A jezsuiták oktatási intézményei a Felvidéken

A jezsuita középiskolák kialakulása a Felvidéken

olah_miklosA jezsuiták magyarországi megtelepedése Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érsek érdeme, aki az akkori ideiglenes székhelyén -mivel Esztergom török uralom alatt állt- Nagyszombatban elindította a katolikus megújulást Magyarországon, Oláh érsek, mint Magyarország kancellárja és a király titkára már korán megismerte a jezsuiták tevékenységeit. Először P. Claude Jay SJ (1500-1552), az egyik alapítóatya beszédét hallotta a regensburgi birodalmi gyűlésen, annyira megtetszett neki a beszéd, hogy másolatban el is kérte, majd a sűrű bécsi tartózkodásai alatt jó viszonyba került a jezsuiták bécsi kollégiumával, ahol a birodalom minden részéből tanultak diákok, köztük sok magyar is. Egyházmegyéjének a vizitációjára és az egyházmegyei zsinatokra kérte a jezsuiták segítségét. Az első jezsuita, aki Magyarországon járt a bécsi kollégium spanyol születésű rektora P. Juan de Vittoria SJ (+1578), aki 1553 nagyhetében a Magyarországon szolgáló spanyol katonákat részesítette a szentségekben, majd részt vett a nagyszombati zsinaton is, a tapasztalatairól elég sötét képet festett a római elöljárójának. Hasonlóan lesújtó véleménnyel volt a másik felkért jezsuita, P. Johann Seidel (1532-?), aki a felvidéki bányavárosokban az érseki vizitátor kísérője volt.

i__ferdinand_120Végül 1561-ben I. Ferdinánd király segítségével sikerült letelepíteni a jezsuita rendet Magyarországon, a nagyszombati ház és a kollégium megkezdte a működését egyenlőre tíz jezsuitával.

Az első rektornak, a már Magyarországon járt P. Johann Seidelt tették meg, aki rendkívül hatásos szónok és karizmatikus pap volt, de fékezhetetlen természetű, szerzeteshez nem illő tulajdonságokkal rendelkezett. Már régebben voltak kisebb, kétes jellegű anyagi természetű ügyletei, nem ismert mértéket az evésben és az ivásban. Az emberek többségével nagyképűen és kioktatóan beszélt. Nagyon hamar sikerült magára haragítania a káptalant, a nekik szállást adó Telegdi Miklóstt, aki a városi plébános tisztét töltötte be és magát Oláh érseket is. A hivatalából egy év múlva eltávolították, sőt 1570-ben a Társaságból is elbocsátották, és mint névtelen alkoholista halt meg valamikor később. A következő rektor a spanyol P. Hurtado Perez SJ (1532-1594) lett, aki a helyi viszonyokat nem ismerve szintén elidegenítette a magyarokat a jezsuitáktól. A fő viszályforrást a káptalan és a jezsuiták között a jezsuiták merev ragaszkodása okozta, mert a Társaság nem tartotta teljesíthetőnek a káptalan kívánságát és feltételét, hogy a gimnázium diákjai minden alkalommal vegyenek részt a káptalani istentiszteleten, valamint szerették volna, ha a jezsuiták segítik az elemi iskolában a kántortanítókat. A feszültséget még fokozta a városi tanítók féltékenysége, a rendi iskolában elért eredmények miatt. A török ellenes küzdelem, a háborús idők miatt a birtokok sem hozták meg az elvárt jövedelmet, amely a gimnázium építésére és fenntartására kellett. A tanítást egy időre akadályozta 1562-ben a pestis, amely a tanárok és a tanulók soraiban egyaránt pusztított. A római generális értesülve a nehézségekről, az első magyar származású jezsuitát P. Hernáth Pétert (1539-1567) nevezte ki rektornak, ekkor felívelt a kollégium, de rövidesen, 1567-ben váratlanul elhunyt, majd még ugyanabban az évben egy városi tűzvész elpusztította a jezsuiták házait, így rövid idő alatt véget ért a jezsuiták ténykedése Magyarországon.

nagyszombat_1_Egyébként az első jezsuita alapítás meglehetősen kétarcú volt, mert a bécsi kollégiumból csak kevés komoly tanerőt biztosítottak, inkább kezdő tanárok és tapasztalatlan novíciusok érkeztek néhány segítőtestvér kíséretében. Az első jezsuiták között érkezett Nagyszombatba, a nagy reményekre jogosító S. Theodorik Kanis SJ (1542-1562), Canisius Szent Péter testvére, aki a grammatikai osztályt tanította, de a pestis elragadta. A poetikai osztályt a flamand P. Gerard Hero SJ (1541-1601), a retorikát, pedig a horvát P. Tomás Zdelarics SJ (1531-1572) oktatta. A többiek, NS. Melchior Sandiger SJ (1544-?) novícius, később 1572-ben Dillingen tanított, de kilépett a Társaságból, a bajor NS. Stefan Eisman SJ (1534-1562) novícius a pestisben meghalt. A magyarországi születésű NS. Johann Primik SJ (1543-?) novícius, 1563-ban, Bécsben kilépett, a belga P. Anton Ghuse SJ (1540-1594) retorikát tanított, a holland P. Theodor Busaeus SJ (1543-1609) Canisius könyve alapján a katekizmust oktatta. Az egyetlen magyar NS. Pálfi Dávid SJ (1543-?) novícius 1561-1563-ban a kezdőket tanította latin nyelvre, majd a külföldi rendi képzése után 1567-ben újból visszakerült Nagyszombatba, de 1570-ben a bécsi filozófiai tanulmányok után kilépett a Társaságból.

zniovaralja_egykori_jezsuita_epuletek_150A jezsuiták a nagyszombati kollégium feloszlatása után távoztak Magyarországról, és csak 1586-ban jöttek vissza, amikor II. Rudolf a turóci prépostságot ajándékozta nekik. Az ott újrakezdett znióváraljai gimnázium később, 1598-ban Vágsellyére került, az adományként kapott várost és három szomszédos falut: Királyfát, Hosszúfalut és Peredet 1586. július 24-én vették a jezsuiták birtokba. Vágsellyén már 1588-tól működött három grammatikai osztály, az első rektorává, a római általános rendfőnök, a neves jezsuita diplomatát, P. Alfonso Carillot nevezte ki. A spanyol nemesi családból származó jezsuita nagyon fontos szerepet töltött be a jezsuita rend Magyarországon és Erdélyben folytatott munkájában. Vágsellye számára nyugodt helyett jelentett, még akkor is, ha a kollégium működését kellett beindítania, ami nem volt egyszerű feladat. 1660 őszén a rektori tisztségben P. Dobokay Sándor SJ (1567-1621) következett, aki nem szívesen vállalta a megbízatást, de azért becsülettel ellátta a feladatot. 1602-ben, amikor a környéken pestis járvány tört ki újból Znióváraljára költöztek, de még ebben az évben visszatértek. A kollégium építése nagy ütemben haladt az itáliai Giovanni Camillo vezetésével, de a kollégium sorsa megpecsételődött, amikor 1605-ben Bocskai István (1557-1606) csapatai elfoglalták Vágsellyét, a protestánsok kiűzték a jezsuitákat a városból. A kollégium munkájának a felújítására több kísérlet is történt, V. Pál pápa személyes levéllel fordult 1609-ben II. Mátyás királyhoz, hogy állítsa vissza a kollégiumot és adja vissza a birtokokat. Azonban hiába volt a pápa személyes fáradozása, Magyarország belső viszonyai nem tették lehetővé egy jezsuita kollégium megnyitását. Erre csak 1616-ban nyílt lehetőség, újból Nagyszombatban.

A jezsuita oktatás rendszer egyik sajátossága, hogy a városi gimnáziumok mellett konviktusok (bentlakásos diákotthonok) alakultak, ahol a vidéki vagy a más tájakról származó diákok nyerhettek elhelyezést. A konviktusokban szállásról, élelemről, külön tanulási lehetőségekről gondoskodtak a jezsuiták, a konviktust a régens, a vicerégens és a próbációs magiszterek segítségével vezette. A konviktorok a bejáró tanulókkal együtt tanultak, de tanítás után, egy olyan nevelőintézetben éltek, ahol sokszínű foglalkozásokon keresztül bővíthették az ismereteiket és a jezsuita pedagógia elvein alapuló nevelést kaptak. A konviktorok egy része nem fizetett díjat, de ezektől megkövetelték a kitűnő előmenetelt a tanulásban, a többiek bizonyos díjat fizettek. A konviktusok megélhetését általában a jezsuiták részére tett alapítványok vagy a földbirtokok jövedelmei segítették.

