A jezsuitává válás lépései

Jezsuitává válni hosszú folyamat eredménye. Sok szempontból hasonló egy házasság születéséhez: ahogy egy párkapcsolat az ismerkedés és az elköteleződés különböző fokozatain megy keresztül, hasonlóképpen a szerzetessé válásnak is megvannak a hasonló stádiumai.

Kötetlen ismerkedés

Az első fázis a kötetlen ismerkedés. Ez még elköteleződés nélküli, szabad ismerkedési szakasz. Ha párhuzamot keresünk a párkapcsolattal, akkor ez a „lazázás” időszakának felel meg.

Az érdeklődő kapcsolatba lép egy számára elérhető jezsuitával, majd pedig a hivatásgondozóval. Időnként találkozgatnak, elbeszélgetnek. Egyre többet tud meg a jezsuitákról, Szent Ignácról – az olvasmányok és jezsuitákkal való találkozás révén.

Megkülönböztetés

Ez a szakasz akkor jön, amikor az illető már erősebben érdeklődik a Társaság iránt, és fő kérdése az lesz, hogy jezsuita legyen-e vagy sem, és kész belemenni egy komolyabb megkülönböztetési folyamatba. Ez eltarthat néhány hónapig, de esetleg 1-2 évig is. A párkapcsolati analógia erre az együttjárás időszaka.

  • Imaélete rendszeressé válik, Jézussal való kapcsolata erősödik, elmélyül
  • Lelkivezetője van, akivel rendszeresen találkozik
  • Bekapcsolódik valamilyen hivatástisztázó programba
  • Alaposabban informálódik a Társaságról, rendszeresen jár jezsuita rendezvényekre (nyílt nap, fogadalomtétel, szentelések, jezsuita közösség látogatása, stb.)
  • Cölebsz életmódot él („a Jézus Társaságával jár”, amibe már nem fér bele más kapcsolat)

Jelöltség

Ha a megkülönböztetés eredménye az, hogy az érdeklődő döntött és jezsuita akar lenni, továbbá mi is úgy látjuk, hogy alkalmas, akkor elkezdődhet a jelöltség.

A jelöltség a Társaság megismerésében való intenziv növekedés és a noviciátusi életre való közvetlen felkészülés ideje. A jelöltség ideje általában egy évig tart, de lehet rövidebb és hosszabb is. Párkapcsolati analógia a komoly együttjárás időszaka.

Examináció

Ez a rendbe való felvételhez szükséges vizsgálatot jelenti. Ha a tartományfőnök felveszi a jelentkezőt, akkor megkezdheti a noviciátust, és ezzel elindul a nem éppen rövid jezsuita képzés.

Felvételi követelmények

„Aki a világban nem állja meg a helyét, az nem való a Társaságba sem.”(Szent Ignác)

A jelentkező legyen:

  • 18 és 35 közötti (a 35 év betöltése sem kizáró ok, de ebben a korban már sokkal nehezebb a formáció, ezért csak kivételes esetben veszünk fel bárkit);
  • katolikus férfi, aki bérmálkozott. Legalább három éve gyakorló katolikus, azaz nem neofita;
  • érettségizett, és befejezte esetleges egyéb tanulmányait. Egyes mendemondákkal ellentétben nem szükséges egyetemi végzettség, az viszont szükséges, hogy a jelentkező rendelkezzen jó képességekkel, hogy eredményesen el tudjon végezni egy egyetemet;
  • mentes minden nagyobb adósságtól és lekötelezettségtől;
  • fizikailag és lelkileg egészséges és jó a pszichikai teherbíró képessége;
  • egyedülálló már legalább egy éve.

A lelkieket illetően fontos:

  • Elkötelezettség Jézus Krisztus iránt és az Ő szorosabb követésének vágya
  • Rendszeres és szilárd imaélet, szentségi gyakorlat
  • Jézus közösségének, az Egyháznak szeretete és szolgálatának vágya
  • Vágy, hogy másokat Istenhez segítsen, Jézust megismertesse; apostoli törekvések
  • Nyitottság a szerény életvitelre, és alkalmasság a közösségi életre
  • A jezsuita rend alapvető ismerete, és a rend küldetése iránti vonzalom
  • Hajlandóság a másokkal való együttműködésre
  • Nyitottság más emberek, kultúrák, vallások, gondolkodásmódok megismerésére is
  • Készség a küldetésre; a mozgékonyság jezsuita sajátosság
  • Szilárd döntés a jezsuita rend mellett; jezsuita akar lenni egy életre, és nem csak úgy próbából

Szent Ignác szerint minél több természetes és természetfeletti adottsága van valakinek, annál alkalmasabb jezsuitának. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden jezsuita zseni. Igazán az számít, hogy akarok-e szolgálni a talentumaimmal. Gyakran a közepes képességű, de önfeláldozó és szorgalmas jezsuiták nagyon szép apostoli munkát végeznek.

Egy másik ignáci mondás: aki a világban nem állja meg a helyét, nem való a Társaságba sem. Azaz csak életrevaló emberből lehet jezsuita. Olyan emberből, aki képes megfogni a munka végét, képességeit teljesen Isten országának szolgálatába állítva, hatékonyan szolgálva embertársait. Krisztusnak munkatársakra van szüksége a Társaságában. Aki csak önmaga megszentelődése, tökéletesedése miatt keresi a jezsuita szerzetes életet, az még nem értette meg annak lényegét.

Jelöltség

A jezsuita jelöltség lelki útmutatást és hivatástisztázást tartalmazó program olyan férfiaknak, akik azon gondolkodnak, hogy jezsuiták legyenek.

A jelöltség lehetőség a hivatás tisztázására, Isten akaratának megkülönböztetésére:

  • időt ad az önismeret elmélyítésére,
  • a kapcsolat elmélyítésére Krisztussal,
  • tapasztalatot nyújt a jezsuita életről és a küldetés megéléséről,
  • találkozást biztosít dolgozó és közösségben élő jezsuitákkal.

A jelöltidő közösségi életet jelent a Montserrat házban. Az illetők közben folytatják egyetemi tanulmányaikat, vagy munkahelyük van és dolgoznak. A jelöltprogram része a napi személyes ima, lelkivezetés, lelki olvasmányok tanulmányozása, közösségi élet, a jezsuita renddel való mélyebb ismerkedés, kisebb apostoli feladatok.

A jelöltség a személyes jövő tisztázásának ideje. Lehetőség, hogy mindenki az Istennel való kapcsolatban, önismeretben és a jezsuita rend ismeretében növekedve megalapozott döntést hozhasson arról, hogy a jezsuita hivatást válassza vagy sem. Hasonlóképpen, jezsuiták számára is a megkülönböztetés ideje ez, hogy felismerhetők-e az illetőben a jezsuita hivatás jelei. Amennyiben mindkét fél úgy látja, a jelöltidő végén elkezdődhet az examináció, a hivatalos felvételi eljárás a jezsuita rendbe.

Examináció

Az examináció – azaz felvételi vizsgálat – a jezsuita rendbe való belépés kapuja. Ez általában a jelöltév végén következik be, de indokolt esetben vannak kivételek is, amikor jelöltség nélkül is examinálunk valakit (például az illetőt évek óta ismerjük, ő is ismeri a rendet, elég érett, stb.).

Miből áll?

Lelki önéletrajz

Az examinációs eljárás során a jelentkezőnek meg kell írnia egy lelki önéletrajzot, amelyben áttekinti, hogyan vezette Isten az eddigi életében, miképp érlelődött meg benne a szándék, hogy jezsuita legyen.

Orvosi és pszihológiai vizsgálatok

Ezután alapos orvosi és pszichológiai vizsgálatok következnek, melyek az apostoli munkára és a közösségi életre való alapvető emberi alkalmasság, teherbíró képesség, fizikai és lelki egészség fokát igyekeznek megállapítani.

Jezsuitákkal való beszélgetés

Ezt követi az eljárás középpontja. A jelentkező négy különböző jezsuitával beszélget (ők az ún. examinátorok), akik alaposan kikérdezik az élete, hitbeli fejlődése és hivatása felől. A hosszú beszélgetések eredményét az examinátorok továbbítják a tartományfőnöknek.

Döntés

A tartományfőnök az összes rendelkezésére álló anyag alapján, imádságos megfontolás után dönt a felvétel kérdéséről.

