27. nap – A bálványimádásról
A választott nép számára a bálványimádás volt a legsúlyosabb bűn. Az aranyborjú története azt a benyomást kelti bennünk, mintha ez a bűn ma már nem kísértene, pedig napjainkban is hajlamosak vagyunk rá, hogy bizalmunkat ne egyedül Istenbe, hanem saját erőnkbe és hatalmunkba vessük.
Korunk sajátos bálbányimádási formája, hogy a saját érdekeinkkel való törődés kerül életünk középpontjába – Isten helyére. Olyan sokat foglalkozunk magunkkal és önmegvalósításunkkal, hogy sem időnk, sem energiánk nem jut már másokra. A főparancs mutatja be a jézusi hozzáállást: ha legfőbb bizalmunkat egyedül Istenbe helyezzünk, akkor mások szeretete éppoly fontos lesz számunkra, mint a magunkról való gondoskodás.
A mai nap imamódjának a szentírási szemlélődést ajánljuk.
Szentírási idézet:
Ekkor odament hozzá egy írástudó, aki hallotta őket vitázni, és látta, hogy jól válaszolt nekik, és megkérdezte tőle:
– Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?
Jézus így válaszolt:
– A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! A második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.
(Mk 12,28-31)
Gyakorlat:
Figyelj ma arra, ki van gondolataid, szavaid és tetteid középpontjában! Az esti visszatekintésben nézz rá, hogy pozitív érzéseid mások szolgálatából vagy saját érdekeid érvényesüléséből fakadtak-e;negatív érzéseid hátterében az együttérzés vagy saját frusztráltságod állt-e.
Zene: Tchaikovsky – Serenade for Strings Op 48, III – Elegie
