Amikor Isten szentségéről beszélünk, két szempontot tartunk szemünk előtt. Isten egyrészt különbözik a teremtett világtól, messze meghaladja gondolkodásunkat és képzeletünket, másrészt közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz (Szt. Ágoston), benne élünk, mozgunk és létezünk (Szt. Pál). Velünk létében „irgalmas és könyörületes az Úr, hosszan tűrő és nagyirgalmú” (103. zsolt).
Isten zarándok népeként végső célunk nem ezen a világon van, de amíg itt élünk, a szentségre történő meghívásunk arra szól, hogy gondolatainkban, szavainkban és tetteinkben Isten gyengédségét, együttérzését, jóságát és hűségét tükrözzük. Az utolsó ítéleten nem vallásosságunk, imádságunk és böjtölésünk alapján ítéltetünk meg, hanem az lesz a döntő, hogy a gyakorlatban hogyan viszonyultunk embertársainkhoz.
A mai nap imamódjának a Lectio Divinát ajánljuk.
Szentírási idézet:
Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat! Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr! Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad! Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr! Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr! (Lev 19,2.11-18)
Bizony, mondom nektek, amikor ezeket tettétek akár csak eggyel is a legkisebb testvéreim közül, velem tettétek… amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. (Mt 24,40.45)
Gyakorlat:
A mai napon különösen is figyelj oda arra, hogyan viszonyulsz az éhezőkhöz, szomjazókhoz, betegekhez, hajléktalanokhoz, menekültekhez, bármilyen rászorulóhoz.
A nap végén visszatekintve mi tűnik fel? Hogyan, hol tapasztaltad meg Isten szentségét és saját válaszodat? Mikor, milyen helyzetben viszonyultál szentül másokhoz?
Zene: Henry Purcell: Ground in C Minor, ZD 221 (17th c.)
