A baszk Loyolai Szent Ignác

A jezsuita rend megalapítója, Loyolai Szent Ignác, a közvéleményben általánosan elterjedt nézett ellenére nem spanyol, hanem baszk származású volt. Baszk születése és a szülőföldjén eltöltött idő rendkívül nagy mértékben formálta és meghatározta a későbbi életét, gondolkodás módját, hitéletének kialakulását, általános viselkedését és mindennapi szokásait.

baszkA közbeszédben, de sajnos a szakirodalomban is, sokszor úgy emlegetik Loyolai Szent Ignácot, mint spanyol embert, noha ez nem igaz, mert ugyan Szent Ignác a spanyol király alattvalója és hűséges, elkötelezett katonája, de születése szerint baszk volt. A baszksága sokkal többet jelentett számára és jelent az utókor kutatóinak, mint az a felületes szemlélő gondolná. Szent Ignác egész lényét és gondolkodást az ősi baszk tradíciók és a hagyományos baszk családi gondolkodás határozta meg. A Szent Ignácot ért alapvető, jellemformáló események és történések, a szülőföldjén eltöltött évek határozták meg az egész későbbi személyiségét, ha nem ismerjük a baszk gyökereit, csak hézagos elképzelésünk lehet a Jézus Társasága megalapítójáról. A kortársai természetesen tisztában voltak a baszk származással és sokszor ennek a tudatában formálták a viszonyukat Szent Ignáchoz. Egész életében megőrizte baszk tulajdonságait, híres koncentráló képességét, gondolkodó elméjét, sajátos vonása volt, hogy lassan, de merészen haladt a terveiben, magabiztos volt, de szerénynek mutatkozott.

Talán mielőtt elmélyülnénk Szent Ignác baszk vonásaiban, érdemes röviden megismerkedni közelebbről a baszk nép történelmével, nyelvével, kultúrájával és szokásaival.

Mint olyan sok nép eredete és őstörténete, a baszkok származása is elég ismeretlen, csupán homályos feltételezések és ködös teóriák láttak napvilágot, de a pontos eredetüket nem ismerjük. Az egyik teória szerint, mintegy 4 ezer évvel ezelőtt az indo-európai népekkel együtt érkeztek a jelenlegi lakóhelyükre. Egy másik elgondolás alapján azonban az Ibériai félsziget őslakosainak tekinthetjük őket és már 30 ezer éve élnek a lakóhelyükön. A legfantáziadúsabb elképzelés szerint az egykori atlantisziak leszármazottjai, de egy tudományos elmélet szerint a baszkok az elsõ modern emberek, a cro-magnoni vadászok utódai, akik elűzték a neandervölgyieket és később meghódították egész Európát. Az mindenesetre elgondolkoztató tény, hogy a mezolitikum embereinek festett barlangos elterjedési területe teljesen egybeesik a baszkok egykori szállásterületeivel.

baszk2Az írott történelem szerint a baszkok meghódításával a kelták, majd a rómaiak próbálkoztak, kevés sikerrel, a római uralom alatt a baszkok megtartották a hagyományos törvénykezésüket, és csupán inkább kereskedtek a rómaiakkal. Persze az is tény, hogy a baszkok hegyes-völgyes területe nem jelentett valami nagy kihívást a rómaiak számára. A baszk vidéken a rómaiak csupán egy nagyobb várost alapítottak, a vidéket meghódító, Pompeius római császárról nevezték el és ma Pamplona néven ismert. A római krónikák azonban még dícsérőleg megemlékeznek egy baszk kohorszról, akik hosszú éveket töltöttek el a britanniai Hadrianus fal védelmével.

baszk3A népvándorlás korában sem a gótok, sem a frankok nem tudták meghódítani a baszkokat. A baszkok hősies ellenállásának és függetlenséget szerető törekvéseinek, irodalmi lenyomata az ófrancia nyelvű eposz, a Roland ének, amely elbeszéli Nagy Károly frank király seregeinek a vereségét a Roncesvalles-hágon, amelyet a baszkok mértek a frankokra. A baszkok megkeresztelkedése a IX-XI. században történt meg, bár elég felszínes módon mégis később az iszlám terjeszkedésekor a baszk föld nyújtott menedéket a keresztény menekülteknek. Noha létezett egy kis baszk iszlám állam is Banu Qasi vezetésével is. A baszk történelem csupán egyetlen, jól megszervezett baszk államról tud, ezt a XI. században Nagy Sancho (ur. 1000-1035) szervezte meg Navarrában. A XII. századtól kezdve a Navarrai Királyság függetlensége a kasztíliai, francia és angol támadások következtében fokozatosan megszűnt. Araba és Guipózkoa baszk tartományok 1199-ben kerültek kasztíliai uralom alá, 1379-ben Bizkaia követte õket, majd 1512-ben -Alsó-Navarra kivételével- az egész Navarrai Királyság Kasztília része lett. Azonban a kasztíliai uralom tényleges belső autonómiát garantált a baszkoknak, a király a Juntas Generales (Általános Kormányzat) szervek révén oklevéllel megerősített független kormányzatot engedélyezett, ezek révén a baszkok bizonyos fokú törvényhozási, gazdasági és katonai függetlenséget élveztek.

Az egykori baszk nyelvterület a Pirenneusok két oldalán: délen az Ebro folyótól, északon Aquatániáig terjedt. Ez a terület mára összezsugorodott, Baszkföld -Euskal Herria- két különböző államhoz tartozó részekre oszlik. Az északi rész -Iparralde- Franciaországhoz tartozik, ma ez a Pyrénées Atlantiques megyében három körzet, amelyek baszk és francia  nevei a következők: Lapurdi/Labourd, a fõvárosa Bayenne, Benafarroa/Basse-Navarre, a fõvárosa Donibane Garazi/Saint Jean de Port és Zuberoa/Soule, a fõvárosa Maule/Mauléon. A déli rész -Hegoalde- Spanyolországhoz tartozik, ez a történelmi terület négy részre oszlik, amelyek baszk és spanyol nevei a következők: Bizkaia/Vizcaya, a fővárosa Bilbo/Bilbao, Araba/Arava, a fővárosa Gastiez/Vitoria, Gipuzkoa/Guipózkoa, a fővárosa Donostia/San Sebastian és Nafarroa/Navarre, fővárosa Irunea/Pamplona. Ezek a tartományok alkotják a Baszk Autonóm Közösséget, amely önkormányzati függetlenséget élvez a Spanyol Királyságon belül.

baszk4A baszk nyelvnek -euskara- nincs kapcsolata semmilyen más ismert nyelvvel az eredete is teljesen ismeretlen, valószínűleg a régi ibér nyelv maradványa. Az euskara nem indo-európai nyelv, noha erős indo-európai hatások érték a spanyol és a francia nyelv részéről, más európai nyelvekkel való rokonítási kísérletek sikertelennek bizonyultak. Délibábos nyelvészek a magyarral is próbálták rokonítani, de bizonyosan csak egy baszk szót használunk nyelvünkben, a bizarr kifejezést, amely a francia közvetítésével honosodott meg nálunk.

A baszk nyelvet több mint 800 ezren beszélik, Spanyolországban közel 700 ezren, Franciaországban 80 ezren, a többiek az Észak- és Dél-Amerikába a kivándorolt csoportok. Nyolc fő nyelvjárást különböztetnek meg benne, nyelvtani alakokban igen bővelkedik, különösen gazdag a baszk nyelv az igei ragozásban. Ezekbe az alakokba a személyes névmás beleolvad, ezért van a sokféle igeragozási csoport. A baszk nyelvnek külön formái vannak az egyenlő társadalmi rangú és a különféle társadalmi rangú, valamint a férfiak és a nők közt használatos beszédhez. A baszkok magukat euskaldunának nevezik, ami férfit jelent, valamennyi más nemzetbelit, így a spanyolokat és a franciákat is, egyaránt erdáldunának, vagyis jövevénynek nevezik, ami önmagában is ősiségük bizonyítéka ezen a vidéken. A baszk nyelv megőrzésében az egyház alapvető szerepet játszott, a baszkföldi négy püspökség támogatta a baszk nyelv használatát az egyházi életben. Az ősi Albret királyi család megbízásából a XVI. században a reformáció hatására fordították le a Bibliát baszk nyelvre, amely 1571-ben jelent meg nyomtatásban. A baszk irodalomban a mai napig a vallásos témák dominálnak, egyébként az elsõ baszk nyelvű nyomtatott könyv az 1545-ben megjelent versgyűjtemény. A baszk nyelv művelésében nagyon fontos szerepet játszottak, az egyszerű baszk parasztok által előadott színjátékok: a pastorilesek.

