A jezsuita képzés két fő jellegzetességgel bír. Az első jellemző, hogy a képzés hosszú és alapos. A belépéstől gyakran 10-12 év is eltelik, elméleti és gyakorlati időszakok váltakozásában, mire valaki pap lesz és gyakran 15 év mire teljes jogú ún. professzus jezsuitává válik. A jezsuita képzés másik jellemzője, hogy rugalmas. A Társaság mindig azt nézi, hogy hol áll az egyén, mi az amire szüksége van ahhoz, hogy jobb lelkipásztor lehessen, mi az a különleges tanulmány, ami a majdani apostoli feladatához hasznos lesz.
Ebből következik, hogy a jezsuita képzés alábbi lépcsői, és a hozzátartozó időtartamok, csak hozzávetőlegesek. Másképp képződik az a fiatal, aki 18 évesen lép be érettségi után és az, aki diplomásként, kispapként, vagy esetleg már papként válik jezsuitává. A szerzetes testvérek képzése is más (többnyire rövidebb), mint azoké, akik papságra készülnek. Más képzést kap, aki média munkát fog végezni és mást, aki teológiai tanár lesz.
Infografika a jezsuita képzésről:
Noviciátus (újoncidő)
Aki jezsuita szeretne lenni először egy két évig tartó noviciátusi időt tölt a rend kötelékeiben. Ez az az idő, amikor az ember begyakorolja magát a jezsuita életbe: az imába, a közösségi életbe, a jezsuita lelkiségbe és eljárásmódba. Ez az idő az önismeret és az intenzív párbeszéd ideje is, elsősorban a Jóistennel, és a társakkal. A novíciusokat egy lelkivezető, a novícius mester kíséri lelki és közösségi élményeik megértésében és elmélyítésében. A noviciátus egy intenzív lelki út, amely központjában a 30 napos lelkigyakorlat áll. A noviciátus idejéhez tartoznak más gyakorlatok (probációk) is, melyekben szintén kipróbálhatja magát a novícius: korházi szolgálat, fogyatékosok-, hajléktalanok segítése, gyalogos zarándoklat, stb.
A két éves próbaidő után a novícius örökfogadalmakkal kötelezi el magát, hogy szegényen, tisztán és engedelmesen követi a mi Urunkat Jézust, és belép az ő Társaságába.
A fogadalomtétel után a jezsuita skolasztikusnak (tanuló rendtagnak) számít.
Juniorátus
A juniorátus célja idegen nyelv tanulása és az általános mûveltség fejlesztése. Ez a szakasz általában egy évig tart. Ennek főleg akkor volt jelentősége, amikor még többségében 18 éves fiatalok léptek be a Társaságba. Mivel ma sokan már idősebben és egyéb tanulmányok után érkeznek erre a lépcsőre gyakran nincs már szükség.
Filozófia
A filozófiai tanulmányoknak két fő célja van. Az egyik, hogy előkészít a teológiai tanulmányokra, ugyanis a teológiai tudományok megértéséhez feltétlen szükséges az emberi gondolkodás történetének ismerete és a gondolkodási képesség fejlesztése. A filozófiai tanulmányok másik célja, hogy felkészítsen a kortársainkkal való párbeszédre. A józan ész lehet az a közös alap, amiről minden dialógus elindulhat. A filozófiai tanulmányok hossza két, három, sőt esetleg négy év.
Magisztérium
Ez egy rendszerint két évig tartó gyakorlati időszak, amikor a fiatal jezsuita kipróbálhatja magát apostoli körülmények között. A magisztériumi feladat igen sokrétû lehet, kezdve a középiskolai kollégiumi nevelőségtől (Miskolci Jezsuita Gimnázium), a plébániai munkán át, az újságírásig vagy a rádios munkáig (Vatikáni Rádió).
Teológia
A teológiai alaptanulmányok általában négy évig tartanak, mely során a jezsuita Szentírás tudományt, dogmatikát, erkölcstant, és más teológiai tárgyakat tanul. Míg a filozófiai tanulmányoknál a puszta értelem általi megismerés áll a középpontban, addig a teológiában a hit általi értelmes megismerés adja meg a tanulmányok irányát. A teológia két fő forrása a Szentírás és a hagyomány, azaz kétezer év keresztény gondolkodásának összessége.
Diákónus és papszentelés
Általában a teológiai tanulmányok 3. évében kerül sor a diákónusszentelésre és fél, vagy egy évre rá a papszentelésre.
Papi szolgálat gyakorlati évei
Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, rendszerint néhány éves kifejezetten lelkipásztori munka következik.
Posztgraduális tanulmányok
A posztgraduális vagy speciális tanulmányok a fiatal szerzetes adottságainak, valamint a lelkipásztori szükségleteknek megfelelően kettő-négy évig tarthatnak és licenciátusi, mesteri, vagy doktori fokozat elérésével zárulnak.
Tercia
A kiképzés legvégén a tercia (a két év noviciátus után a harmadik probációs idő) következik. Ez egyben az eddigi jezsuita élet tapasztalatainak a kiértékelésére szánt idő is. A tercia lényeges eleme a 30 napos nagylelkigyakorlat, amelyet a jezsuiták ekkor végeznek másodszor és rendszerint utoljára. A tercia közvetlenül az ünnepélyes fogadalmakra készít fel, amelyekkel a szerzetes nyílvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett. Ettől kezdve válik a jezsuita professzus, vagy teljes jogú rendtaggá. Ekkor teszi le a jezsuita a negyedik, a pápa iránti különleges engedelmességi fogadalmat.
A hosszú képzés magyarázata
Szent Ignác és az első társak ideálja az volt, hogy a Társaság legyen inkább kevés, de kiváló tagokból álló apostoli közösség legyen: ‘Megtapasztaltuk, hogy ez az út számos és nagy nehézséggel jár, és ezért kívánatosnak tartottuk annak elhatározását is, hogy senkit sem engedünk professzió letevéséhez e Társaságban, hacsak nem vetettük alá életét és tudását hosszú időn át igen alapos próbatételeknek. Ez az Institutum ugyanis valóban teljesen alázatos és Krisztusban okos és a keresztény élet tisztaságában és a tudományokban kiváló embereket követel meg.’ (Formula Instituti, 9) Ez az oka a rendkívül hosszú képzési- és próbaidőnek.