Nagycsütörtök – Az utolsó vacsora
Nagycsütörtökön Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk. Az utolsó vacsorát általában a zsidó kivonulás megünnepléseként értelmezzük, amit Jézus nagyon sajátos módon kiegészített. János evangéliumában Jézus hosszan beszél a tanítványokhoz arról, hogy ki is ő, és saját példáján keresztül mutatja be mások szolgálatát, amikor alázatosan megmossa a lábukat. A másik három evangélium az étkezésre összpontosít, amikor Jézus kezébe veszi a kenyeret és így szól: „Ez az én testem”, majd e szavak kíséretében fogja a bort: „ez az én vérem”. Jézus felkínálja testének kenyerét ételül és vérének borát italul, ezzel az utasítással: „ezt tegyétek az én emlékezetemre”.
Az utolsó vacsorára emlékezve magunkba fogadni Jézus testét és lelkületét nagyon erőteljes, jelentős esemény. A katolikus egyházban talán az Eucharisztia napi megünneplése miatt nehéz folyamatosan emlékezetben tartani ennek az eseménynek a döbbenetes jelentőségét. Érdekes módon Ignácnak a papszentelés után hat hónapba telt, amíg késznek érezte magát, hogy megünnepelje az első szentmiséjét, az Eucharisztiát. Végül karácsonykor mutatta be Rómában, a Maria Maggiore-bazilikában, Jézus jászolának ereklyéje közelében. Ignác az első miséjét nagyon sajátossá és emlékezetessé akarta tenni.
Egy megfontolandó gondolat
Ma imádkozhatsz az utolsó vacsora történetével Lukács evangéliumából, vagy a tanítványok lábának megmosásával, amit János evangéliuma 13. fejezetének elején találsz.
Kérd az ajándékot, hogy megértsd és átérezd az utolsó vacsora – az Eucharisztia – jelentőségét saját hitéletedben.
Szentírási rész
(A mai nap imamódjául a képzeleti szemlélődést ajánljuk)
„Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. Elküldte Pétert és Jánost:
– Menjetek, és tegyétek meg az előkészületeket, hogy megünnepelhessük a pászkát!
– Mit szeretnél, hol készítsük elő? – kérdezték.
Ezt mondta nekik:
– Amikor beértek a városba, találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Kövessétek abba a házba, ahová bemegy, és mondjátok a ház urának: „A Mester ezt üzeni: »Hol van a szoba, ahol tanítványaimmal megünnepelhetem a húsvétot?«” Ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett emeleti termet. Ott készítsétek elő!
Elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik, ők pedig előkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt, és ezt mondta nekik:
– Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megünnepeljem veletek ezt a húsvétot. Mert mondom nektek, hogy többé nem ünneplem meg, amíg el nem nyeri teljes jelentését Isten országában.
Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt:
– Vegyétek, és osszátok el magatok között, mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön Isten országa!
Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta:
– Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!
Ugyanígy, miután megvacsoráztak, fogta a kelyhet, és ezt mondta:
– E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik.” (Lk 22,7-20)
Zene: Ave Verum Corpus (Mozart – King’s College, Cambridge)