Reggeli felajánló ima
„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.” (Lk 19,10)
Az Atya nem hagyott magunkra ebben a megtört világban. „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette” (Zsid 1,1). Őbenne az Atya belépett ebbe a világba, és életünket, történetünket összekapcsolta saját életével és történetével. Ezt azért tette, hogy ilyen módon állítsa helyre a teremtést és gyógyítsa meg sérült emberségünket. Jézusban megbocsátotta bűneinket. Ez a mi reménységünk alapja: Jézus meghalt értünk, és az Atya feltámasztotta őt a halálból. Őbenne kapcsolódhatunk Istenhez. Jézusban az Atya irántunk érzett szenvedélyes szeretete válik láthatóvá. Ez a szeretet meg akar menteni bennünket. Ővele megtanuljuk felismerni, ahogy a Szentlélek munkálkodik ebben a világban, ahogyan újra és újra teremt és újjáalkot, még a legnehezebb körülmények között is.
Kérdések:
- Megtapasztaltam-e már Jézus szabadító erejét? Mitől mentett meg engem? Miből mentett meg?
- Mit jelent számomra, hogy Jézus az Üdvözítő?
- Tudtam-e már szívből megbocsátani valakinek? Hogyan történt? Mit formált át bennem?
Befejezem egy imával: Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség
