A bölcsesség kincseit gyűjteni – Petrovics László SJ élményei Indiában

Jelenleg Indiában tartózkodik Petrovics László SJ. Az alábbi beszámolót küldte élménydús ottlétéről.

„George Wilhelm Friedrich Hegel német filozófus egyik alapvető munkájában így ír Indiáról: »… kifelé hatásának egyik módja az, hogy mindig keresték. Évezredek óta általában, anélkül, hogy alaposabban ismerték volna, mint a csodák országa él az európaiak képzeletében. A hírnév, amely mindig övezte, kincsei, mind természeti kincsei, mind különös bölcsessége tekintetében, odacsábította az embereket. A legrégebbi idők óta fordult feléje az emberek tekintete, s a történelem állandó mozzanata, hogy keresik az indiai utat, e csodaország kincseinek a megközelítését, mert e kincsek a legbecsesebbek a földön, a természet kincsei – gyöngyök, gyémántok, illatok, rózsaolajok, elefántok… – és a bölcsesség kincsei.«


Az idézetből könnyen magamra ismerhetek, mert alaposabb tudás nélkül érkeztem Indiába a bölcsesség kincseit gyűjteni. Harmadik hete annak, hogy Delhiben tartózkodom, a Vidyajyoti jezsuita közösség vendégszeretetét élvezve. Így egyúttal – néhány hétre – annak a teológia fakultásnak is a vendéghallgatója lehetek, amely kiemelt helyet foglal el az itteni képzésben, s amely 1972-ben Pedro Arrupe személyes kérésére költözött át Kurseong városából (Darjeeling tartomány) Delhibe. Nem titkolt célja az volt, hogy az intézmény falai között olyan jezsuiták formálódjanak, akik az elméleti tudás mellett egyfajta empatikus képességre is szert tesznek. Ehhez pedig Delhi a maga sokszínűségével, lüktető életével az itt tanuló rendtagok számára mindenkor megfelelő alapot biztosít.


Ami engem illet, augusztus közepéig két kurzust tervezek hallgatni. Az egyik szeminárium különösen érdekesnek ígérkezik, témája a miszticizmus az iszlámban. A tanulás mellett néhány skolasztikussal egyetemben utcagyerekkel foglalkozom heti két-három alkalommal. Hétvégenként igyekszem olyan előadásokra eljutni, amelyek bepillantást engednek az India sajátos varázsához tartozó vallási sokszínűségbe. Az elmúlt hétvégén ennek jegyében vettem részt egy érdekes szimpóziumon, amely az erőszakmentességre való törekvést volt hivatott bemutatni a világ nagy vallásainak tanításaiban. A konferenciának egy, a Delhi észak részén található csodálatos dzsain központ adott otthont.

Természetesen igyekszem felkeresni a hely nevezetességeit is. Már csak azért is, mert a város bővelkedik a különleges látnivalókban. Delhit hinduk, muszlimok és az angolok építették. A Dzsamuna folyó partján minden uralkodó, minden korban igyekezett létrehozni a maga fővárosát. Ezzel hagyva hátra azt a különleges miliőt, ami a máig meghatározza és vonzóvá teszi a várost az idelátogatók számára. A »hangulathoz« hozzátartozik az az éles kontraszt is, ami mellbevágó az európai ember számára. A pedánsan karbantartott kertek és nagyszerű parkok mellett egy-két utcasarokkal arrébb már elhanyagolt, szeméttel teli utcákat találni. Delhiben a gazdagság mellett kézzelfogható a szegénység és a nyomor is. Ennek a megtapasztalása erősen megérint.
Összességében lenyűgöz a világ eme részének sokszínűsége és gazdag kultúrája. Biztos, hogy mostantól India különleges helyet foglal majd el a szívemben. Éltetve bennem a kíváncsiságot, hogy többet tudjak meg erről a mesés országról.”

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. július 19.