A fővárosi Pázmány Péter szobrok és Bangha Béla emléktáblák viszontagságos sorsa

A főváros kevés jezsuita szobrainak és emléktábláinak pontosan olyan viharos sors jutott, mint akiknek az emlékét hirdetik.

1897 őszén a német uralkodó, II. Vilmos császár Budapestre látogatott, a hagyomány szerint, igen elismerően nyilatkozott a magyar főváros szépségéről, csak egy negatív megjegyzés tett vendéglátójának, hogy kevés a szobor az utcákon. A császárlátogatás után I. Ferenc József -Bánffy Dezső miniszterelnök előterjesztése nyomán- tíz köztéri szobrot ajándékozott Budapestnek.

ferenc_jozsef_2_250ii__vilmos_250

A Kígyó téren, a mai Ferenciek terére két ajándék szobor került a jobboldalra, Werbőczy István szobrát Donáth Gyula (1850-1909) szobrászművész készítette, amelyet már 1908. december 15-én felavattak, valamint a baloldalra, Pázmány Péter emlékműve.

Pázmány szobrát eredetileg a IX. kerületi Bakáts térre szánták, azonban a terv ellen, 1899 tavaszán sokan tiltakoztak. Az elégedetlenség okául -nem indokolatlanul- az a tény szolgált, hogy a félreeső, kis tér méltatlan mind Pázmány történelmi alakjához, mind a készülő emlékmű méreteihez. A főváros hamar belátta, hogy az újonnan felépült Klotild-paloták előtti új, tágas tér lenne a Werbőczy-Pázmány szobor pár elhelyezésére. Azonban a korábbi helyszínt már maga a király is jóváhagyta, de Ferenc József nem csinált presztízskérdést a dologból. Megváltoztatta a saját, korábbi rendeletét, így Pázmány helyet kapott a Kígyó téren.

A pozsonyi születésű szobrászművész, Radnai (Rausch) Béla (1873-1923) korabeli arcképek alapján mintázta meg a katolikus megújulás vezéralakját, az 1635-ben, Nagyszombatban létrehozott, majd a Pestre áthelyezett egyetem alapítóját. Miután a mester elkészült a szobor kismintájával, 1901 májusában a Kígyó téren felállították az alkotás fából összeállított utánzatát. A térhatást vizsgáló bizottság úgy döntött, hogy Radnai inkább ülő helyzetben örökítse meg Pázmányt. Azonban az alkotó kitartott az eredeti, az álló alak mellett, amelyet később a kormány is jóváhagyott.

pazmany_szobor_elso_valtozata_250Csernoch hercegprímás, aki szintén megtekintette az elkészült modellt, viszont kifogásolta, hogy Pázmány kettős keresztet tart a kezében, amelyet Magyarországon csak a király jelenlétében használtak, prédikálásnál sohasem. Radnai Béla végül pásztorbotot mintázott a bíboros kezébe, a terézvárosi plébániatemplom gyűjteményében fellelt korabeli ötvösmunka alapján. Az alkotás végleges változatát 1903-ban jóváhagyta az Országos Képzőművészeti Tanács. Ezt követően két év telt el addig, amíg a miniszterelnök hivatalosan értesítette a főváros vezetését, hogy a szobrot fel kívánják állítani a Kígyó téren. A márványba faragást -hasonlóan az átelleni Werbőczy-szobor- Carrarában végezték.

pazmany_peter_szobor_1_250A munka másfél évig tartott. A tér déli oldalán már 1908-ban állt Werbőczy szobra, a Pázmány-emlékmű helyén azonban, még 1911-ben is egy ideiglenes árusítóbódé éktelenkedett. Ezt ugyan eltávolították, de ekkor alapozási problémák merültek fel. Mire 1914 nyarán, a felállított szoborra rákerült a lepel, kitört a háború, és a díszes avatóünnepség elmaradt. 1914. augusztus 19-én reggel, minden különösebb ceremónia nélkül, a kormányt képviselő miniszteri tanácsos átadta a szobrot a fővárosnak. A szobor barokk stílusú alapzatát Gondos Imre építész készítette, amelyen a hercegprímási címere, a bíborosi kalapja és a Pázmány címer három strucctolla lett elhelyezve. A címert baloldalt babérlevelek, jobboldalt Krisztus koronájának nevezett virág díszítette.

werboczy_szobor_250Pázmánynak tehát tizennyolc évet kellett várnia ahhoz, hogy a király adományozta szobrok közül utolsóként, a helyére kerülhessen. Az emlékmű kálváriája viszont csak meg szakadt, de nem ért véget.  Az ostrom alatt nem keletkezett különösebb kár az Apponyi téren álló szobor párban. Werbőczy azonban így sem állhatott sokáig a helyén. 1945. május elsején, az akkori ‘spontán’ szobordöntések áldozata lett. Néhány ember fényes nappal drótkötelet hurkolt az alkotás nyakára. Több próbálkozás után dőlt le a márványszobor, amely előrebukva, fejjel a talapzat előtti zöld területbe fúródott. A hangulatot egyenruhás rézfúvósok biztosítottak. A korabeli sajtó többsége természetesen megelégedéssel üdvözölte az eseményt, amellyel az ‘úri rend’ bukását szimbolizálták. A derékig a földbe fúródott márványszoborra népi kollégisták a következő szöveget festették: Ugye most lóg az orrod, Meghozták a földreformot!

pazmany_peter_szobra_a_horvath_mihaly_teren_250Pázmány Péter szobrát 1949-ben, a ‘klerikális reakció’ ellenes harc jegyében eltávolították a helyéről. Igaz, legalább nem törték össze, hanem szakszerűen darabokra szedve, talapzattal együtt, raktárba vitték. Az 1956. november 4. után kiépülő Kádár-rendszer nagy súlyt fektetett a jelképekre. Még javában tartott a forradalom megtorlása, miközben eltakarították a sztálinizmust idéző emlékművek maradványait. Ezzel párhuzamosan viszont, mindenütt helyreállították a ledöntött vagy megrongált szovjet emlékműveket. Azonban ennek ellensúlyozásaként, Kádár-rendszerre jellemző módon, 1958-ban újra felállították Pázmány Péter márványszobrát. Persze nem az eredeti helyén, a Belvárosban az Apponyiról ekkora már Felszabadulásra átkeresztelt téren. Magyarország tudós főpapja és egyetemalapítója kevéssé reprezentatív helyen, a Józsefvárosban, a plébániatemplom előtti kis zöld területen lelt új otthonra.

Pázmány Péter második fővárosi emlékművét, a Pázmány Péter Tudományegyetem központi épületének az aulájában állították fel. Ifj. Vastagh György (1868-1946) szobrászművész a háromalakos bronzkompozíciója közepén, ülő helyzetben ábrázolta az egyetemalapító főpapot. Mellette, kétoldalt egy-egy fiatal diák állt, akik a nagyszombati hittudományi és bölcseleti kart szimbolizálták, mivel az alapításkor csak ez a két kar létezett.

A hangulatos alkotás az aula 1930-as évek közepén történt építészeti átalakítása és korszerűsítése kapcsán került az egyetem központi épületébe. Miután 1950-ben, az Elnöki Tanács 35. számú törvényerejű rendelete az egyetem nevét Pázmány Péterről Eötvös Lorándra változtatta, elvitték a kis szoborcsoportot. Helyére -egyszerű alapzatra- Eötvös márvány mellszobra került. Az alapépítményül szolgáló, még Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962) tervezte, barokkos vonalvezetésű, eredeti talapzaton jól kivehető volt, hol állott egykoron ifj. Vastagh György alkotása.

pazmany_peter_6_200Az egyetem sem 1956, sem 1990 után nem kapta vissza Pázmány Péter nevét. Halálának 350. évfordulóján, 1987-ben az ELTE azért szeretet volna valamilyen formában emléket állítani az alapítónak. Ifj. Vastagh György háromalakos bronzszobra úgy tűnik, örökre elveszett, így ennek visszahelyezése nem jöhetett szóba. Végül egy ízléses, ám szerény kivitelű bronztábla került a félemelet jobb oldali lépcsőfordulójába: ‘Pázmány Péter 1570-1637. Bíboros, esztergomi érsek a magyar barokk prózairodalom legnagyobb alakja, egyetemünk alapítója.’