A konviktusban nevelkedett tanulók többet tanultak, mint azok a diákok, akik csak a jezsuita gimnáziumot látogatták. A konviktorok a konviktusban külön disputációkat és ismétléseket tartottak, így könnyen megelőzhették az iskolai versenyeken a bejáró diáktársaikat. Az évkönyvek gyakran emlegették, hogy a konviktorok a tanulótársaik közül messze kitűnnek. A konviktorok azonban nemcsak a gimnáziumban tanult tárgyakból mutattak fel jobb eredményt, hanem olyan dolgokat is tanultak, amikről az iskolában nem sokat hallottak. A szabad idejükben külön tanultak matematikát, aritmetikát, elegáns levélírást, földrajzot, nyelveket: németet, franciát, olaszt, szlovákot.

A konviktusban a nem magyar anyanyelvű diákok lehetőséget kaptak a magyar nyelv tanulására is, az elöljárók tervszerűen gondoskodtak az oktatás alapvető szervezeti formáiról. Ennek köszönhető az első magyar nyelvtankönyv, amely kifejezetten a nyelvtanulás céljait szolgálta, P. Pereszlényi Pál SJ (1630-1689) ‘Grammatica linguae Ungaricae’ (A magyar nyelv nyelvtana) könyve, amelynek első kiadása 1682-ben jelen meg Nagyszombatban. A latin nyelvű, rövid és világos magyarázatokkal ellátott nyelvtan végén egy tanmenet is található, azok részére, akik a magyar nyelvet ‘könnyen és gyorsan’ akarják megtanulni.

A tanulmányok mellett még a jó módorra is a konviktusban tanították az ifjakat, hiszen ebben a korban nagyon uralkodtak az udvariassági szabályok. Mivel a konviktorok a családi körből korán eljöttek, ezeket ott nem tanulhatták meg, már pedig ezek ismeretek nem nélkülözhették a későbbi társadalmi és politikai életben. Némely konviktusban vívást és táncot is tanítottak, szórakozásképpen, pedig zenéltek, megengedettek voltak a labdajátékok, a tekézés, a biliárd, de a kártyázás általában tilalmas volt. A konviktusokhoz általában nagy kert tartozott vagy igyekeztek a városon kívül egy pihenő- és játszóházat építeni, az ú.n. villát, ahol a jezsuita szerzetesek is pihentek.

pazmany_peter_150 (1)Az egyes városi konviktusokban általában elszegényedett nemesi ifjak és ’tisztes, jó erkölcsű’ polgári családok gyermekei laktak. Pázmány Péter, hogy még jobban felkarolja az oktatást Nagyszombatban külön nemesi konviktust alapított 1624-ben a rászoruló nemesi fiúknak.

A XVII. század közepéig viszonylag zavartalan volt a tanítás menete, bár 1644-ben Rákóczy György hadjárata és a vele együtt pusztító ragályos betegség zavarta az oktatást. Különösen sokat szenvedtek a Thököly hadjárata alatt, amikor a fejedelem elfoglalta a várost 32 ezer aranyat kért, és mivel ez teljesíthetetlen feltétel volt, kirabolta a jezsuiták iskoláit is. Buda visszavétele (1686) után a Rákóczi felkelésig viszonylag megint zavartalanul taníthattak a nagyszombati jezsuiták a kollégiumukban.

rakoczi_150Rákóczi párthívei közül, akik protestánsok voltak, sokan követelték a jezsuiták száműzését az országból, de a fejedelem, aki maga is egykori jezsuita növendék volt, a katolikus hívei kérelmére nem terjesztette ki a nagyszombati tanárokra, így a tanítás nem szenvedett fennakadást.

A nagyszombati városi tanács is írt egy folyamodványt a fejedelemhez, amelyben a jezsuita intézmények megtartását kérték:

‘Kegyes fejedelem! Kegyelmes Úr!

A nagyszombati Jézus Társaságra kimondott számkivetés olyan fájdalommal töltött el bennünket, hogy vigasztalásra szorulunk: ezt pedig Kegyességedtől várjuk, akihez alázatosan folyamodunk: és mi nagy bizadalomra gerjedve reméljük, hogy ugyanaz a kéz, amely sebet ütött rajtunk, meggyógyítja fájdalmunkat és az egész város szomorúságát eltörli. Maga a jámborság, amely a társaságul saját száműzetését látja, azt kéri Kegyességedtől, elődeink ősi vallása, amely városunkban, mintegy főhelyén, számtalan jámbor gyakorlatok között a Jézus Társaságától emeltetve örült és szabadon örvendezett, hévvel könyörög, ne engedje Kegyességed, hogy annyi különös római kegyelem, vagyis szent búcsúnyerés, ami naponként elkövetett bűneink büntetésének a váltságául alapítva, annyi könyörgés, amelyek az ájtatosság növelésére és Isten haragjának kiengesztelésére oly alkalmasak, de főleg a Magyarok Nagy Úrnőjének, országunk Patronájának tisztelete Jézus Társaságával együtt városunkból elvitessék és így a régi dicsőségek elveszítse, a nép üdvössége pedig az örök veszedelem válságába jusson. De a jó tudományok is, az ország díszére és fenntartására Magyarországba és pedig először városunkba a polgárok valódi szerencséjére Jézus Társasága által behozatva, igen nagyon kérik Kegyességedet és azért könyörögnek, hogy őket ápolóik száműzetésével, az ország legnagyobb kárára, ne engedje elveszni. Nincs más, amit a még ezekhez adhatnánk, csak megismételjük a kérésünket és Kegyességedet a Megváltó Krisztusunk sebeire és érdemeire, az ő szentséges szűz Anyjára, mindarra, ami Kegyességednek kedves és drága, kérjük, hogy ha a mi óhajtásunk a tudomány és a vallás kívánsága megindítja Kegyességedet, ne engedje városunkat, a jámborságot és a jó tudományokat sebeikben sínylődni, a római egyház oszlopát ledöntvén a katolikus vallást megdönteni.’

A jezsuiták külön is nagyobb figyelmet szenteltek a magyar nemes ifjak nevelésére, mert az ország sajátos helyzetére való tekintettel, a rendi kiváltságokkal rendelkező nemesekből állott az ország vezetése. A neves történész és nevelő P. Hevenesi Gábor SJ (165-1717) külön összeállított egy segédkönyvet a magyar nemesi ifjúság nevelése céljából, amely több kiadásban is megjelent, a ‘Diarium adolescentis studiosi’ (A tanuló ifjú napirendje) című kötetben példák alapján mutatta be, hogy miként kel beosztania az idejét egy a jezsuitáknál nevelkedő ifjú nemesnek. A művelt társalkodás szabályait bemutató retorikai segédkönyv a ‘Concilium decemvivorum Hungariae’ és a francia nyelvből fordított jezsuita összeállítás ‘Astiologus Christianus’ egyaránt a civilizált társas élet és viselkedés elemi szabályait voltak hivatva bemutatni, ezeket sűrűn forgatták a nemesi konviktorok.

A kuruc felkeléseket lezáró békekötés után következett el a jezsuita iskolák fénykora.

A kollégiumban két Mária kongregáció működött, a nagyobb gimnazisták számára a Congregatio Immaculatae Conceptionis (A Szeplőtelen Fogantatás Társulata) és a kisebbek számára a Congregatio Natae Reginae Angelorum (A Angyalok Királynője születéséről elnevezett Társulat).

Pozsony, mint az ország fővárosa, hivatali és kulturális központ megkülönböztetett helyként szerepelt a jezsuiták magyarországi letelepedésekor. A jezsuita iskolát Pázmány Péter 50 ezer forintos alapítványa segítségével indították el, amelyet 1626. szeptember 11-én adott ki. A gimnázium épületét 1628-1631 között építették fel a Szent Márton székesegyház mellett, a kollégiumi rangot 1630-ban kapta meg P. Musio Vitelleschi (1563-1645) római generálistól, aki P. Káldy György SJ-t (1573-1634) nevezte ki az első rektornak. A pozsonyi káptalan 1642-ben megalapította a Collegium Emericianum szemináriumot, az egyházmegyei papság képzésére, amiben szintén oktattak a jezsuiták. 1672-ben az evangélikus líceum beszüntetésekor, a jezsuiták megörökölték az épületet és a kollégium átköltözött a Kápolna utcából a Templom utcába. A kollégium korabeli viszonyokat tekintve tekintélyes könyvtárral is rendelkezett, mintegy 4 000 kötettel, amelynek az alapját Kecskés János pozsonyi polgár könyvtára adta ez később több adománnyal és az egykori evangélikus líceum könyvtárával egészült ki. A könyvek többsége a bécsi, a nagyszombati és a kassai jezsuita nyomdák termékei voltak. A kollégium anyagi helyzetét, Lippay György esztergomi érsek egy jezsuita patika alapításával támogatta, a kollégium utcakereszteződés felőli részén helyezték el a gyógyszertár officináját, a laboratórium, pedig a belső szárnyra került. A gimnáziumban a XVII-XVIII. század legnevesebb jezsuitái tanítottak és a diákok nagyrésze később az ország irányításában vezető szerepet játszott.

Kassán már 1604-ben tervezték az iskola megnyitását, de a változó politikai viszonyok miatt csak később valósulhatott meg a tervük. III. Ferdinánd király a mislei prépostságot és 1650-ben a városban levő ‘Királyi Házat’ adományozta  a kollégium alapítására. A Thököly hadak uralma idején 1682-1686 között kiutasították a jezsuitákat a városból, így csak utána folytathatták az oktatást. A kollégium épülete 1700-ban a nagytűzvész idején leégett, majd a szécsényi országgyűlés 1705-ben újból kiutasította jezsuitákat. 1711-től azonban már zavartalanul folyt az oktatás egészen a rend betiltásáig, 1773-ig.

Kassa

02Az első rektor P. Jelenfy László SJ (1615-?) 1653-1655 között alapozta meg a kollégium helyét a város és a térség művelődésében. Számos neves jezsuita tanár oktatott a kassai kollégiumban, mint P. Timon Sámuel SJ (1675-1736) és P. Olsavszky György SJ (1710-1780). A diákok messze földről sereglettek az intézménybe tanulni, a nevesebb diákok közül megemlíthetjük a két kiváló későbbi Dél-Amerikában működő jezsuita misszionárius: P. Orosz László SJ (1697-1773) és P. Hedry Márton SJ (1709-1774) nevét. A kassai kollégiumban tanult még sok később az egyházi hierarchiában magas beosztást betöltő személy, mint Zorger György erdélyi püspök, Gusztényi János (1717-1777) nyitrai püspök, Csáky Miklós (1698-1757) esztergomi érsek, Barkóczy Ferenc (1710-1765) esztergomi érsek.

A kollégium mellett Balassa Zsuzsanna nemesi konviktust alapított 1647-ben. Az alapítólevélben egy 20 ezer forintos tőkét kötött le és ennek a 2000 forintos kamatát adta a konviktus céljára. Egy különös kitétele volt, hogy a konviktusban a ‘kálvinista, lutheránus vagy bármely, a katolikus egyházzal ellentétes vallásfelekezet által félrevezetett magyar nemes ifjak egész a retorikai osztályig a katolikus vallásban neveltessenek és taníttassanak.’

pongracz_szent_istvan_sjBesztercebányán Lippay György esztergomi érsek telepítette le a jezsuitákat, már az első évben megnyitották az iskolájukat. A karácsonyi ünnepekben előadott színdarabbal olyan nagy sikert arattak, hogy a következő évtől a városi tanács is hozzájárult az iskola fent tartásához, diákonként 50 aranyat szavaztak meg. Az iskola gyors fejlődését a Thököly-felkelés akasztotta meg, az 1688. december 28-án királyi rendelettel alapított kollégium anyagi fedezetét az ipolysági birtok biztosította. A három emeletes gimnáziumi épületet 1695-1712 között emelték fel, amelyet 1765-ben színházteremmel bővítettek. A gimnázium tanári karához tartozott a magiszteri évei alatt a későbbi kassai vértanú: Pongrácz Szent István (1582-1619).

A Felső-Vág völgyében megtelepedő jezsuiták 1646-ben jelentek meg Trencsénben, az egyik helyi polgár Bosnyák Zsófia házában kaptak helyet, a melyet még az 1632-ben kelt végrendeletében hagyott a jezsuitákra. Azonban a városi magisztrátus erősen ellenezte a jövetelüket és minden áron megakarták akadályozni a munkájukat. Csak hosszas elkeseredett harc után, a király személyes kiküldötte, Rakovszky György királyi felügyelő és kamarás 1648. május 6-án királyi dekrétummal rendezte el a jezsuiták sorsát a városban. A következő évben nyitották meg az iskolájukat Lippay János SJ (1606-1666) vezetésével. Később a helyi polgárok nagyon megkedvelték a jezsuitákat és a diákokat is, a számtalan nagyszerű iskoladráma előadás kapcsán, már 1650-től szabadtéren játszottak a diákok, az előadások latin és szlovák nyelven folytak. A kollégium működését csak a törökök 1653. évi betörése és a kurucok 1704-1708 közti uralma gátolta meg időlegesen.

A Trencsénhez viszonylag közel fekvő Szakolcán 1701-ben alapították meg a kollégiumot P. Tirso Gonzales de Santalla (1624-1705) római általános jezsuita elöljáró engedélyével. Az első rektora P. Pécsi Ferenc SJ (1659-1724) volt, 1704-1708 között a Rákóczi felkelés idején szünetelt a tanítás, majd 1710 októberétől 1711 márciusáig a városban dühöngő kolera akadályozta az oktatást. A kolerajárvány idején P. Ábrahámffy György SJ (1675-1728) vezetésével ápolták a beteg polgárokat és diákokat, később a hálás polgárok a jezsuita szent Xavéri Szent Ferenc kultuszát ápolták a vész elmúltával. 1716-ban megnagyobbították a gimnázium épületét, ekkor már teljessé vált a kollégium, 1734-ben megnyílt a jezsuita tanárképző főiskola is. A kollégiumban és a főiskolán folyó eredményes oktatói munkát 1756-ban Mária Terézia személyes látogatásával ismerte el.

jk_gymnazium_150Lőcsén, a Szepesség központjában, 1671-ben telepedtek meg a jezsuiták, az iskolájuk 1690-ben vált kollégiummá, itt tanítottak később a magiszteri éveik alatt: P. Hell Miksa SJ (1720-1792) és P. Szklenár György SJ (1744-1790). Széchenyi György esztergomi érsek 1694. február 5-én egy 80 000 forintos alapítványt tett, amelyben Trencsénben és Lőcsén megalapította a nemesi konviktusokat. A konviktusok anyagi fedezetét az érsek árvai zálog birtokai képezték, magát a konviktust csak 1711-ben sikerült megnyitni a kuruc harcok miatt. A nemesi ifjak a 40 férőhelyes konviktusban hazafias nevelésben részesültek, a német és szlovák anyanyelvű tanulók megtanultak magyarul is.

hell_miksa_belyeg_150A korabeli ország egyik legjelentősebb városában, a bányászatáról és feldolgozó iparáról híres Selmecbányán az 1648. május. 1-én megtelepülő jezsuiták szinte első lépésként megindították az iskolájukat, amely azonban csak viszonylag későn 1750-ben vált teljes kollégiummá. A helyi kollégiumban tanultak a későbbi neves jezsuita tudósok: PP. Ádámi János SJ (1738-1821), Hell Miksa SJ (1720-1792), Korponai Máté SJ (1738-1791) és Martinidesz József SJ (1737-1798). A jelentős szellemi kvalitással rendelkező jezsuita tanárok később, a rend megszüntetése után a helyi Bányászati Akadémián is tanítottak, például P. Poda Miklós SJ (1723-1798), a mechanika és a hidraulika professzora lett.

Eperjesen a jezsuiták 1673. március 8-án telepedtek meg és már március 18.-án megnyitották az iskolájukat, amely nagyon gyorsan fejlődött, mivel a városban az oktatásnak nagy hagyománya volt, itt működött a neves evangélikus kollégium. Az iskolai életben, 1682 augusztusában törés történt, a Thököly kurucai eltávolították a városból a jezsuitákat, köztük P. Andreanszky Ádám SJ (1651-1709) és Balásházy Imre SJ (1655-1709) tanárokat, de rövidesen folytatódott a tanítás, 1700-ban teljessé vált a gimnázium. A Rákóczi felkelés alatt, 1703-1704-ben akadozott a tanítás, majd 1707-1710 között megint elüldözték a jezsuitákat, de 1711-től a jezsuita rend beszüntetéséig zavartalanul működött a kollégium. Az iskolában a vallásos lelki nevelés különösen magas színvonalon állott, mert feltűnően sok tanuló választotta élethivatásul a jezsuita rendet.

eperjes_150Az ország hadászati szempontjából fontos városában a kereskedelméről és céhes iparáról nevezetes Komáromban 1625-től működtek a jezsuiták, a helyi születésű, de nem a magyar barátságáról ismert Kollonics Lipót (1631-1707) későbbi esztergomi érsek támogatásával. A latin iskola már 1627-től elkezdte az oktatást, a kollégium épülete 1657-ben épült fel, amelyben korszerű fizikai laboratórium és csillagvizsgáló is helyet kapott. A jezsuita iskoladrámákat latin, magyar és német nyelven játszották a helyi nemesség és polgárság legnagyobb megelégedésére. A kollégiumban tanított a helyi születésű, neves matematikus P. Grossinger János SJ (1728-1803), akinek helyben több tudományos szakkönyvét is kiadták.

Rozsnyón, először a gyöngyösi házból érkezett jezsuiták missziós állomást alakítottak ki és Lippay György esztergomi érsek 1659. július 31.-én kelt adománylevele alapján kapott 6 000 forintból iskolát nyitottak: P. Mártonfalvai László Ignác SJ (1621-1664) és P. Balogh Bálint SJ (1625-1690) vezetése alatt. A misszióból 1701-ben rendház lett, de a gimnázium csak 1735-ben vált teljessé, a jezsuita tanár hiány miatt az alsóbb osztályokban világiak tanítottak. 1755-tól a gimnáziumban tanította a poetikát és a retorikát P. Pray György SJ (1723-1800).

Zsolnán szintén először csak misszióztak a jezsuiták 1654-től kezdve, majd letelepedve, 1691-ben megnyitották az iskolájukat, Szelepcsényi György (1605-1685) esztergomi érsek 30 ezer forintos adománya segítségével. Később, a környékbeli földesúr, Esterházy Imre öt falut ajándékozott az iskola részére. A Mária Kongregációt 1734-ben alapították meg, a helyi születésű P. Rajcsányi István SJ (1699-1773 után) felügyeletével, a kongreganisták segítségével a főtéren ezen évben egy Szűz Mária szobrot is emeltek.

Talán a legkalandosabb és a legtöbb megpróbáltatásnak kitett felvidéki jezsuita kollégium Homonnán működött. A városban, 1613-ban telepedtek le a jezsuiták Homannai Drugeth (III) György (1583-1620) meghívására és mindjárt megalapították az iskolájukat is., de már a Bethlen Gábor vezette felkelésben elűzték a jezsuitákat a városból. Homonnai Druget (IV) György, az alapító fia 1630-ban újra visszahívja jezsuitákat a városba, hogy folytassák a munkájukat. Majd tíz év múlva a jobban védhető helyen, Ungváron épített új rendház és iskolát a jezsuiták számára, az új iskola hamar felépült, de I. Rákócz György (1593-1648) 1644-ben összelövette az épületet, ezért csak 1646-ban kezdődött el újra az oktatás. Majd Thököly kurucai gyújtották fel az épületet és űzték el a jezsuitákat, csak 1685-ben térhettek vissza a városba, és csak 1694-ben nyithatták meg újra kollégiumot. A Rákóczi felkelés alatt és utána akadályoztatva volt az oktatás, de 1718-tól a jezsuita rend megszüntetéséig zavartalanul folyhatott a tanítás.

A jezsuita egyetemek a Felvidéken

A jezsuita egyetemek és főiskolák (akadémiák) csak jogi tekintetben különböztek egymástól és esetleg a főiskolák felszereltsége szerényebb volt az egyetemekétől és kevesebb volt a tanárok és hallgatók száma is.

Az egyetem élén a rektor állt, utána következtek a kancellár, a tanácsadók, a dékánok és a magiszterek. A főhatalmat a rektor gyakorolta, aki egyúttal az egyetemmel kapcsolatban lévő kollégiumnak is az igazgatója volt. Erre a posztra a római általános rendi generális nevezte ki az embereket, sok lelki és szellemi értéket vártak és követeltek, de sokat is bíztak rá. A rektor közvetlen segítője a kancellár volt, aki főként a disputák és a nyilvános szereplésekért felelt.

A kancellár után következtek az egyes karok dékánjai, prefektusi minőségben, a dékánok alatt működtek a tanárok

A filozófia tanfolyamon három évet ölelt fel, az egyes osztályokat az illető évben tanított főtárgyról nevezték el. Minden egyes évet önállónak, befejezettnek tekintettek, ez lényeges változás volt a gimnáziumi oktatás gyakorlatával szemben.

Az egész első évet a logika előadására fordították, a második évben tanították a fizikán kívül a mennyiségtant, a harmadik év tetőzte be az egész filozófiai oktatást a metafizika-etika tárgyalásával.

180px-ratiostudiorumA teológiai tanulmányok négy évig tartottak és ez idő alatt tanultak két-három tanár vezetése alatt, négy éven keresztül, napi két-három óraszámmal skolasztikus teológiát, vagyis dogmatikát, a morális teológiát két évig tanulták. A második tárgy a lelkiismereti eseteknek, a kazuistikának (casuum conscientiae) a tárgyalása következett, amely tulajdonképpen erkölcstan volt, ez egészítette ki a filozófián tanult etikát, a természetes erkölcstant. Külön tárgyként oktatták a hitvitázást, (contraversia), a kánonjogot, a szentírástudományt, ezt a második és a harmadik évben tanították, ehhez kapcsolódott a héber nyelv egy évi oktatása, amely magába foglalta a káld és a szír nyelv elemi ismereteit is.

A Ratio studiorum bölcseleti tananyagát követték lényegében a katolikus iskolák Európa szerte. Az akadémiai bölcseleti kurzus három esztendeig tartott. Az első évben a rendszeres és teljes logikát tanulták, egyrészt Toleto vagy Fonseca kézikönyveiből, másrészt ezzel párhuzamosan Arisztotelész ‘Peri Hermiász’ című könyvét tanulmányozták latin fordításban. A második évben a fizikát oktatták, vagyis a természetre, az anyagi világra vonatkozó ismeretek kerültek sorra, Arisztotelész ‘De caelo’ (A csillagászatról), ‘De generatione et corruptione’ (A keletkezésről és az elmúlásról), ‘Meteorologica’ (Fizikai földrajz) c. művei alapján.  Ezeken kívül matematikával és geometriával foglalkoztak. A harmadik évben az etikai-metafizikai kérdéseket tanulmányozták szintén Arisztotelész latinra fordított ‘De anima’ (A lélekről), ‘Nikomakhoszi Etika’ és a ‘Metaphysica’ (A lételvek) című művei alapján. A teológián a dogmatikát Szent Tamás ‘Summa Teologicája’ alapján tanították, ezzel meghatározták a tomista filozófia-teológia egyeduralmát.

A nagyszombati jezsuita egyetem

A XVII. század első harmadának a végén, a viszonylag nyugalmasabb időket kihasználva, 1635-ben Pázmány Péter megalapította a nagyszombati egyetemet, amelyet a jezsuiták vezetésére bízott. Előzetesen egyeztette a terveit, a jezsuiták római generálisával, P. Mucio Viteleschi SJ (1563-1645), aki miután meggyőződött, hogy az egyetem működésének az anyagi alapjai biztosítottak, jezsuita tanárokat küldött Pázmányhoz. Közben az érsek megszerezte a császár és a pápa jóváhagyását is, mert az egyetemalapítást a keresztény világ egyházi és világi fejének, a pápának és a császárnak jóvá kellett hagyniuk, hogy az egyetem működését és az ott szerzett tudományos fokozatokat mindenhol elismerjék.

nagyszombar_egyetem_ter

VIII. Orbán pápa, aki maga is jezsuita iskolákban tanult, a nagyszombati egyetemet, mivel nélkülözte a jogi és az orvosi karokat, eleinte nem tekintette egyetemnek és vonakodott az egyetemi jogokkal felruházni. II. Ferdinánd azonban tekintettel az ország égető szükségleteire, kiállítatta saját aranypecsétjével ellátott császári okmányát, amelyben megerősítette, mint a magyar királyi, mint a német-római császári tekintélyével és kieszközölte a pápai elismerést is.

Az egyetem ünnepélyes megnyitása 1635. november 13-án ment végbe: délelőtt a rektor vezetésével a tanárok és a diákok az érseki palota elő vonultak és onnan a prímást, Pázmány Pétert a székesegyházba kisérték. A nagyszabású, zenés áhítattal megtoldott főpapi mise után, először P. Dobronoky György SJ (1588-1649), az egyetem rektora rövid üdvözlő és köszöntő beszéd után átvette a prímástól az egyetem alapítását megerősítő királyi levelet. Majd P. Jászberényi Tamás SJ (1597-1658), a bölcsészeti kar dékánja lépett a szószékre és lelkesen taglalta az egyetem megalapításának a tényét valamint látnoki szavakkal ecsetelte az esemény évszázadokra való kihatását. Végül az alapító prímás maga énekelte el a Te Deumot, ezzel zárult a székesegyházi ünnepség. A szertartás után a lakoma következett, amelyen részt vettek a prímási hivatal tagjai, magas egyházi és világi méltóságok valamint meghívott jezsuita elöljárók a német és osztrák tartományokból.

Másnap P. Palkovics Márton SJ (1607-1662), a logika professzora tartotta meg az első tartalmas, egyetemi előadást. November 23-án, pedig az egyetemi ifjúság a prímás -alapító tiszteletére előadta a Benjamin című színjátékot, arra célozva, hogy Pázmány nagy szeretettel a nagyszombati egyetemet, mint kedvenc Benjaminjának nevezte. A rendes egyetemi előadások a következő év, 1636. első napjaiban vették kezdetüket.

Az egyetemen az alaptanulmányokat a bölcsészeti kar elvégzése jelentette, ennek az elvégzése jogosított fel a teológiai karon történő tanulmányokra. Az alapító Pázmány Péter eredeti elgondolása szerint a nemesi vagy polgári ifjakat elsősorban a bölcsészeti fakultás elvégzésére ösztönözte, mert ezután már megfelelő tudással rendelkezhettek a különböző világi, állami feladatok elvégzésére, fontos tisztségek betöltésére. A teológián csak a papi pályára készülőket oktatták. A teológusokat két csoportra osztották fel, az egyikben azok, akik jezsuitáknak készültek ‘nostri’ és a másikba a többiek ‘externi’ kerültek.

maria_terezia_150Két évtizeddel az alapítás után a nagyszombati egyetem bölcsészeti és teológiai kara mellett -egy újabb alapítvány segítségével, Lósy Imre (1580 körül-1642) esztergomi érsek 15 ezer forintos hagyatékával, amelyet Lippay György (1600-1666) szintén 15 ezer forinttal toldott meg- megnyílt a jogi fakultás is, itt 1667. január 16-án indult meg az oktatás. Mária Terézia az 1760-as években korszerűsítette az egész magyarországi oktatást, ennek keretében 1769-ben megalapította a nagyszombati egyetem orvosi karát, így kibővülve, a most már teljes, tehát négyfakultásos intézményt királyi egyetemnek nyilvánította.

