2017 májusi imaszándék

Az afrikai keresztényekért, hogy a kiengesztelődés, az igazságosság és a béke prófétai tanúságtételét tegyék, az irgalmas Jézust utánozva.

Afrika földgolyónk legnagyobb földrésze, és lakosainak állandóan növekvő száma napjainkban meghaladta az 1 milliárdot. Sokféle nép él Afrikában: élnek ott arabok, berberek, bantuk, busmanok, pigmeusok, szudaníták, valamin európai bevándorlók. Afrikát a legvallásosabb földrésznek szokták mondani, mert elenyészően kevés köztük az ateista. Az ősi politeista, animista törzsi vallások hívei is találhatók még Afrikában, de a népesség túlnyomó része Északafrikában iszlám vallású, a kontinensnek a Szaharától délre fekvő területein viszont a lakosság túlnyomó része keresztény.

Az Apostolok Cselekedeteinek könyve számol be arról, hogy Fülöp diakónus megkeresztelte az etiópok királynőjének egyik hatalmas udvari tisztjét, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, és megkereszteltetése után „örvendezve folytatta útját” hazájába (ApCsel 8,26-39). Etiópia egész lakossága ettől fogva fokozatosan keresztény hitre tért, és mind a mai napig a keleti szertartású kereszténység részét képezi.

Minthogy Afrika északi része az ókorban a Római Birodalomhoz tartozott, ezeken a területeken mindenütt virágzó keresztény egyházi közösségek alakultak. Az egyiptomi alexandriai patriarchátus képezte az egyházi tudomány és műveltség egyik legfontosabb központját. A leghíresebb ókori egyházatya, Szent Ágoston, pedig Északnyugat Afrikában élt és működött.

A moszlim Umajjád kalifák korszakában (697-709) az iszlám térhódítása miatt ezek a keresztény egyházak vagy eltűntek, vagy legyengültek. Csak Egyiptomban maradt meg a virágzó kopt kereszténység, amely napjainkban sokat szenved az iszlámista terroristák támadásaitól. A szenvedések közepette azonban a vértanúi lelkület erősödőben van ottani hittestvéreink között.

A moszlim terroristák támadásaitól szenvedő vidékekhez tartozik Délszudán is, valamint Nigéria, ahol a Haram Boko nevű iszlámisa terroristák garázdálkodnak. Egyik leggonoszabb tettük az volt, hogy néhány évvel ezelőtt egy katolikus leányiskola valamennyi növendékét, több száz fiatal lányt elrabolták, kiket máig sem sikerült megtalálni és kiszabadítani.

Közép- és Délafrikában, ezzel szemben, a kereszténység, nevezetesen a katolikus egyház, látványos fejlődésnek indult. A szinte egész Afrika területét magába foglaló angol, francia, illetve portugál gyarmatok eltűntek, és jelenleg Afrikában nemzetközileg elismert 54 független, szuverén állam működik.

Egész Afrika katolikusainak száma rohamosan növekszik. Az egyház vezetősége túlnyomó részben bennszülött papokból áll, püspökök nagy része Afrikai születésű. A fejlődés rohamos, ha meggondoljuk, hogy az első néger püspököt csak 1939-ben, az első néger bíborost pedig csak 1960-nan nevezték ki, a legutóbbi pápaválasztásoknál pedig már egyes afrikai bíborosok esélyes pápa-jelöltnek számítottak.

A gyarmatbirodalmak felszámolásával és az önálló államok alakulásával együtt járó zavargások több afrikai országban a törzsek közötti súlyos belső csatározásokhoz vezettek. Például Ruanda-Burundiban a hutú é tuci törzsek közötti háborúban emberek tömegeit gyilkoltak le. A legtöbb országban azonban idővel viszonylagosan békés állapotokat sikerült elérni. A keresztényüldöző diktátorok, mint például Kongóban Mobutu, Ugandában Idi Amin, eltűntek a porondról, és kezd visszaállni a béke.  Nagy problémát jelent azonban a lakosság nyomorúságos szegénysége: Afrikában a lakosságnak több mint a fele napi egy dollárnál kevesebb jövedelemre számíthat. Az oktatás, az orvosi ellátás, a közlekedés stb. terén óriási feladatok várnak elvégzésre.

A modern globalizálódó világban a katolikus egyház a hagyományos afrikai kultúra védőjévé és fejlesztőjévé lett. Ebben a 2. vatikáni zsinat új egyházképe fejt ki nagy hatást. Az egyház ideálja már nem a monolitikus egység, hanem a különbözőségek harmonikus összhangja. Például egy európai hagyományos szentmise és egy, az új kongói liturgia szerint bemutatott szentmise egészen másképen fest, bár a mise lényegét mindkettő hűségesen megőrzi. A kongói misén az afrikai ősi népénekek melódiái, a dobok pergése, a liturgikus tánc zajának közepette is ugyanúgy hallhatók Jézus áthagyományozott szavai, és ugyanúgy virágzik a húsvéti öröm.

Összeállította: P. Nemeshegyi Péter SJ

Frissítve: 2018. május 14.