Azért mégsem maradt egészen Pázmány-portré nélkül a Belváros. Szemben az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara épületével, a nevezetes Vén Diák eszpresszó szomszédságában lévő, Pázmány Péter gyógyszertárba belépve, a hosszanti főfalba vésett szoborfülkében, a tudós bíboros gipszből mintázott arcmása fogadja a belépőt. A hófehér portré, a Radnai-féle márványszobor mellrészének a másolata. A bíboros összehúzott szemöldöke alól kivillanó tekintete az egykor róla elnevezett teret vigyázza, dacolva a rohanó évtizedekkel és a politikai változásokkal.

A jezsuita rend történetében nagyon kiemelkedő szerepet játszó P. Bangha Bélának (1880-1940) több emléktábláját is felállították.

Az első emléktábla, amelyen megörökítették az alakját az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emléktáblája. A nagyméretű, 320×210 cm-es, mészkőből faragott dombormű az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékére készült. Madarassy Walter (1909-1994) alkotását a templom főhomlokzati részén, a bejárattól jobbra helyezték el. Lényegében párja a túloldali, Szent István megkoronázását ábrázoló, hasonló méretű és stílusú domborműnek, ezt Jálics Ernő (1895-1964) készítette 1938-ban.

szent_istvan_megkoronazasa_emlektabla_300eucharisztikus_vilagkongresszus_emlektabla_300

Inkább a statikus, ám a sok álló alakhoz képest, mégis dinamikusnak mondható alkotáson, balról jobbra nézve, Szendy Károly polgármester, Purgly Magdolna, Eugenio Pacelli bíboros, Mihalovics Zsigmond prelátus, az előkészítő főbizottság ügyvezető igazgatója, Serédi Jusztinián hercegprímás és Bangha Béla jezsuita atya alakját faragta kőbe a művész. A középpontban természetesen Pacelli éppen áldoztató alakja áll, de mellette jól érvényesül valamennyi felsorolt személy. Az 1940-ben felavatott alkotás nem annyira szakrális jellegű, hanem a hivatalos rendeléshez igazodva, az ábrázolt személyek megörökítésére törekedett, lényegében sikerrel. A mű alá a következő szöveget vésték: ‘A Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékére 1938.’

A XXXIV. Nemzetköz Eucharisztikus Kongresszust 1938-ban, Szent István király halálának 900. évfordulója évében tartották a magyar fővárosban. Május 25-én érkezett Budapestre a pápai legátus, Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a későbbi XII. Pius pápa. Rajta kívül 14 bíboros, 49 érsek és 197 püspök volt jelen május 26. és 29. között, a Hősök terén megrendezett világkongresszus egyházi szertartásain. P. Bangha Béla már 1928-ban, a saját lapjában, a Magyar Kultúra hasábjain felvetette az ötletet, hogy rendezzenek Budapesten Eucharisztikus Világkongresszust, később beválasztották a Világkongresszust előkészítő négytagú bizottságba, amelynek a legszorgalmasabb és az ügy iránt leginkább elkötelezett tagja volt. Áldozatos, a háttérbe maradó, de mindenki által elismert kiváló munkáját akarták elismerni és meghálálni a domborművel. P. Bangha élete egyik legfontosabb eseményének tekintette a május 27-én este, a Hősök terén tartott éjféli miséjét, ahol százötvenezer emberrel imádkozott együtt. ‘Tudodd-e -mondta társának, Mihalovics Zsigmondnak-, hogy most éljük életünk legszebb napját!’ Ez az éjszaka volt P. Bangha fáradozásainak legszebb földi jutalma.