A rend sajnálatos 1773. évi betiltása után a nagyszombati egyetem, az ország fővárosába Budára költözött 1777-ben és a királyok által sohasem lakott, a török pusztítás után teljesen rendbe hozott királyi palotában nyert elhelyezést.

Nagyszombatban is szokásos volt az új egyetemisták, a gólyák tréfás felavatása a tanév elején. Ez tulajdonképpen visszatükrözte az egész Európában elterjedt diák szokásokat. Egy idősebb, valamilyen tudományos fokozattal rendelkező diák beszédet intézett az új diákokhoz, majd tréfás kérdéseket tett fel, mintegy felmérve a tudásukat. Ezután következett maga a beavatási szertartás, a vezetőtársak és az öregdiákok karéjában trónoló elnök elé járultak a gólyák, aki pedig sóval -a bölcsesség sójával- meghintette a nyelvüket, orrukat és halántékukat borral -az erő borával- kente meg, végül a fejükre vizet – vizet, amelyből az értelem tisztaságát merítették- cseppentett a fejükre. Ezzel az elnök az egyetemi polgárok sorába felvetteknek nyilvánította őket. Csak ezután iratkozhattak be az új növendékek, természetesen komoly formák között, az egyetem díszes Albumába vagyis az anyakönyvbe.

Az egyetemi oktatás a szokásos módon zajlott, a diákok meghallgatták és lejegyzetelték a tanárok előadásait, hetenként zártkörű és havonként nyilvános vitákat rendeztek. Az egyes évfolyamokon a legjobb növendékek, ‘Partheon-csoportot’ alkottak, ennek keretében önállóan megbeszélték és megvitatták a tananyagot és megszervezték az akadémiákat (a vitaköröket) is.

A nagyszombati egyetem tanárainak nagy része magyarországi születésű, többségükben magyar nemzetiségű volt. A filozófián, az egy-egy évfolyamon sorra kerülő összes tantárgyat általában egy tanár tanította a mindenkori rektor kinevezése szerint. Egyedül a matematikát tanította két tanár szakosodva. A teológia tanári kara hét főből állt: két-két tanár tanította a dogmatikai és a gyakorlati lelkipásztorkodást, egy-egy, pedig a hitvédelmet, a szentírástant és a héber nyelvet. A jogi karon a dékán mellet négy professzor oktatott: két tanár a hazai jogot, egy-egy, pedig a római jogot és a kánonjogot tanították.

A nagyszombati egyetemen számtalan híres és nagy nevű tanár oktatott, közülük talán P. Berczeviczy Henrik SJ (1650-1728) matematika tanár nevét érdemes kiemelni, akinek Nagyszombatban jelent meg 1682-ben az ‘Arithmetica practica’ című általánosan elismert műve. Szintén matematikát oktatott P. Duboszky János SJ (1654-1710), aki tanártársával P. Székely Ferenc SJ-vel (1657-1715) együtt állította össze az első trigonometriai szakkönyvet, amely 1694-ben megjelent ‘Canon sinuum, tangentium et secantium’ címen. Sokrétű tudományos tevékenységet fejtett ki P. Szentiványi Márton SJ (1633-1705) is, aki főként a nagyszombati egyetemi nyomda könyvkiadásáért volt felelős, élete főművével a Curiosora et selectiora variarum scientiarum miscellanea 1687-1702, a kor tudományos ismereteinek az enciklopédiáját alkotta meg. 1758-tól az egyetemen a mennyiségtant oktatta P. Makó Pál SJ (1723-1793), aki az egyetemi tapasztalatai összefoglalásaként írta meg a nemzetközi elismerést szerző tankönyveit valamint a fizikai tárgyú értekézéseit. A Compendiaria mathesos institutio című műve hat kiadást ért meg és a Habsburg birodalom országaiban a főiskolák és egyetemek tankönyve volt. Legrangosabb műve a Calculi differentiális et integralis institutio (A differenciál- és integrálszámítás szabályai) 1768-ban jelent meg Bécsben. A De arithmeticis et geometricis aeqationum resolutionibus libri duo, a szakemberek véleménye szerint a kor legjobb algebra könyvei közé tartozott. A maga korában nagy hatású fizikai tárgyú munkája a légköri elektromossággal és a villámvédelemmel foglalkozott. A jogász professzorok közül P. Koller Ferenc SJ (1667-1750) nevét említhetjük meg, aki jelentős hatású jogász, elsősorban az ősi magyar jog, a Tripartitum (a Hármaskönyv) jeles ismerője volt.

A vallásos irodalomban a legtermékenyebb szerző P. Nádasi János SJ (1614-1679) volt, aki a teológián tanított, majd később Rómában a rendi elöljáróságon asszisztens lett, elmélkedései tizenhárom nyelven láttak napvilágot. P. Tarnóczi István SJ (1626-1689) filozófiát és teológiát tanított, a szentek életéről írt és fordított népszerű könyveket és a Mária tiszteletet terjesztette.

Az intézmény egyetemi jogaiból adódóan, különböző tudományos címeket adományozhatott a hallgatóinak: a bölcsészkar másodévesei, ha a vizsgáikat sikeresen tették le, a baccalaureutusi fokozatot nyerhették el, ha pedig sikerrel vizsgáztak a harmadik év anyagából is a magister artium liberalium et philosophie (a hét szabad művészet és a filozófia mester) címet kaphatták meg, vagyis magiszterek lettek.

A bölcsészeti karon a baccalaureutus avatáskor reggel háromnegyed hétkor az egyetemi épület erkélyén felhangzottak a dobok és a trombiták, amelyek jelezték az avatás kezdetét és hét órakor megindult az avatandók menete a templomba, a menet élén a bölcsészeti kar dékánja ünnepi ruhában haladt, előtte a dékáni díszbotot vitték. A misét ünnepi szertartással, a négy kandeláberrel és ékes terítővel díszített főoltárnál a dékán celebrálta. Maga az avatás nyolc órakor kezdődött, az avatandók átvonultak az egyetem nagytermébe, mögöttük ment az egyetemi rektor, a rektori pálcával, majd a professzorok sora következett. Az ünnepségen természetesen részt vett az egyetem összes diákja, az avatandók szülei és a meghívott vendégek sokasága.

Az avatóünnepség elnöke a fakultás dékánja volt és fontos szerepet játszott a másodéves hallgatók vezetőprofesszora a fizika tanára, a promotor. Hozzá intézte bevezető beszédét, az egyetem elöljáróságát és a professzori kart is köszöntve, az avatandók képviselője, amire a promotor válaszolt. Ezután az egyetemi tanács jegyzője felolvasta az esküszöveget, amelyet az avatandók a rektori ‘sceptrum’ (pálca) érintése közben ‘iuro et promitto’ (esküszöm és ígérem) utánamondtak, így fogadva hűséget az egyetemnek és a tudományoknak; a végén megzendültek a harsonák.

Az eskütétel után a dékán a ráruházott pápai, császári és királyi jog alapján a megnevezett jelölteket baccalaureutusnak nyilvánította és felszólította őket a kitűzött tételek megvitatására. Ezzel kezdetét vette a szimbolikus tudományos vita: a felavatottak kettesével fizikai, matematikai és filozófiai tételeket vitattak meg egymással. A vita szövegét a megelőző félévben közösen alakították ki a vezető professzorokkal és ezt megtanulva, mint egy szerepet betanulva adták elő. Természetesen inkább a beszédkészség, a biztos nyilvános szerepvállalás megítélésére volt alkalmas ez az ünnepi szereplés, mert a rendezők inkább csak ennek szánták, mint egy komoly tudományos felkészültség és a spontán vitakészség elbírálására.

Ezután a fizika professzor összefoglalta az előadottakat, majd újra megszólalt a zene és ezzel fejeződött be az ünnepélyes avatás. Az új baccalaureutusok könyvekkel vagy kinyomtatott saját téziseikkel kölcsönösen megajándékozták egymást és diáktársaikat. Ezzel zárult az ünnepélyes avatás.

Lényegében hasonló módon, de külsőségeiben még színesebben zajlott le a magiszteravatás és főként a doktoravatás. Ez utóbbin az egyetem rektora elnökölt és átadta az avatandóknak a megszerzett tudományos fokozat jelvényét: a vörös selyemmel bélelt violaszínű köpenyt és a négyszögletes vörös kalapot és a gyűrűt.

