A kalocsai jezsuita kollégium élete 1944 és 1946 között

A kalocsai jezsuita kollégium és rendház az 1944 és 1946 közötti években nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, de még a legnehezebb napokban sem szünetelt az oktatás.

A II. világháború idején viszonylag kevés háborús kár érte a kalocsai jezsuita kollégiumot. A megpróbáltatások a szovjet csapatok bevonulása után következtek. A megszálló csapatok 1944. október 31-én, egy keddi napon déli 12 óra előtt, szinte csendben és észrevétlenül foglalták el Kalocsát. A várost sem magyar, sem német egységek nem védték, a bevonulást csupán néhány, inkább figyelmeztetésnek szánt aknavető lövedék kilövése előzte meg, amelyek azonban semmilyen komolyabb kárt nem okoztak.

A kollégiumban már a megszállás első órájában megjelentek a szovjet városparancsnokság küldöttei, akik tolmács útján közölték a P. Tüll Alajos (1894-1987) rektorral, hogy mind a tanítás, mind az istentiszteletek továbbra is zavartalanul végezhetők.

Az első ‘kellemetlen’ élményt, a kollégium villáján tartózkodó F. Zentai Sándor SJ (1912-2009) kapta, akit este 9 órakor meglátogatták fosztogató katonák, elvitték a zsebóráját, zseblámpáját és a kerékpárját, valamint összepakolták a katonai szolgálatát töltő Urbán György, gimnazista rendi jelölt ott tárult összes fehérneműjét.

A rendház a hasonló ‘látogatásoktól’ mentes maradt, mivel P. Ádám Jenő SJ (1907-1991), a kiváló nyelvismerettel rendelkező kollégiumi tanár, orosz nyelvismeretét felújítva -hamarosan szinte tolmáccsá képezte ki magát-, sikerrel tárgyalt a betévedt oroszokkal. A nyelvtudása annyira fejlődött, hogy később -a jezsuita rend betiltása után- középiskolában tanította az orosz nyelvet.

A rádiókat mindjárt az első napokban begyűjtötték, de mint mondták csak ideiglenes jelleggel, a közeli visszaadásukat ígérték. November 4-én egy főhadnagy három tűzszerész katonával szétnézett a jezsuita házakban, hogy nincsenek-e aláaknázva, majd a távozáskor az utcai fronton, jól látható helyen cirill betűkkel felírták, hogy ez aknamentes terület.

voros_hadsereg_plakatA szovjet városparancsnokság 10-én, a kisbíró útján felszólította a lakosságot, hogy folytassák a mezei munkákat. A jezsuiták is kimentek két loval szántani, amelyek közül, azonban az egyik hamarosan elpusztult. A hideg időre való tekintettel november 14-én megindult a fűtési szezon, de csak napi három kilogramm fa volt a napi adag. Ugyanezen a napon a parancsnokság megbízásából, egy szovjet tiszt, Dalickij, civilben leningrádi egyetemi tanár felkereste a P. Rektort, és érdeklődött, hogy mire lenne szükség az iskola zavartalan működéséhez. A P. Rektor csupán fűtőanyagot és lelki nyugalmat kért, hogy ne zavarják a diákok szüleit és a világi tanárokat. Elpanaszolta az előző esti kellemetlen incidenst, amikor három szökött orosz katona inzultálta Takács tanár úr családját. A szovjet tiszt nagyon előzékenynek és együttműködőnek mutatkozott, külön elment a tanár lakására kivizsgálni az esetet. Azonban előbb biztosította a jezsuitákat, hogy a megszálló hadsereg nem kíván változtatni Magyarország eddigi politikai, kulturális és gazdasági életén. Mielőbb túl akarnak jutni Magyarország határain és Berlint elfoglalva, visszatérnek a hazájukba, területet nem akarnak meghódítani, csak a hitlerizmus uralmát megdönteni, ez Sztálin parancsa. Másnap, a P. Rektor kérésére, német nyelven beszélve, az egész iskola előtt megismételte a kijelentéseit és meghallgatta a kérdéseket. A közbenjárására a tanárok írást kaptak, hogy a lakásukat még ideiglenes beszállásolásra sem szabad lefoglalni, ez több mint két hónapig hatásos is maradt.

A kollégium Meszesen lévő 47 öl tűzifájához a kezdetben a tűzvonal miatt nem lehetet hozzáférni, de később a városparancsnoki engedély ellenére is nehézségek adódtak. Természetesen néhány liter bor elhárította a ‘gyakorlati akadályokat’. Már december 9.-től rendszeresen folyta a szállítás a fiatalabb rendtagok és két nagyobb diák segítségével, a malom iparvasútján. A tüzelőanyag beszállításának meggyorsítása érdekében december 15-én szünetet is tartottak az iskolában, de előző éjjel az átvonuló tankok tönkretették a kisvasutat. Kalocsán 1944. október 14.-től egészen 1945. május 5-ig nem volt városi villanyáram, a jezsuita kollégium kis villanytelepéről látták el a városházát, a rendőrséget, a postát, a városparancsnokságot és az érseki palotát, később még áramot kértek a zárdába, a nagy- és a kisszemináriumba, majd 1945 telén a közeli hadikórházakba. Mindenhol pontosan meg volt határozva a fogyasztható mennyiség: az égők száma és nagyságuk. Az új kérések tárgyalásánál a P. Rektor mindig kikötötte a szükséges fa és olaj mennyiségét, amelyet általában megígértek, de a teljesítés mérsékelt volt. A rozogább gép állandóan működött, az igény szerint sokszor éjfélig is, sajnos a jobb állapotban lévő géphez nem kaptak megfelelő olajt.

Már november 18-án elkezdődtek a kötelező beszolgáltatások, a kollégiumtól 10 tehenet és 5 hízót kértek, amelyeket sok fáradságos utánjárás és tárgyalás után sikerült 2 marhára és 1 hízóra lecsökkenteni. A keserves tapasztalatok valamint egy jóindulatú katona tanácsára a villáról beköltöztették az állatállományt, mivel a villán 13. óta az állandó beszállásolás miatt egyre tünedeztek el a baromfik. A beköltöztetett állatok november 22. és december 1. között a kollégiumban, a tornaterem folyosóján és a fészerek alatt kaptak helyet, a szalma és a takarmány a földszinti termekbe kerültek. Elővigyázatosságból a kollégium utcai ajtóira és a kapukra, cirill betűkkel kiírták, hogy SKOLA (Iskola).

csata_utanNovember 24-én este, miután délelőtt mindenféle ürüggyel háromszor is szemlét tartottak, egy beteg gyerek miatt néhány garázda behatolt a mosóházba, ahol a főnöknő piszkavassal szállt szembe, de ököllel leütötték, mire a P. Rektor az őrséggel és a tolmáccsal odaért, a zaklatók eltűntek, de az őrség parancsnoka az elvitt kapukulcsot visszaszerezte. Azonban másnap a legnagyobb megdöbbenésre, lefoglalták a mosóházat, este már zsákszámra hordták a piszkos ruhákat, de éjfélkor újabb parancs érkezett a tovább menetelre, ezért gyorsan elvitték a holmijukat.

December 7-től a konviktusi ebédlőben étkeztek a fűtés jobb kihasználása matt. Néhány nap múlva érkezett a szomorú hír: a kollégium Szelídi-tavi üdülőjét teljesen kirabolták. Majd december 12-én este, a vacsora után a díszterem melletti nagykaput benyomták és 80-100 katona vonult be kocsikkal együtt, a jezsuiták lesiettek, és lámpafény mellett magyarázták a tisztnek, hogy ez egy iskola, rendház, templom, de azok csak egy éjjeli pihenőt akartak, mivel úgy gondolták, hogy az épület mérete megfelel az igényeiknek. Azonban amikor a konkrét elhelyezésről tárgyaltak, új parancs érkezett, és a katonák szó nélkül tovább vonultak.  Utánuk, éjfél felé a városi fegyveres nemzetőrök zörgettek, hogy reggel fél hétre, minden 18 és 60 év közötti férfinek, háromnapi élelemmel, meleg ruhával az állomáson kell megjelenni. Egy csoport atya, testvér, Tanyi magiszter és Hegyi tanár vezetésével meg is jelent, de Ivanov kapitány különválasztotta a jezsuita csoportot a kirendelt munkások közül és hazaküldte őket, Matkovics és Hegyi tanár urak kivételével, akik egész nap benzint töltöttek csak este 9 órakor mehettek haza.

voros_hadsereg_2[1].A robotok már december 8-án megkezdődtek, eleinte csak az utcán fogdosták, később hivatalból kirendelték az embereket. Kezdetben a lőszer, olaj- és benzinrakodásnál dolgoztak, de később favágás, takarítás, dohányválogatás és egyéb felmerülő munkák területén foglalkoztatták a robotosokat. A rendház az áramfejlesztéssel való állandó munkán és a fogatos robotokon (amelyben később két ló elpusztult és egy kocsi teljesen tönkre ment) kívül legalább nyolc alkalommal vettek részt a munkaszolgálatban.

December 19-én, délelőtt 11 órakor meghalt a kórházban dr. Horváth Győző (1867-1944) püspök, a Jézus Társaságának nagy tisztelője. Az ápolóinak a lelkére kötötte, hogy ne felejtsék átadni: ‘Csókolom a Jézus Társaságát. Mondják meg, hogy a Jézus Társaságát nagyon szeretem.’ Még 1943-ban mondta: ‘Fájna, ha azt tudnám, hogy valaki jobban szereti a Társaságot, mint én’. A hagyatékából a rendház egy fakeresztet, egy térdeplőt és néhány képet kapott.

Karácsonykor a rendház ünnepélyes mise keretében, a Szentatya imádságával felajánlotta magát, a Háromszor Csodálatos Anya képe előtt, a Szűzanya Szeplőtelen Szívének. December 27. és március 27. között a városi szegény gyerekek ebédeltetése folyt a konyha melletti egyik szobában, egy időben 70-en is voltak. A várostól kapott a rendház némi alapanyagot az ebédekhez, de tüzelőt és fűszereket nem. Január 25.-től kezdve a nővérek a zárdában sütött kenyerükkel segítették a rendház ellátását.

Újév után, január 2-án nagy öröm érte a rendházat, megérkeztek a zugligeti Manrézából a novíciusok: 20 papjelölt és 2 testvérjelölt, P. Kovács Jenő SJ (1901-1996) novíciusmester vezetésével, akiket még P. Tomka László SJ (1892-1976) is elkísért. A betegtermi részben kaptak elhelyezést. Az élelmiszerkészlet ennyi ember számára már kicsit kevésnek bizonyult, ezért január 4.-től az ebédet két tál ételre csökkentették és a reggeli leves vagy a kávé melléklete is elmaradt.

A városban, január 6-án, reggel a munkásegylet puccsszerűen elfoglalta a városházát és az üzleteket lefoglalta, köztulajdonnak nyilvánította, de délre visszaállt a régi rend. Újabb öröm érte a rendházat, amikor január 12-én P. Kerkai Jenő SJ (1904-1970), Meggyesi Sándor társaságában megérkezett Kalocsára.

menetelo_foglyokJanuár 18.-tól kezdve rendszeresen, szinte naponta vonultak át fogolycsoportok, a rendházhoz sokszor fordultak mindenféle felszerelés ügyében, főként ágyneműt, edényt, vedreket, teknőket kértek. Faltum János jezsuita segítőtestvér (1894-1969) sok kispapon segített ruhavarrással.

Február elején, mint a fegyverszüneti szerződés szerint való szolgáltatás 70%-át kirótták a jezsuitákra: miszerint 10 mázsa búzát, 20 mázsa zabot, 3 mázsa árpát, borsót, babot, szóját vagy lencsét és egy tehenet kellett beszolgáltatni.

hadi_korhaz_mutetA szovjet városparancsnokság február 7-én lefoglalta a gimnáziumot és a diákotthont. A P. Rektor hosszas tárgyalás után elérte, hogy a földszint és a diákotthon hálótermei megmaradtak, ezeket el is falazták, és az első emeleten csak a lépcsőházig terjeszkedtek. Február 21-én kezdték a behurcolkodást, de mivel a sebesültek állandóan szaporodtak, 25-én újabb szemle következett, amikor kétszer is megtekintették a kollégiumot, majd a második szemle után elrendelték, hogy estig ki kell üríteni. Azonban higgadt és nyugodt tárgyalással sikerült elérni, hogy a kollégiumnak a lépcsőháztól a templomig terjedő része megmaradhatott a jezsuiták tulajdonába és a többi részt pedig két nap alatt kellett elhagyni. Az események zaklatottságára jellemző, hogy délután megváltoztatták a döntést, nem vették igénybe a kollégium épületét, helyette a nagyszemináriumot foglalták le hadikórháznak. A nagyszeminárium kiürítésében az egész várossal együtt a jezsuiták is segédkeztek, a holmikat a zárda diákotthonába hordták át, az este 6 óráig szóló határidőt másnap 10 óráig meghosszabbították. A törvényszék is kórház lett, de még így is nagyon zsúfoltan voltak a sebesültek, a gimnáziumban egymás felett 3-4 ágyat is elhelyeztek. Később magánházak padlására is vitték a sebesült katonákat.

A jezsuiták megnyugtatására, február 27-én maga a városparancsnok jött el és mondta, hogy több foglalás nem lesz. A gimnáziumi kórház kapcsán, öt lónak istállót, valamint gépkocsi tárolót és tábori konyhát akartak építeni az udvarban, de sikerült megfelelőbb helyet találniuk. A gimnáziumban a betegek viszonylag kevés kárt okoztak, de az ablakok kilincseit levették, a könyvszekrényeket felfeszítették, a rádióantenna leszakításával egy kéményt is ledöntöttek, majd unalmukban lefeszítették, és nagy diadallal dobták le a diákotthon ablakairól a védő sodronyhálókat.

Hamvazószerdán, a harangok félreverése után, az öregek és a betegek kivételével az egész város az árvízvédelmi munkákra sietett. A jezsuiták a malmokban lévő gabonát vitték magasabban lévő helyekre, szerencsére megmenekült a város a vízbetörésétől.

Március 10-én újabb sarcot róttak ki a jezsuita rendházra, 5 mázsa szemes kukoricát kellett beszolgáltatni.

A nagyböjti időszakban P. Hegedűs László SJ (1889-1963) öt napon át előadásokat tartott. Nagycsütörtökön az érsek 13 novícius lábát mosta meg. Egyébként a megszállók a novíciusok robotját annyira megbecsülték, hogy nem egyszer külön őket kérték egy-egy nehezebb feladatra, amiért ellenszolgáltatást kértek és kaptak, ezzel is javítva a rendház nehéz helyzetén. Május elején azonban a mindinkább zajosabb kollégiumból hazavágytak, majd négyes csoportokban vissza is utaztak a Manréza. Még áprilisban visszatért a szegedi teológiára Kónyári, aki a telet szintén Kalocsán vészelte át, mint kapus, betegápoló, közben a házi kápolna számára oltárfüggönyt is kötött.

Április végén kezdett megváltozni a politikai helyzet a városban, április 26-án, reggelre eltűnt a kollégium faláról az 1919-es emléktábla, amely a kommün áldozatainak emlékére állítottak. Majd április 30-án letartóztatták Tanyi magisztert valamilyen röpcédula ügyben, amely a mai időkhöz nem illőnek mondta táncot, csak május 3-án este szabadult.

voros_hadseregA jezsuiták villája közben szinte teljesen megsemmisült, az április közepéig tartó folyamatos beszállások után minden mozdíthatót elvittek. A kilakoltatott F. Zentai ruhatárát, ágyneműket, rézüstöket, konyhai edényeket, lószerszámokat, kocsikat, az egymást váltó csoportok mindegyike vitt magával valamilyen emléket, amíg lehetett. Az üzemanyag szállítók kidöntötték a falat, úgy álltak be a bokrok közé a nagy teherautókkal. A méhest kifüstölték, amely teljesen le is égett. Január 4.-én német légitámadásból apró bombák tömege zúdult a villára, kisebb tűz lett, tíz ablak tönkrement, de a hóesés a nagyobb tüzet eloltotta. Megsérült az udvaron a Szent József szobor, a fák és a szénapajta teteje. Mintegy 20 kisebb bomba nem robbant fel és a 250 kilós bombatartály mindkét fele a villán esett le. Egy darabig a padláson tárolt gabonát nem bántották, de aztán egyszerre elvitték a 15 mázsa zabot, így nem maradt vetőmag sem. Hosszas utánajárásra sem sikerült visszaszerezni belőle semmit, csupán a termés maradékát sikerült hazavinni a kollégiumba. A villa utolsó lakóival, a gyógyszer raktárosokkal először nagyon meg voltak elégedve, de a végén a kivonuláskor minden ígéret ellenére elvitték a kapott ágyfelszerelést. A villa rendbe hozására a novíciusok nagyon sokat tettek, majd május 25.-től kezdve, a zárda növendékei a főnöknő vezetésével az utakat felsöpörték, a gallyakat összeszedték, a kertészetet rendbe tették, a szőlőt megkapálták és a borsószedésére is ajánlkoztak. A villa jól kisegített a vitamin-ínségben (paprika, paradicsom, tők, szőlő), pénzben is adott jövedelmet, sőt a méhesnek máshol lévő és így megmenekült töredéke 110 kiló mézet is adott. A ritkább gyümölcs kiegészítés P. Jost Péter SJ (1862-1955) szorgalmából került a konyhára, akinek az ügyfelei hozták hálából, a gyógynövényekből készített orvosságaiért. A tehenek július 18-án kerültek újra vissza a villára.

A kollégium megrendült gazdasági helyzetét M. Polgár László SJ (1920-2001) május-júniusi kéthetes Tolna-megyei beszerző akciója állította helyre: 92 mázsa terményt tudott szerezni, ebből 46 mázsa búza és 32 mázsa napraforgó volt.

A szokásos Jézus szíve-körmeneten, amely után az érsek mondta a szentbeszédet, minden eddiginél többen vettek részt. Szent Ignác napján tartotta P. Jost az aranymiséjét, akit 1895. július 26-án szenteltek pappá. Az ismerősei és a tisztelői nagyszámban vettek részt az ünnepi alkalmon, az utána következő ebéden, a kalocsai Iskolanővérek köszönhetően minden vendég kapott húst és gyümölcsöt, mivel a nővérek lemondtak a vasárnapi adagjukról.

kalocsa_szertarA megszállás nehéz időszakában, a gimnáziumban a tanítás, a sok viszontagság között, ha nem is zavartalanul, de folytatódott. A megszállás napján a diákok, a ministránsok kivételével nem mentek az iskolába, azonban november 3.-tól már folyt az oktatás. November 13-án, ha szerény körülmények között, de ünnepélyesen megemlékeztek a P. Rektor 50. születésnapjáról. Majd 16-tól az előadások a kollégium földszinti négy termében voltak: három óra az alsósoknak, majd három óra a felsősöknek, padok helyett az I. szakasz támláit használták. 18-án a szovjet városparancsnok Nyikolaj Leonidov gárdaezredes is megtekintette az intézetet, egyben részt vett a II. osztályosok latin óráján is.

Polónyi Ferenc SJ (1892-1965) irányításával minden elsős készített egy kis Betlehemet, majd karácsonykor az érsek előtt a kongreganisták mutatták be a betlehemes játékokat. December 30-án, a központi fűtés megszűnése miatt, a gimnazista kispapok az érseki palotából a nagyszemináriumba kerültek, majd ennek kiürítése után, február 25-én a diákotthonba költöztek. A kisszeminárium épületét február 26-án foglalták le hadikórháznak, de már kezdettől fogva itt működött a szovjet katonai fürdő és egyben fertőtlenítő állomás.

Amikor a megszállók rájöttek, hogy a gimnáziumban mindig lehet embert kapni robotra, egyre sűrűbben érkeztek a robotra való kirendelések: 37 alkalommal robotra, 11-szer 24 órás katonai kisegítő szolgálatra, valamint háromszor -egyhetes- kukoricatörésre Bödpusztára mentek.

Április 4-től kezdve ismét visszatértek a délelőtt-délutáni 4-4 órás tanítási napokra. Noha már április 20-án visszaadták a gimnáziumot, de a helyreállítása május 16-ig tartott. Főként május 7.-től nagyon sok szülő is részt vett a munkákban, segítettek az ablakok, ajtók, padok megjavításában valamint az általános nagytakarításban. Húsvét után a konviktus is újra megnyitotta a kapuit, 90 bennlakó diák tért vissza régi otthonába.

A díszteremben már április 22-én matematikai akadémiát rendeztek, különösen jól sikerült a fejszámoló verseny. Április végén a városi hatóságok röpiratok terjesztésével vádoltak meg néhány diákot, akiket néhány napra be is csuktak.

utmentiszuzanya_kalocsaMájus 25-én ötvenöt diák és húsz felnőtt, rózsafűzért imádkozva, engesztelő zarándoklatot rendezett a szelídi Úti Boldogasszony kegyképhez, amelyet az előző valaki késsel megrongált.

Az érettségire július elején került sor, a vizsgabizottság elnöki tisztét dr. Erdős József, a tanítóképző intézet igazgatója töltötte be. Az érettségin hárman kitüntetéssel, hatan jelesen, tizenöten jól és nyolcan egyszerűen végeztek. Július 14-én volt az évzáró, amelynek az elején villámköszöntőt adtak P. Jost tiszteletére, aki 60 éve érkezett Kalocsára, 12 évig tanított és ebben az évben ünnepelte az aranymiséjét.

Július 30-án illusztris vendéget köszöntöttek a gimnáziumban, dr. Zsedényi Béla (1894-1955) az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke látogatta meg az intézményt, akinek különösen a csillagda és a rendkívül nívós természetrajzi gyűjtemény nyerte el a tetszését.

A szünidőben felmérték és összegezték a kalocsai jezsuita intézményeket ért károkat. Ami a legfontosabb a kalocsai rendházban és a gimnáziumban senki sem halt meg a harci cselekmények és a megszállás napjaiban. Azonban két gimnazista a távolléte folyamán életét vesztette: Szabó Endre 7. osztályos tanulót Budapest ostromakor, február 2-án érte tüdőlövés és Martincsevics Lajos 4. osztályos tanulót pedig március 28-án a csornai premontrei rendház folyosóján, egy lengyel internáltnak szánt orosz golyó a halántékán találta el. Ami az anyagi károkat illeti, az 1938. évi értékben: gimnázium 26. 533 pengő, ebből a Szelídi-tavi diáküdülő 19. 533 pengő, a kollégium és a villa 14. 156 pengő, a kisszeminárium 29. 594 pengő kárt szenvedett.

Augusztus 15-én engesztelő misét rendeztek a jezsuiták templomában, a megrongált Úti Boldogasszony kép előtt, utána a Fájdalmas Szűz kápolnájában helyezték el a kegyképet, ahol a hívek főként a foglyok szabadon bocsátásáért kértek a közbenjárását. A kalocsai Iskolanővérek zárdájában, P. Pámer László SJ (1865-1951) buzgólkodására a fatimai Szűz Mária új oltárt kapott és újra életre hívták a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Társulatát.

Jostnak a gyógyszerek hiánya és drágasága miatt, annyira meg növekedett a forgalma, hogy néhány gyógynövénye teljesen kifogyott, még az orvosok is hozzá küldték egyes betegeiket. Így az önkéntes természetbeli költség hozzájárulásból több jutott a rendháznak, mint egy-egy tanár bevétele. Szegény atya a sok munkától beteg lett, amiért még saját maga kért elnézést a rendtársaktól.

Szeptember és október hónapokban, végre huszonkét év után újra meszelték a kollégium folyosóit, sok szobát, majd a következő hónapban az ebédlőt.

November 9-én hivatalosan megkérdezték, hogy a jezsuiták művelnék-e még tovább egy évig, az addig bérelt földet. A régi feltételekkel vállalták, majd a szántást sikerült gépi erővel elvégezni. A villa gazdaságában egyszer száj- és körömfájás, és két alkalommal baromfivész tört ki. December 22-én megérkezett a kötelező beszolgáltatás kirovása: 1 vágómarha, 5 mázsa morzsolt kukorica, 1 mázsa zab, majd hasonló mennyiségű zöldség. A beszolgáltatott 380 kilós marháért, április 30-án, a pénz elértéktelenedése miatt, hat tojás árának megfelelő pénzt fizettek ki. Április 26-án hat malacot kellett beszolgáltatni, de ebből hármat visszaadtak, mert túl kicsik voltak.

A tűzhelyre sikerült, sok tüzelőt megtakarító vízmelegítőt felszerelni. A fűtési adag a télen napi egy adag szénporból és kátrányból készült tégla és három darab fa volt. Karácsonyra a világi családos tanárok 60 kilós élelmiszer csomagot, italt és dohányt, húsvétra 2 liter cirokmézet, és januárban egy öl felvágott tüzelőfát kaptak. A csengődi Molnár család 8 hektoliter, a bócsai plébános 2 hektoliter bort adományozott a rendháznak, amely később remek csereeszköznek bizonyult. Májusban 30 mázsa kukoricáért 100 mázsa fát vettek Visegrádon.

Május 11-én az egész intézetben házkutatást, személyes motozást, idegen személyek és fegyverek iránt keresést tartottak. A Jézus Szíve körmeneten, legalább 30 községből több tízezer hívő vett részt.

1945-ben a gimnáziumi tanévnyitót szeptember 9-én tartották, 330 rendes és 36 magántanuló iratkozott be. A konviktusba 100 fő jelentkezett, először kettő, majd három szakaszba voltak osztva. A gimnazisták a tanulás mellett sok vallásos megmozduláson vettek részt: Szent Gellért imaóra, rózsafüzér ájtatosságok, engesztelő-könyörgő rózsafüzér körmenet. Október 28-án, Krisztus Király ünnepén, teljesen a diákok kezdeményezésére hatalmas körmenetet tartottak, mintegy 250 nagyfiú fáklyákkal körülvett hatalmas missziós kereszttel a gimnázium udvarából, a törvényszéki épület megkerülésével, hármas sorokban ütemes lépésekkel a székesegyház elé vonultak, ahol imákat mondtak és vallásos éneket énekeltek, majd visszatértek ugyanazon az útvonalon.

mindszenty_200December 4-én az egyházközségek karácsonyi segélymozgalma alkalmával, a diákok egyebek mellett 630 kiló élelmet gyűjtöttek, majd a téli szünetben hat kongreganista, hat községben gyűjtött a szegény diákcsaládok részére: 385 tojást, 182 kiló lisztet, 1 mázsa burgonyát, 70 kiló babot, 2 kiló zsírt, 5 kiló szalonnát és kolbászt kaptak. Ebből tizenöt család 34 alkalommal részesült segélyben.

A tavaszon, március 20-án kezdődött a tornaterem és környékének a helyreállítása, amely rendkívül drágának bizonyult, egy kőműves segéd napi 10 órában többet keresett, mint egy tanár egész hónapban.

Az iskola életében az 1946. év fénypontja Mindszenthy József (1892-1975) hercegprímás látogatása volt, aki május 30.-án az iskola udvarán, a harminchét községből odasereglett tízezer embernyi hallgatóság előtt fejtette ki az egyház álláspontját az iskolakérdésben. A végén a helyi Szülői Szövetség határozati javaslatot terjesztettek a gyűlés elé, amelyet elfogadtak, és a város képviselőjét kérték meg, hogy jutassa el a miniszterelnökhöz.

A júliusi érettségén a vizsgabizottság elnöke a tavalyi volt, a vizsgák eredményei kicsit romlottak: egy kitüntetéssel, öt jelessel, tizenkettő jóval és tizenegy egyszerűvel vizsgázott.

Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 10.