2016 októberi imaszándékok

Egyetemes szándék: Hogy az újságírókat munkájuk végzése során az igazság iránti tisztelet és erős etikai érzék vezesse.

A tömegközlési média szerepe az utóbbi években annyira megnövekedett, hogy napjainkban ezek  lettek a legfőbb eszközök, amelyek által a világ tudomást szerez napjaink történelmi eseményeiről.  Ezért különösen meg szeretném köszönni önöknek, hogy kiváló szaktudással és fáradságos munkával  a világ elé tárták az elmúlt hetekben történteket. Önök a Rómában történt eseményekről számoltak be e napokban, amikor nemcsak a katolikusok, hanem az egész világ figyelme Rómára és benne különösen a Szent Péter sírja körül lezajlott eseményekre irányult. Az elmúlt napokban önöknek az apostoli Szentszékre, a katolikus egyházra, annak szertartásaira, hagyományaira és hitére, főképpen pedig a római pápára és az ő egyházi szolgálatára kellett figyelmüket fordítaniuk.

Különösen hálás vagyok önöknek, hogy az egyháztörténelemnek ezen eseményeiről a helyes látásmóddal, vagyis a hit szemszögéből számoltak be. A történelmi események, szinte mindig, gondos magyarázatra szorulnak, és e magyarázatoknál, bizonyos esetekben, a hit szempontjait is figyelembe kell venni. Az egyházi események nem komplikáltabbak a politikai vagy gazdasági eseményeknél. Van azonban egy alapvető tulajdonságuk: vagyis olyan mintát követnek, mely nem felel meg a szokásos „világi” események mintáinak, és ezért nem könnyű azokat a széles nyilvánossággal helyesen megértetni. Kétségtelenül igaz, hogy az egyház emberi, történelmi intézmény, és magán viseli a történelmi intézmények minden tulajdonságát. De az egyház, lényegéből kifolyólag, nem politikai, hanem lelki természetű valóság. Vagyis az egyház Isten népe, Isten szent népe, mely a Jézus Krisztussal történő találkozás felé vándorol. Csak ilyen szemszögből nézve lehet megfelelően beszámolni az egyház életéről és tevékenységeiről.

Krisztus az egyház legfőbb pásztora. Pásztori tevékenységét azonban szabad akarattal rendelkező embereken keresztül valósítja meg. Ezek közül az emberek közül választanak valakit Krisztus helytartójának és Szent Péter utódjának. Az egyház központja azonban változatlanul Krisztus, és nem pedig Szent Péter utódja. Krisztus nélkül sem Szent Péternek, sem az egyháznak nem lenne semmi értelme. Amint XVI. Benedek pápa gyakran mondta, Krisztus jelen van az egyházban és vezeti azt. Minden egyházi eseményben a fő cselekvő, végső soron, a Szentlélek. A Szentlélek indította XVI.Bednedek pápát arra, hogy az egyház javának érdekében benyújtsa lemondását, és a Szentlélek vezette a bíborosokat, amikor imádságos lelkülettel új pápát választottak.

Kedves barátaim! Nagyon fontos, hogy ily módon szemléljék az eseményeket, és ilyen hermeneutikával értelmezzék az e napokban Rómában történteket.

Köszönöm fárasztó munkájukat, és arra kérem önöket, hogy igyekezzenek minél teljesebben megérteni az egyház természetét és az egyház vándorlását e világban, valamint az egyházat vezető lelki célokat. Így lehet a leghitelesebben megérteni az egyházat. Legyenek meggyőződve, hogy az egyház nagyra értékeli az önök fontos munkáját. E munka végzéséhez szükséges, hogy különösen arra irányuljon figyelmük, ami igaz, jó és szép. Ez a cél közös az újságírók számára és az egyház számára is. Hiszen az egyháznak az a létértelme, hogy az emberiséggel megismertesse azt a Valakit, aki maga az Igazság, a Jóság és a Szépség. Mindnyájan arra vagyunk hivatva, hogy ne magunkat ismertessük meg a világgal, hanem az Igazság, Szépség és Jóság háromságát.