A teológián hasonlóképpen rendezték az ünnepségeket, itt két fokozatot különböztettek meg a prima laurea és a suprema laurea vagyis a doktorátus, amely a teológiai legfőbb fokot jelentette, hasonlóan a filozófiai magiszterséghez, amely szintén doktorátusnak felelt meg, de a filozófiai doktorokat mindig csak magisztereknek nevezték. Az egyetemi előírások szerint a baccalaureutusi fokozatott a betöltött 22. év, a doktori címet, pedig a betöltött 25. év után adhatták meg.

A nagyszombati egyetem könyvtára már az alapításkor komoly mintegy 1500 kötetből álló könyvanyaggal rendelkezett, a XVII-XVIII. század során fokozatosan fejlődött a középiskolai tanítást szolgáló gyűjteményből az egyetem igényeinek kielégítést biztosító intézménnyé, az állomány a feloszlatás évében elérte a 15 ezer kötetet. A Ratio studiorum szellemében gondoskodott az egyetem a könyvtárról, amely éppen olyan fontos része volt az intézmény egészének, mint az egyes fakultások és a nyomda.

nagyszombati_egyetemi_konyvtar

A könyvtár állományáról a két katalógus révén (1690-ben és 1773-ban készültek) nagyon részletes ismereteink vannak. Az állomány jellege teljesen megfelelt az egyetem oktatási igényeinek és nagyjából a kor kívánalmainak is. A könyvtár köteteinek 72%-a hittudományi, 8%-a természettudományi, 4,5%-a jog és történelemtudományi művekből tevődött össze, mint a főbb gyűjtőkörök szerint. A nyelvi megoszlásuk: 91% latin, 3,7% német, 2,7% magyar, 1,3-1,3% görög illetve olasz, francia, és spanyol nyelvű könyv volt. A tankönyvek természetesen több példányban is megvoltak, szintúgy, mint az oktatásban jelentős művek.

A könyvtár használata nem volt nyilvános, csak a tanárok és a hallgatók használhatták, az utóbbiak az olvasóteremben, csak a tanárok kölcsönözhettek -szűk keretek között- könyveket rövid lejárattal.

A kassai jezsuita egyetem

A harmadik jezsuita egyetemet Kisdi Benedek (1598 körül-1660) egri püspök saját adományával alapította meg.  Kisdi elszegényedett nemesi családból származott, az iskoláit a jezsuitáknál végezte: a nagyszombati és a bécsi jezsuita kollégium után, a római Collegium Germanicum Hungaricum növendéke volt, hazatérte után 1622-ben szentelték pappá, egy ideig Pázmány Péter udvari káplánjaként tevékenykedett, majd mind lelkipásztor különböző helyeken szolgált, 1648-ban szentelték egri püspökké, 1650-ben Kassára költöztette a káptalant és a püspökséget, mivel a törökök elfoglalták Egert. Kisdi püspök egész életében szemmel kísérte és támogatta a jezsuiták tevékenységét, segítette a kassai jezsuita kollégium működését, a saját költségén kiadta, Nagyszombatban, 1651-ben Szöllösi Benedek (1576-1638) jezsuita atya Cantus Catholici egyházi énekgyűjteményt, amely nagyon sokáig meghatározó énekes könyve volt a katolikus híveknek. Azonban a legfőbb cselekedete, amit a jezsuiták iránt érzett hálája és elismerése jeleként tett, hogy 1657-ben hatvanezer forintos felajánlásával egy új jezsuita egyetem megalapítására kérte az uralkodó támogatását, I. Lipót 1660-ban meg is adta az engedélyt és még ebben az évben megnyílt a kassai egyetem a Magyarországon szokásos két fakultással: filozófiai és teológiai karokkal. Az egyetem a Thököly Imre uralmát kivéve egészen a rend feloszlatásáig működött.

Sajnos az egyetem kezdeti évtizedeinek az iratai megsemmisültek a Thököly-féle harcokban, mivel a várost keményen ostromolták a kurucok. Amikor a város meghódolt 1682. augusztus 15-én az egyetem jezsuita rektora is üdvözölte a fejedelmet, abban a reményben, hogy az oktatás folytatódhat, de négy nap múlva fegyveres kísérettel minden kassai jezsuitát, az eperjesi rendház tagjaival együtt a lengyel határra kísérték és kiutasították az országból. A kiutasítás okmányai részletesen megőrizték a tanárok névsorát és az utánuk megmaradt ingatlanokat. Az elűzött jezsuita tanárok csak 1688. januárjában térhettek vissza a városba, ahol az oktatás utána teljesen zavartalanul folyt egészen 1773-ig, amikor is betiltották a jezsuita rend működését az országban.

A kassai egyetemen tanított az alapítástól kezdve, rövid megszakításokkal egészen a haláláig P. Palkovics Márton SJ (1607-1662), aki előtte a bécsi, a gráci és a nagyszombati egyetemek megbecsült professzora volt. Az egyetemen voltak rektorok: P. Timon Sámuel SJ (1675-1736) a magyarországi kritikai tudományos történetírás megalapítója és P. Kéri B. Ferenc SJ (1702-1768) a magyarországi filozófiatörténet egyik meghatározó személyisége. Az egyetem neves tanárai közé tartoztak P. Kaprinai István SJ (1714-1785), P. Kunis Ferenc SJ (1697-1763) és P. Szerdahelyi Gábor SJ (1660-1736). A polihisztor P. Lipsicz Mihály SJ (1685-1734) matematikát, filozófiát és teológiát egyaránt előadott, három legjelentősebb algebrai, mechanikai és csillagászati munkáját itt adták ki az egyetemi nyomda gondozásában. A magasan képzett tanárok sok tanulót vonzottak az egyetemre, a diákok többsége Kassa környékéről, a Szepességből, Erdélyből származott, de sokan jöttek Galiciából, Lengyelországból, sőt Ausztriából is.

Az egyetemet kezdetektől fogva a tanároknak és a hallgatóknak megfelelő könyvtárral látták el. A jezsuita rend állandó feladata volt a könyvtár gyarapítása, ezt a törekvést jótékony adakozók is előmozdították, a tartományfőnök P. Franz Molindes SJ (1678-1768), 1738-ban ezer forintot adott, báró Andrássy József, pedig 1755-ben 10.500 forintos alapítványt tett a könyvtár bővítésére.

A tudományos élet fellendítésére nagy szolgálatokat tett a jezsuitáknak vétel útján beszerzett nyomdája 1674-ben, amely ‘Typus Academicis Societatis Iesu’ megjelöléssel a tudományos és a szépirodalmi művek gazdag gyűjteményét adta ki, magyar, latin, német és szlovák nyelven. Ezt a nyomdát 1710-ben megvásárolt bártfai nyomdával fejlesztették. A kassai nyomdában a nagyszombati egyetemi nyomdával egyeztették a kiadandó műveket, 1774-ig 1025 címet adtak ki. Az oktatási segédanyagoktól a diplomamunkákon keresztül a komoly tudományos értekezésekig mindent nyomtattak. A ferenceseknek és nem katolikusoknak is rendszeresen dolgoztak. Az egyik leghíresebb protestáns szerzőtől kiadott könyvük Comenius ‘Januae linguarum reseratae aureae vestibulom’ című, latin-német-magyar-szlovák nyelvű műve volt.

 Bikfalvi Géza

 

 Tematikus válogatott bibliográfiája

Általános művek

Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon. Bp., 1881

Weiser Frigyes: A katolikus iskolaügy Magyarországon. I-II. Kalocsa, 1885

Fináczy Jenő: A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Bp., 1896

Gerencsér István: Adalékok a magyar iskolai drámák történetéhez. Bp., 1909. 28-50, 207-217

Velics László: Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. I-III. Bp., 1912-1914

Jablonkay Gábor: Loyolai Szent Ignác élete és működése. I-II. Bp., 1921

Bangha Béla: A jezsuita rend és ellenségei. Bp., 1927

Fináczy Jenő: Az újkori nevelés története. Bp., 1927

Bierbauer István: A jézustársasági atyák magyarországi építkezéseinek története. Bp., 1930

Meszlényi Antal: A magyar jezsuiták a XVI. században. Bp., 193

Juharos Gábor: A magyarországi jezsuita iskoladámák története. Szeged, 1933

Jablonkay Gábor: A jezsuiták iskolaügye. Magyar Pedagógiai Lexikon I. Bp., 1933. 999-1003

Bártfai Szabó Dávid: II. Rákóczi Ferenc és a jezsuiták. Magyar Kultúra 23 (1936) 2, 15-18

Mályusz Elemér: A jezsuiták a XVIII. század közepén. Protestáns Szemle 45 (1936) 275-283

Meszlényi Antal: II. Rákóczi Ferenc felkelésének politikája és a jezsuiták. Regnum 1 (1936) 225-306

Gyenis András: Loyolai Szent Ignác és életműve. Bp., 1937

Takács József: A jezsuita iskoladráma. Bp., 1937

Gyenis András: Régi magyar jezsuita rendházak. Bp., é.n.

