A jezsuita hivatásév résztvevőinek vallomásai

Lehet, hogy Isten téged is jezsuitának hív? Vagy más jövőt szán neked, de szívesen eltöltenél egy esztendőt a Jézus Társasága és hozzád hasonló kereső fiatalok közösségében? Akkor a Montserrat-évet  neked találták ki. Szőnyi Szilárd írása a Sodrás utca új lakóiról.

Barcelonai turistautak kötelező látványossága és a helyet felkereső zarándokok kedvelt célpontja Montserrat. A katalán fővárostól bő harminc kilométerre fekvő lenyűgöző hegy, illetve az oldalában több mint hétszáz méter magasan épült bencés monostor ezen belül a jezsuita lelkiség meghatározó emlékhelye. A Jézus Társasága alapítója, Loyolai Szent Ignác sokat időzött itt, és többek között e sziklák ölelésében, a hegyi barlangokban elmélkedve érlelődtek meg benne a későbbi szerzetesi közösség alapjai.

Amiként az Ignác életében szintén jelentős szerepet játszó közeli Manresáról a világon több jezsuita intézményt neveztek el – hazánkban a dobogókői lelkigyakorlatos központot –, úgy a bencések hegye is többszörös névadó lett. Magyarországon egy csendes budai utca, s az itt működő Xavéri Szent Ferenc jezsuita közösség ad otthont a Montserrat-háznak. Olyan katolikus fiatalemberek költöznek be ide évről-évre, akikben feléledt a papi vagy szerzetesi, talán éppen jezsuita hivatás gondolata, de döntésük kiérleléséhez még vagy időre van szükségük, vagy előbb be kell fejezniük világi tanulmányaikat.

Ahogy a korábbi esztendőkben, úgy idén szeptemberben is több, szám szerint öt ifjú férfi lett a ház lakója. Az előttük álló év során Nagy Bálint, a rend hivatásgondozójának vezetésével azt fürkészik, hogy Isten mire szólítja őket, s miközben ki-ki folytatja egyetemi tanulmányait, illetve helyt áll a munkahelyén, saját regula szerint élő közösséget alkotnak. A Montserrat-ház azonban nem noviciátus – az jelenleg a magyar jelentkezők számára is Nürnbergben működik –, ezért nem szabályozza a lakók életének valamennyi részletét. Kifejezett szándék, hogy az adott keretek között mindenki a lehetséges legnagyobb személyes szabadságot élvezze, és tér nyíljon az egyéni kezdeményezések előtt.

Az alábbiakban három olyan fiatalt mutatunk be, akik kérésünkre vállalták, hogy beszámoljanak arról, mi hozta őket a Montserrat-házba, és miként tekintenek az előttük álló évre.

Horváth Tamás:

Emberi erőforrás szakirányon szereztem végzettséget, jelenleg gazdasági területen dolgozom. Kalandornak tartom magam, szeretek utazni, a világot bejárva, kapcsolatokat építeni. Mindig is érdekelt az ember és Isten kapcsolata. Idén, 2018-ban azért jelentkeztem a Montserrat-évre, mert kalandra vágytam Istennel, hogy egy évet mélyebben tölthessek vele.

 

Tímár Dániel:

1984-ben születtem Zalaegerszegen egy hétgyermekes család elsőszülöttjeként. Középiskolába a győri bencésekhez jártam, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem hittanár szakon. Öt év hittantanítás után Krakkóban önkénteskedtem, majd rövid magyarországi tartózkodás után két évet dolgoztam Tallinnban egy multinacionális cégnél HR-esként. Budapestre visszatérve megmaradtam ezen a területen. Jelenleg a Nokiánál dolgozom, és 2018 őszétől az Inigo-csapat munkatársa is vagyok.

Már kisgyerekkorom óta belém ivódott a közösség, a szolgálat és a közösségben való szolgálat szeretete. Elsőként a nagycsalád megtapasztalása, majd szüleim házasközösségéhez való tartozás, később pedig a plébániai, kollégiumi közöségek és a nagykanizsai Antióchia és Magvető közösségek mélyítették el bennem, hogy milyen jó együtt, tevékenyen megélni Úrhoz való tartozásunkat. Ma már tudom, hogy ezért is érzem akkor igazán boldognak magam, ha mindez része az életemnek.