Ferenc pápának 2013. március 13-án, a pápaválasztás után az újságíróknak  tartott beszédéből     

 

Evangelizációs szándék: Hogy a Missziók Világnapja megerősítse minden keresztény közösségben az Evangélium hirdetésének örömét és felelősségét.

Még napjainkban is emberek milliói nem ismerik Jézus Krisztust. Ezért a népek evangelizálása ma is sürgős feladat. Az egyház minden tagja hivatott arra, hogy e feladat végzésében részt vegyen. Az egyház lényegéből kifolyólag „missziós” természetű. A Missziók Világnapja kiváló alkalom arra, hogy minden földrész lakói imájukkal és konkrét szolidaritásukat kifejező tettekkel támogassák a missziós országokban működő egyházi közösségeket.

Ez a Világnap a kegyelem és öröm napja. Kegyelem napja, mert az Atya által küldött Szentlélek bölcsességet és erőt ad azoknak, akik engedelmesen követik irányítását. Öröm napja is, mert az egész világ evangelizálására küldött Fiúisten, Jézus Krisztus támogatja és kíséri a missziós tevékenységeinket.

Lukács evangéliuma beszéli el, hogy Isten kettesével küldött hetvenkét tanítványt városokba és falvakba, hogy hirdessék Isten Országának közeledtét. Küldetésük befejezése után a tanítványok nagy örömmel tértek vissza Jézushoz. Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Ne annak örüljetek, hogy a gonoszlelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyekben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak Téged, Atyám.” Majd külön tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.” (Lk 10,20.21.23) Jézus azt akarta, hogy a tanítványok részesedjenek az ő örömében, és ez nagyobb dolog mindennél, amit eddig tapasztaltak.

A tanítványok szíve tele volt örömmel, amikor látták, hogy hatalom adatott nekik a gonoszlelkek kiűzésére. Jézus azonban figyelmezteti őket, hogy ne annak őrüljenek leginkább, hogy hatalmat kaptak gonoszlelkek kiűzésére, hanem inkább annak örüljenek, hogy szeretet adatott nekik: nevük fel van írva a mennyekben. A tanítványok megtapasztalták az Isten szeretetében való részesedést, de megtapasztalták azt is, hogy ezt a szeretetet másokkal meg tudják osztani. Ez a tapasztalat pedig hála és öröm forrása Jézus szívében. Ennek az örömnek forrása Krisztus határtalan szeretete az Atya iránt.

„Igen, Atyám, így tetszett neked.” (Lk 10,21) Jézusnak e szavai az ő belső örvendezésére vonatkoznak. Isten „tetszése” az emberiséget üdvözíteni akaró Atyaisten akarata. Istennek e kegyes akarata miatt örvendezik Jézus: az Atyaisten elhatározta, hogy azzal a szeretettel fogja szeretni az embereket, amellyel saját Fiát szereti. Ez az örömhír, mely az üdvösséghez vezet.

Az Atyaisten az öröm forrása, a Fiú ennek a örömnek a megjelenése, a Szentlélek pedig ennek az örömnek a megadója. Jézus, miután az Atyaistent áldotta, mindjárt így szól: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek.” (Mt 11,28-30)  Az evangélium öröme betölti minden Jézussal találkozó ember lelkét. Jézus azokat, akik befogadják üdvözítő akaratát, megszabadítja a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől és a magányosságtól. Krisztussal állandóan újjászületik az öröm.

A tanítványok, akiket Jézus követésére és az evangélium hirdetésére hívott, elteltek örömmel. Miért ne állnánk be mi is ennek az örömnek áradásába.

Ferenc pápának a 2014 évi Missziók Világnapjára küldött Üzenetéből.

Frissítve: 2018. május 14.