A jezsuita formáció állomásai

a_jezsuita_kepzes

Noviciátus

Aki jezsuita szeretne lenni, először két évig tartó újoncidőt, az ún. noviciátusi időt tölt a rend kötelékeiben. Ekkor az ember begyakorolja magát a jezsuita életbe: az imába, a közösségi életbe, a jezsuita lelkiségbe és eljárásmódba. Ez az idő az önismeret és az intenzív párbeszéd ideje is, elsősorban Istennel és a társakkal.
A novíciusokat egy lelkivezető, a novíciusmester kíséri lelki és közösségi élményeik megértésében és elmélyítésében, ő vezeti be őket a szerzetesi életbe.
A noviciátus intenzív lelki út, amelynek központjában a 30 napos lelkigyakorlat áll. A noviciátus idejéhez tartoznak más gyakorlatok (probációk) is, melyekben a novícius szintén kipróbálhatja magát: kórházi szolgálat, fogyatékkal élő emberek, hajléktalanok segítése, gyalogos zarándoklat, stb.
A két év próbaidő után a novícius örökfogadalmakkal kötelezi el magát, hogy szegényen, tisztán és engedelmesen követi a mi Urunkat, Jézust, és belép az Ő Társaságába.
A fogadalomtétel után a jezsuita skolasztikusnak (tanuló rendtagnak) számít.

Noviciátus után

Filozófia

A filozófiai tanulmányoknak két fő céljuk van. Egyrészt előkészítenek a teológiai tanulmányokra, ugyanis a teológiai tudományok megértéséhez feltétlenül szükséges az emberi gondolkodás történetének ismerete és a gondolkodási képesség fejlesztése. A filozófiai tanulmányok másik célja, hogy felkészítsenek a kortársainkkal való párbeszédre. A józan ész lehet az a közös alap, amiről minden dialógus elindulhat. A filozófiai tanulmányok hossza két, három, esetleg négy év.

Magisztérium

A magisztérium rendszerint két évig tartó gyakorlati időszak, amikor a fiatal jezsuita kipróbálhatja magát apostoli körülmények között. A magisztériumi feladat igen sokrétű lehet, kezdve a középiskolai kollégiumi nevelőségtől (miskolci jezsuita gimnázium) a plébániai munkán át az újságírásig vagy a rádiós munkáig (Vatikáni Rádió).

Teológia

A teológiai alaptanulmányok általában négy évig tartanak, melyek során a jezsuita szentírástudományt, dogmatikát, erkölcstant és más teológiai tárgyakat tanul. Míg a filozófiai tanulmányoknál a puszta értelem általi megismerés áll a középpontban, a teológiában a hit általi értelmes megismerés adja meg a tanulmányok irányát. A teológia két fő forrása a Szentírás és a hagyomány, azaz kétezer év keresztény gondolkodásának összessége.

Diakónus- és papszentelés

Általában a teológiai tanulmányok harmadik évében kerül sor a diakónusszentelésre, és fél-egy évre rá a papszentelésre.

A papi szolgálat gyakorlati évei

Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, rendszerint néhány éves kifejezetten lelkipásztori munka következik.

Posztgraduális tanulmányok

A posztgraduális vagy speciális tanulmányok a fiatal szerzetes adottságainak, valamint a lelkipásztori szükségleteknek megfelelően két-négy évig tarthatnak, és licenciátusi, mesteri vagy doktori fokozat elérésével zárulnak.

Tercia

A kiképzés legvégén a tercia (a két év noviciátus után a harmadik probációs idő) következik. Ez egyben az eddigi jezsuita élet tapasztalatainak kiértékelésére szánt idő is. A tercia lényeges eleme a 30 napos nagylelkigyakorlat, amelyet a jezsuiták ekkor végeznek másodszor, és rendszerint utoljára. A tercia közvetlenül az ünnepélyes fogadalmakra készít fel, amelyekkel a szerzetes nyilvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett. Ettől kezdve válik a jezsuita professzussá, vagyis teljes jogú rendtaggá. Ekkor teszi le a jezsuita a negyedik, a pápa iránti különleges engedelmességi fogadalmat.

A hosszú képzés magyarázata

Szent Ignác és az első társak ideálja az volt, hogy a Társaság legyen inkább kevés, de kiváló tagokból álló apostoli közösség: „Megtapasztaltuk, hogy ez az út számos és nagy nehézséggel jár, és ezért kívánatosnak tartottuk annak elhatározását is, hogy senkit sem engedünk professzió letevéséhez e Társaságban, hacsak nem vetettük alá életét és tudását hosszú időn át igen alapos próbatételeknek. Ez az Institutum ugyanis valóban teljesen alázatos és Krisztusban okos és a keresztény élet tisztaságában és a tudományokban kiváló embereket követel meg.” (Formula Instituti, 9) Ez az oka a rendkívül hosszú képzési és próbaidőnek.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. szeptember 06.