Az igaz forrás utáni szomjúság
Vannak az élethez nélkülözhetetlen dolgok – a víz ezek közé tartozik. Amikor úton vagyunk, túrázunk vagy zarándokolunk, sok mindenben hiányt szenvedhetünk, de vízre mindenképp szükségünk van. Belső, lelki utunkon is újra és újra megszomjazunk. Jézus azt kéri tőlünk, hogy – a szamariai asszonyhoz hasonlóan – tárjuk elé legégetőbb szomjúságunkat, legmélyebb vágyunkat .
A történetet hallgatva könnyen ráérezhetünk az asszony életének legnagyobb hiányára és vágyára: szeressék és fogadják el olyannak, amilyen. Jézus nem azért idézi fel a múltját, hogy ítélkezzen felette, hanem hogy rádöbbentse: rossz helyen próbálja oltani a szomját. Bár nincs bátorsága bevallani legmélyebb vágyát, Jézus gyógyítani szeretné múltjának sebeit, és segít felismernie, mi hiányzik igazán az életéből. Szeretné megmutatni neki az igazi forrást.
E találkozásban az asszony rejtegetnivalója feltárul, ő mégis felszabadul. Végre megtapasztalta a tiszta szeretetet, és ezt mindenkinek el akarja mondani. A kútnál hagyja a korsót, a múltját, és elfut, hogy hirdesse a Szeretettel való találkozását.
A mai nap imamódjának a szentírási szemlélődést ajánljuk.
Szentírási idézet:
Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett. Mivel útközben elfáradt, leült a kútnál. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!”
Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?”
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.”
Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!” Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!”
Az asszony ezt felelte: „Nincs is férjem!”
Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.”
Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogják imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje. (Jn 4,5-42)
Gyakorlat:
Gondolkodj el azon, mi az igazi éltető forrás, aminek hiányát a legjobban érzed jelen életszakaszodban? A múlt súlya alatt élsz, vagy képes vagy ezt átadni Jézusnak és hinni, hogy az Ő szeretete megszabadíthat ettől a tehertől?
