Nagypéntek – Mit kell tennem Krisztusért?
A mai napon Jézus kereszthalálát állítjuk figyelmünk középpontjába. A keresztre feszítés – általában az alacsonyabb társadalmi osztályoknak fenntartott – rendkívül fájdalmas és megalázó kivégzés. Miért oly kegyetlenek az emberek azokkal, akik riasztóak számukra?
A Szentírás azt mondja, hogy Jézus követői közül csak az asszonyoknak volt erejük követni őt a halálig, egyetlen férfival együtt – „a tanítvánnyal, akit Jézus szeretett”.
Jézus kész volt rá, hogy meghaljon értünk.
Ignác az kéri a Lelkigyakorlatokban, hogy tekintsünk a keresztre feszített Krisztusra, és kérdezzük meg magunktól:
Mit tettem Krisztusért?
Mit teszek Krisztusért?
Mit kell tennem Krisztusért?
Egy megfontolandó gondolat
Jézus visszavonulhatott volna Názáretbe az ácsműhelybe, és elkerülhette volna ezt a fájdalmas halált. De ha így tett volna, elutasítja az üzenetét, a szolgálatát, a követőit, az Atyját. Azzal az erővel, amit az Atya adott neki, szembenézett a sorsával.
Voltak már olyan időszakok az életedben, amikor kiálltál amellett, amiben hittél, olyan időszakok, amikor bátor voltál – vagy annak kellett volna lenned?
Szentírási rész
(A mai napra a képzeleti szemlélődést ajánljuk imamódul)
„Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.
Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet héberül Golgotának neveznek. Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról; középen volt Jézus. Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.”
A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing varratlan volt, felülről végig egybeszőve, ezt mondták egymásnak:
– Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!
Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot vetettek. Ezt tették a katonák.
Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, valamint a magdalai Mária. Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához:
– Asszony, íme, a te fiad!
Azután így szólt a tanítványhoz:
– Íme, a te anyád!
És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.
Ezután Jézus, mivel tudta, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt:
– Szomjazom!
Volt ott egy silány borral teli edény. Izsópra tűztek egy borral átitatott szivacsot, és a szájához tartották. Miután Jézus elfogadta, ezt mondta:
– Elvégeztetett!
És fejét lehajtva, kiadta lelkét.” (Jn 19,16-19.23-30)
Zene: János passió – Es ist wollbracht (Bach, Benjamin Williamson)
Javasoljuk, hogy folytatásaként vegyél részt egy rövid személyesen kísért Szent Ignác-i lelkigyakorlaton. A Manrézában és online is van rá lehetőség. (www.manreza.hu)
Vasárnap lesz sorozatunk utolsó napja. Ha hasznosnak találtad, kérünk, fontold meg, tudnád-e adománnyal támogatni e nagyböjti felkészülés elkészültét és a jövőbeni lelkigyakorlatokat.
(https://jezsuita.hu/online-nagybojti-lelkigyakorlat-tamogatas/)