Bangha Béla: A négyszázéves Jézustársaság. Bp., 1940

Bangha Béla: Képek a Jézustársaság történetéből. Bp., 1940

Gyenis András: A jezsuita rend hazánkban. Rákospalota, 1941

Gyenis András (szerk.): Száz jezsuita arcél. I-III. Bp., 1941

Péteri János [Petruch Antal]: Az első jezsuiták Magyarországon. Bp., 1963

Hölvényi György: A magyar jezsuita történetírók. Bp., 1979

Kosáry Domonkos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp., 1980. 72-77, 100-108

Mészáros István: Az iskolaügy története 996-1777-ig. Bp., 1981

Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai. I-IV. Bp., 1984-1994

Mészáros István: A humanizmus és a reformáció- ellenreformáció nevelésügye a 15-16. században. Bp., 1984. 80-85, 130-135

Bitskey István: Pázmány Péter. Bp., 1986

Szemelvények Szent Ignác Rendalkotmányából. Bécs, 1987

Fricsy Ádám: Katolikus iskolák a hódoltságban: Lukács László -Szabó Ferenc (szerk.): Pázmány Péter emlékezete. Róma, 1987. 361-388.

Mészáros István: Pázmány Péter, 17. századi katolikus iskolaügyünk újjászervezője. Lukács László- Szabó Ferenc (szerk.): Pázmány Péter emlékezete. Róma, 1987. 305-360

Mészáros István: Pázmány Péter, a közoktatás politikus. Magyar Pedagógia (1987) 441-452

Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Bp., 1988

Mészáros István: Pázmány Péter oktatáspolitikája. Magyar Tudomány 35 (1990) 420-432

Krapka, Emil-Mikula, Vojtech (szerk.): Dejiny spolocnosti Jezisovej na Slovensku. Cambridge (On., Canada), 1990

Ravier, André: Loyolai Szent Ignác megalapítja Jézus Társaságát. Bp., 1994

Dalmases, Candido de: Loyolai Szent Ignác. Bp., 1995

Varga Imre (szerk.): Jezsuita iskoladrámák. I-II. Bp., 1995

Szilas László: Magyar jezsuiták a 18. század tudományos életében. Jezsuiták küldetése. Kecskemét, 1998. 247-272

Szilas László: A jezsuiták Magyarországon 1773-ban. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 13 (2001) 3-4, 61-76

A zarándok. Loyolai Szent Ignác visszaemlékezései. Bp., 2001

Banghert, William: A jezsuiták története. Bp., 2002

Loyolai Szent Ignác: Levelek. Bp., 2004

Nemesszeghy Ervin: Loyolai Szent Ignác jelentősége a mai korban. Távlatok (2004) 4, 666-681

A Szent Ignác-i pedagógia és a Ratio studiorum

Molnár Aladár: A Jézus Társaság tanrendszere és tanintézetei hazánkban. A közoktatás története Magyarországon. Bp., 1881. 128-251

Komárik István: A Mária Kongregáció hazánkban. A katolikus Magyarország. Bp., 1902. 531-553

Damian János: A Jézus Társaság tanulmányi rend nevelési elvei. A kalocsai gimnázium Értesítője (1905) 3-37

Damian János: Jézus Társasága a középiskolákban. Magyar Középiskola 2 (1909) 405-416

Velics László: A rendtársak tanrendszere és nevelési elvei. Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. III. füzet. Bp., 1914. 102-118

Jablonkay Gábor: Minő alapon tanítórend a Jézus Társaság vagy a jezsuiták szerzete? A kalocsai gimnázium Értesítője (1928) 14-18

Héts Aurelián: A jezsuiták iskolái Magyarországon a 16. század közepén. Pannonhalma, 1938

Petruch Antal: A Jézustársaság mint tanítórend. Bangha Béla (szerk.): A négyszázéves Jézustársaság. Bp., 1940. 175-201

Olasz Péter: A Jézus Társaság nevelésügyi jelentősége. Magyar Pedagógia (1940) 360-364

Gálfy László: Jezsuita szellem. Bp., 1942

Vácz Jenő: Világnézet alakítás a nevelésben különös tekintettel a Ratio studiorumra. Bp., 1942.

Hemm János: A jezsuita nevelés. A pécsi Pius gimnázium Értesítője (1942) 6-13

Ravasz János: A magyarországi köznevelés vázlatos története a XVIII. század első felében (1711-1760). Pedagógiai Szemle 4 (1954) 569-610

Lukács László: De prima Societatis Ratione studiorum sancto Francisco Borgia praeposito generali constituta (1565-1569). AHSI 27 (1958) 209-232

Ambrus- Fallenbüchl Zoltán: Magyarország középfokú oktatási viszonyai a XVIII. században. Történeti Statisztikai Évkönyv (1965-1966) 175-239

Mészáros István: Klasszikus tananyag együttes a jezsuita iskolákban. XVI. századi városi iskoláink és a ‘studia humanitatis’. Bp., 1981. 132-144

Lukács László: Ratio studiorum. (Monumenta Paedagogica Societatis Jesu. 5.) Róma, 1986

Mészáros István: Neveléssel az Egyház megújulásáért. A jezsuita történelmi példa. Távlatok 3 (1991) 24-39

Nevelni Szent Ignác szellemében. Távlatok (1997) 558-567

A jezsuita nevelés jellemzői és az ignáci pedagógia. Bp., 1998

Jezsuita középiskolák a Felvidéken

Általános művek

Radványi, Aristid: Úryvky z dejín jezuitov na Slovensku. Almanach Spolocnosti Jezisovej. Trnava, 1940. 129-136

Ruzicka, Vladislav: Jezuitské stredné skolstvo na Slovensku. Skolstvo na Slovensku v obdobi neskorého feudalizmu. Bratislava, 1974. 132-143

Polákova, Stefánia: A szlovákiai jezsuita színjátszás történetéből. Barokk színház – barokk dráma. Debrecen, 1997. 70-76

Besztercebánya

Jurkovich Emil: A besztercebányai királyi katolikus főgimnázium története. Besztercebánya, 1895

Jurkovich Emil: A besztercebányai katolikus főgymnasium történetéhez. Besztercebánya, 1900

Uhrín, Jozef: O cinnosti jezuitov v Banskej Bystrici v XVII a v XVIII. storoci. Stanislavovské zvesti 14 (1941) 53-61, 15 (1942) 6-13

Spevák, Albin: Z vychovnych metód bansko-bystrickych jezuitov z XVIII. storicia. Stanislavovské zvesti 15 (1942) 55-58

Kilián István: Vallásos és profán teátrális rendezvények a besztercebányai jezsuita iskolában (1648-1773). Magyar Könyvszemle 115 (1999) 410-424

Eperjes

Schlott Gáspár: Az eperjesi királyi katolikus főgymnásium története. (1673-1890). Eperjes, 1889

Ruby József: Az eperjesi királyi katolikus főgymnasium története az alapításától a jezsuita rend eltörléséig. (1673-1773). Eperjes, 1899

Kovacicová, Á.- Puskárová, B.: Presovské kolégium v slovenskych dejinách. Kosice, 1967

Homonna

Doby Antal: A homonnai Drugeth gymnásiumról. 1613-1614. Bp., 1898

Réz László: Drugethek és Homonna reformációja. Sátoraljaújhely, 1899

Dudás Gyula: A homonnai Drugeth-kollégium. Adatok Zemplén vármegye történetéhez 14 (1909) 30-32

Stolárik, Stanislav: Humenské kolégium a traja kosickí muceníci. Humenné, 1995

Kassa

Farkas Róbert: A kassai római katolikus főgimnázium története. Kassa, 1895

Szabó Adorján: A kassai jezsuiták viszontagságai a Rákóczi-korban. A kassai gimnázium Értesítője (1909) 13-56

Wick Béla: A jezsuita rend története Kassán. Bratislava, 1931. 4-11

Komárom

Németh Vilmos: A komáromi katolikus gymnasium története. Komárom, 1894

Oláhné Domonkos Ilona: Komárom. Selye János Gimnázium. Komárom, 1995

Fónad Ilona (szerk.): Komáromi gimnáziumi oktatás 350. évfordulója alkalmából megjelent Ünnepi Évkönyv. Komárom, 1999

Gáspár Tibor: Háromszázötven éves a komáromi gimnázium. Honismeret 28 (2000) 1,

Lőcse

Halász László: A lőcsei királyi katolikus főgymnasium története. Lőcse, 1896

Laczko, Michal: Dejinny prehlad kolégia S. J. v Levoci. Stanislavovské zvesti 17 (1944) 20-22

Nagyszombat

Ipolyi Arnold: A nagyszombati iskola a XVI. században. Katolikus Szemle 1 (1887) 16-52

Schlick István: A nagyszombati iskola első korszaka. A nagyszombati főgimnázium Értesítője 1894-1895. 7-52