Baszk nyelvű részlet: ‘Loiolako Inigo Lopez Loiolako Dorre-Etxean 1491an jaio zen, Errege Katolikoek, Granada hartzean, Iberia penintsula berriz hartu baino, eta, Kristobal Kolon Amerika deskubritzen hasi baino, urte bete lehenago. (Inigo Lopez Loyola, a loyolai várkastélyban született 1491-ben, egy évvel azelőtt, hogy a Katolikus Királyok visszafoglalták Granadát, az utolsó mór bástyát az Ibériai félszigeten, és egy évvel azelőtt, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát)

baszk5A baszkok általában középtermetűek, izmos felépítésűek, élénk, de makacs gondolkodásúak, vidámak, de hirtelen indulatúak. Antropológiailag nem egységes megjelenésűek, mert a spanyol baszkok hosszúfejűek (dolichocephal), a francia baszkok ellenben rövidfejűek (brachycephal). Szent Ignác élete végéig megőrizte szülőföldje lakosainak jellegzetes vonásait, ez könnyen megállapítható a halotti maszkja vagy a már életében elkészült festmények alapján. Régebben két alapvető foglalkozást űztek: az állattenyésztésen alapuló földművelést és a halászatot, de igen elterjedtek köztük a vaskohászati mesterségek is. Egykor szinte nem is voltak társadalmi különbségek a baszkok között, ugyan voltak nemesek, de ez valójában inkább viselkedési modort adott, mint anyagi előnyöket. Xavéri Szent Ferenc is a kezdeti párizsi időszakban, azért nézte le Szent Ignácot, mert szerinte nem adott a hagyományos baszk jó modorra és megjelenésre. A hagyományos baszk felfogás meglehetősen liberális, a spanyol királyt is csak Biscaya urának nevezik.

A baszkok hagyományosan katolikusak, de a pogány kori hiedelem világuk és babonáik máig élnek. A vallásosságuk mellett meglehetősen szabados felfogásúak a nemi erkölcs területén. Az életmódjuk minden tekintetben patriarkális, az elsőszülöttek öröklik a családi vagyont, legyen szó akár fiúról, akár leányról.

A baszk emberek féltékenyen őrizték meg olyan hagyományos népi szokásokat, mint a táncok, dalok és népi ünnepségek, népszerű sportok és más kulturális események. Például jellegzetes baszk sport, a pelota.

Az ősi, pogány kori baszk mitológia nagyon élénken megmaradt, mint a szokásokban, mind a gondolkodásban, egyik mai is látható példája, hogy karácsonykor az Olentzero (Szénégető) hozza az ajándékokat a gyerekeknek.

baszk6Szent Ignác ősi baszk nemesi családból származott, a családi nevét a család egyik kastélyénak, a spanyol nevéről kapta, ahol született. A loyolai várkastély kapuja felett, kőből kifaragva ma is látható az ősi családi címer: egy hosszú láncon függő üst, aminek mindkét oldalába egy-egy ágaskodó farkas kapaszkodik egymással szemben. A címer ábrázolás spanyol nyelvű töredékei adják ki a nevet: lo[bos] y ol[l]a azaz farkasok és üst. Az üst a baszk nemesek általános jelvénye volt, a zászlóikra is felhímezték, annak jeléül, hogy jogukba állt a háborúkban csapatokat toborozni és azokat hadba vezetni, innen ered egyébként a Loyola családban gyakran használt katonai rang, a loyolai kapitány tisztsége. A farkasok, pedig a baszk hiedelem világban a bátorságot jelképezték.

