meghatározására. Ezért határozottan ellenzem, hogy bármiféle nevelési kísérletet végezzenek gyermekekkel. Gyermekeket és fiatalokat nem szabad kísérleti tárgyként felhasználni. Ők nem laboratóriumi anyag! A 20. század genocídiumait elkövető diktátorok uralma alatt gyakorolt nevelési módszerek még nem tűntek el teljesen.  Ezek különböző formában tovább léteznek, és a modernség ürügyével a fiatalokat „egyetlen gondolkodásmód” diktátori kényszerpályára igyekeznek terelni. Nemrég mondta nekem egy kiváló pedagógus: „Egyes mai nevelési kísérleteket látva, már azt sem tudjuk, hogy iskolát látogattunk-e meg, vagy pedig átnevelési tábort.”

Persze, nem idejétmúlt mesterséges környezetet kell teremtenünk, hanem az új kultúra kihívásait kell szembesítenünk az emberi személy elévülhetetlen értékeivel. Ily módon kell, az idők jeleit figyelembe véve, a gyermekek számára olyan nevelési módszereket kialakítani, mely az ember önazonosságát és a lelkiismereti szabadságot biztosítják.

(Ferenc pápának a Nemzetközi Katolikus Gyermekhivatal tagjainak számára 2014. április 11-én tartott beszédéből.)

 

Evangelizációs: Hogy az európai népek felfedezzék az örömet és az élet reményét adó evangélium szépségét, jóságát, igazságát.

A kétezer éves európai kultúra két forrás szintéziséből született. Az egyik a görögök közt született ésszerű gondolkodás, mely Platón filozófiájában érte el tetőpontját, a másik pedig a zsidó közegben született szentírás, mely a krisztusi evangéliumokban csúcsosodott ki. E két gondolatvilág egymástól függetlenül alakult ki, de a görög egyházatyák működésében csakhamar kapcsolatba kerültek egymással. Joseph Ratzinger egyik művében az isteni gondviselés szándékát látja abban, hogy a zsidó földön született kereszténység először nem Ázsiában, hanem a görög gondolkodás által uralt Római Birodalomban terjedt el, és így lényeges tanításait nem a burjánzó ázsiai mítoszok, hanem a racionális ész által megragadott világos értelem formájában fogalmazták meg az ókori egyház zsinatjai. Platón gondolkodásában jelenik meg az örök szép, jó és igaz trilógiája: szerinte e három idea uralja az egész valóságot, és feléjük irányul minden értékes emberi törekvés. A kereszténység egészen új formát ad ennek a trilógiának: azt tanítja, hogy az örök személyes, jó, igaz, szerető és teremtő Istentől származik minden, ami van. Ez az Isten, a Fiúisten megtestesülése által, szeretetből belép az általa teremtett világba, és a Szentlélek által vonzza az emberi világot önmagához. Maga a szentháromságos Isten az örök jóság és igazság, és világrendje jó és igaz. Az embereket személyesen szólítja meg és szeretetben egyesül velük, úgyhogy, mint Isten fiai az egyszülött Fiúban, részesednek az isteni természetben, és együtt mondják örökké: Abba, Atyánk. Így valósul meg a szeretet szépsége. A szeretet ugyanis, ahogy Loyolai Szent Ignác mondja, „kölcsönös közlésben áll, vagyis az, aki szeret, adja és közli azt, amije van, azzal, akit szeret; és viszont az, akit így szeretnek, ad annak, aki őt szereti.” (Lelkigyakorlatok, 231)

E kettős forrás, a görög és az evangéliumi szintéziséből kialakult európai kultúra olyan erőt képviselt, hogy a földgömbnek e kis területén létező európai népek fokozatosan meghódították szinte az egész földkerekséget, az európai kultúrát pedig elterjesztették az egész világon. A 20. században ez a kultúra krízisbe került: az ész felfedezései az egész bolygónkat elpusztítani képes találmányokhoz vezettek, a keresztény szeretet pedig nem tartott lépést ezzel a fejlődéssel. Ezért nagyon időszerű és szükséges azért imádkozni, hogy az európai népek újra felfedezzék gyökereiket: ne a rútság, hamisság és gonoszság baljós ösvényeire térjenek, hanem, ahogy Kalkuttai Szent Teréz mondta: „Valami szépet csináljanak életükből.”  Ne a pénz és az önző érdek uralkodjék a világon, hanem az Isten, aki maga a szépség, jóság és igazság. Kérjük a pápával, hogy Isten adja meg nekünk ezt a kegyelmet.

Összeállította: Nemeshegyi Péter S.J. 

Frissítve: 2018. május 14.