A jezsuita küldetésről a Covid-19 árnyékában: Arturo Sosa generális webszemináriuma

Hogyan gondoskodjunk küldetésünkről a Covid-19 világjárvány idején? Legutóbbi internetes szemináriumán Arturo Sosa, a Jézus Társasága legfőbb elöljárója válaszolt jezsuiták és világi munkatársak kérdéseire a témában.  A római jezsuita központ kommunikációs csapatának munkatársa, Pierre Bélanger SJ által vezetett beszélgetés kérdései és válaszai közül az alábbiakban öt hasznos pontot ismertetünk.

# 1. Szent Ignác élete mint tapasztalat a gondoskodásról

Szent Ignác önéletrajza megmutatja, Isten hogyan vezette őt és gondoskodott róla. „A lelkigyakorlat Isten gondoskodásának misztikus utazása, melynek során Isten elkötelezetten törődik az ember hivatásával Krisztus megtestesülése, halála és feltámadása által” – mondta Sosa atya.

Az 2021-2022-es Szent Ignác-év arra hív, hogy mélyüljünk el annak tanulmányozásában, Isten miként vezette Szent Ignác életét. Sosa szerint a lelkigyakorlatok során minden szemlélődés teljes egészében a szeretetre irányul (contemplatio ad amorem). Szent Ignác tapasztalata bizonyosság számunkra, hogy Isten mindannyiunkról gondoskodik. Ez nagy vigasz és remény forrása, mivel bizonytalanság, félelem és kétségek idején élünk.

# 2. A cura personalis és a cura apostolica (a gondoskodás a személyről és az apostoli küldetésről) elválaszthatatlanok

A spanyol salud (egészség) és salvación (megváltás) szavak ugyanazt a gyökér-szót használják: „salus” (latin). Ebben az értelemben a gyógyulás és a megbékélés szorosan kapcsolódik egymáshoz. A világ gyógyulása abban áll, hogy mindent összeegyeztessünk Krisztusban. Sosa atya 2019. március 25-én a jezsuitákhoz intézett üzenetében hangsúlyozta a cura apostolica (a Jézus Társaság munkájának és elkötelezettségének gondozása) és a cura personalis (a személy emberi és lelki minőségének gondozása) közötti feszültséget. „Ha megvan ez a kettősség, akkor ez a helyi közösségi elöljáró és a munkahelyi vezető kompetenciájának elkülönítéséhez vezet. És ez nem segít a küldetés ápolásában ” – mondta.

Hasonlóképpen, az életben való küldetéssel kapcsolatos kérdésre válaszolva a generális megjegyezte, hogy hajlamosak vagyunk szétválasztani az „életet és a küldetést”. Pedig előnyösebb volna a kettőt együtt látni: szerinte az „élet-küldetés” kifejezés jobban kifejezi az elválaszthatatlanságukat, úgy, mint ugyanazon érme két oldala. „Életünk értelmét a küldetésből kapja, életünket a küldetésünknek szenteljük, és ez a küldetés táplálja az életünket” – mondta.

# 3. A munkahelyi vezetők és a közösségi elöljárók hívása a gondoskodás két dimenziójának gyakorlására

„A Társaságra bízott küldetés tart elevenen bennünket” – mondta páter generális. A munka vezetője nem csupán menedzser, aki csak az intézmény céljainak elérésére törekszik. „Ő olyan emberek vezetője, akik részt vesznek a küldetésben” – mondta. Ugyanígy, a közösségi elöljáró „nem egy nagymama, aki levest készít a munkából érkező fáradt embereknek. Ő is felel a Társaság küldetéséért.” A munkahelyi vezető és a közösségi elöljáró egyaránt felelős a cura personalis és a cura apostolica területeiért.

„Nem hagyunk el senkit” – mondta Sosa atya, emlékeztetve arra, hogy Jézus a küldetését egy 12 törékeny emberből álló csoportra bízta. Ugyanakkor arra buzdította testvéreit és kollégáit, hogy bízzanak feletteseikben. „Nem úgy fordulsz hozzá tanácsért, mint egy orvoshoz vagy egy szakemberhez. Hanem azért, mert bízol a testvéredben, akinek az a küldetése, hogy vigyázzon a rá bízott közösségre” – mondta. „Amikor azt mondjuk, társak vagyunk az Úrban, társak a misszióban, azt hangsúlyozzuk, hogy társak vagyunk. Közel állunk az emberekhez, hatással vagyunk egymásra” – tette hozzá.

# 4. Az együttműködés a gondoskodás egyik formája

Szent Ignác gyakran a test képét használta a Jézus Társasága apostoli működésének leírására. Minthogy a testnek sok különféle szerve van, és egyiket sem lehet félretenni, küldetése érdekében a Jézus Társaságának gondoskodnia kell az apostoli testét alkotó emberekről. Sosa szerint ezért sürgősen meg kell tanulni együttműködni világiakkal, a papsággal és más vallásos férfiakkal, nőkkel, hogy törődhessünk velük és megengedjük, hogy ők is törődjenek velünk.

„A küldetés nagyobb, mint a Társaság, nagyobb, mint az Egyház. Ez Krisztus küldetése” – mondta. – Nem korlátozhatjuk gondolkodásmódunkat és kapcsolatainkat csak azokra a kis dolgokra, amelyeket mi magunk is el tudunk végezni. Az együttműködés nagy kihívás a társadalom és az egyház jövője szempontjából is. ”

# 5. A gondoskodás kultúrájának felépítése a megkülönböztetés által

Végül Sosa atya arra buzdít, mély párbeszédeken keresztül építsük fel a gondoskodás kultúráját és a megkülönböztetés légkörét. Arra sürgeti a helyi közösségek elöljáróit és a munkahelyi vezetőket (legyenek jezsuiták vagy világiak), hogy az Egyetemes Apostoli Preferenciák fényében kezdeményezzenek az élet lényeges kérdéseit érintő beszélgetéseket, segítve ezzel a közösségeket, illetve a munkát.

Visszatérve Szent Ignác megtérésének útjához, Sosa atya azt mondta, Isten olyan ösvényre vezette Ignácot, amit korábban maga sem tudott volna elképzelni. „Egy háborúban megsebesült emberrel kezdődött, és egy olyan emberrel végződött, aki képes volt vezetni egy olyan kis csoportot, amely elterjedt az egész világon” – mondta Sosa atya. „Ez azért volt lehetséges, mert az útján vezetést kapott, a Szentlélek gondoskodott róla. Ez az, amit mi szeretnénk: olyan testben növekedni, ami valóban nyitott a Szentlélek vezetésére.”

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. május 17.