baszk7Ha Szent Ignác családjáról beszélünk helyesebb az Onaz-Loyola nevet használni. Az ősibb ág, az Onaz család, amelynek az eredete a XI. századig nyúlik vissza, ez a család egyesült a fiatalabb Loyola családdal a XIII. században, 1261 táján, amikor Lope Garcia de Onaz feleségül vette Inez de Loyolát, mindketten elsõszülöttek, tehát a családi birtokok örökösei voltak. A lányuk, Inéz de Loyola, egy közeli rokonához, Juan Pérez de Loyolához ment nőül, 1280 körül, ebből a házasságból hét fiú testvér született. A családi legenda szerint ez a hét testvér, 1321. szeptember 19-én olyan vitézül harcolt a beotíbari csatában, hogy XI. Alfonz spanyol király, ennek emlékére új címert adományozott, egy aranyalapú pajzsot hét vörös csíkkal, ez lett az Onaz család címere. Majd összevonták a két címert, a két-két címert szimmetrikusan egymásmellé és egymás alá helyezték.

baszk8Egyébként a családi birtokok Giupózkoa tartomány, hegyes-völgyes termékeny vidékén feküdtek, az iraurgui völgyben. A völgy felett a kopár Izzaraitz hegy emelkedi, a völgyben gesztenye-, tölgy- és bükkerdők között található Azpeitia városa, ennek a tőszomszédságában fekszik Loyola és innen nem messze állt, a család ősibb fészke az onazi várkastély, amely azonban mára már elpusztult.

Az édesanyja halála miatt félárván maradt Ignácot, a szomszédos Eguibar tanyán lakó, Maria de Garín, a helyi patkoló kovács felesége gondozta. Tőle és a gyerekeitől tanulta meg a baszk szokásokat, tőlük hallotta a még akkoriban nagyon is elevenen élő baszk mitológiai történeteket. A gyermek Ignác testvéreivel és barátaival nagyon sokat barangolt a dús bükkös erdőkben és a vashámorokban, meghallgatta a szénégetők és a vasmunkások elbeszéléseit, ezek a foglalkozások Baszkföldön különösen elterjedtek voltak, mivel a bükk, a faszén égetésre különösen alkalmas anyag valamint a vidék régóta ismert vasérclelőhelyekben gazdag volt. Nagyon kedvelt baszk mesetéma az ördög és a kovács erőpróbája, a baszk mesék is megerősítették Szent Ignác hitét, hogy az ember sorsa – Isten segítségével – befolyásolható.

baszk9A baszkok tudatában és a lelkivilágában a szellemvilág nem vált külön a valóságos világtól. A képzeletvilágukban minden természetes tárgyat, hegyet, dombot, völgyet és az erdőket különféle jó és gonosz indulatú szellemlényekkel népesítették be. Minden tárgynak megvolt a maga szelleme, amelyeken a baszk istenek uralkodtak. Talán az izlandiakon kívül nincs másik nép Európában, akik ennyire valóságosnak ható szellemvilággal rendelkeztek, mint a baszkok. A baszk mitológiában a legfelsőbb és mindenható istenség Mari, a női isten, aki a jót testesíti meg, uralkodik az elemeken, a szélviharokon és az egész Földön, a társa Maju vagy Sugaar a férfi isten, neki csak szimbolikus hatalma van. A rendkívül gazdag szellemvilágban jó tündérszerű lények és a többségben lévő gonosz démonok uralkodnak: Aatxe (a vörös bika) a villámlásból kicsapó tűz szelleme, a Herensugue a barlangokban lakó emberevõ démon, ennek az egyik rokona a félszemű és féllábú hegyi szellem, a Torto, aki szintén emberevõ, a tyúkfejû kígyó testû Gaizkinj, a betegségek előidézője, Argui (a fény) az éjszakai halál szelleme, Guitzutso, a szőrős medvetalpú erdei démon, Bildurraise, (a gonosz levegő) a rémálmok szelleme, Maide szintén éjszakai szellem, aki elhagyott várakban és házakban kísért, Akerbeltz (a fekete kecskebak) a gyógyító barlangi szellem, Galtxagorri a szolgálatkész kobold, aki bogártestben lakik a gesztenyében. A szelídgesztenye élete végéig a kedvenc csemegéje maradt Szent Ignácnak, igen érdekes módon a sok önsanyargatás és a betegségei miatt nagyrészt elveszítette az ízlelő képességét. Azonban a gesztenyét mindig nagyon szívesen fogyasztotta, ennek a jellegzetes ízét mindig felismerte, mert szülőföldjének gyümölcse, élénken megmaradt szívében, hiszen oly sokszor kapta gyermekkorában.

