A jezsuiták megtelepedése Marosvásárhelyen

Marosvásárhelyen a XVI. század közepén a reformáció előre törése miatt a ferenceseket kiűzték 1556-ban, ezért a római katolikus híveknek sokáig nem volt templomuk a városban. Kollonich Lipót kezdeményezésére, a jezsuiták 1653-tól nagyobb szünetekkel missziós állomást létesítettek, állandóan, a katolicizmus restaurációja során, a XVIIII. század elején, 1702-ben telepedtek meg. A jezsuiták Vásárhelyre településével, elkezdődött a katolikus hitélet terjeszkedése, a Cameratica comissio a városnak évenként 200 forintra menő bordézsmáját rendelte fenntartásukra. Endes István jezsuita atya, a kolozsvári kollégium tanára, kapta a megbízást, a vásárhelyi misszió megszervezésére. Boér Simon marosszéki birtokos nemes, a fogarasi vár és Fogaras vidék főkapitányának pártfogását élvezte, aki a Poklos utcai házát a jezsuita misszió rendelkezésére bocsátotta, majd véglegesen oda ajándékozta. A ház egyik nagyobb szobájából Sacellumot alakított ki a misszionárius, és megkezdte istentiszteletek tartását. A sacellum – kápolna – felszerelésében, ékesítésében a helyi hívek segítettek: Berzenczei Márton, Torma Jánosné, gróf Petki Dávidné.

A Lábas-ház helyén állott, és a szomszédságában lévő épületben kezdte el működését a jezsuiták által alapított vegyes iskola. Nagy Szabó Ferenc a szabócéh mestere és a város krónikása volt, mint krónikájában leírja: „1623. esztendőben die 26 apr. kezdtem rakni a szegelet házamat” a Nagypiac észak keleti sarkán. A tér felöli homlokzatán három felirat – egyben a város legrégebbi feliratai – jelzik építési idejét: CHRISTUS 1623.

Az 1658-as tatárbetöréskor a ház emeleti sarokszobájában tartották tanácskozásaikat a város védői. 1702-ben Nagy Szabó Ferenc házát a városba érkező jezsuiták rendelkezésére bocsátotta. Ide költözik a plébánia, az udvarán fából kápolnát ácsoltak. Itt működött az ebben az évben létrehozott elemi tanóda. 1707. április 9-én az említett sarokszobában II. Rákóczi Ferenc fogadást adott fejedelemmé való beiktatása alkalmából. 1719-ben a ház végleg a jezsuiták birtokába kerül, akik a nyugati sarokra kör alakú bástyát emelnek. 1720-ban Boér Judit és Keresztesi Miklós telekadományával növelték a plébánia területét. 1709-ben kezdték építeni a 200 tanulót befogadó katolikus iskolát, amely 1712-re készül el, 4000 forintos alapítványból. A megépült katolikus iskola mellett, P. Hevenesi Gábor, a jezsuita rendtartomány főnöke létrehozta a fiúnevelő intézetet, ahol szegény ifjak, árva gyermekek nevelkedtek alapítványi támogatással.

Endres István SJ a városban először elemi iskolát nyitott, a gimnázium 1708-ban indult el két világi tanítóval, de már ugyanekkor konviktus létesült. Hevenesi Gábor 1712-ben alapítványt tett 20 szegény tanuló elhelyezésére a konviktusban. A gimnázium 1749-ben fejlődött négy osztályos iskolává, és így maradt 1773-ig. Az iskolában több neves jezsuita oktatott, a gimnázium igazgatói voltak: P. Varjú Zsigmond SJ (1684-1719,) P Balogh József SJ (1701-1756), P: Gyalogi János (1686-1761), P. Körmöndi Imre SJ (1670-1732), P. Liszt András SJ. A jezsuiták iskolájába, a magyar és a székely diákok mellett, több későbbi neves román értelmiségi is tanult, köztük Gheorghe Sincai (1754-1816).

