A magyar jezsuiták tanintézeteinek alapítólevelei (16-18.sz.)

Magyarországon a jezsuita rend letelepedése szorosan összefüggött a közép- és felsőfokú oktatás megszervezésével, mivel a jezsuiták a hagyományos pasztorális feladatokon kívül elsősorban az oktatással foglalkoztak. 1561-ben I. Ferdinánd király segítségével sikerült letelepíteni a jezsuita rendet Magyarországon, a nagyszombati ház és a kollégium megkezdte a működését egyenlőre tíz jezsuitával.

A nagyszombati kollégium királyi oklevele:

‘Mi Ferdinánd, az isteni kegyelem jóvoltából választott római császár, stb. Minden keresztény hívőnek, a most élőknek és a jövendőknek üdv a mindnyájunk Megváltójában. Midőn megvizsgálnók, hogy leginkább milyen eszközökkel terjedt és maradt fent a keresztény hit és vallás az emberi nemzet között annyi évszázadon keresztül mindez ideig, sőt a keresztény világnak minden országában oly mélyen gyökerezvén, olyan messzire terjedő fényt és hatalmat szerzett.  Az isteni gondviselés egyéb segítségei között megfigyeltük, hogy a jámbor és keresztény vallásért buzgólkodó fejedelmek, különösen azok, akiknek a kezében néha a világ főhatalma egyesül, igen sokat tettek arra nézve, hogy elterjedjen, dicsőségre jusson, megvédelmeztessék és a mi korunkig eljusson. Mert ha az ősök szent történeteit olvassuk, az Isten iránt való jámborságot, amely egyedül az igaz hitnek megismeréséből fakad, a jó és kegyes fejedelmek idejében látjuk virágozni: mikor, pedig az országok kormánya a gonoszok kezébe jut, úgy látjuk, hogy gyakran számtalan üldözéseknek volt kitéve. Miután végre a keresztény és jámbor fejedelmeknek bizonyos szakadatlan sora azt eszközölte, hogy oly erőre, oly hatalomra jutott, amellyel, mint látjuk, majdnem az egész földet alávetette a saját törvényeinek: a keresztény világ sok más országai között Magyarország is (mert a jó és felséges Isten annak a nemzetnek az üdvösségéről is kegyesen gondoskodni akart) a keresztény hit szelíd jármába hajtotta nyakát. Midőn így látjuk, hogy hajdan Magyarország gazdag királyai, a mi kegyes emlékű elődeink nem kevesebb igyekezettel növelték és díszítették, mint őrizték a vallást, mi is azoknak nyomdokaiba akarván lépni, midőn látjuk hogy ezen sok eretnekségből utálatos és elvetemült században a szabad művészetek tisztességes tudományai igen sokat használnak az eretnekségek kiirtására. Mint annak az istentelen császárnak, hitehagyott Juliánnak példája bizonyítja, aki nyilvános rendelettel eltiltotta a keresztények gyermekeit a szabad művészetek iskoláinak a látogatásától. Igen hasznos, hogy azok Magyarországunkban is virágozhassanak és a jámborságnak és a műveltebb erkölcsöknek bőséges gyümölcseit megteremhessék. Főképen a mindenható Isten dicsőségére, azután az igaz és katolikus vallás gyarapodására és Magyarországunk javára, Jézus Társaságának kollégiumát akartuk elrendelni és megalapítani a mi Nagyszombat városunkban, mert ez a Társaság a mi időnkben az ifjúság nevelésében úgy az igaz és katolikus vallás körül, mint a tisztességes tudományokban legnagyobb igyekezettel buzgólkodik. Ezen dolog végrehajtásával megbízzuk a Krisztusban kitűnő atyát, Oláh Miklós urat, az esztergomi egyház érsekét, a mi Magyarországunk prímását, született követet, fő- és titkos kancellárunkat és tanácsadónkat, mint akinek különös gondja és buzgalma van arra, hogy a mi Magyarországunkban az igaz vallás ápoltassék és őriztessék. Amiért is, hogy a kollégium és a testvérek, akik abban szüntelenül szolgálják az Istent és az ifjúság oktatásában szakadatlan tevékenységet fejtenek ki. Az életfenntartás és más szükségesek segédeszközeire nézve el legyenek látva: a széplaki apátságot az abaújváriban és a bényi apátságot a megyékbe, amelyek mindketteje, leromboltatván azok templomai az előkelők fegyveres villongásai alatt, amelyek ezt a mi Magyarországunkat sokáig szerfelett háborgatták. Hiányában voltak eddig apátnak és prépostnak, következőleg az isteni tiszteletnek és hosszabb ideig világi kezek birtokában lévén, különböző módon majd itt majd ott pusztulásnak voltak kitéve minden anyagi javaikkal úgymint villáikkal, városaikkal, birtokaikkal, telepítvényeikkel, részleteikkel és minden birtokjogaikkal, jövedelmeikkel és előnyeikkel, amelyek jogosan és eredetileg megilletik és odatartoznak: az említett jezsuiták kollégiumának. Amelyet a mi Nagyszombat városunkban újabban alapított a fentebbi esztergomi úr, hozzájárulván az apostoli szék felmentése is, odaadtuk és örökre annak adományoztuk úgy és olyan feltétel alatt, hogy ama Társaságnak elegendő számú jámbor férfiúi folytonosan abban a kollégiumban tartózkodjanak és azokat, amik az isteni tisztelet végzéséhez és az ifjúságunk jámborságban és tisztes tudományokban való neveléséhez tartoznak, hűségesen, szorgalmasan és gondosan teljesítsék. Sőt odaadjuk, adományozzuk, ajándékozzuk és átengedjük örökös joggal és visszavonhatatlanul ezen levelünk erejével és bizonyságával, amelyen függ a mi kettős és hiteles pecsétünk, amelyet, mint Magyarország királya használunk. Kelt január huszonegyedikén, az Úrnak ezerötszázhatvanegyedik esztendejében.

A kollégium mellett Pázmány Péter 1624-ben megalapította a nemesi konviktust, amely elsősorban az elszegényedett, de tehetséges nemes ifjak taníttatását tüzte ki célül, hogy az ország számára megfelelő műveltséggel rendelkező állami és egyházi vezetőket képezzenek ki, a konviktus engedélyét Ii. Ferdinánd király hitelesítette:

‘Mi, II. Ferdinánd stb., Jelen levelünk tartalmával tudtára adjuk, mindenkinek akit illet, hogy a Krisztusban főtisztelendő atya, személyesen a mi színünk elé járulván, elénk adott és bemutatott nekünk bizonyos új alapító levelet a magyar nemesek gyermekeinek nevelőintézetéről, amelyet ő állított fel Nagyszombat városában, örök időkre kijelölvén erre a célra évenként 5000 magyar forintot. Alázatosan kért bennünket, hogy amint szentséges Urunk, az isteni gondviselés rendeletéből VIII. Orbán pápa belegyezését adta ehhez az alapításhoz, úgy mi is ennek a nevelőintézetnek új alapítólevelét és az abban foglaltakat összesen és egyenként kegyesen helybenhagyni és megerősíteni méltóztassunk. Amely levél tartalma így hangzik:

