2017 februári imaszándékok

Azokért, akik megpróbáltatások között élnek, főként a szegényekért, a menekültekért, a kitaszítottakért, hogy befogadásra és támaszra találjanak közösségeinkben.

Amikor egy írástudó megkérdezte Jézust, hogy mi a főparancs, Jézus így felelt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Ez az első parancsolat.” De mindjárt hozzátette: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Majd így szólt: „Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” (Mk 1228-31). Amikor pedig az írástudó tovább kérdezett: „De ki az én felebarátom?”, akkor Jézus félholtan az út mellett hagyott ismeretlen embert segítő jó szamaritánus példabeszédével válaszolt, és a példabeszédhez e magyarázatot fűzte: „Az lett felebarátja annak, aki a rablók kezébe került, aki irgalmasságot cselekedett vele. Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” (Lk. 1036-37) Mindebből világos, hogy minden bajba jutott ember léte hozzánk intézett felkiáltás: „Jöjj, és légy felebarátom, segíts engem!”

Jézus a felebaráti szeretetet olyan fontosnak tartotta, hogy az utolsó ítéletet elmondó beszédében azoknak ígéri a mennyek országát, akik megsegítették különböző ínségekben szenvedő embertársaikat, és hozzátette: „Amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25,40)

Világosabban már nem is lehetne mondani, hogy rászoruló embertársának szerető megsegítése minden ember legalapvetőbb kötelessége. Tehát „másokért élő emberekké” kell lennünk, ha Jézus tanítványai akarunk lenni.

Az emberi történelem során, napjainkban is, számtalan ember szorul segítségre. Mindig vannak szegények, kizsákmányoltak, a társadalom peremére szorítottak, minden támogatástól megfosztottak. Napjainkban különösen ilyenek azok, akik életüket mentve menekültek hazájukból, vagy akiket onnan kiüldöztek. Ezeket látva nem szabad Káinként azt mondanunk: „Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?” (Ter 4,9) Bizony, az Isten egymásra bízta az embereket, és mindenki őrzője mindenkinek. Senki sem mehet be egyedül a mennyországba, hanem egymást karon fogva jutunk el oda.

Korunkban nagyszerű példát adott erre a Kalkuttai Szent Teréz anya. Ezt meg is érezték korunk emberei. Nem véletlen, hogy hatalmas embertömegek gyűltek össze Teréz anya szentté avatására a római Szent Péter téren.

Persze, nem mindenki képes olyan áldozatos életet élni, mint a Teréz anya. De kérjük imánkkal Istenünket, hogy bennünket is beleértve mennél több kortársunkat kegyelmével arra indítson, hogy egyre inkább másokért élő emberekké legyenek. Bárcsak minden ember megértené, hogy amit önzetlenül másokért tettünk, az építi bennünk és a világban Isten örök országát, amely a béke és szereret országa.

Frissítve: 2018. május 14.