A látogatás mennyiben segítheti a népek, felekezetek kiengesztelődését?

A következő napokban sorra vesszük Ferenc pápa romániai, azon belül erdélyi látogatásának főbb tanulságait. Bemutatjuk, kiknek tett gesztusokat, mit gondol a vallási, nemzeti kisebbségekről, és latolgatni fogjuk, hogy az út mennyiben segítheti a népek kiengesztelődését. Szóba kerülnek a román hatóságok túlkapásai, a görögkatolikusok és az ortodoxok, de megpróbáljuk tetten érni a jezsuita lelkületet a látogatásban, és számba vesszük, milyen lelki gyümölcsöket köszönhetünk a zarándokútnak. Harmadikként azt taglaljuk, a látogatás mennyiben segítheti a népek, felekezetek kiengesztelődését. Koronkai Zoltán SJ írása.

Előző reflexiónkban említettünk már néhány problémát a pápalátogatás kapcsán a román-magyar együttélés világából. Világos, hogy ezek nem pusztán a múlt sebei, mint Trianon, hanem nagyon is friss és fájdalmas történések, mint ahogy az Úz völgyében lezajló konfliktus is. Romániában ugyanakkor nemcsak a magyar-román kapcsolat terhelt, hanem a keresztény felekezetek között sem teljes a béke, gondolhatunk például a kommunista állam által elvett, ortodoxszá tett, de a rendszerváltás után vissza nem adott görögkatolikus templomokra.

Erre persze az ortodox fél azt mondja, hogy a XVII. század végén az erdélyi görögkatolikus egyház létrejöttekor belőlük szakították ki ezeket a területeket, nem éppen politikai nyomásgyakorlás nélkül. (Csak megjegyezzük, hogy akkor az unió létrejöttében nem kis szerepe volt a jezsuitáknak). Megemlíthetjük még azt a kihívást is, amit az egyre növekvő cigány népesség integrálása jelent Románia számára. Ferenc pápa tehát olyan földre lépett, amelyet mélyen áthatnak a nemzetiségi és felekezetek közti történelmi és aktuális konfliktusok. Hogyan segítheti a kiengesztelődést, a békés együttélést a pápa látogatása?

A hídépítés gesztusai

Először tekintsük át ebből a szempontból, hogy mit is tett a pápa. Elment Bukarestbe, Csíksomlyóra, Jászvásárra, Balázsfalvára, azaz Románia összes nagy tájegységébe. Találkozott románokkal, magyarokkal, csángókkal, cigányokkal, a többségi ortodoxok mellett római és görögkatolikusokkal. Mindez tudatos döntés volt: mindenkivel akart találkozni. Ez a „kinyújtott kéz” törekvése, amit Ferenc pápa az együttjárás kapcsán javasolt a repülőúton hazafelé. Szó szerint mindenki felé kezet nyújtott. Ezért vállalta, hogy ilyen feszített programja legyen, s a rövid látogatásba négy helyszínt és rengeteg találkozást sűrítsenek be.

Az sem véletlen, hogy épp ebben az évben került sor a romániai látogatásra, nem tavaly (az ország 2018-ban volt százéves), és nem jövőre (Trianon századik évfordulója) – ezzel is elkerülendő, hogy a látogatás puszta ténye is bármelyik fél részéről neheztelés forrása legyen.

A pápa atyaként érkezett gyermekeihez, s olyan gesztusokat gyakorolt és üzeneteket fogalmazott meg, amelyek nem a feszültségek elmélyítését célozták, hanem a közös jövő építését. Erre kérte Csíksomlyón Mária közbenjárását: „Édesanyánk, taníts meg minket összeszőni a jövőt.” Lehet persze kritikákat megfogalmazni, hogy kire mosolygott többet, kinek tett nagyobb gesztusokat – hasonlóan a veszekedő gyerekekhez, akik azon civakodnak, hogy ki kapott nagyobb szelet tortát az apjuktól. Mégis azt hiszem, ez nem vezet előre, sőt könnyen keserűséget hoz a szívünkbe. Igaz erre is Ferenc pápa csíksomlyói üzenete: „Ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el”. Fedezzük fel annak ajándékát, amit kaptunk, és az nem is kevés!

Most nézzük, hogy mit is üzent Péter utóda. A pápa tudatában volt annak, mennyi feszültség van azon embercsoportok között, akikkel találkozott. Nem véletlenül lett a látogatás mottója: „Járjunk együtt!” A pápa összes beszédét áthatja az együttjárás, a megbékélés, a kiengesztelődés, a közös testvéries jövő építésének tematikája.

Kiengesztelődés

A másik felé való nyitottság ugyanakkor nem jelenti azt, hogy le kellene tagadni a sebeket. „Nem szabad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt összetett és szomorú eseményeit”, de ezek mégsem szolgáltathatnak „ürügyet, hogy meggátolják a vágyott testvéri együttélést” – fogalmazott a pápa. Szükség van a kiengesztelődésre, s ennek egyik része a bocsánatkérés. Erre ő is példát adott, amikor az Egyház nevében bocsánatot kért Balázsfalván a romáktól, amiért „a történelem folyamán diszkriminálták a cigányokat, rosszul bántak velük, helytelenül közelítettek hozzájuk”.

