Amikor világunkat szemléljük, megcsodálhatjuk a szépségét és mindazt, amit az ember a történelem folyamán alkotott. Földünk ugyanakkor olyan fájdalmas ellentmondásokkal van tele, amelyek szenvedést és halált okoznak. Az életet és a szeretetet gyakran az önzés és az erőszak nyomorgatja. A gyengét és a kiszolgáltatottat a hatalmasok eltiporják. Természeti erőforrásainkat kimerítik, kiszipolyozzák. Túl sok a szomorúság és az elmagányosodás. Mindazonáltal a békéért és igazságosságért könyörgő hangokon keresztül az Atya kiált hozzánk. Arra hív, hogy térjünk vissza hozzá. Elhagytuk az Úr útját, és saját elképzeléseinket követtük, amelyet nem Isten gondolt el a számunkra. Szeretné, ha visszatérnénk.

Kérdések: 
 

• Hol tapasztalom a fájdalmas ellentmondásokat a világban és azon a helyen, ahol élek? Hogyan érintenek? 
• Mi az, ami mégis reményt ad?
• Mit jelent számomra Szent Jánosnak ez a mondata: „És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott” (Ján 1,14)? 
• Mire hív engem? 

Befejezem egy imával: Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség