„A jó családi vállalkozás a zsidó befektető szemléletét követi”

Az Oázis Kertészet irányítását édesapjától megöröklő fiatal ügyvezető; a Béres Gyógyszergyár élén álló dinasztia harmadik nemzedékének tagja; anya és fia a Szamos Marcipántól; egyetemi oktató, gazdaságfejlesztési helyettes államtitkár – többek között ők fémjelezték a Kiss Ulrich jezsuita alapította Management by Jesus üzleti klub pénteki szimpóziumát. A Fővárosi Közgyűlés dísztermében Utánam az özönvíz? címmel tartott tanácskozás azt vizsgálta, mennyire sikeres az utódlás a családi vállalkozásokban. (Az összes előadó és a részletes program ezen a linken található.)

A KSH szerint Magyarországon a gazdálkodó szervezetek többsége családi vállalkozás, s a következő három évben 8500 ilyen cégnél esedékes a nemzedékváltás, így nem kis tétje van a Managament by Jesus üzleti klub szimpóziumán napirendre tűzött témának. A konferencián az előadók trendeket bemutatva, adatokkal alátámasztva és személyes történetekkel fűszerezve érzékletes képet festettek  arról, hogy amikor eljön az ideje, miként zajlik avagy reked meg egy cég átörökítése.

A családi vállalkozások előnyei és hátrányai önmagukért beszélnek. A plusz oldalon találjuk a személyességet, a rokonok között – jó esetben – eleve meglévő összetartást, a kisebb fluktuációt, a nagyfokú rugalmasságot, a gyorsabb döntési lehetőséget, a gondoskodó szemléletet. A másik serpenyőben nem kisebb súlyú tényezők vannak, mint például a folytonosság bizonytalan volta.

A statisztikák szerint ugyanis az első nemzedék után a következő generáció a vállalkozások mindössze harmadát tudja sikeresen továbbvinni.

Az esetek mintegy harminc százalékában a céget eladják, a további egyharmados hányadot pedig a lassú leépülés, majd a megszűnés jellemzi.

Ennek ellenére utódlási terv a legtöbb esetben nem születik – ezért is számít ritkaságnak az Oázis Kertészeti Kft., mely külön családi alkotmányban rögzíti a rokonok szerepkörét a cégben, a belső viták rendezésének menetét, az utódlást, vagy éppen az üzletrész-átruházás szabályait. „Egy családi vállalkozásban az utódot nemigen lehet megvenni a piacról, hanem ki kell nevelni; „Az utódra úgy kell tekinteni, mint egy termékre: állandóan fejleszteni kell, és a megfelelő pillanatban a piacra dobni”; „A gördülékeny átörökítéshez két tényező szükséges: egy bölcs alapító, aki még idejében képes teret engedni az ifjabb családtag(ok)nak, valamint egy motivált fiatal, aki lehetőséget lát a cég továbbvitelében” – sorjáztak a tanulságos megállapítások a vállalat vezetését édesapjától megöröklő Dávidtól.

Az utódlás azonban gyakran nem magától értetődő. A fiatalok közül sokan nem akarnak bajlódni azzal a céggel, amit felmenőik esetleg egy élet munkájával virágoztattak fel; van, hogy egyszerűbbnek gondolják elszegődni egy multihoz, ahol reményeik szerint könnyebben elérik az áhított életszínvonalat. Ahol viszont az ifjabb nemzedék átveszi a stafétabotot, és kellő eltökéltséggel viszi tovább az üzletet, ott a váltással járó, és úgy tízévente különben is szükséges megújulás jó eséllyel meghozza a gyümölcsét.

És nem lehet eléggé hosszú távra tervezni: a konferencián előkerült annak a patikusdinasztiának az esete, amelyben 23 nemzedékre visszamenően minden generációban volt egy János nevű családtag, aki hol felvirágoztatta, hol pedig – ez idő alatt négyszer is – csődbe vitte a boltot.

A távlatos gondolkodás ideálját vázolta fel Holman János, az építőiparban érdekelt Confector Kft. ügyvezető igazgatója is, amikor előadásában két, markánsan eltérő befektetői szemléletet különböztetett meg. „A zsidó kereskedő olcsón vásárol, mert ráér eladni: tudja, hogy cége akár csak 3-5 nemzedék múlva fog keresni a bolton. A német ezzel szemben táblázatokat és kimutatásokat gyártva minduntalan azt számolgatja, milyen gyorsan jelenik meg nála a marzs, lehetőleg még a következő néhány évben. Mármost a jó családi vállalkozás a zsidó befektető szemléletét követi” – magyarázta az előadó.

Ami pedig az átörökítés módszertanát illeti, ott is két főbb út ismeretes. Az egyik szerint az utódjelölt előbb szert tesz 2-3 diplomára, külföldön, esetleg a konkurenciánál munkatapasztalatot szerez, és utána, eleve kellő tekintély birtokában kerül a vállalkozás élére. „Dehogy tudtuk mi külföldre adni a fiainkat, szükség volt minden kézre!” – ezzel a mondattal már Kelényi-Szamos Gabriella, a Szamos Marcipán Kft. résztulajdonosa illusztrálta a másik jellemző utat. Eszerint az utódlásra kiszemelt családtag a cégnél beáll a sor végére, végigjárja a szamárlétrát, és miután a vállalkozás minden területén kivívta magának az elismerést, csak akkor jut vezető szerephez.

Akár így, akár úgy, a gazdaság gerincét adó családi vállalkozások világszerte meghatározzák az üzleti folyamatokat, ezért nem lehet elegendő figyelmet szentelni a tevékenységüknek. Talán nem véletlen, hogy nemcsak a szimpózium, hanem legfrissebb számában a magyar Forbes és a Manager Magazin is ezt a témát állította a középpontba. Utóbbi lapszámból egyébként a konferencia szervezői – a kiadó felajánlásának jóvoltából – egy-egy példányt ajándékba adtak az előadóknak és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumból kikerülő opponenseiknek. Utóbbiak közreműködése pedig már önmagában azt jelezte, hogy a Management by Jesus-klub tisztában van az új nemzedék szerepének jelentőségével – és most már csak az a kérdés, hogy az MbJ-t épp 15 esztendeje, 2004-ben elindító Kiss Ulrich gondol-e az utódlásra, és ha igen, mit tesz a majdani sikeres átörökítésért.

Nos, a leghelyesebb, ha ezt tőle kérdezzük meg. Íme, a válasza:

„Egy év telt csak el, hogy beindultak az MbJ-szemináriumok, és 60. születésnapomat ünnepeltük. Ilyenkor elkezdenek tréfálkozni az emberrel, hogy hovatovább nyugdíjas. És az MbJ-t is nyugdíjba küldjük?- hangzott a kérdés.  Azt azért mégse. Nekiláttam hát az utódlást, és főleg a folyamatosságot biztosítani. Sok próbálkozás után két nagy lépést tettünk előre: az MbJ a rend »műve« lett, ami azt jelenti, hogy a mindenkori tartományfőnök dönti majd el, ki lesz az utódom, ha lesz. Másfelől két MbJ-alumni, Szenczi György és Gauser Katalin, nagy tapasztalatú trénerek, csatlakoztak hozzám, és immár két éve hármasban vezetjük a tréningeket. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiummal történő együttműködés – közösen rendeztük a tavalyi és idei szimpóziumokat – nem titkolt célja az is, hogy a fiatalok már most megismerkedjenek az MbJ-lelkiséggel, és képesek legyenek a folytatásra. Ami másmilyen lesz, mint a jelen. Remélhetőleg még jobb.”

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. október 19.