A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta Sajgó Szabolcs SJ

Az augusztus 20-i állami ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét kapta Sajgó Szabolcs SJ. A Párbeszéd Háza igazgatójának az elismerést a magyar kultúra ápolásában és határon túli népszerűsítésében, illetve a vallásközi párbeszéd előmozdításában vállalt szerepe, valamint az üldözött keresztények melletti elkötelezett kiállása miatt adományozta Áder János köztársasági elnök. Az állami kitüntetést augusztus 19-én Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át a Karmelita kolostorban az idén 70 éves jezsuitának.

Fotó: Miniszterelnökség

Sajgó Szabolcs hitéletére nagy hatást gyakorolt a Regnum Marianum katolikus közösség, melynek 1968 óta tagja. Érettségi után filozófiát és teológiát tanult az esztergomi, illetve budapesti központi szemináriumban, majd 1974-ben pappá szentelték. Ezután Bernecebarátiban, Nyergesújfalun, Szécsényben, Budapest-Angyalföldön és Budapest-Herminamezőn szolgált lelkipásztorként.

Személyes, valamint papi megújulásának jegyében 1981-ben Belgiumba távozott, ahol 1982-ben belépett a jezsuita rendbe. A magyar provincia torontói (Kanada) noviciátusának elvégzése után 1984-ben letette szerzetesi fogadalmait. 1985-től a Külföldi Magyar Cserkészszövetség tagja, ugyanettől az évtől az 1994-ig Kanadában, majd 1990-től Magyarországon megjelenő A Szív jezsuita magazin szerkesztője, később kiadója lett.

1990 januárjában hazatelepült Magyarországra, és számos új kezdeményezés létrehozásában, működtetésében vett részt. Az ekkor világra hozott Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének alapító tagja – később alelnöke –, 1990 és 1994 között a Szent Ignác Szakkollégium lelki vezetője; ugyancsak 1990-ben a Szentjánosbogár nevű ifjúsági mozgalom társalapítója, majd 2019-ig vezetője. 1990 és 2010 között a Katolikus Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja, 1994 és 1999 között a Pax Romana katolikus értelmiségi mozgalom országos lelkésze.

1993-ban – a zugligeti Manréza lelkigyakorlatos ház utódjaként – megalapítja és 2008-ig vezeti a jezsuiták máig meghatározó intézményét, a dobogókői Manréza Lelki és Kulturális Központot. E minőségében élénk kapcsolatot ápol a hazai és nemzetközi hit- és kulturális élet számos jeles képviselőjével. 1994-től 1998-ig a magyarországi katonalelkészek spirituálisa, 1995 és 1998 között a Magyar Katolikus Püspöki Kar Ökumenikus Teológiai Bizottságának tagja. 2000 és 2005 között a United Religions Initiative világszervezet európai vezetőségének tagja, de szívügyét, a vallásközi párbeszédet azóta is sokféle formában gyakorolja.

2008-ban visszatér Kanadába, és a torontói Szent Erzsébet magyar egyházközség plébánosa, 2009 és 2013 között a Kanadai Magyar Papi Egység nevű szervezet vezetője. Régi-új szolgálati helyén kiemelkedő szerepet játszik a tengerentúli magyarság lelki gondozásában, a diaszpóra kulturális örökségének, nemzeti identitásának megőrzésében.

Fotó: Miniszterelnökség

2013-ban visszatér Budapestre, ahol azóta is a jezsuiták Párbeszéd Házának igazgatója. Vezetése alatt a Horánszky utcai intézmény a hazai kulturális és vallási élet, a különféle nézetek közti dialógus kiemelkedő helye lett, ahol nemcsak az egyházi, hanem az azon túli közegből érkezők is otthon érezhetik magukat.

2015 óta a Jezsuita Menekültszolgálat vezetője, 2019-től pedig a Hungary Helps Program jószolgálati nagykövete, mely minőségeiben sokat tesz a hazájukból előzöttek, valamint az üldözött keresztények megsegítéséért, ügyük képviseletéért.

Széleskörű lelkipásztori, kultúraszervezői, párbeszéd-serkentő tevékenysége mellett íróként, költőként és műfordítóként is tevékenykedik.

Papi jelmondata: „Más juhaim is vannak, melyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell.” (Jn 10,16)

Frissítve: 2021. augusztus 24.