‘Mi Pázmány Péter, Isten kegyelméből az esztergomi főegyház érseke és ugyanazon helynek örökös főispánja, Magyarország prímása, született követ, fő titkos kancellár és a felséges fejedelmi úrnak, második Ferdinánd, Isten kegyelméből választott, mindig felséges római császárnak és Németország, Magyarország, Csehország stb. királyának, Ausztria főhercegének, Burgundia, Stájerország és Karintia stb. hercegének belső tanácsosa stb.. Tudomásul adjuk, hogy miután a lelkipásztori tisztnek kötelességéhez és gondjához legillőbbnek tartjuk, hogy a katolikus vallásnak és a tisztes tudományoknak romjait, amelyeket vagy a háborúk csapásai vagy az eretnekségek cselszövései okoztak, amennyire Isten segítségével tehetjük, előbbi fényükbe visszaállítsuk. Azért minden igyekezettel azon vagyunk, hogy az ősi vallás és tudomány épségbe állításának útjait és módjait gondosan fürkésszük és a mostani belső háborúságok csapásai között is, erőnk és képességünk gyöngesége szerint Isten vezérlete alatt késedelem nélkül hozzáfogjunk. Midőn azért beláttuk, hogy amint a vetésben az aratás reménye, úgy az ifjúság jó nevelésében áll a katolikus vallás és a jámborság visszaállításának a teljessége, sokáig és sokat töprengtünk azon, hogy megtaláljuk a módot, amelyben ifjúságunk, főként a gyöngébb korban a vallásban és a tudományban úgy nevelkedjék, hogy érettebb korában a hazának díszére és segítségére válhasson. Íme a jóságos Isten különös kegyelmessége szerint óhajtásunkat és könyörgésünket meghallgatva olyan módon nyújtott, amely inkább csak óhajtásunk, mint reményünk lehetett. Mert Magyarország felséges királyai a pénzverésből bizonyos nem megvetendő részt adtak az esztergomi érseknek, úgy hogy a vert vagy nem vert arany és ezüst minden márkája után, egy pizetum, vagyis a márkának negyvennyolcad része biztosan és feltétlenül odaadassék: mégis ezt a jövedelmet az Úrnak 1573. esztendejétől, amikor boldog emlékű Verancsics Antal esztergomi érsek elhunyt, egészen 1623-ig valami bitorlás útján a körmöci kamara kapta meg, semmit sem adván át abból ez alatt az 50 év alatt, a mi érseki elődeinknek. De a dicsőséges császár Magyarország királya, második Ferdinánd látván az érsekségnek hiteles kiváltságait, amelyeket néhány száz esztendőnek folytonos gyakorlása erősített, tekintettel lévén a mi hűséges szolgálatainkra is, amelyeket, mint máskor mindig, úgy a hazának ezek között az erősebb háborgásai között is teljesítettünk. Veleszületett kegyelmessége folytán a pizetum jövedelmet visszaadta az érsekségnek és ezt annál örömestebb tette, mert belátta őfelsége, hogy ezeknek a jövedelmeknek jó részét nemes ifjak nevelőintézetének felállítására szántuk. Amit a hatalmas Isten nevének örök dicsőségére, a katolikus egyháznak gyarapodására, szorongatott hazánknak üdvösen hasznára fordítson. Hozzájárulván szentséges Urunknak VIII. Orbán pápának és ő császári királyi felségének, valamint tisztelendő testvéreinknek, az esztergomi érseki egyház káptalanjának megegyezése és beleegyezése, a körmöci pizetum jövedelméből, amelyet mi visszaszereztünk, minden évben 5000 magyar forintot örökre átadunk a magyar nemes ifjak tisztességes eltartására. Úgy, hogy minden évben Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén 2500 magyar forintot, az Isten Anyjának mennybevitele ünnepén, pedig a többi 2500 magyar forint biztosan és akadálytalanul átadassék a kormányzó kezébe a nevelőintézet céljára akár Nagyszombatban, akár pedig máshová vitetnék át az intézet a jövendő esetben. Amely összegnek a rendes és bőséges lefizetésére nemcsak egyházi büntetés terhe alatt, hanem még királyi kegyvesztés erejével is, a mi ezen alapításnak jóváhagyásában nyilvánít, kötelezve legyenek az utánunk következő érseke, még pedig úgy, hogy a pápa beleegyezése és a királyi méltóság biztosítása szerint a jövőben a magyar királyok mindig a körmöci kamarában a pizetumot lefoglalván, a kétszeri kimondott fizetést behajtják az olyan érsektől, aki az előbb kifejezett pénzösszeget a kitűzött időre nem juttatja az intézet kormányzójának kezéhez. Ennek az intézetnek, amely Nagyszombatban különösen erre rendelt házban általunk alapíttatott, teljes és egész vezetését az alább következő feltételek alatt a Nagyszombatban időző tisztelendő Jézus Társaság atyáira bízzuk.

Először, hogy ebbe a nevelőintézetbe senki se vétessék fel, csak aki nemes és Magyarország koronájához tartozó földről származik, legalább tizenkét éves. Ezek, amennyiben lehetséges, nagyobb számmal tisztességesen neveltessenek: annak a nevelőintézetnek a jövedelmei, amelyeket vagy mi adtunk vagy a jövőben mások fognak adni, semmi szín alatt még más jámbor célra se fordítassanak, csak az ifjúságnak előbb mondott tisztességes nevelésére.

Másodszor, hogy senki más ne vétessék fel semmiféle ajánlatra, csak akit az időszerű érsek vagy annak nem létében az esztergomi káptalan jelölt ki az atyáknak. Ha pedig, a kijelöltek közül valaki a tanulásra alkalmatlannak, vagy rossz erkölcsűnek tartanak, az ilyet tisztességesen elbocsáthatják, de vigyázni kell, hogy ne történjék ez csekély ok miatt vagy meggondolatlanul.

Harmadszor, a nevelőintézetben ezeknek csakis élelméről gondoskodnak, hacsak némelyik nem olyan szegény, hogy az övéi semmiképpen sem gondoskodhatnak róla és különben valamire valónak látszik.

 Negyedszer, az ifjaknak nem lesz más kötelességük, csak az az egy, hogy Isten félelmében éljenek, szorgalmasan tanuljanak, amíg a nevelőintézetben vannak, és végül a hazának és nemzetüknek híven szolgáljanak, azokat a törvényeket és rendelkezéseket, amelyek vagy az áhítatosság gyakorlataira, vagy a tudományok tanulására, vagy a házi fegyelemre, vagy az esztergomi egyházmegye alapítójáért megállapított imádságokra vonatkoznak, a Jézus Társasági atyák intézik el.

 Ötödször, ha -amitől Isten ments- a Jézus Társasági atyák Magyarországon nem maradhatnának, abban az esetben átvihetik az intézetet Bécsbe és ott az említett feltételek mellett megkapják a pizetumból az ötezer magyar forintot és a magyar nemességet a fentebb kifejezett módon még így is nevelik és oktatják. Hogyha pedig, sehol sem állíthatnak és kezelhetnek az atyák ilyen intézetet, abban az esetben a tisztelendő esztergomi káptalan köteles az ifjúság oktatását gondjaiba venni és az említett 5000 forintot a nevelőintézet céljaira fordítani, addig, amíg a nevezett atyák újra szabadon be nem tölthetik tisztjüket, mert akkor az intézet ellátásának a gondját, az előbb említett módon, újra Társaság atyáira akarjuk bízni.