A bocsánatkéréshez nyilván belső erő, magabiztosság szükséges. Az tud bocsánatot kérni, aki biztos a saját értékességében, szeretett mivoltában, egészséges identitása van, élnek a gyökerei.

A bocsánatkérés hosszú út eredménye, s nagy türelemre van szükség, hogy meg tudjuk várni, amíg a velünk szembeni sérelmek miatt megszületik a bocsánatkérő szándék.

A valóságban persze ez hiányzik. Mit lehet mégis tenni? Erre adhatnak példát a boldoggá avatott görögkatolikus püspökök. A pápa szerint lelki örökségük két fontos tényezője a szabadság és az irgalom. Gyakorolták a szabadságot, „mert szembeszálltak egy szabadságtagadó és az emberi személy alapvető jogait elnyomó ideológiai rendszerrel”. Ezt továbbgondolva nekünk is gyakorolnunk kell a szabadságot, hogy nemet mondjunk arra, ami szétszór, ami embereket emberekkel szembeállít. Nemet mondani a gonoszságra, mert „a gonosz megoszt, szétszór, elszakít, viszályt szít, bizalmatlanságot kelt. Azt akarja, hogy elszakadjunk másoktól és magunktól.”

A másik, amit tanulhatunk, az irgalom: a vértanú püspökök készek voltak a vértanúságra anélkül, hogy gyűlölködő szót szóltak volna üldözőikre. Sokat elárul, amit fogsága alatt Iuliu Hossu mondott: „Isten azért küldött minket a szenvedés eme sötétségébe, hogy megbocsássunk és imádkozzunk mindenki megtéréséért.” Ezek a szavak jól jellemzik azt a magatartást, amellyel ezek a boldogok segítették népüket, hogy az emberek továbbra is megalkuvás és bosszú nélkül vallják meg hitüket.

Ez az irgalmas magatartás a foglárokkal szemben prófétai üzenet, mert ma mindenkihez szóló felhívásként hangzik el arra, hogy szeretettel és megbocsátással győzzük le a haragot.

A hit horizontja

Ferenc pápa mindenekelőtt mint a hit tanúja volt közöttünk, teljesítve azt a küldetést, amit az Úr bízott Péterre, hogy erősítse meg testvéreit a hitben (Lk 22,32). Mindaz, amit a megbékélésről mond, az Istenbe vetett hitben találja meg ihletforrását és erejét. A „hit olyan ajándék, amely elevenen tart bennünk egy mély és szép bizonyosságot: gyermeki Istenhez tartozásunkat, azt, hogy Isten által szeretett gyermekek vagyunk. Isten atyai szeretettel szeret: minden élet az övé, mindannyian az övéi vagyunk.” Az Isten atyasága miatt mindnyájan testvérek vagyunk. Az Istenben gyökerező keresztény testvériség ideálja áthatja Ferenc pápa összes romániai megnyilatkozását. Bukaresti elmélkedése az Úr imájáról szépen tükrözi, hogy az Istenbe vetett hit és testvériség milyen mélyen összetartozik.

A pápa meggyőződése, hogy a kiengesztelődés nem a mi erőnkből valósulhat meg, hanem Isten kezdeményezéséből. „Mert a Szentlélek az, aki bátorít, hogy kilépjünk önmagunkból, bezárkózásunkból, részleges érdekeink köréből, megtanít, hogy távolabbra lássunk a felszínnél, és megadja nekünk annak lehetőségét, hogy »jót mondjunk« másokról – »áldást, benedictió«-t –, különösen arról a sok testvérünkről, akik sok hányattatáson mentek keresztül, vélhetően nemcsak otthontól és kenyértől voltak megfosztva, hanem egy olyan közösség barátságától és meleg szeretetétől is, amely átölelné, befogadná és védelmezné őket. A találkozás kultúrája, mely arra indít bennünket, keresztényeket, hogy megtapasztaljuk az Egyház anyaságának csodáját, az Egyházét, amely keresi, védelmezi és egyesíti gyermekeit.

Az Egyházban, amikor különböző rítusok találkoznak, amikor nem a saját hovatartozásunk, a saját csoportunk vagy saját nemzetiségünk számít elsőként, hanem a Nép, mely tudja együtt dicsérni Istent, akkor nagy dolgok történnek.”

Jövőre lesz a trianoni békediktátum századik évfordulója. Ferenc pápa mostani látogatása inspirálhat bennünket, hogy megtegyük, ami rajtunk múlik a kiengesztelődésért, és merjünk együtt haladni zarándokutunkon.

A sorozat első része: Kiknek és milyen gesztust tett a pápa?

A sorozat második része: Hogyan tekintsünk a román hatóságok túlkapásaira?

A sorozat negyedik része: Milyen lelki gyümölcsöket termett a pápa látogatása?

A sorozat ötödik része: Mit gondol a pápa a nemzeti kisebbségekről?

A sorozat hatodik része: Hogyan mutatkozott meg a jezsuita lelkület a látogatásban?

A sorozat hetedik része: Miért nagy szó, hogy a pápa felkereste a görögkatolikusokat?

A sorozat nyolcadik része: Milyen Európa- és világkép bontakozik ki a pápa beszédeiből?

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2019. június 14.