Szőnyi Szilárd: „A nyelvtanulás összekapcsolódott a menekültüggyel” – Erasmus+ beszámoló Oxfordból

A legtöbbet fényképezett épület Oxfordban: a Bodleian Library

Két szaúd-arábiai, két német, két török, egy brazil, egy dél-koreai és egy magyar ül Oxford belvárosában egy nyelviskola tantermében, s az óra részeként társasjátékot játszanak.

Néhány napra rá három ukránt, két kínait, egy bolgárt, egy spanyolt, egy magyart és három angolt találunk egy oxfordi könyvtárban; először kötetlenül beszélgetnek, majd szómagyarázó kvízzel fejlesztik nyelvtudásukat.

Még ugyanazon a héten, de már egy anglikán lelkészség közösségi termében vagyunk, ahol két albán, két ukrán, egy szír, egy lengyel, egy spanyol, egy magyar és négy angol beszélget az aznapi témáról, a kreativitás mibenlétéről.

A csoport a nyelviskola mindenesével, Debbie-vel

Május vége és június közepe között három hetet tölthettem Oxfordban, a Kings School nyelviskolában, s számomra az angoltanulás a fenti szerencsés módon kapcsolódott össze utam másik céljával, a menekültügyi jó gyakorlatok megismerésével. Nagy-Britanniában ugyanis számos kezdeményezés segíti az országban eleve tartózkodó rengeteg külföldit vagy az egyes menekülthullámokban érkezőket. Az egyik fenti alkalmat az Oxfordshire Libraries könyvtárhálózata szervezte, a másikat pedig a St. Aldate’s Church anglikán plébánia, s mindkettőben közös volt, hogy több született angol önkéntes segített a résztvevőknek fejlődni a nyelvtudásban. Akinek szüksége van beszédkészsége fejlesztésére, és szívesen kipróbálná a társalgást szervezett körülmények között, bátorító közegben, a majdnem kezdőtől a haladó szintig talál magának lehetőséget a Language vagy International Café-nak nevezett alkalmakon. Ottjártamkor számos magánházon és középületen ukrán zászló lengett, jelezve, hogy most a legégetőbb szükség a keleti szomszédunkból menekülők segítése, akár a fenti módon.

Ukrán zászló Londonban, a Westminster Abbey-nél

Az önkéntesség kultúrája más területeken is példamutató módon érvényesül az angol társadalomban. A nyelvtanulás melletti programjaim egyikeként egy vasárnap erejéig csatlakoztam az Oxford Conservation Volunteers nevű környezetvédelmi szervezet tevékenységéhez, és egy tízfős társasággal a város közelében fekvő mezőhöz utaztunk, hogy az ottani kidőlt-bedőlt kerítést lebontsuk, majd újjáépítsük. Tanulságos volt megtapasztalni, hogy elkötelezett fiatalok és idősek, férfiak és nők hétvégéjük felét készséggel szentelik annak, hogy kemény fizikai munkával segítsék a legendásan szép angol természeti környezet megőrzését, csinosítását.

További szabadidőmben az oxfordi programnaptár segítségével igyekeztem olyan alkalmakat keresni, amelyeken minél inkább kivehetem a részem a helyi életből, méghozzá nem annyira turistaként, sokkal inkább mint a város – legalábbis átmeneti – lakójaként. Így vettem részt egy, ugyancsak önkéntesek által szervezett temetőtúrán, melyen angol világháborús sírok felkeresésével ismerhettük meg a múltat, és több előadást is meghallgattam a University of Oxford számtalan college-ének valamelyikében. Az Oxford Union patinás dísztermében helyi diákok körében nyílt alkalmam követni Volodimir Zelenszkij videóüzenetét, amelyet az ukrán elnök az angliai egyetemek hallgatóihoz intézett, majd élőben válaszolt a kérdéseikre. Ezen kívül a helyi városházán kipróbálhattam magam az Oxford Orators Club alkalmi szónokaként, majd néhány napra rá az ugyanitt rendezett Tea Dance rendezvényen idős hölgyekkel táncoltam. Többször jártam koncerteken, illetve színházban Oxfordban és Londonban, a magyar-angol válogatott labdarúgó mérkőzést egy helyi pub-ban szurkoltam végig, esténként pedig házigazdáimnak, egy idős angol házaspárnak meséltem a napomról.

A nevezetes bicikli a nyelviskola előtt

Mindjárt ottlétem elején vásároltam egy használt kerékpárt, s a három hét során azzal közlekedtem a városban. Sőt, az egyik hétvégén – miután csatlakoztam a helyi biciklisklubok egyikéhez – szervezett túrán is részt vettem, két keréken felfedezve az Oxford környéki tájat és kis falvakat. Ilyenformán a szó szoros értelmében, igaz, sajátos módon ültettem át a gyakorlatba az Európai Unió egyik alapértékét, a személyek szabad mozgását… És miután az eladó hazautazásom előtt háromnegyed áron visszavásárolta a járművet, úgy birtokolhattam húsz napig potom áron a biciklit, hogy ez időre a magaménak érezhettem, de mindvégig azzal a tudattal tekerhettem, hogy a három hét leteltével nem marad majd a nyakamon.

Köszi, EU, köszi, jezsuiták, egy élmény volt!

Frissítve: 2022. június 20.