 Kérjük azért és a rettentő ítélet fenyegetésével kívánjuk nemcsak utódainktól ezen érseki székünkön, hanem a tisztelendő esztergomi káptalantól és a Jézus Társasága atyáitól, hogy ezen alapításunk rendelkezését minden pontjában és részeiben megtartassék. Ennek az alapításnak az emléke bármilyen hosszú idő alatt se mosódjék el, azért ezen új intézet alapításáról három levelet állítottunk ki, amelyek közül egyet a Jézus Társaság atyáinak, a másikat az esztergomi, a harmadikat a pozsonyi káptalannak küldtük. Kelt Pozsonyban, augusztus 20-án, Szent István királyunk születése napján, az Úrnak 1624. esztendejében’

Mi tehát a katolikus vallás elősegítésének gondjához képest, amit minden dolognál többre becsülünk és a magyar nemzet iránt érzett különös hajlandóságunk szerint nemcsak, hogy önként és örömest elfogadjuk, helybenhagyjuk, jónak tartjuk és megerősítjük a főtisztelendő érsek úr alapítványát minden pontban, záradékban és részleteiben. Hanem a királyi bőkezűségnek is bizonyítványát akarván állítani, a magyar nemességnek erre a nevelőintézetére körmöci kamaránkból évenként kétezer magyar forintot örökre megállapítunk ugyanazon intézet számára, úgy, hogy a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján ezer, az Isten Anyjának mennybevitele ünnepén másik ezer magyar forint adassék át biztosan és akadálytalanul az intézet kormányzójának. Biztosítjuk, egyszersmind az említett főtisztelendő érseket és a mondott nemesi intézetet, akár Nagyszombatban van, akár pedig a jelzett esetekben máshova vitetik, hogy mi és törvényes utódaink, Magyarország királyai az időszerinti esztergomi érsekeket, az említett 5000 magyar forintnyi összeg kifizetésére, amely a pizetumból a nemesek intézetének rendeltetett, kényszerítjük teljesen, egészében és a jelzett időkben még pedig úgy, hogy a pápa rendelkezése szerint a pizetum lefoglalásával kétszeresen megfizetjük, ha a köteles határidőre meg nem adta. Aminek megerősítéséül és örök érvényességére ezen levelünket sajátkezűleg aláírva, megpecsételtettük. Azért is neked mai vagy jövőre leendő hűséges körmöci kamaragrófunk és tisztjeidnek és helyetteseidnek ezek során szigorúan meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy ti is nevezett kétezer magyar forintnyi összeget a körmöci kamarának jövedelméből a jelzett határidőkre, a nevezett intézet elöljárójának évenként teljesen és hiány nélkül mindenképpen tartoztok és kötelesek vagytok átadni és kiszolgáltatni, másként nem cselekedvén, jelen levelünket elolvasva az átadójának adjátok vissza. Kelt Bécs városunkban, 1624. augusztus utolsó napján.’

Az Észak-Dunántúlon, a győri gimnázium alapításától kezdve a vidék szellemi és kulturális központját képezte. A jezsuiták gimnáziumát 1626-ban Dallos Miklós (+1640) győri püspök alapította, amely 1627-ben kezdte el az oktatást. A győri kollégium alapító engedélye már 1626-ban megvolt, de a győri káptalan minden erejét latba vetette, hogy az építkezést és a tanítás megkezdését megakadályozza. P. Káldi György SJ a bécsi kollégiumból sietett a rendtársak segítségére, több alakalommal is vállalt közvetítői szerepet és diplomáciai ügyességével nagyban hozzájárult az ügy rendezéséhez. A rendház, a gimnázium és a konviktus a XVII. század második felében Széchenyi György (1592-1695) veszprémi püspök ötvenezer forintos adományából épült fel. A kollégium alapítólevele:

‘Mi Széchenyi György, Isten és az apostoli szentszék kegyelméből veszprémi püspök, ugyanazon vármegyének örökös főispánja, ő császári és királyi felségének tanácsosa stb. Emlékezetül adjuk, hogy mi főpásztori kötelességünkből az Isten nagyobb dicsőségét, a ránk bízott lelkek üdvösségét, nemkülönben a Magyarországban az eretnekségektől annyira nyomott katolikus vallást nyert tehetőségünk csekélysége szerint előmozdítani törekedvén, Isten sugalmazásából arra a véleményre jutottunk, hogy a kitűzött célunkat könnyebb és hathatósabb módon nem érhetjük el, mintha nagyon tisztelt Nickel Gosvius atyától a Jézustársaság  generálisától e Társaságnak mentől több, apostoli buzgóságú munkását nyerjük meg az Úr szőlőjébe. Minthogy pedig már régen tapasztaltuk, hogy Jézusnak szent Társasága az isteni bőkezűség kiváló ajándéka folytán apostoli működésével nagy sikerrel dús gyümölcsöket fejlesztett az Úr kertjében, és minthogy most is látjuk, hogy különböző helyeken apostoli buzgósággal és lankadatlan törekvéssel az üdvösséges igehirdetés, katekizálás, vallásos társalgás és az ifjúságnak erényben és tudományokban való képzés által napról-napra (új gyümölcsöket) terem, méltán bízunk, hogy ez alapon nemcsak egyházmegyénkről, hanem az egész ország javáról is leghathatósabban gondoskodunk. Habár semmi sem felelne meg inkább szándékunknak, mint hogy magában Veszprém egyházmegyénkben telepedjék meg a Jézus szent Társasága és szabályai szerint, ott emelje Isten dicsőségét, mivel azonban a töröknek könnyű megközelítése miatt a kollégiumnak és az iskoláknak szükséges nyugalmat és biztonságot nem adhatjuk meg, egyházmegyénk szomszédosát, Győrt, megerősített és biztos helyet jelöltük ki e célra annál szívesebben, minél jobban láttuk, hogy e helynek jól ellátott kollégiumában annyira eleget tehetnek szándékunknak, hogy igen sokak hasznára válik. Azért tehát épségben hagyván a lébényi és a veszprém(völgy)i apátságok javadalmát, amely a Jézus Társaság győri kollégiumának már más alkalommal törvényesen adatott és adományoztatott. Mi az Isten szeretetéből, a katolikus vallás terjesztésének vágyától és kiváló jóindulattal vezéreltetve a Jézus Társaság generálisának 50.000 forintot adunk és örökre hagyunk a Jézus Társaság nevezett győri kollégiumának számára alapítványul, és ez összegre se magunknak, sem utódainknak semmi jogot és semmi jogtulajdont fenn nem tartva, ezen törzsösszegre vonatkozó összes eredeti iratainkat ezen alapítólevelünkkel együtt saját kezünkkel a Jézus Társaságnak átadjuk és aláírjuk. Hogyha pedig közben a felséges Istennek úgy tetszenék, hogy minket e halandóságból kiszólítana, vagy máshová költöznénk, abban az esetben a Jézus Társaság győri székházának atyái a csobánci javakat a várral együtt minden újabb határidő várása nélkül és mellőzve minden jogi eljárást, elfoglalhatják és a levelünk erejénél fogva oly teljes joggal bírhatják, mint mi. Teljes szabadságot adván azonfelül, hogy egyéb ingó- és ingatlan vagyonunkból pótolhatják a nevezett 50. 000 forint összeget. Ezt nem máskülönben érvényes és hiteles adománylevéllel oltalmazzuk és megerősítettnek jelentjük ki ezen levelünkkel. Mivel azonban minden emberi dolog, különböző változóságnak van alávetve, ha a jövő időben a haragra gyúlt Isten titkos ítéletéből megtörténnék, hogy a Jézus Társasága Győrött nem állhatna fenn. Akkor azt óhajtjuk, hogy az alapítványunk, ha lehet  Magyarországban és a hozzá kapcsolt országokban, ha nem, akkor oly helyre vitessék, ahol azt a közjónak és a kitűzött céloknak inkább megfelelőnek tartanák a Jézus Társaság elöljárói, hacsak nem volna remény arra, hogy nem sokára ismét Győrbe jöhet vissza a Társaság, akkor ugyanis jobb lesz a vagyont egészen megtartani, vagy pedig valamely részét ugyanazon kollégium egyes személyeinek fenntartására fordítani. A dolgoknak és a körülményeknek bármely fordulatával azonban, amennyire lehet, mindig ép és sértetlen maradjon jelen szándékunk, alapítványunk, amely főleg Isten nagyobb dicsőségére és mentől több léleknek az egyház kebelébe és végre az örök üdvösség boldog révébe való juttatására irányul. A felséges Istent a legalázatosabban és állhatatos buzgalommal kérjük, illatozzék jóakaratú áldozatunk és amit kezéből nyertünk, nevének szolgálatára forduljon és e csekély alapítványunkból a katolikus egyház hasznára oly bőséges gyümölcsöt fakasszon, amilyenre a szorongatott hazának szüksége van és amilyet mi szívünkből óhajtunk. Kelt Sümegen, az Úr 1654. esztendejének augusztus huszadik napján.’