1728-ban lerakták kéttornyú templomuk alapkövét. Ezt a templomot Keresztelő Szent János tiszteletére már 1750-ben felszentelte Sztojka Zsigmond Antal püspök, de teljes befejezése 1764-ben történt.

A templom a jezsuiták által kialakított formában és a kedvelt barokk stílusban épült Scherzer Bálint jezsuita terve szerint, Hammer Konrád kolozsvári építész kivitelezésében. A zártsorú, egyhajós templom hajójának és szentélyének szélessége azonos dongaboltozattal van lefedve. A dongaboltozaton lévő festett képek tárgya Mária mennybemenetele és a Háromkirályok, a képeket Szirmai Béla festette.

A keleti tájolású templom főhomlokzatát erőteljes főpárkány és lizénák tagolják. A főpárkány fölé emelkedő két torony főpárkánya – az óra számlapjánál – részben íves, a torony homlokzatait két-két széles lizéna díszíti. A két nagy torony sisakja tipikusan barokk kiképzésű, s a harmadik – a szentély fölött a tetőzet gerincén ülő – kis torony is hasonló formájú. A két toronytest közötti íves oromfal, ugyancsak voluta vonalával, a barokk templomokra jellemző. A különböző nagyságú és formájú ablakok íves záródásúak, keretezései, valamint szemöldökpárkányai íves vonalúak.

A templom főbejárata kőkiképzésével és íves szemöldökpárkányával kihangsúlyozza a főhomlokzat középső rizalitját. Az ajtó felett jezsuita jelvényt helyeztek el kőbe faragva. Az attól jobbra és balra lévő mellékajtó-nyílások feletti félköríves falfülkében egy-egy szobor áll. A baloldali ajtó a szélfogóba vezet, a jobboldali a szimmetria kedvéért készítették, mert a befalazott nyílás mögé az orgonakarzatra felvezető lépcső került.

A templom belső kialakításánál az alkotó művészetek valamennyi ágát igénybe vették, gazdagon díszítették a falakat, a fő- és mellékoltár-fülkéket, boltíveket. A nagy belmagasságú hajó oldalfalait lizénákkal kialakított erős falpillérek tagolják, és a pillérközök fülkéiben mellékoltárokat helyeztek el s azok fölé, az emelet magasságában oratóriumot (karzatot) készítettek. Az orgonakarzat a főbejárati rész fölött van, orgonáját Monus Tamás marosvásárhelyi lakos adományozta 1762-ben.

A főoltár négy korinthoszi oszlopos felépítménye a boltozatig emelkedik, és impozánsan foglalja keretbe a közel 9 négyzetméter nagyságú oltárképet, Apelles Wienensis alkotását. A főoltárt Haller János adományozta 1754-ben. A mellékoltárok kialakítása a barokk stílus változatosságát mutatja, az oltárképet szép barokk rámák foglalják keretbe.

A dongaboltozaton lévő hatalmas mennyezeti kép – al-secco – a megnyílt égboltozat és a felhőkön lebegő alakok, a templombelső térhatását bővíti. A szószék Schuchbauer Antal kolozsvári művész szép alkotása, melyen a művész kifejező plasztikai ereje és gazdag fantáziája érvényesül. Schuchbauer alkotását, a barokk művészet az elismert remekművei közé sorolja. A szószék mellvédje előtt ülő négy apostol szobra Bethlen Miklós adományából 1763-ban készült. A színes ólomberakásos festett ablakok későbbi alkotások, Paul Troger munkái, melyeken a művész a magyar szentek életéből vett történeteket jelenít meg. A templom alatt befalazott kripta van.

Az északi bejárattól balra, a sekrestye lábazati falában található egy 75×44 cm-es beépített faragott kő, mely három római harcost ábrázol. Eredete ismeretlen, de egyesek állítása szerint az egykori Szent Miklós-templom bontási anyagából került oda.

A kéttornyú római katolikus plébániatemplom építészeti- és díszítőművészeti kiképzésével a barokk stílus szép és elismert műemléke.

Bikfalvi Géza

Frissítve: 2020. szeptember 13.