baszk10A szellemlények és gonosz démonok rendkívüli módon meghatározták a baszk emberek mindennapjait, gondolkodásukat és tetteiket. A kereszténység felvétele után a papok majd később az állami inkvizíció, egyaránt megkísérelték megtörni a pogány hiedelem világot, de teljesen sohasem sikerült, a baszk mitológia néhány eleme beépült a keresztény (katolikus) hitbe, mondhatni, hogy inkultúrálodott a baszk szellemvilág. Szent Ignác lelki fejlődésében bizonyára nagy szerepet kaptak az õsi mitológiai hagyományok, amelyeket átvett és felhasznált a saját keresztény hitében. Bizonyára a feltétlen és őszinte Mária tisztelete, részint visszavezethető a Mari baszk legfőbb istenség emlékéhez. A baszk mitológia jelenléte Szent Ignácnál tetten érhető a személyes pecsétjén is, mert a kereszttel megtoldott IHS feliratot, az egyik legősibb baszk szimbólum a tüzes sugarakat kilövellő napkorong fogja össze. A tüzes napkorong Ortzi, a baszk Zeusz vagy Jupiter saját jelképe, ami a jelenvaló, a látható dolgok szimbóluma, ellentétben Ilargiával, a hold istennőjével, aki a titkos, rejtett dolgok ismerője és védelmezője. Ortzi hatása könnyen azonosítható Szent Ignác tettre kész, a világot egyben megragadó felfogásában.

baszk11Szent Ignác szülőföldjéről hozta a zene és a tánc szeretetét, már az otthoni várkastélyban tanult hangszeren játszani, de később Arevalóban vált a kézzel pengetett lant, a vihuela mesterévé, és mint a baszkok többségének neki is kiváló énekhangja volt.

A baszkok körében rendkívül népszerűek a táncok, ez így volt Szent Ignác korában is. A nagyobb népünnepélyeken, vallásos felvonulásokon általában a nyitott körtáncokat járták. A dantzarik (hivatásos táncosok) vezetésével, akik a lépéseket mintegy előtáncolták, a férfiak és a nők egymás kezét fogva, félkört alkotva táncoltak. Ezeket a táncokat aurreskunak hívják, a főbb fajtái: a gizon dantza és a soka dantza. Különösen Szent Ignác szűkebb hazájában Guipózkoa tartományban mûvelték a harci táncokat, az általában kivont karddal táncoló párosok vagy egyéni táncosok virtuóz lépéseket mutattak be a brokel dantza vagy a troquel dantza során, amelyek nyolc-kilenc koreográfiát tartalmaztak. A fényesebb ünnepeken a kardtáncok egyik különleges fajtája: az ezpata dantza került sorra, ez a tánc Szent Ignác korában már szorosan összeforrt a Szűz Mária tisztelettel, a táncosok a Szent Szűz védelmét jelenítették meg az előadásukban. A tíz-tizenkettő táncos hosszú kardokkal egymás mellett vagy rövid pengékkel, egymással szemben párbajt utánozva táncoltak. A szemtanúk szerint ezekben a táncokban Szent Ignác mindig kitűnt kecses mozgásával. A tánctudását Szent Ignác még idősebb korában is megőrizte, egyszer az 1560-as években, Rómában felkereste egy régi baszk ismerőse, aki megkérte, hogy kedvéért énekeljen és táncoljon. Szent Ignác habozás nélkül teljesítette földije kérését, csak utána mondta, hogy ezután hasonlót már ne kérjen tőle, mert igencsak kimerítette a baszk harci tánc és a baszk éneklés.