A jezsuiták Buda visszafoglalása után, már az első napon, 1686. szeptember 2-án elkezdték a munkájukat. A romok között és sok nélkülözést megélve alapították meg az első iskolájukat, 1687. március 19-én, Academicum et Universitatis Collegium (Főiskola és Egyetemi Gimnázium) néven, amely Széchenyi György prímás adományából létesülhetett.

A Széchenyi György által kibocsátott alapító dokumentum:

‘Jézus az emberek megváltója. Én, Széchenyi György, Isten kegyelméből az esztergomi Főegyházmegye érseke, a helység és a megye legfelsőbb vezetője és örökös grófja, Magyarország prímása, születésemtől követe vagyok, valamint a császári és királyi felség legbizalmasabb tanácsosa.

Mindazoknak a jelentős személyeknek, akiket ez megillet, emlékezetébe ajánlom a következőket.

Miután Isten különleges kegyelméből nyolcvanegyedik életévemet elértem, a Magyar Királyság számos forrongásának és mind az állam, mind saját személyem veszedelmeinek tanúja voltam, de annak a boldogságnak is (melyet őseink annyira reméltek), hogy a törökök általi megszállás 145 éve után a Magyar királyság valaha oly dicsőséges nagyvárosát, Budát, I. Lipót császári és királyi felségének különleges jámborsága és a hadserege, Isten jobbjának hatalmas erejével és isteni bátorsággal a törököket legyőzve visszafoglalta és a kereszténységnek visszaadta, majd a fent említett felség jelenlétébe, a Szentháromság kegyelmével, Bécs városában -amely az egész kereszténység virága- nyilvános körmenetet tartottam, hálát adva az isteni jóság bőséges megnyilvánulásáért.

Minthogy , Atyám a kereszténység védelmében a Szécheny nemzetség fejeként vezette hűséges hadseregét, amely oly gyakran ontotta vérét és dicsőségesen halt is meg és Anyám, aki a Budával szomszédos helységben lakott, és a török elnyomó általielfoglalás miatt onnan kiűzetett, engem az Ő fiát azért szülte meg, hogy amit a török zsarnok és gonosz kegyetlenség lerombolt, azt Istenért és a hazáért újra felépítsem.

Isten által ilyen ihletéssel, önként és szabadon megérlelt megfontolással a Jézus Társaságot, amely a Magyar Királyságban sok éven keresztül a lelkek gondozásáért, a katolikus hit terjesztéséért, valamint az eretnekség elleni küzdelemben oly sokat munkálkodott és engem magamat is vitézségben, az isteni és emberi tudományokban hűségesen nevelt, bízom meg azzal, hogy Buda városában Akadémiát és Egyetemi Gimnáziumot létesítessen, és erre saját javaimat és a Nezsider nevű város, valamint a Moson vármegye területén lévő jövedelmekből százezer forintot adományozok, mentesen bármilyen kötelezettségektől, az ingatlanokra telekkönyvileg feljegyzett terhektől, törölve és semmissé nyilvánítva minden rájuk vonatkozó korábbi adományomat, ami utolsó és visszavonhatatlan akaratom, átadva ezt az összeget, tulajdonjog nélkül a Jézus Társaság legkegyelmesebb atyjának Thyrsus Gonzales rendfőnöknek, valamint utódának.

Így tehát végrendeletileg, utolsó rendelkezésem által alapítványom végrehajtásával a fent említett legkegyelmesebb rendfőnök atyát és a szent Társaságot bízom meg.

A létesített Akadémia és Egyetemi Gimnázium jövőbeli emlékezetemre, viselje címeremet és itt az Isten szőlőskertjében az Apostoli Királyságért és az Egyházért munkálkodva neveljék és oktassák az erre méltónak talált egyházi és világi személyeket.

Remélem, hogy a szent Társaság, kegyes és értékes áldozatként, lelkem emlékére és az isteni kegyelem reményében ezt a feladatot elfogadja.

Egyebekben, amíg javaim felett rendelkezni tudok, pénzzel és egyéb javakkal továbbra is támogatni fogom eme Akadémiai Gimnáziumát, hogy a felépítés megtörténjék. De hogy az miként valósuljon meg, abba nem tudok és nem akarok beavatkozni.

Ha az elkövetkezendő időkben (kegyelmét az Isten tőlünk elfordítva) az ellenség Budát ismét visszafoglalná a keresztényektől, az alapítvány veszendőbe ne menjen, hanem más megfelelő helyre vitessék át, ebben a vonatkozásban is a legkegyelmesebb rendfőnök atya végrehajtási intézkedésébe helyezem bizalmamat.

Mindezek hiteléül a privilégiumokat és az alapításokat saját kezű aláírásommal és pecsétem lenyomatával erősítem meg.

Kelt pozsonyi érseki udvarunkban, március 19. Szent József, a Szűzanya jegyesének napján, aki Krisztust felnevelte, Judica vasárnap utáni negyedik ünnepen, az Úr ezerhatszáznyolcvanhetedik évében, Buda visszafoglalásának első, érsekségem második esztendejében. Széchenyi György, esztergomi érsek.’

A pécsi jezsuiták a török hódoltság alatt is működtették a rendházukat, sőt egy iskolát is fenntartottak, amelyet a mohácsi vész után úgy emlegették, mint az egykori pécsi egyetem utódát, de ebben az iskolában elemi szinten folyt az oktatás. A város felszabadulása után 1687-ben alakult meg a jezsuita kollégium, amely az 1704. évi rác támadásig töretlenül fejlődött, majd 1712-től indult újra az oktatás. A kollégiumban teljesen a Ratio studiorum alapján tanítottak, az iskola egyik különlegessége azonban az volt, hogy a latin nyelvű oktatás anyanyelvi magyarázatait, a diákok anyanyelvének megfelelően, három nyelven tartották: magyar, német és horvát nyelven. A kollégium épületét Széchenyi György ötvenezer forintos alapítványának a segítségével tudták felépíteni 1716 és 1726 között. A kollégium alapításának adománylevele, amelyet a királyhoz küldtek jóváhagyás és elfogadás végett:

‘Mi Széchenyi György, Isten kegyelméből az esztergomi főegyházmegyének érseke és ennek a vármegyének főispánja, Magyarország prímása, született követ, stb. a jelen sorokkal minden érdekeltnek a következőket adjuk tudtára. Miután Isten sugallatára és erejének kegyes támogatásával már több jámbor és hasznos alapítványt tettünk, eszünkbe jutott Pécs hajdan igen gazdag városának -öt templomáról Fünfkirchennek is nevezik- siralmas állapota, amelyhez ugyanannak a terjedelmes egyházmegyének sorsa hasonlít. (Mint püspök, több éven át állottam ennek az egyházmegyének élén.) A törökök bűne miatt az ottani papok és szerzetesek kénytelenek voltak házaikat elhagyni, minek következtében, különböző felekezetek és az igaz hittől eltérő tanok terjedtek el, amint azt mindenki szomorú szívvel látja. Lelkipásztorkodási hivatásunknál fogva a végzetes betegség gyógyítására orvosságot akarunk nyújtani. A gonosz eretnekségek kiirtására és távoltartására, az eltévedt nyájnak Krisztus aklába való visszavezetésére módot akarunk nyújtani attól az egyetlen vágytól ösztönözve, hogy a nép és az ifjúság erényre, erkölcsre és tudományra nevelődjék. Részvétből és a Jézustársasági atyáknak megszokott jámborságában és buzgóságában bízva számukra a nevezett Pécs városának falain belül önszántunkból és érett megfontolás útján, legjobb tudásunk szerint kollégiumot tervezünk és alapítunk. Erre a célra kiutalványozunk 50 000 forintot, abból a 60 000 forintnyi összegből, amelyet 1693. július 25-én, tehát az elmúlt évben néhai Draskovich Pál grófnak 6% mellett kölcsönadtunk. Zálogul szolgálhatnak azok az összes, magyar földön fekvő birtokai, amelyek most özvegyének és utódainak kezén vannak, amint ez a pozsonyi káptalannál található hivatalos iratokból világos. Az adomány azonban ahhoz a feltételhez van kötve, hogy az említett 50 000 forintot kitevő összeg vagy a kamatok semmi másra nem fordíthatok, mint az előbb említett kollégium alapítására és fenntartására, amire a rend általános főnökét, főtisztelendő P. Gonzales Tirzust és összes utódait és a leendő kollégium rektorait lelkiismeretükben kötelezzük. Ha pedig idővel (amit az isteni jóság távol tartani kegyeskedjék) belső villongások, háborús mozgalmak és nagyobb forradalmak miatt ugyanazok a Jézustársasági atyák állandó és nyugodt tartózkodásra nem vethetnék meg ott a lábukat, akkor ezt az alapítványi összeget a magyar királyság határain belül tetszés szerint máshová vihetik, és ha a mondott okoknál fogva még az országban sem volna meg a teljes biztonság, abban az esetben a pénzt más országokba és tartományokba szabad vinni, de csak azzal a külön kifejezett feltétellel, hogy majd a nyugalom helyreálltával és a veszedelem megszűnésével, mihelyst szabad az út Magyarországra, vissza kell térniük és kötelesek az alapítványra nézve Magyarországon, még pedig a nevezett helyen a további intézkedéseket megtenni. Óhajtjuk azonban, hogy ennek az alapítványnak emlékére címerünket megfelelő felírással márványba vésve a kollégium kapuja felett elhelyezzék. Továbbá emlékezzenek meg a már egyszer említett atyák szabályuk és szokásuk szerint mindenkor szent miséjükben és imádságukban lelkünkről. A legalázatosabban kérem tehát Felségeteket, valamint fennkölt örököseit és utódait, azaz Magyarország jelen és jövő királyait, hogy jelen alapítványunkat és az összes bent foglaltakat kegyesen elfogadni és királyi tekintélyükkel megerősíteni és mindenkorra megőrizni kegyeskedjenek. Jónak találtuk, hogy a jelen adománylevelet hiteles megerősítésére saját kezünkkel írjuk alá és tekintélyének emelésére a hivatalos pecséttel lássuk el. Kelt pozsonyi érseki kúriánkon, 1694. február 5-én. Széchenyi György esztergomi érsek

A kolozsvári jezsuita kollégium sikerén felbuzdulva, Báthory István 1581-ben megalapította a kolozsvári jezsuita egyetemet. A kolozsvári jezsuita egyetem alapítólevele:

‘A dolog és körülményei emlékezetére. Mi, István, Isten kegyelméből Lengyelország királya, Litvánia nagyhercege, Oroszország, Poroszország, Mazóvia, Szamogitia, Kijev, Volhinia, Podólia és Livónia stb ura, továbbá Erdély fejedelme. Mindenkinek összes egyenként, akit illet és a jövőben illetni fog, tudtára adjuk.

Két dolog van, amelyben a fejedelem feladata leginkább áll, ezek egyike az, hogy az övéi között az istentisztelet, amely az ember különös céljául rendeltetett, helyesen és igazán megtartatsék, a másik, hogy kinek-kinek megadja az igazságot, amelyet a polgári élet alapjának ítélnek. Mindkettőben igyekeztünk valamennyire még ki is tűnni Erdélyben való uralkodásunk kezdetétől fogva, elsősorban annak a módját kerestük, hogyan lehetne a vallási tévelygéseket megszüntetni, amelyekbe e tartomány bonyolódott, amelyet isteni adományként nyertünk el. A kínálkozó módok között egy kiválóbb sem volt, mint, hogy más fejedelmek példáját követve tudós férfiakat hívassunk Erdélybe, akik kitűnnek jámborságukkal és akiket életük ajánl, hogy oktatásuk és tanításuk révén az igaz jámborság visszahelyeztessék régi birtokába és az ifjak közül, akik a Szentírás és a magasabb műveltség tanulmányozásában nevelkedtek, egyesek vallási ügyek intézésére, mások a polgári ügyekben való működésre váljanak alkalmasabbá. A nemzetünkbeli emberek ezen dolgok eléréséhez arra kényszerültek, hogy nagy költséggel igen hosszú külföldi utazásokra vállalkozzanak, hiszen Erdélyben sem, de még Magyarországon sincsenek kollégiumok vagy bármilyen akadémia, sőt gyakran igen sok fényes tehetségnek a költségek hiánya miatt arra sem volt módja, hogy máshova utazzék, minthogy Magyarország állapota a török hatalom növekedésével igencsak megromlott. Ezért a tiszteletreméltó műveltség megszűnésével az emberek között, akiket teljességgel a hadtudomány foglal el, még a jámbor buzgóság is meghidegedett, és az élet minden kifinomultsága kiveszett.

Ennek okaként, hogy méltán tűnjék úgy, hogy egyaránt éltünk Istennek és az emberek javára, sőt az utókornak is jó szolgálatot tettünk, biztos belátásunk és sok mérlegelés alapján. Miután szándékunkat közöltük legszentebb atyánkkal és urunkkal, XIII. Gergely pápa és főpap úrral, valamint a méltóságos fejedelemmel, somlyói Báthory Kristóf úrral, Erdély vajdájával, a székelyek ispánjával stb., szeretet testvérünkkel. Ezenkívül levelet írtunk tisztelendő P. Laurentius Magiusnak, a szent teológia doktorának, a Jézus társaság csehországi és ausztriai provinciálisának, jónak láttuk, hogy Claudiopolisban, más néven Kolozsvárott, Erdély azon városában, amely a tartomány küszöbén helyezkedik el, és Magyarországról, Lengyelországból és más helyekről odaérkező emberektől népes, kollégiumot állítsunk fel a Jézus Társaság számára. A Jézus Társaság csoportjára leginkább azon okból gondoltunk, mert ez már csaknem valamennyi keresztény népnél tanúbizonyságot tett a jámborságban és az oktatás munkájában való serénységétől, sőt ennek a hasznáról is, amely mind az egyházra, mind az államra itt is, ott is háramlott. És hogy ne várakozzanak tovább erdélyi alattvalóink és a többi szomszédos terület elhatározásunk gyümölcsére, semmi mást nem tartottunk előrébb való feladatunknak, mint hogy táborunkba hívassuk Franciscus Sunyerius tisztelendő atyát. Aki országunkban, Lengyelországban, a Jézus Társaság provinciálisa és arról tárgyaljunk, hogy a Jézus Társaságból a mi költségünkön néhány tudós férfiút küldünk Erdélybe. Ő a keresztény egyház iránti buzgalmában nem csupán ennek előmozdítását vállalta el, hanem azt is megígérte, hogy maga vezet néhány embert a Társaságból Erdélybe. Ezen akaratunkat nem sokkal ezután teljesítette is, elvezetett tizenkét vagy még több elmélyült, tudós és jámbor férfiút, hogy az Úr szőlőjében haszonnal munkálkodva tanítsanak, és nem riasztotta vissza az út fáradsága, még kevésbé a sokféle veszedelem, amelyeknek az utas ember ilyenkor ki van téve.

