2017 decemberi imaszándék

Az idősekért, hogy családjuk és a keresztény közösségek által támogatva bölcsességükkel és tapasztalataikkal együttműködjenek a hit továbbadásában, és az új generáció nevelésében.

Az idősek, öregek értékelése az idők folyamán sokat változott az emberi társadalomban. A hagyományokat nagyrabecsülő régi társadalmakban az öregek nagy tiszteletnek örvendtek. A világban lefolyó változások lassú menetűek voltak, és az új generációk elődjeik életét és viselkedését igyekeztek reprodukálni. Az „aggok bölcsességét” nagyra becsülték, az elmúlt korok eszméit, szokásait és viselkedését követendő ideálnak tekintették. A bevált normáktól való eltérést, újdonságok hajhászását pedig veszedelmes dolognak tartották. Köztudomású dolog, hogy az ókori rómaiaknál az állam kormányzó testületét senatusnak, azaz „öregek tanácsának” hívták.

A modern korban változott meg gyökeresen ez a felfogás: az emberiségnek a tudományok fejlődése által gerjesztett rohamos fejlődése azt eredményezte, hogy az emberek már nem a múltban, hanem a jövőben keresik gondolkodásuk és cselekvésük normáit. Az új generációk nem akarják megismételni az előző generációk viselkedését, világosan felismerik az előző korok hibáit, bűneit és elégtelenségeit, és semmiképpen sem akarják azokat megismételni.   

A jövő betört a jelenbe. Ez a „future shock”-nak nevezett jelenség elbizonytalanítja az embereket, megrendülnek a biztos alapok, elhomályosodnak a megbízható tájékozási pontok.

A 2. vatikáni zsinat elismeri, hogy korunkban oly rohamos változások mutatkoznak, melyeket az egyes emberek már szinte képtelenek követni. Az emberiség áttért a dolgok statikus szemléletéről a dinamikus, evolutív szemléletre. A zsinat azonban bölcsen hozzáteszi: „Minden változás közepette sok minden változatlanul megmarad, melyeknek végső alapja Krisztus, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.” (GS 5-10)

Nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy felismerjük a változások közepette fennmaradó változatlant. Ebben nyújtanak elengedhetetlen segítséget a társadalomban az öregek. A Biblia is mondja: „Milyen jól áll az ősz hajnak a döntés, s az öregeknek, ha tanácsot adni tudnak! Milyen jól áll az élteseknek a bölcsesség, s a tiszteseknek az értelem és megfontoltság. Az öregek koszorúja a bőséges tapasztalat, és dicsőségük Isten félelme.” (Sir 25,6-8)

A bölcs öreg sok-sok új gondolat, terv, tevékenység megjelenését élte már meg. Látta, miképpen bukkannak fel új gondolatok és tevékenységek, melyekért a fiatalok lelkesednek, de megélte sok ilyen újdonság elhomályosodását, csődjét, nagy lelkesedések lelohadását és az újdonsággal együtt fellépő új bajok és nehézségek megjelenését is. Ezért nyugodtabban tudja megítélni a hirtelen fellobbanó újdonságok valós értékét.

Úgy is mondhatjuk, hogy az idős ember közelebb áll földi élete végéhez és az utána következő örök élete kezdetéhez, mint a fiatalok. Így aztán az örökkévalóság szempontjából képes szemlélni és értékelni az időben megjelenő újdonságokat.

Ezért fontos, hogy a társadalom életében az öregek hallattassák hangjukat, és találjanak figyelmes fülekre. Nem szabad őket egy kézlegyintéssel elintézni, mert bennük is működik az értelem, és az isteni kegyelem. Nagyon fontos, hogy a fiatalabb generációkban megmaradjon a hála az előző generációk tettei, szenvedései, alkotásai iránt. Ha túl is fog lépni rajtuk az új generáció, ők viselték a nap terhét évszázadokon keresztül, és hozták létre azt a kiindulópontot, amelyből előre haladhatunk. A társadalmak hagyományainak ismerete és megbecsülése terén pótolhatatlan feladatot töltenek be az öregek. És nem ritka dolog, hogy a nagyszülők, a nagy korkülönbség ellenére, jobban megtalálják a hangot a fiatalokkal, mint a szüleik.  

Szép szokás a japánoknál, hogy a naptárban nemzeti ünnepként van kijelölve az „öregek tiszteletének a napja”, amelyen minden közösségben: a családban, a munkahelyen, az öregotthonokban stb. hálával megünneplik az öregeket, és méltatják teljesítményeiket. A japán vonatokon és egyéb tömegközlekedési eszközökön mindig ki vannak jelölve az úgynevezett „ezüst székek” (silver seat), amelyek az „ezüst hajú, ősz” idősek számára vannak fenntartva.

Imádkozzunk, hogy a keresztény társadalmakban is megkapják az idősek azt a tiszteletet, és azt a szerepet, amely a társadalom egészséges fejlődése számára elengedhetetlenül szükséges.

Összeállította: P. Nemeshegyi Péter SJ

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. május 14.