A jezsuiták Mária-tiszteletének eredete és hagyományai

Loyolai Szent Ignác és első társai életében fontos szerepet töltött be a Mária-tisztelet, mely a Jézus Társasága történetét is áthatja. Ignác már neveltetése révén is kötődött a Szűzanyához, hiszen olyan katolikus közegben élt, amelyben természetes volt Jézus édesanyjának tisztelete. Megtérése után az őt korábban mozgató vágy, hogy egy hölgy szolgálatában kitüntesse magát, a Miasszonyunk iránti szolgálatba fordult át. Beszámolói szerint még Loyolában egy látomásban megjelent neki Szűz Mária a gyermek Jézussal, mely kegyelem mélyen gyógyította korábbi érzékiségét, sőt azután a baszkok kedvelt Mária-kegyhelyén, Aránzazúban szüzességi fogadalmat tett. Koronkai Zoltán SJ írása.

Jeruzsálem felé zarándokolva Ignác megállt Montserrat hegyén, és egész éjszakás virrasztás után a Fekete Madonnának ajánlotta kardját. Manresai átformálódása is szorosan kapcsolódik Máriához. Ennek egyik következménye, hogy a Lelkigyakorlatos könyvben is gyakran szerepel „Boldogasszonyunk”, nemcsak mint akit Jézus életével kapcsolatban (a megtestesüléskor, a születéskor, a kereszt alatt, sőt a feltámadásnál is) szemlél a lelkigyakorlatozó, hanem Ignác azt tanácsolja neki, kérje Szűz Mária közbenjárását, hogy megkaphassa a lelkigyakorlathoz szükséges kegyelmeket. Ignácot nem véletlenül ábrázolják úgy, hogy manresai barlangjában Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal inspirálja a lelkigyakorlatos könyv megírásakor.

Ignác egész életén végigvonuló gyakorlata volt ez, ami szépen tükröződik lelki naplójában is, vagy abban az állhatatos kérésben, amikor hónapokig esedezett Máriához, járjon közbe, hogy fia társául fogadja őt. 1537-ben a Róma közelében lévő a La Storta romos kápolnájában aztán misztikus kegyelem formájában tapasztalta meg imái meghallgatását. Ez az esemény sokat jelentett Ignácnak, mert itt érezte meg, hogy az Úr megerősíti a Társaság karizmáját.

Ignác társaira is jellemző volt a Mária-tisztelet, ezt fejezte ki, hogy 1534-ben Szűz Mária ünnepén, augusztus 15-én tették le fogadalmaikat Párizsban, és a jezsuita fogadalomtételek később is többnyire Mária-ünnepeken történtek.

Amikor az első társak Párizsból elindultak, rózsafüzért viseltek a nyakukban. Rómában első templomuk a Madonna della Strada, az úti Boldogasszony kápolna volt; annak helyén épült fel az Il Gesú templom, benne ma is azzal a középkori kegyképpel, amelynek másolata számtalan jezsuita templomban megtalálható (például a pesti Jézus Szíve-templom előtti Feszty Masa-festmény).

1541. április 22-én, miután Ignácot megválasztották elöljárónak, a Rómában lévő társak a falakon kívüli Szent Pál-bazilika Szűz Mária oltáránál tették le fogadalmukat, melynek szövegében – és azóta is minden jezsuita fogadalom esetében – Szűz Mária az elköteleződés tanúja. Április 22-e pedig a jezsuita liturgikus naptárban mint a „Boldogságos Szűz Mária, Jézus Társasága Édesanyja” szerepel. Nem véletlenül mondta Canisius Szent Péter: „Társaságunkban mindenki kiváló tiszteletet tanúsított és kell is tanúsítania Mária iránt, aki a mi édesanyánk, úrnőnk és pártfogónk.”

A jezsuiták apostoli munkáiban fontos szerepet kapott a Mária-tisztelet terjesztése; nem véletlenül nevezték el kongregációkat is Máriáról, s számos Mária-kegyhely és ájtatosság népszerűsítése kötődik hozzájuk. Így például Loreto és a loretói litánia, melyet Canisius Szent Péter jelentetett meg először nyomtatásban, vagy Magyarországon az andocsi Mária-kegyhely a jezsuiták révén vált népszerűvé, mint ahogy a máriapócsi kegykép tiszteletének terjesztéséhez is hozzájárultak. 1655-ben több mint 30 Mária-kegyhely volt a jezsuiták gondozására bízva szerte a világon. Jezsuita teológusok Szűz Mária szeplőtelen fogantatása mellett szálltak síkra, amikor ez még vitatott hittétel volt, és számos művet írtak Jézus édesanyjáról. Jóllehet a szigorú erkölcsi és vallási álláspontot képviselő janzenisták azzal vádolták a jezsuitákat, hogy a kereszténységet Mária-vallássá torzították, a Társaság által terjesztett lelkiség középpontja mindig Jézus Krisztus személye volt. Mária sosem önmagában áll, hanem mint segítő, anya, közvetítő, aki Fiához vezet: Ad Jesum per Mariam, Mária révén Jézushoz – ahogy az ősi maxima mondja.

„Mindenki, aki a lelkigyakorlatokban újjászületik, magán hordja Mária vonásait, aki minden hívőnek is ősi mintaképe. Az ő képe előtt szentelte magát szolgálatra a Társaság. Ma is szeretné az Úr, hogy fölfedezhesse édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának vonásait a Társaságban és annak minden tagjában.”

Peter Hans Kolvenbach generális 1985-ben Máriaremetén
a szétszórattatásban élő magyar jezsuitákhoz intézett beszédéből.
(Forrás Pálos Antal: Viharon, vészen át 135.)

Frissítve: 2020. május 26.