evk_2_300pacelli_biboros_220

Az eucharisztia magyarul oltáriszentséget jelent, a görög eukharisztein szó, pedig hálaadásként fordítható. Az 1881 óta évente, majd kétévente tartott eucharisztikus kongresszusok a vallásos élet, az Oltáriszentség tiszteletének az elmélyítését szolgálják. A találkozó óriási jelentőséggel bírt., a magyarországi római katolikus egyház egyik legfontosabb XX. századi eseménye volt, amelyhez csak II. János pápa két magyarországi látogatása mérhető. Az Eucharisztikus Világkongresszusnak komoly bel- és külpolitikai, sőt diplomáciai súlya volt. A rendezvény fővédnöke, a kormányzó neje, Purgly Magdolna volt.

eucharisztikus_kongresszus_jelvenyeA találkozó minden elképzelést felülmúló hatású volt, a hívők százezrei vettek részt a Hősök terén rendezett szentmiséken és nagyszabású körmeneteken. Az emlékezet kongresszust a rendezők szerették volna valamilyen formában, maradandó módon megörökíteni. Az ötlet és a helyszín kézenfekvő volt, a bazilika főhomlokzatán, a Szent István-év domborművének ellenpárjaként kell elkészíttetni a nevezetes rendezvény emléktábláját. A megbízást Madarassy Walter kapta, aki csakúgy, mint a baloldali alkotás készítője, Jálics Ernő, 1932 és 1934 között, római ösztöndíjasként csiszolhatta tehetségét és tudását. A művészeti összhang -a nevezetes római iskola hatásaként- így minden mesterséges erőltetés nélkül biztosítható volt. De nemcsak a stílusbeli hasonlóság miatt esett a választás a 29 éves fiatal művészre. 1937-ben megnyerte az Eucharisztikus Kongresszus jelvénypályázatát. Világoskék alapon az eucharisztiát jelképező arany áldozati kehely és ostya mögött a Lánchíd utalt a rendezvény színhelyére. A kompozíciót bronz emlékérmen is megörökítette a művész. A dombormű esetében a megrendelők azonban nem annyira, a kompozícióra, mint inkább a portrészerű megjelenítésére helyezték a főhangsúlyt.

A modern hangvételű alkotás, az átelleni párjával együtt, jól illeszkedett a Szent István bazilika főhomlokzati képébe. Eltűntetését 1945 után természetesen nem esztétikai, hanem politikai megfontolások motiválták. A berendezkedő kommunista hatalomnak nem tetszettek a domborművön ábrázolt egyházi méltóságok, a kormányzó felesége, de a téma sem, az Eucharisztikus Világkongresszus, ezért befalazták. Az évtizedeken elzárt domborművet a Szent István bazilika 2003-ig tartó felújítása során újították fel és tették újból láthatóvá.

bangha_bela_eloadason_250P. Bangha Béla második emléktábláját szintén Madarassy Walter készítette, ezt a páter halála után, 1940-ben helyezték el, a Horánszky utcai Kongregációs Központ bejáratának a jobb oldalán. Mivel hosszú éveken keresztül ebben az épületben élt és dolgozott, itt szerkesztette a magyar katolikus értelmiség lapját, a Magyar Kultúrát és a szomszédos Jézus Szíve templomban prédikált, amelyeket vasárnap a rádió is közvetítette. Az egyszerű domborműves tábla, egy híres fényképfelvétel alapján készült, amelyen Bangha Béla prédikálás közben látható. A Kongregációs Otthont 1950-ben államosították, de a táblát nem verték le, hanem befalazták. Az erősen megrongálódott emléktáblát 1992-ben tették újra láthatóvá, de a megújítása csak a most már Párbeszéd Háza nevet viselő épület 2008. évi felújításakor történt.

Összeállította: Bikfalvi Géza

Felhasznált irodalom:

Donáth Gyula. Művészet 8 (1909) 6, 368-371

Radnai Béla. Művészet 10 (1911) 9, 375-378

Liber Endre: Werbőczy és Pázmány. Budapest szobrai és emléktáblái. Bp., é.n. 293-297

A XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Emlékkönyve. Bp. 1938

Nyisztor Zoltán: Bangha Béla élete és műve. Bp., 1942 362-363

Kovács Pál: A tegnap szobrai. Szombathely, 1992

Petruch Antal: A Budapesti Eucharisztikus Kongresszus. Száz év a magyar jezsuiták múltjából. II. kötet. Az önálló magyar rendtartomány (1909-1950). Kecskemét, 1994. 373-379

Prohászka László: Szoborsorsok. Bp., 1994. 50-55, 140-143

Farkas Attila: Szent István-bazilika. Budapest, 1999.

