2018. júniusi imaszándék

A közösségi médiáért: hogy a közösségi média előmozdítsa az együttérzést és a tiszteletet, elfogadva a különbözőségeket is.

Ma állandóan „kisebbedő” világban élünk. Ennek következtében  egyre inkább érezhetnénk a többi embert közeli felebarátunknak. Az utazási és kommunikációs eszközök fejlődése közelebb hozza az embereket egymáshoz, a globalizáció pedig egyre inkább függővé teszi az embereket másoktól. Ennek ellenére azonban szétválasztások, méghozzá gyakran igen mély szétválasztások léteznek ma is az emberiség családjában. Az egész emberiséget eltorzítja a gazdagok bővelkedése és a szegények nyomora közötti botrányos szakadék. Sok esetben csak sétálnunk kell egy mai nagyváros utcáin, hogy azonnal szemünkbe szökjön a nyomorult hajléktalanok tengődése és a kirakatok vakító fényei közötti ellentét. Már annyira hozzászoktunk ehhez a látványhoz, hogy nem is okoz megütközést bennünk. E világban sok embert kizárnak és peremre szorítanak, hogy ne is beszéljünk a gazdasági, politikai, ideológiai és, sajnos, vallási okokból származó konfliktusokról.

Egy ilyen világban a média segíthet, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és így erősödjék az emberiség egységének érzése, amelyből aztán szolidaritás, valamint mindenki számára emberhez méltóbb élet biztosítására irányuló komoly törekvés születhet. A helyes kommunikáció segít bennünket közelebb kerülni egymáshoz, jobban megismerni egymást és így mindinkább eggyé lenni. A bennünket szétválasztó falakat csak akkor lehet áttörni, ha hajlandók vagyunk egymásr meghallgatni és egymástól tanulni. Különbözőségeinket olyan párbeszédekkel kell megoldanunk, amelyek a kölcsönös megértést és tiszteletet növelik. A találkozás kultúrája megköveteli, hogy hajlandók legyünk nemcsak adni, hanem másoktól kapni is. A média sokat segíthet ebben, főképpen napjainkban, amikor az emberek közötti kommunikáció eszközei soha nem látott fejlődést mutatnak. Különösen az internet ad nagyszerű lehetőséget a találkozásra és a szolidaritásra. Ez valóban Istennek értékes ajándéka.

Persze, problémák is vannak. Az információk beérkezésének sebessége meghaladja átgondolási és értékelési képességünket. Ez pedig nem segít abban, hogy kiegyensúlyozottabb és megfelelőbb módon fejezzük ki magunkat. A sokféle vélemény megismerése hasznosnak is lehet, de arra is képesíti az embereket, hogy csak olyan információkkal bástyázzák körül magukat, melyek megfelelnek saját elgondolásaiknak és vágyaiknak, illetve politikai és gazdasági érdekeiknek.  A kommunikáció bősége által vagy bővülnek ismereteink, vagy pedig elveszítjük saját irányvételünket. A digitális kommunikáció eszközei nem egyszer elidegenítenek saját környezetüntől. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy azok, akik bármilyen okból kifolyólag meg vannak fosztva a társadalmi médiák használatától, abban a veszélyben forognak, hogy lemaradnak a társadalom haladásától.

Mindezek valós nehézségek, de még sem adnak okoz arra, hogy a társadalmi médiát elutasítsuk.  Inkább azt juttatják eszünkbe, hogy a kommunikáció végső soron emberi, nem pedig technológiai teljesítmény.

Mi segít bennünket abban, hogy a digitális kommunikáció az emberségünkben és a kölcsönös megértésben hozzon növekedést?  Szükségünk van bizonyos megfontoltságra és nyugalomra. Ezeknek időt kell szentelni. Képessé kell válnunk a hallgatásra és mások meghallgatására. Türelemre is szükségük van, hogy megértsük azokat, akik különböznek tőlünk. Az emberek igazán csak akkor nyílnak meg, ha nemcsak megtűrjük, hanem valóban elfogadjuk őket. Ha igazán figyelmesen hallgatunk másokra, meg fogjuk tanulni, hogy más szemmel nézzünk a világot és nagyra értékeljük a különböző kultúrákban és hagyományokban megnyilvánuló emberi tapasztalatok gazdagságát. Ugyanakkor képesek leszünk a kereszténység által kifejlesztett fontos hagyományok értékelésére is, mint például az emberi személy méltósága, a házasság és a család eszméje, a vallás és a politika területének helyes megkülönbözetése, a szolidaritás és szubszidiaritás eszméje és sok egyéb eszme.      

 Hogyan válhat tehát a kommunikáció a hiteles találkozási kultúra szolgálatára? A választ megtalálhatjuk abban a példabeszédben, mellyel Jézus válaszolt a „Ki az én felebarátom?” (Lk 10,29) kérdésre. Ez a jó szamaritánus példabeszéde. A jó szamaritánus nem csak odamegy az útszélen heverő, félholtra vert emberhez, hanem felelősséget is vállal érte. Jézus arra ösztönöz, hogy a másik embert ne csak hozzám hasonló embertársnak tekintsem, hanem arra is, hogy a másik helyzetébe beleéljem magamat. A kommunikáció azt hozza tudomásunkra, hogy mi mindnyájan emberek, Isten gyermekei vagyunk.

Nem elég, ha bekapcsolódunk a digitális kommunikáció világába, hanem a bekapcsolódásból valódi találkozásnak kell születnie. Nem létezhetünk magunkba zárkózva, másoktól elválasztva. Szükségünk van arra, hogy szeressünk, és hogy szeressenek bennünket.

                                                       Ferenc pápának a 48. világkommunikációs napon, 2014. január 24-én mondott üzenetéből

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. július 03.