Ennek okáért a vallás iránti buzgalmában, továbbá biztos belátásuk és elménkben jól megfontolt, érett elhatározásunk alapján, Jézus Krisztus, a mi Urunk szentséges nevében Claudipolisnak, másképpen Kolozsvárnak nevezett városunkban megalapítjuk, létrehozzuk, felállítjuk, megszervezzük és életre hívjuk a Jézus Társaság kollégiumát. Azt akarjuk, hogy ezen alapítás örök időkre és mindenkorra fennmaradjon, ezért -apostoli jóváhagyással- a Jézus Társaságnak juttatjuk először is a bencés testvérek rendjének egykori elhagyott monostorát a városfal szomszédságában, a Farkas utcában, amely Magyarország királyainak bőkezűségéből épült, templomával, kertjeivel, telkeivel, tornyaival és mindazon körülötte a használatában voltak. Ezenkívül, azt a házat, amelyet egykor apácák laktak, mindazzal együtt, ami csak bármi módon hozzá tartozik, hogy benne épüljön iskola, ugyanezen területeket és magát a Jézus Társaságot felszabadítjuk minden polgári joghatóság, teher és szolgálat alól, minden peres ügy kivizsgálását kizárólag a fent nevezett fenséges és szeretett testvérünk és többi utódunk számára tartva fent.

Hogy azonban ezen általunk a fent mondott módon létrehozott kollégium jogait, tisztességét és méltóságát tekintve semmiben sem maradjon el a keresztény világ többi akadémiájának a szokásaihoz képest, különös királyi kegyünkből jelen okmánnyal elhatározzuk és elrendeljük, hogy aki a legmagasabb műveltségben -a héber, görög és latin irodalomban- kitűnő jártasságot szerzett, és ezután el akar jutni valamelyik fakultás (a teológia vagy filozófia) csúcsára -miután előadta a tanítását alátámasztó érveket- a kollégium határozata alapján, mind a baccalaureusi, mind a magiszteri, mind a doktori fokozatra előléphessen. Ezen előléptetés járjon éppoly jogokkal, megbecsüléssel, tisztességgel és méltósággal, mint amilyennel az efféle előléptetések Itália, Gallia, Hispánia és Germánia akadémiáin jog és szokás szerint járni szoktak és járhatnak. Hogy ez az Apostoli Szék tekintélye is szentesítse és a kollégium minden tekintetben bírja egy valódi egyetem kiváltásgát, az Apostoli Széknél fogjuk szorgalmazni.

Mivel pedig, ezen szándékunk és kezdeményezésünk Isten nevének a dicséretére és a közhaszonra irányul, a Jézus Társasága kollégiumainak lakói viszonzásul tartoznak és kötelezve lesznek arra, hogy örök időkre biztosak lehessünk tanításban való igyekezetükben és gondosságukban, nehogy az történjék, amit gyakran látunk, hogy fényes kezdeményezések szakadnak el a kezdeményezők dicséretes szándékától, és végül megvetés övezi őket. Először is – intézményük egyéb kegyes gyakorlatai mellett, amelyek Istenhez vezetik vissza a lelket- iskoláikban oktassanak alaposan grammatikát, retorikát, dialektikát, alapos gyakorlatot adván az értekezésben és beszédben, valamint a matematikai tudományokat és a filozófia valamennyi részét, és ezenfelül a Szentírást is (hiszen ez az, amit hivatásuk leginkább megkíván) magyarázzák illő alapossággal. Ámbár mindezt most rögtön – mivel a kollégium jövedelmei kisebbek, mint hogy a kollégium ennyi munkatárásnak eltartására elegendők legyenek- nem tudják teljesíteni, ám ha alapításunkat tovább gyarapítjuk és így – mint reméljük- teljes kollégiummá alakítjuk, majd teljesítik. Egyenlőre ügyeljenek a kollégiumuk iskoláira, vezessenek be bennük a lehető legnagyobb gondossággal a tanulók felfogó képességéhez méretezet nyilvános előadásokat, lássanak hozzá a szokásuk szerint a mindenünnen odasereglő ifjúság képzéséhez, hogy a jámborságban, tudományban és erkölcseiben egyaránt helyes úton jusson előre.

Ezen Társaság fenntartására a kolozsmonostori Boldogságos Szűz Mária apátságot, a szomszédos falut, amely csaknem összeér a fent említett város, Kolozsvár külvárosaival, továbbá még két teljes Kolozs megyei birtokot, amelyek Bácsnak és Jegenyének neveznek, minden hasznukkal és valamennyi tartozékukkal: megművelt és parlag szántóikkal, földjeikkel, rétjeikkel, legelőikkel, mezőikkel, kaszálóikkal, erdeikkel, ligeteikkel, hegyeikkel, völgyeikkel, hegyi legelőikkel, szőlőikkel, vizeikkel, folyóikkal, halastavaikkal és halászati jogaikkal, vízfolyásaikkal, malmaikkal és ezek helyével, és általában bármely hasznuk és tartozékok összességével, valamint úgy a bor, mint a gabona (búza, árpa, zab, őszi búza,), len és kender és a többi földben termő termény és vetemény tizedével és minden más dologgal együtt, bármilyen néven is nevezzék, ami csak a fent nevezett apátsághoz és birtokokhoz jogszerűen és régóta tartozik és oda kell tartoznia, valódi és régóta meglévő határaival a Jézus Társaság fent említett kollégiumának adtuk, adományoztuk és ráruháztuk, ahogyan jelen okmánnyal neki adjuk, adományozzuk és ráruházzuk, teljes birtok és tulajdonjoggal, örökre, visszavonhatatlanul és mindenkorra, és tényleges birtokokat jelen levelünkkel átadjuk és átengedjük, teljes jogot adván nekik igazgatásukra, mindegyikük hasznainak szedésére, és hogy intézményük szabályait és szokásait követve, szabad tetszésük szerint hasznukra fordítsák. Végül, pedig kinyilvánítjuk és elrendeljük, hogy a kollégium és a hozzátartozó alattvalóink minden rendes és rendkívüli adó és teher alól legyenek mentesek és kiváltságoltak, kivéve azokat, amelyeket állami döntéssel vagy határozattal az országgyűlésen az állam közös ügyeiben határoznak el. Ezenfelül, hogy minnél inkább a vallásnak és a tudományoknak szentelhessék magukat, elrendeljük, hogy ezen kollégium mindazon pereiben, amelyek a nemesekkel vagy bárki mással vagyoni ügyekben felmerülhetnek, jogügyi igazgatóink vagy utódaink jogügyi igazgatója védje őket a bíróságokon.

Végül, pedig királyi szavunkkal ígérjük, hogy a fentiek összesen és egyenként örökre érvényesek, szilárdak és sértetlenek lesznek és betartjuk őket. Egyszersmind megkérjük a fenséges urat, fent nevezett szeretett testvérünket, valamint többi utódunkat, hogy jelen alapításunkat minden adományunkkal együtt híven és gondosan tartsák fenn és őrizzék meg, és minden erejükkel legyenek azon Krisztus dicsőségéért és bárányainak jóléte érdekében, hogy minden dologban, minden időkben legyen foganatjuk -anélkül, hogy ezt a fent nevezett ügyekben bármely ellenkező törvény, rendelkezés, határozat, szokás vagy bármi más akadályozná. Ezeket – amennyiben jelen alapításunkat, rendelkezésünket és a kollégium felállítását akadályozzák- összesen és egyenként érvénytelenítjük, és azt akarjuk jelen írásunk helyezze őket hatályon kívül. Mindezek hiteléül ezen okmányunkat saját kezűleg írtuk alá, és azzal a pecsétünkkel pecsételtük le, amelyet az erdélyi ügyekben használunk. Kiadtuk a nemes és hűséges és őszintén szeretet Berzevicei Márton lovag, erdélyi kancellárunk keze által, vilnai királyi várunkban május hó tizennyolcadik napján, a mi Urunk Jézus Krisztus ezerötszáznyolcvanegyedik, uralkodásunk ötödik évében.’