Bikfalvi Géza: A Jézus Társaság Magyarországi Rendtartományi Központ. Bp., 2004

Bikfalvi Géza: A Bangha Béla Ház (egykori Kongregációs Otthon) története. Provinciánk Hírei (2004) 86, 27-33

Bikfalvi Géza: Jezsuita vonatkozású szobrok Budapesten. Provinciánk Hírei (2004) 88, 19-21

Kemény Mária: A Szent István-bazilika. Bp., 2005

Bikfalvi Géza: A magyar jezsuita tartományi központ története 1890-1950 között. A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Piliscsaba, 2006. 693-706

Basics Beatrix- Kalmár Lajos: A 100 éves Szent István-bazilika. Pécs, 2006

Függelék:

Részlet P. Bangha Béla elmélkedéséből az 1938. május 27-i éjféli misén:

‘E pillanatban szívetekben is kigyullad a hit és az imádás fáklyája és együtt veletek ebben az órában az egész világon, száz é százezer férfiszív; hitben együtt érez és együtt imádja azt, aki itt a szentségi színek alatt királyi fenségben rejtőzik.

Ebben a pillanatban csak lelketekben hallható, de annál erősebben és mélyebbre ható szóval intézi a szentségi Krisztus hozzátok is a kérdést: Kinek tartanak engemet az emberek? És mi látjuk a pogányok millióit, akik lelki vakságban értelmetlenül elhaladnak mellette (amint mi elhaladunk a pogány pagodák és bálványtemplomok mellett). Nekik semmivel sem több a szentségi Krisztus, mint nekünk a pogány bálványok. És elhaladnak mellette a rossz, a hitükből kivetkőzött keresztények, csak kenyeret látnak a konszekrált ostyában, és értelmetlen előttük mindaz, amit mi most teszünk és ünnepelünk.

És most rád tekint a szentségi Krisztus, és tőled kérdi: És Te? Te kinek tartasz engem? És mi feleljük: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, És ugyanezt vallja velünk az egész földkerekségen ezer és millió férfiszív: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!

Gyönyörűséges látvány ez Isten és a világ színe előtt, férfilelkeknek ez a hitben való fáklyagyulladása, mint a villanylámpák ezreinek kigyulladása az oltár körül. Ezer és millió férfi szent hűségesküre emeli most velünk a kezét az egész világon és mi mindnyájan -akár ezer meg ezer istentagadó, Krisztust gyalázó, erkölcsöt és tisztességet, adott szót és hűséget sárba tipró istentelen hitetlennel szemben- szent bátorsággal és eréllyel, nyílt férfi homlokkal emeljük fel szavunkat szent hűség fogadalomra, és térdet hajtva az előtt aki itt a szentségi színek földi szemünk előtt eltakarnak, kiharsogják a világba: Te vagy Krisztus az élő Isten Fia! Ezer és ezer káromkodó istentelennel szemben valljuk, hogy mi keresztények, katolikusok vagyunk, hogy van Isten, hogy ez a megtagadott és megalázott Krisztus igaz isten, hogy e parányi kenyér színe alatt az élő Isten maga lakik, hogy e parányi kenyérszín alatt rejtőző Krisztus a századok és a világ ura, királya, üdvözítője, egyedüli reménye és boldogulása. Azért kiáltsátok velem mindnyájan hangos szóval a világ négy tája felé, hogy Európa minden nemzete meghallja, hogy visszhangozzék a Csendes-óceán partjain, Japán szigetvilágán, Ausztrália kikötőiben, Amerika felhőkarcolói felett, hogy visszhangozzék a Jeges-tenger tájékán és a Szahara oázisainak pálmaligeteiben, kiáltsátok a Kelet istentelenjei és a Nyugat hitetlenjei felé: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!

