A Magis – megtart

2013 – Brazíl-Rió- Hunga-Rió – Szlovák-Rió . Ebbe kapcsolódott a miskolci Magis, idén magyar, szlovák, szlovén és litván résztvevőkkel. Számunkra a „több” – a játék volt. Játszani a lakótelepi  (magyar – cigány – roma) gyerekekkel,  időnként a szüleikkel is, együtt lenni velük, örülni az örömeiknek, szomorkodni velük és átadni magunkat ennek az együttlétnek – feltételek nélkül.  A nyelvi különbözőségeink nem választottak el a gyerekektől. Számukra annyi volt fontos, hogy ott vagyunk, figyelünk rájuk és játszunk velük. Csoportunk vágyainak, félelmeinek, elvárásainak tisztázása segített, hogy nagyobb bizalommal legyünk egymás felé és kapcsolatunk mélyüljön. Ez a fajta meghittség feltöltött bennünket és örömmel tudtunk jelen lenni a máltai játszótéren.

Előttem van az első nap: megérkezünk a játszótérre  – a csoport egy része Zolival  és a nagyobb gyerekekkel elmegy focizni – mi pedig csak állunk, várunk tanácstalanul: Most ugyan mit kellene csinálni? Aztán két kislány bukkan fel és „bújocska-fogócskára” hív bennünket….

Kezdetben azt gondoltam, hogy én (mi) ajándékozom meg őket. Aztán valahogy változni éreztem ezt. Az utolsó napon egy emléket kaptunk tőlük: egy fehér lepedőt, amire nagy betűkkel a Máltai munkatársak segítségével  azt írták, „Búcsúzunk Tőletek…”  és hozzá magyarul-angolul mondatokat, a saját nevüket és a mieinket…

Reggelenként a napra hangoló gondolatok, a szentmise és az esti „magis-körök” – megosztások – alapvető segítséget jelentettek mindannak a feldolgozásában, amit átéltünk aznap. Ez a keret együtt tartott bennünket Szlovákiában is, ahol egy csepp voltunk a mintegy 2500-3000 fős szlovák fiatalok tengerében. Találkoztunk más cseppekkel is – egyéb magis-csoportokkal (szlovének, szlovákok, románok, litvánok) is, ahol ismerős és ismeretlen arcok egyaránt voltak. Nagyon sok minden történt – barátságok alakultak, előítéletek inogtak meg és fellobbant a vágya a további együttműködésnek.

Köszönet a Rió szervezőinek!

Hiba György SJ

Frissítve: 2016. július 28.