2017 elején egy váratlan esemény folytán erős meghívást éreztem a megszentelt élet felé. Először nem értettem a bennem zajló folyamatokat, és megijedtem tőlük. Aztán egy dobogókői hivatástisztázó lelkigyakorlat után már sikerült tisztábban látnom. Ezután főként egyedül folytattam annak megvizsgálását, hogy mire is szól ez a meghívás. Így jutottam el oda, hogy tavaly nyáron jelentkeztem a Montserrat-évre. A tavaly júliusi hivatás-hétvégén viszont az imádságban az fogalmazódott meg bennem, hogy most nem ezt várja tőlem az Úr. Nem volt könnyű ezt elfogadnom, mert vágytam arra, hogy másokkal közösségben élve foglalkozhassak a hivatás kérdésével. Így, egy évvel később visszatekintve már tisztán látom, hogy akkor nem tudtam volna szabadon jelen lenni és az Úr szavára figyelni.

Majd úgy nézett ki, hogy az imádság és a lelkivezetőmmel való beszélgetések helyére tették bennem a hivatás kérdését. De jött 2018 nyara, amikor részt vettem a Sacre Couer-nővérek által szervezett, Szent Philippine Duschene nyomában járó Magis-zarándoklaton Franciaországban.  Ezen az úton nagy hatással volt rám, hogy velem egyidős nővérekkel, novíciákkal, novícusokkal, jelöltekkel, szerzetesekkel együtt lehetek és beszélgethetek a hivatás kérdéséről. Majd felismerve, ez ennyire megmozgatott, jutottam el odáig, hogy ismét jelentkeztem a Montserrat-évre.

Ebben az évben arra keresem a választ, mi lesz annak a formája (házasság, szerzetesség), hogy Jézus közelében másokkal közösségben legyek, és mit kér ő tőlem, hogyan kell őt szolgálnom. Ehhez kérném az imáitokat, hogy nyitott szívvel, szabadon hozhassam meg a következő lépésről szóló döntéseket a hivatásomról.

 

Török Gellért:

Huszonegy éves vagyok, és szeptember óta a Sodrás utcában élek a Montserrat közösség tagjaként, melyből rengeteg örömöm származik. Katolikus nagycsaládban nőttem fel, Mányon, majd a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségiztem. Egy évet önkéntesként dolgoztam Brüsszelben, a Bárka közösség egyik házában, aztán itthon jártam egyetemre fél évig; ismét dolgoztam, most pedig az ELTÉ-n tanulok magyar-matematika tanári szakon. A Regnum Marianum közösség tagja vagyok gyerekkorom óta, egy éve pedig már gyerekcsapatot is vezetek. Zenélek, és a népzene az utóbbi években nagyon a szívemhez nőtt.

Talán az előbbiekből is látszik, hogy szeretek új dolgokba belefogni. De az eddigieknél is nagyobb kaland, amiben most benne vagyok. Keresem, hogy merre hív az Úr, mik az Ő ötletei a jövőmmel kapcsolatban, és ez hihetetlenül izgalmas. Nagy lelkesedés van bennem, és mély vágy, hogy minél közelebb kerüljek Jézushoz. Olyan élet, szabadság és öröm van Benne, emellett mégis olyan nyugalom – hatalmas ajándék minden találkozás. Nekem a Montserrat egyfajta próbaidő, hogy meglássam, ez a lelkesedés ki tud-e tartani, tud-e mélyülni ez a hívás, és keresés van bennem, hogy megtaláljam azt a teret, azt a belső helyet, ahol az Úrral találkozhatok és beszélhetek. Hagyni, hogy segítsen növekedni a bizalomban, számomra ez ez ennek az évnek a lényege. Legalábbis ezt látom most, épp csak belépve ebbe az izgalmas labirintusba, melyben nagy-nagy kíváncsisággal megyek előre, és már most nagyon hálás vagyok, noha nem látom még, merre tart a következő kanyar.

Úgy tervezzük, jövő nyáron, a Montserrat-év végeztével ismét megkeressük Danit, Gellértet és Tamást, hogy arról valljanak, hova jutottak el az esztendő során, és merre fog tovább vezetni az útjuk. Addig mindannyiunk imáiba ajánljuk őket és három társukat, a ház működéséről pedig az alábbi linken olvashatunk további részleteket.

Frissítve: 2018. október 25.