400 esztendeje hunyt el P. Christophorus Clavius SJ

Clavius 1_0A jezsuita rend történetében mindig rendkívül fontos és megkülönböztetett helyet töltött be a különböző tudományágak magas színvonalú művelése, a jezsuita tudományosság elsősorban a matematika és a csillagászat révén került a világ érdeklődésének és megbecsülésének körébe. A jezsuita matematikát és csillagászatot P. Christophorus Clavius SJ német születésű, de Itáliában működő jezsuita tudós alapozta meg.

Clavius 1537-ben vagy 1538-ban született Bambergben, a pontos születési időpontját és családnevét nem ismerjük, valószínűleg Clau vagy Schlüssel lehetett, de a kor szokásainak megfelelően latinos formában, általában Clavius Bambergensis néven jegyezte írásait. Noha akkoriban szülőföldjén, Frankföldön nagyon elterjedt a reformáció, megmaradt hűséges katolikusnak. Sőt az elkötelezettségét megerősítve, 1555-ben belépett a Jézus Társaságába, Rómában maga a rendalapító Loyolai Szent Ignác vette fel. A jezsuita képzése során, előbb a bambergi jezsuita kollégiumban, majd a coimbrai egyetemen tanult, ahol a „portugál Arisztotelész”P. Pedro de Fonseca SJ (1528–1599) tanítványa volt. Az 1560. augusztus 21-én megfigyelt napfogyatkozás nyomán kezdte el csillagászati kutatásait. 1560-ben befejezte filozófiai tanulmányait, és Rómában, a Collegium Romanumban megkezdte a teológia tanulását, ahol 1564-ben pappá szentelték. Nagyon korán felfigyeltek kivételes matematikai képességeire, ezért 1567-től átvette, a P. Baltasar Torres SJ (1481–1561) által alapított matematikai tanszék vezetését, ahol 1595-ig működött.

Clavius Opera Mathematica_0Számos matematikai művet, sok könyvet írt, munkásságával nagyban hozzájárult a matematika tudományának fejlődéséhez és a renden belüli elterjedéséhez. A jezsuita matematikusok első nemzedéke közvetlenül vagy könyvei által tőle tanulta a matematika tudományát. A matematika fontosságát jelzi a jezsuita renden belül, hogy a XVIII. század elejéig alapított 625 jezsuita kollégiumból, 95-ben működött külön matematikai tanszék. A matematikával párhuzamosan csillagászati megfigyeléseket végzett, saját eredményeit számos könyvben közreadta. 1570 és 1612 között 23 kötetet publikált, amelyekből 12 az aritmetikai, geometriai és az algebrai ismeretekkel foglalkozott, 1574-ben, három kötetben jelentette meg Eukleidész és Theodosius mértani és Sacrobosco csillagászati műveihez írt kommentárjait. 1612-ben pedig öt kötetben látott napvilágot Opera Mathematica címen a matematikai kutatásainak összegző műve. A mértani kutatásai nyomán kortársai „az évszázadunk Eukleidésze” címmel tisztelték meg. Két további tankönyvet írt az aritmetikáról és a gyakorlati geometriáról, köztük az Arithmetica Practica címen kiadott könyve 10 latin és 15 olasz nyelvű kiadást ért meg.

A csillagászat területén legfontosabb alapműve, a XIII. században, Párizsban tanító, angol csillagász professzor Johannes Sacrobosco (eredetileg John Hollywoood) (1195–1256 körül) Tractatus de sphaera című művéhez írott kommentárja, amely In sphaeram Joannis de Sacrobosco comentarius címen 1570-ben látott napvilágot. Ebben a műben összegezte korának teljes csillagászati ismereteit, Sacrobosco munkája eredetileg az egyiptomi Alexandriában működő, Claudius Ptolemaeus (90–168) görög nyelven írt, de később arab fordításban Almagesto címen elterjedt, nagy, átfogó csillagászati szintézisének latin nyelvű fordításán alapult. Noha a könyv, a geocentrikus világképet támogatta, amelyben a világegyetem központja a Föld, számos vezető csillagász, köztük Galileo Galilei, Tycho Brahe és Johannes Kepler fontos alapműnek tekintette. A gyakorlati csillagászati megfigyelések elősegítésére megalapította a vatikáni csillagvizsgálót, számos csillagászati műszert és napórát készített.

A pápai udvarral fenntartott jó kapcsolatai és elsősorban szakmai tudása alapján döntően közreműködött az 1582-es, XIII. Gergely pápa által kezdeményezett naptárreformban. A naptárreform tervezetét, Aloysius Lilius (1510–1574 körül), calabriai csillagász dolgozta ki. Az előkészítő bizottság által felülvizsgált és jóváhagyott tervezetet, a pápa valamennyi európai uralkodónak és egyháznak megküldte véleményezés végett. Végül a beérkezett javaslatok alapján P. Clavius öntötte végső formába az új naptárt. A bevezetését, a pápa az 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas bullájával rendelte el, a Frascati melletti Mandragone villában. A csillagászati és a naptári év együttfutását új szökőszabállyal és 1582. október 5. és 14. között, 10 nap kihagyásával biztosították.

A másik nagy jelentőségű munkája az egységes jezsuita tanulmányi rend, a Ratio Studiorum matematikai előírásainak elkészítése volt, ebben részletesen leírta és szabályozta a matematika tanításának módszerét, amely másfél évszázadon keresztül sikeresen megállta az idő próbáját.

P. Clavius 1612 elején súlyosan megbetegedett, majd február 6-án Rómában elhunyt.

Bikfalvi Géza

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2016. augusztus 08.