 Megvallottátok hiteteket, imádtatok. De ne higgye senki, hogy ti nem tudjátok, kinek és miért hisztek. A ti hitetek értelem szerinti okos szolgálat. Ne legyen egy istentelen sem öntudatosabb istentelenségében, mint ti a szentségi Isten hitében és az emberek lett Isten teste és vére imádásában, e szentségben!

Itt szemünk csak kenyeret lát ugye, mélységes titok fátyla rejti el előttünk istenségének fényét, de ha felnézek az égre, és az ezer és millió csillagot szemlélem, mely most ránk leragyog, ha az ég rejtélyeibe tekintek, ha a villany fénycsodát nézem, mely minket sugaraival körül ragyog, akkor felismerem, hogy mindennél titokzatosabb vagy te, mindezek teremtője, és nem volnál végtelen, ha véges értelemmel fel tudnátok fogni. Soha teremtésed titkainak végére nem hatolhatok; annál kevésbé juthatok a te saját titkaid végére, teremtő, végtelen nagy Istenem!

Nem csodálkozom, hogy saját testeddel-véreddel táplálsz, mikor az édesanyát látom, hogy megteszi magzatával. Vajon felségesebb, nagyobb, mélyebb, gyengédebb-e az ő szeretete, mint a tied, aki minden atyaság, anyaság, odaadás, szeretet forrása és gyújtópontja vagy, te a szeretet Istene! Ha megtestesülésedet, kereszthalálodat, lelki újjáteremtésemet a kegyelem által, ha az istenfiúság magasztos és mély titkait hiszem, akkor már nem lehet okom kételkedni, hogy a kenyér és bor színe alatt is jelen vagy és lelkem életének isteni tápláléka lettél.

Isten szava biztosít minket, melynél nagyobb, erősebb biztosíték nincs a világon; mert Isten szava valóság, Isten szava világot alkotta, ég és föld elmúlnak, de el nem múlik az ő szava, mely így szól: Az én testem valóban eledel, és az én vérem valóban ital. Ez az én testem, ez az én vérem. A kenyér, melyet én adok nektek, és az én testem a világ életéért.

De ha mindezt nem is tudnám, akkor is hinnem kellene, hogy ebben a kenyérben Isten lakozik és működik. Százezren hódolnak, imádva meghajolnak e szent ostya előtt, a világ legnagyobbjai, legbölcsebbjei, legszentebbjei, a fejedelmek és királyok, pénz arisztokraták és koldusok, a természet kutatói és az orvostudomány korifeusai, államférfiak és gyárosok, már évszázadok óta, a sötétség hatalmainak minden erőfeszítése ellenére, a Nérók, Diokléciánusok, Leninek és Callesek és roppant szervezeteik, ágyúik, repülőik, bombavetőik, álnok hitszegésük és minden hazug csalárdságuk ellenére is. Ennek a kenyérnek hite és élvezete termelte ki az erkölcs legnagyobb hőseit, a szenteket, a vértanúkat, akik megvetve a világ minden ígéreteit, gazdagságot, kilátásokat, minden földi érdek nélkül a szegényeknek, testileg és lelkileg nyomorultaknak, bélpoklosoknak, rabszolgáknak szentelték oda ifjúságukat, szépségüket, tehetségüket, vagyonukat -és ha mindez egy hazugságon alapuló tévedésből eredne, undok kenyérimádásból, bálványkultuszból: ez lenne Uram a világ legnagyobb csodája.

Nem, nem ez nem lehet! Hiszek, Uram, szavadnak. Nem mondom a kétkedőkkel: Hogyan adhatja ez nekem az ő testét eledelül? Elég nekem a szavadon alapuló tény és köszönöm, hogy adod magadat. Nem mondom a felvilágosodottakkal: Nemde, József fia ez, akit mi ismerünk? Hogyan mondja tehát, hogy én az égből szálltam alá! Elég nekem, te mondod, és én imádlak! Nem mondom a kevélyekkel és hitetlenekkel: Kemény beszéd ez, ki tudja meghallgatni? Nem, én Péterrel mondom: Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak.’

Frissítve: 2016. augusztus 10.