baszk12Szent Ignác természetesen baszk anyanyelvű volt, ez élete végéig meghatározta a nyelvhasználatát. Valószínűleg a tanulmányai nyomán latinul tanult meg a legjobban, otthon a családban baszkul beszéltek, de a családi leveleit spanyolul írta, bár néha ha valamit különösen bizalmasan akart közölni, akkor azt baszkul írta. A spanyol nyelvtudása és stílusa, elég változó szinten mozgott, a levelekben néha elég körülményesen és nehezen fogalmazott, és nagyon sűrűn használta a gerundiumot (főnévi igeneveket), mert a baszk nyelv után számára a spanyol igeragozás meglehetősen személytelennek tűnt. Arról nem maradtak hiteles források, hogy franciául milyen szinten beszélt, de az olasz nyelvtudásáról sok anekdota is fent maradt. A kezdeti római években Szent Ignác naponta prédikált a rómaiaknak, de maga is érezte, hogy az olasz tudása bizony elég gyenge, ezért a későbbi titkárát, az akkor még szinte gyermek Ribanedeirát vitte magával a prédikációira, hogy hallgassa és utána kritizálja meg. baszk13Ribadeineira anyanyelvi szinten beszélt spanyolul és olaszul, ezért Szent Ignác nem restellte a véleményét kikérni az ifjú kora ellenére sem. A kezdetekben arra is megkérte a fiút, hogy ha a prédikációban nagyon durva hibát vétene, akkor rázza meg a fejét, az anekdoták szerint Szent Ignác annyira rosszul beszélt olaszul, ami tulajdonképpen csak egy olaszosított spanyol nyelv volt, hogy a szerencsétlen Ribadeineira elszédült a prédikáció alatt a sok fejrázástól.

baszk14Szent Ignác egyik legfőbb baszk örökségeként a nagyon udvarias vendéglátását emelik ki, akárki járt nála látogatóban vagy vendégségben, a legnagyobb figyelemben és udvarias kiszolgálásban részesült. A baszkok, mint általában a függetlenségükre büszke népek, nagyon barátságosan viseltettek a jó szándékú idegenek irányában. Egyébként a földjük is nagyon hamar a Santiago de Compostella-i zarándoklat az ‘El Camino’ útvonalába került. A vallásos ‘turizmus’ is kifejlesztette a baszkokban az idegenek iránti tiszteletet és megbecsülést. A korai, mintegy nyolcszáz éves baszk nyelvemlékekben is, olyan mondatok maradtak fent, mint a ‘a házamban van szabad ágy’ vagy ‘sajnos minden szálláshely foglalt’. Szent Ignác, amikor tárgyalt mindenkit meghívott asztalához, még azokat is, akik csak átutaztak. Egyszerű szavakkal fejezte ki magát sohasem használt túlzó kifejezéseket, ennek ellenére kiváló társalgó volt, sohasem szakította félbe beszélgetőtársát, és hallatlan türelemmel hallgatta végig az üres szavakat is. Szent Ignác jelenlétével, viselkedésével és beszélgetéseivel igen vidám életet tudott varázsolni a kezdeti jezsuita időkben, mindenkibe és mindenbe életet lehelt.

Szent Ignác életét és munkáit már könyvtárnyi kötetben feldolgozták, de még mindig marad számtalan kérdés, az egyes tudományágak sokkal adósak. Például nem készült el Szent Ignác műveinek és a közel 8000 levelének filológiai kritikai értékelése vagy a szellemtörténészek nem dolgozták fel a baszk mitológia hatását a Lelkigyakorlatokban és sok más hasonló kérdést, amelyek segítenének közelebbről megismerni a baszk Szent Ignácot.

Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 08.