Horváth Zoltán: A nagyszombati katolikus Érseki főgimnázium története. Nagyszombat, 1895

Békefi Renig: Oláh Miklós nagyszombati iskolájának szervezete. Századok (1897) 891-902

Gyárfás I. Tihamér: Az első magyar jezsuita kollégium. Religio 67 (1908) 568-569

Jablonkay Gábor: Jézus Társaságának első érintkezései Magyarországgal. Katolikus Szemle 23 (1909) 822-834

Prichod jezuitov do Trnavy. Stanislavovské zvesti 1 (1928) 94-99

Meszlényi Antal: A nagyszombati jezsuita kollégium. Katolikus Szemle 41 (1930) 591-600

Braunecker M. Margit: Nagyszombat mint irodalmi központ. 1560-1640. Bp., 1933

Gyenis András: Ki volt az első magyar jezsuita? Hernáth Péter. Hittel és tudással. Bp., 1941. 12-17

Záhorec Félix: Prví jezuiti v Trnave. Posol 45 (1941) 266-272

Záhorec, Félix: Jezuiti v Turci. Posol B. S. J. 45 (1945) 305-308

Péteri János [Petruch Antal]: Az első jezsuiták Magyarországon (1561-1567). Róma, 1963

Kilián István: Színház és közönség Nagyszombatban a XVII-XVIII. században. Fejezetek a magyar művelődés történetéből. Bp., 1992. 53-87

Muszka Erzsébet: A nagyszombati jezsuita kollégium leltára a feloszlatásakor. Levéltári Szemle (1992) 2, 53-69

Kacic, Ladislav: Jezuiti v dejínach slovenskej hudby. Viera a Zivot 10 (2000) 125-140

Griffin, Nigel: Többnyelvűség a korai jezsuita színpadon. A magyar színház születése. Miskolc, 2000. 271-280

Novák Veronika: A jezsuita kollégium. Vágsellye. Dunaszerdahely, 2002. 18-20

Pozsony

Schönwitzky Bertalan: A pozsonyi királyi katolikus főgymnasium története. Pozsony, 1896. 21-202

Cséfalvay Ferenc: Kurze Geschichte der Gründung unserer Haeuser in Pressburg vor der Aufhebung unserer Gesellschaft. Nachrichten der Österreichisch-Ungarischen Provinz S .J. 3 (1906) 141-151

Horváth, Karol: Dejiny budovy ‘Alma Mater’. Duchovny Pastier 41 (1966) 224-22

Bitskey István- Kovács Béla: A pozsonyi jezsuita kollégium XVII. századi könyvtára és a Pázmány hagyaték. Magyar Könyvszemle 91 (1975) 25-37

Kilián István: Jezsuita iskolai színjátszás Pozsonyban. Pozsony-Pressburg-Bratislava. A 700 éves város. Pozsony-Bp., 1994. 107-121

Staud Géza: Színház a pozsonyi jezsuita templomban. A magyar színház születése. Bp., 2000. 215-220

Rozsnyó

Tóth Lőrinc: A rozsnyói katolikus főgimnázium története. Rozsnyó, 1894

Selmecbánya

Bertalan Alajos: A selmecbányai királyi katolikus főgimnázium rövid története. A selmecbányai gimnázium Értesítője 1875

Szártorisz Ferenc: A selmecbányai királyi katolikus gimnázium története. A selmecbányai gimnázium Értesítője 1895

Jankovic, Vendelín: Dejiny jezuitov v Banskej Stiavnici. Bratislava, 1941

Szakolca

Lukavszky Alajos: A szakolcai gimnázium története. A szakolcai gimnázium Értesítője 1894

Bajan, Pavol: Jezuiti v Skalici. Stanislavovské zvesti 14 (1941) 24-26, 15 (1942) 29-31

Sátek, Jozef.-Damborák, Florian.-Buchta, Ján: Tristo rokov skalického gymnázia. Skalica, 1965

Trencsén

Vlahics Emil: A trencséni királyi katolikus főgymnasium története. 1649-1895. Trencsén, 1895

Krasznyánszky Károly: A trencséni Mária Kongregáció története. A trencséni piarista gimnázium Értesítője (1906) 3-16

Zsolna

Bakó István: A zsolnai királyi katolikus gymnasium története. Túróczszentmárton, 1896

Bajan, Pavol: Jezuiti v Ziline. Stanislavovské zvesti 14 (1941) 39-41

A jezsuita egyetemek és főiskolák

Általános művek

Ruzicka, Vladislav: Katolicke univerzity. Skolstvo na Slovensku v obdobi neskorého feudalizmu. Bratislava, 1974. 144-157

Szögi László (szerk.): Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái. Bp., 1994

Kardos László-Kelemen Elemér- Szögi László: A magyar felsőoktatás évszázadai. Bp., 2000

Kassa

Farkas Róbert: Kassa régi egyeteme. A kassai egyetem. Kassa, 1901

Singhofer Károly: A kassai jezsuiták nyomdájának kiadóvállalata. Magyar nyomdászat 19 (1906) 178-179

Meszlényi Antal: Kánoni látogatás a kassai jezsuita egyetemen. Teológia 8 (1941) 140-152, 222-223, 302-315

Halaga, Ondrej R.: Z dejín kosickej univerzity. Historicky casopis 4 (1956) 521-535

Polcin, Stanislav: Tristo rokov od zalozenia kosickej univerzity. Most 4 (1957) 97-108

Laczko, Michal: Na okraj 300. vyrocia Kosickej univerzity. Most 4 (1957) 171-174

Őry Miklós: Péter Pázmány in Kaschau. Ungarn-Jahrbuch 7 (1976) 73-102

Pavercsik Ilona: Egy jezsuita tulajdonban lévő nyomda üzleti ‘titkai’. A kassai akadémia nyomdája. Az OSZK Évkönyve (1984-1985) 335-360

Indali György: A kassai akadémia nyomdájának könyvkereskedelmi jegyzékei. Magyar Könyvszemle 103 (1987) 122-126

Pavercsik Ilona: A kassai könyvek útja a nyomdától az olvasóig. Bp., 1992

Nagyszombat

Pauler Tivadar: A budapesti magyar királyi tudományegyetem története. Bp., 1880. 1-111

Högyes Endre: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Bp., 1896. IX-XXV.

Kiss János: A katolikus egyetemi oktatás hazánkban. A katolikus Magyarország. Bp., 1902. 336-363

Németh Imre: Adatok a nagyszombati egyetemi ifjak életéhez. Katolikus Szemle 32 (1918) 449-456

Németh Imre: Diáksegélyezés Pázmány egyetemén a XVII. és XVIII. században. Magyar Kultúra (1918) 381-385

Sárközy Pál: Nagyszombati régi matematikusok. Pannonhalmi Szemle 8 (1933) 235-250

Pamiatke Trnavskej univerzity 1635-1777. Trnava, 1935

Eckhart Ferenc: A háromszázéves Pázmány Egyetem. Magyar Szemle 25 (1935) 101-113

Rapaics Raymund: A természettudomány a nagyszombati egyetemen. Természettudományi Közlöny 67 (1935) 257-267

Csóka J. Lajos: A királyi magyar Pázmány Péter tudomány egyetem története. Bp., 1939

Serfőző József: Szentiványi Márton SJ munkássága a 17. század küzdelmeiben. Bp., 1941

Gyenis András: A nagyszombati egyetem nyomdája és az unió. Jezsuita Történeti Évkönyv 1941. Bp., 1941. 184-193

Kelecsényi Ákos: Adalékok a nagyszombati egyetem barokk szellemiségéhez. 1635-1655. Regnum 6 (1944-1946) 211-226

Csapodi Csaba: Két világ határán. Századok 79-80 (1945-1946) 85-137

Kaefer István: Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve (1577-1977). Bp., 1977

Papp János: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Bp., 1982. 200-270

Holl Béla: A nagyszombati egyetemi vizsgák kiadványait szabályozó rendelet 1703-ból. Magyar Könyvszemle 99 (1983) 286-292

Borovi József: Az egyetemalapító Pázmány Péter. Vigilia 48 (1983) 483-487

Sinkovics István (szerk.): Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem története 1635-1985. Bp., 1985. 27-102

Török József: Pázmány Péter az egyetemalapító. (1635-1985). Teológia 19 (1985) 130-135

Tarnóc Márton: Az egyetemalapító Pázmány Péter. História 8 (1986) 20-21

Simoncic, Jozef: Trnavská univerzita v slovenskych dejinách. Bratislava, 1987. 291-304

Magyar László András: A nagyszombati orvoskar alapításával kapcsolatos királyi és helytartótanácsi iratok. Orvostörténeti Közlemények 147-148 (1994) 93-102

1662. Ecsedy Judit: A nagyszombati akadémiai nyomda első másfél évtizede. 1648-1662. Magyar Könyvszemle 11 (1995) 361-373

Mészáros Klára: Dobronoki György. Lendva, 2004

K dejinám Trnavskej univerzity. Fons Tyrnaviensis I. Trnava, 2006

Összeállította Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 11.