2016 novemberi imaszándékok

Egyetemes: Hogy azok az országok, akik üldözöttek és menekültek nagy számát fogadják be, segítséget kapjanak szolidáris tevékenységükhöz.

Jézus különös gonddal törődött a társadalom peremére szorított emberekkel, akik a társadalom legsebezhetőbb tagjai. Ez arra indít bennünket, hogy mi is törődjünk a társadalom leggyöngébb tagjaival, és meglássuk szenvedő arcukat, különösen azoknak az arcát, akik korunk újfajta szegénységeinek és szolgaságainak áldozatai. Maga az Úr Jézus mondja nekünk: „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettelek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35-6)  A vándorló egyház minden ember anyja. Ezért az a küldetése, hogy szeresse Jézus Krisztust, különösen a legszegényebb és legelhagyottabb emberekben. Bizonyosan ezek közé tartoznak a migránsok, akik különféle veszedelmek elől menekültek. Az Egyház tárt karokkal üdvözöl minden embert, és azt hirdeti, hogy „az Isten szeretet” (1Jn 4,8). Ezért az Egyház kezdetétől fogva határokat nem ismerő anyai szívvel fordult mindenkihez, és ezt a küldetést azóta is folytatja kétezer éven keresztül. A 2. vatikáni zsinat az Egyház lényegét fejezte ki az anyaszentegyház szóval: az Egyház anyaként befogadja és szerető szívébe zárja valamennyijüket.

Mindenki anyjaként az Egyház terjeszti az egész világban a befogadás és szolidaritás kultúráját, amelyben senkit sem tekintenek haszontalan és eldobható tárgynak. A keresztények közössége anyai hivatását gyakorolva mutatja a helyes utat, amikor imával és az irgalmasság cselekedeteivel fordul a rászorulókhoz.

Napjainkban, amikor oly sokan kénytelenek elhagyni hazájukat, az Egyháznak ez az anyai feladata különösen fontos. A menekültek félelmekkel és vágyakkal teli szívvel vágnak neki veszedelmes útjuknak abban a reményben, hogy emberibb életkörülményeket találnak. Gyakran megesik azonban, még egyházi közösségekben is, hogy a menekülteket gyanúval, ellenségesen fogadják, anélkül hogy ismernék életkörülményeiket, üldözetésük történetét és nyomorúságaikat. Az ilyen gyanúsítgatások és előítéletek összeütköznek a Szentírás parancsával, mely szerint tisztelettel és szolidaritással kell fogadnunk a szükséget szenvedő idegent.

A migránsokkal és menekültekkel vállalt szolidaritás gyakorlata mellett, bátran és kreatív módon azon is kell dolgozni, hogy kialakuljon az egész világon egy igazságosabb gazdasági és pénzügyi rendszer, és hogy mindenki elköteleződjék a béke mellett, mely a hiteles fejlődés előfeltétele.

Részletek Ferenc pápának a 2015 évi Migránsok és Menekültek Világnapja alkalmával küldött üzenetéből

 

Evangelizációs: Hogy a plébániákon a papok és a laikusok együttműködjenek a közösség szolgálatában, anélkül, hogy az elbátortalanodás kísértésének engednének.

A világiak küldetése az egyházban igen fontos, hiszen világiak működnek közre a plébániák és a keresztény közösségek életében, mind szakemberi tudásukkal, mind pedig önkéntes munkáikkal. Ezért arra buzdítok mindenkit, hogy buzgón folytassák a világiak hitbeli, liturgikus és szociális képzését, hogy a világi hívek szervesen beépüljenek az Egyház életébe, elfoglalják az Egyházban a minden megkeresztelt hívőt megillető helyet és növekedjenek az életszentségben, mindenki javára.

Az Úrtól kapott küldetés arra is kötelez, hogy keressük a kapcsolatot azokkal is, akiknek a hite vagy kultúrája különbözik a miénktől. Ha hiszünk a Szentlélek széleskörű működésében, képesek leszünk ezekkel az emberekkel is kölcsönös megértésre jutni, a társadalmat jobban szolgálni és a békét döntő módon előmozdítani.

Az ökumenizmus nemcsak a keresztények egységének az előmozdítását jelenti, hanem az egész emberi nem egységének az előmozdítására is törekszik. Elősegíti a gyümölcsöző, békés és testvéri koegzisztenciát. Az imádságnál és az Úr Jézus közös hirdetésénél azonban figyelmünk kell arra, hogy mindegyik keresztény felekezet tagjai hitüket a maguk módján gyakorolják, és ne mossunk el különbözőségeket az igazság kárára.

Arra is buzdítalak, hogy szociális kérdésekben közösen képviseljétek az evangéliumi értékrendet. Ez az értékrend képessé tesz minket arra, hogy eredeti ajánlásokat terjesszünk elő szociális kérdésekben. A mi feladatunk, hogy az evangélium szociális tanítását teljes egészében bemutassuk, anélkül, hogy elhomályosítanánk annak szépségét és vonzó erejét, és ezzel a tanítással megszólítsuk a mindennapi nehézségekkel küzdő embereket, akik keresik életük értelmét vagy eltávolodtak az Egyháztól. Ezek az emberek abban a veszélyben forognak, hogy kiábrándultságukban tagadják az emberi élet és az emberi viszonyok transzcendentális dimenzióját, különösen, amikor a halál és a szenvedés problémájával találkoznak. A keresztények és a plébániai közösségek megvilágíthatják ezeknek az embereknek életútját, és alátámaszthatják a boldogság iránti vágyukat.

Ferenc pápának a svájci püspöki karhoz 2014. december 1-én intézett beszédéből.

Összeállította: P. Nemeshegyi Péter SJ

Frissítve: 2018. május 14.