Az időnként kiújuló viszályok elhárítása érdekében III. Károly magyar király megerősítette, a Báthory István által tett adományokat a kolozsvári egyetem számára:

‘Mi, VI. Károly stb. emlékezetbe ajánljuk, hogy a Szeretett híveink, Csernovics Ferenc és Stocker Ignác, Jézus Társaságbeli, Krisztusban tisztelendő atyák -az előbbi az örökös fejedelemségünkben, Erdélyben, a Claudiopolisnak vagy Kolozsvárnak nevezett szabad királyi városban lévő akadémiai kollégium rektora, az utóbbi a helyettese- más ugyanezen kollégiumhoz és Társasághoz tartozó atyák, nemkülönben az imént említett kollégium nevében és személyében alázatosan elénk tárták, miképpen hívta be Lengyelország legfelségesebb királya és egyszersmind Erdély fejedelme, a néhai Báthory István még ezerötszáznyolcvanegyben Isten tiszteletének alapos meggyökereztetése és az ortodox katolikus vallás iránti különös buzgalmában, nemkülönben a műveltség és a tudományok előmozdítása, valamint a tanulmányok érdekében a Jézus Társaságbeli atyákat az említett erdélyi fejedelemségbe, mégpedig a mondott városba, Claudiopolisba, és miképpen adta, adományozta és ruházta rá ugyanezen kollégiumra örökös és visszavonhatatlan joggal alapítványi ellátmány és adomány gyanánt a kolozsmonostori Boldogságos Szűz Mária Apátságot és a régi falut, amely csaknem összeér az említett város külvárosával és más teljes és egész Kolozs megyei birtokokat, úgy mint Bácsot, Jegenyét, Tiburcot, Kajántot és Bolgártelkét és miután később ugyanezen jószágok birtokát a protestáns fejedelmek uralma alatti viszontagságos időkben elvesztették, mind a mai napig bizonyos magánszemélyek bírják őket adományozás címén és jogán. Az említett Csernovics Ferenc rektor és helyettese, Stocker Ignác valamint más, a nevezett Társasághoz tartozó ottani atyák és a kolozsvári kollégium nevében igen alázatosan Fenségünkhöz fordultak a megfelelő kérelemmel, hogy az alapítvány kegyes céljának megvalósítása érdekében legkegyesebb császári és királyi jóváhagyásunk alapján a fent nevezett birtokokat a Báthory-féle adományozásból rájuk háramló jogon új birtokosaitól készpénzzel visszaválthassák és miután visszaváltották, tulajdonjogukat újra a kollégiumuk régi jogaihoz csatolhassák és bekebelezhessék.

Mi tehát az említett Jézus Társaságbeli atyák és a kolozsvári kollégium folyamodványát mérlegre helyezvén, ezen egyetlen és különös esetben, különösképpen pedig az ortodox hit és vallás, nemkülönben a közjó gyarapodása és még inkább a tanulmányok előmozdítása érdekében, igen kegyesen megadjuk a gyakran említett kolozsvári kollégiumnak a megjelölt öt birtok saját költségünkön való visszaváltásának jogát, továbbá a fenti öt birtokon minden királyi jogunkat  -amennyiben bármi más módon létezik ilyen vagy bírunk ilyet vagy bármilyen okból, úton, módon és indokból ugyanide: Felségünk adományozási joga alá tartozik- teljes egészében minden hasznukkal és valamennyi tartozékukkal: megművelt és parlag szántókkal, földjeikkel, rétjeikkel, legelőikkel, mezőikkel, kaszálókkal, erdőkkel, ligetekkel, hegyekkel, hegyi legelőkkel, dombokkal, csalitokkal, szőlőkkel, szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal és halászati jogokkal, vízfolyásokkal, malmokkal és ezek helyévelés egyáltalában bármely hasznuk és tartozékuk összességével, bármilyen néven is, ami csak ugyanezen birtokokhoz és joghoz törvényesen és régóta tartozik oda kell tartoznia, valódi és régóta megelőző határaival, kegyes királyi végzésünk révén, amelyet városunkban, az ausztriai Bécsben folyó év, 1732. május hó 15. napján Udvari kamaránkon keresztül adtunk ki és tudattunk Erdélyi Udvari Királyi Kancelláriánkkal, örökre a többször nevezett kolozsvári kollégiumnak adtuk, adományoztuk és ráruháztuk, azonban azt  a kegyes feltételt szabjuk, hogy az említett kollégium ugyanott, Kolozsváron mind az alsóbb, mind a filozófiai és teológiai tanulmányokat, amennyiben mindeddig nem vezette be, tartozzék az első alapító szándéka szerint mihamarabb bevezetni és folyamatosan ápolni, valamint hogy -amennyiben kártalanítást ajánlanak fel- az előbb említett birtokok visszaváltása a kollégium saját pénzén, a kincstárra háruló bármely teher nélkül és többször említett fejedelemségünk, Erdély törvényei szerint megy végbe. Most ezen levelünk hatálya és tanúsága révén, amelyet udvari függőpecsétünk erősít meg, örökös joggal és visszavonhatatlanul átengedjük, megadjuk, odaajándékozzuk és átruházzuk őket, hogy bírják, birtokolják és legyen az övék, más jogának sérelme nélkül. E levelet, mihelyt részletesen színünk elé terjesztik, kiváltság formában is kiadjuk. Kelt városunkban, az ausztriai Bécsben, az 1732. év október havának 15. napján.’

A XVII. század első harmadának a végén, a viszonylag nyugalmasabb időket kihasználva, 1635-ben Pázmány Péter megalapította a nagyszombati egyetemet, amelyet a jezsuiták vezetésére bízott. Előzetesen egyeztette a terveit, a jezsuiták római generálisával, P. Mucio Viteleschi SJ (1563-1645), aki miután meggyőződött, hogy az egyetem működésének az anyagi alapjai biztosítottak, jezsuita tanárokat küldött Pázmányhoz. Közben az érsek megszerezte a császár és a pápa jóváhagyását is, mert az egyetemalapítást a keresztény világ egyházi és világi fejének, a pápának és a császárnak jóvá kellett hagyniuk, hogy az egyetem működését és az ott szerzett tudományos fokozatokat mindenhol elismerjék.

A Pázmány Péter által megalapított a nagyszombati jezsuita egyetem alapítólevele:

‘Mi, Pázmány Péter, Isten irgalmából a római szentegyháznak az illyriai Szent Jeromosról címzett bíborosa, az esztergomi székesegyház érseke és ugyanazon hely örökös főispánja, Magyarország prímása, az apostoli Szentszék született követe, fő- és titkos kancellár és ő szentséges császár és király felségének belső tanácsosa stb. Gyakran aggodalmasan fontolgatva magunkban, hogy miképpen terjeszthetnők a katolikus hitet Magyarországon és hogyan segíthetnénk a legnemesebb magyar nemzet tekintélyén, a több segédeszközök között az jutott elsőnek eszünkbe, hogy állítassék a tudományoknak valami egyeteme, amelyben a harcias nemzetnek a bátorsága is szelídülne és mind az egyház kormányzására, mind az állam igazgatására alkalmassá képeztetnék. Nem is hiányzott bennünk sem a szándék, sem a törekvés ezen dolgokra, mind úgy a hazát ért csapások, mind a más felette szükséges alapítványok ellene állottak eddig annak, hogy óhajunknak eleget tehessünk. Most azonban, mivel Isten megáldván és törekvésünket régi kegyelmével kísérvén, valami vagyonunk éppen van, amellyel, ha nem is valami nagy dolgot , de ezen lesújtott haza jólétére bizonyára valami Isten kegyelméből tehetünk. Ezért tárgyaltunk a nagyon tisztelendő Mutius Vitellescus atyával, a Jézus Társaság prépost generálisával, hogy egyezzék bele az egyetemnek, a Jézus Társasági atyák nagyszombati kollégiumában való felállításába és annak egész gondját és kormányzását a Társaságra vévén, legyen szíves azt a következendő feltételekkel és módokon kormányoztatni. Mivel tehát az Isten dicsősége és a vallás előmozdítása iránt való buzgalomból ajánlatunkat az egész Társaság nevében elfogadta, mi is a nagyszombati kollégiumnak már előbb tett és összes pontjaiban érintetlen megmaradó alapítványon és azokon a bevételen felül, amelyekkel az a nagyszombati kollégium addig bírt, egyszer és mindenkorra hatvanezer magyar forintot adtunk tallérokban tisztelendő Dobronoky György atyának, a Jézus Társaság nagyszombati kollégiuma rektorának kezéhez. Azonfelül egy császári kötelezvényt negyvenezer forint adósságról a Társaságra ruháztunk át ugyanazon rektor atya által, hogy így összesen százezer forintnyi összegből álljon. Tehát akarjuk, hogy ezt az összeget az a Társaság legelőször is Magyarországon kívül biztos helyen vagy hasznos javak vételére  vagy kamatozásra úgy fordítsa, hogy annak a tőkének gyümölcsiből a kollégiumnak az iskolákkal együtt alapjából való újjáépítése is siettessék a szükséges tanárok is eltartassanak. Befejeztetvén a kollégiumnak és iskolának szükséges épülete és a százezer forintnyi tőke is kamatra vagy birtokvásárlásra teljesen elhelyeztetvén, ennek ezután járó egész jövedelmében évi ezer forint fizetessék be a szegény tanulók táplálkozására általunk Nagyszombatban alapított Szent Adalbert-féle segélyegyletbe (még hogyha az a nevezett segélyegylet a ház megváltoztatásával más épületbe is vitetnék át). Ez az évjáradék, mint fent előrebocsátottuk, nem kötelezi a Társaságot, csak ha már a nevezett épületek befejeztettek és a fennmaradt negyvenezer forintot is (amelyből a Szent Adalbert-féle segélyegylet évjáradékáról is ezer forinttal akarunk gondoskodni) ő császári felségétől hasznos javak vételére vagy kamatoztatására megkapják és elhelyezzék. Hogyha pedig idő folytán Isten megszabadítván Magyarországot a török járom alól, alkalmasabb hely találtatik az egyetem számára, szabad legyen a Társaságnak ezt a mi alapítványunkat az egyetemmel együtt máshova eltenni, mindazonáltal még se vonassék ki az esztergomi egyházmegyén kívül és sértetlenül maradjon meg a nagyszombati kollégiumnak is az ő előbbi alapítványa. Ha pedig (amit a legkegyelmesebb Isten fordítson el) nem folytatható az egyetem Magyarországon, hanem külső vagy belső ellenségek mostoha volta miatt az történnék, hogy a Társaság atyái úgy eltávoznak, hogy rövid idő alatt leendő visszatérésüknek még a reménye is megsemmisül, ez esetben köteles a Társaság a fent nevezett tőkeösszeg kamatját és gyümölcseit magyar papnövendékek javára Magyarországon kívül úgy fordítani, hogy papi rendbe alkalmas ifjak képeztessenek ki és a felszenteltek köteleztessenek Magyarországba visszatérni. A Társaság atyáinak Magyarországtól való távollétének esetében, ha remény van arra, hogy csak rövid ideig lesznek távol, akarjuk, hogy eközben minden kamat tartassék fenn, a Társaság visszatérte után azon károk megtérítésére (amelyek az efajta költözködéseknél elő szoktak fordulni), vagy évi pénz fizetessék a máshova költözködő személyek ellátására. Hogyha pedig néhány év leforgása után módjában lesz a Társaságnak Magyarországba visszatérni és az egyetemet folytatni, akarjuk megmásíthatatlanul, hogy megszűnvén a növendék papok nevelése, fordítsák a Társaság atyái az általuk adott összeget gyümölcsét az egyetem előbbi céljára és folytassák az egyetemet.

Köteles legyen a Társaság még a jelen ezerhatszázharmincötödik esztendőben egy bölcsészeti tanfolyamot megnyitni, a következő években, pedig fokozatosan három bölcsészeti tanfolyam legyen, az erkölcstannal és számtannal együtt a scholastica theologia két tanárával. Azon felül legyen az egyetemen a szent írásnak egy magyarázója, egy másik a jogi eseteknek, egy harmadik a vitáknak és úgyszintén a szent nyelvnek tanára, az akadémiai rendfokozatokra való felavatások is a másutt érvényes szokás szerint történjenek. Habár ami esztergomi érsek utódainknak és széküresedés esetében az esztergomi káptalannak ebben az általunk alapított egyetemen semmi többet nem akarunk engedni azon kívül, amik általános jog szerint a megyés püspöknek meg vannak engedve, de mégis hatalmat adunk ezeknek az utódoknak és széküresedés esetében az esztergomi káptalannak, hogy az ezen levelünkben körülírt és a Jézus Társaság atyáitól elvállalt kötelezettségeket pontosan teljesíthetik és figyelembe tarthatják és kötelesek is erre. Mindazonáltal épségben maradván a tanárok nyugalma, úgyszintén a tanfolyamok menete és a Társaság módja, amelyet az ő szervezeti szabálya szerint az akadémiák kormányzásában követ. Továbbá a mi utódainknak és széküresedés esetében az esztergomi káptalannak, akarjuk, hogy ez az egyetem igen nagyon figyelmébe legyen ajánlva és ajánljuk is nagy szeretettel nekik ennek a gyarapítását és magasabbra emelését. Mind ezeket, amily igazán a katolikus vallás előmozdításának és legkedvesebb hazánk felsegélésének tiszta és igaz törekvéséből teszünk, úgy könyörgünk lelkünkből a legjobb Istenhez, hogy vegye észre jóakaratunknak ezt az áldozatát és áldja meg bő áldásával ezt a mi alapítványunkat, hogy örökre dicsértessék és dicsőíttessék az ő nagy neve. Kelt Pozsonyban, a mi érseki kúriánkban, május hó 12-én, az Úrnak 1635. esztendejében.’

VIII. Orbán pápa, aki maga is jezsuita iskolákban tanult, a nagyszombati egyetemet, mivel nélkülözte a jogi és az orvosi karokat, eleinte nem tekintette egyetemnek és vonakodott az egyetemi jogokkal felruházni. II. Ferdinánd azonban tekintettel az ország égető szükségleteire, kiállítatta saját aranypecsétjével ellátott császári okmányát, amelyben megerősítette, mint a magyar királyi, mint a német-római császári tekintélyével és kieszközölte a pápai elismerést is.

I. Ferdinánd király megerősítő oklevele a nagyszombati egyetem számára:

‘Mi, II. Ferdinánd Isten kegyelméből választott római császár a birodalmat mindig gyarapító stb. Adjuk emlékezetül jelen levelünk útján tudatván mindenkivel, akiket illet. Mindjárt attól az időtől, amikor Isten kedvező kegyelméből több tartományainknak továbbá királyságainknak és magának a római birodalomnak is kormányzását magunkra vettük, semmit sem tartottunk oly réginek és oly sürgősnek minthogy legelsőbben is az alattvalók üdvéről és a ránk bízott tartományok biztonságáról Isten segítségével úgy gondoskodjunk, hogy azokban virágozzék fel minden erények tökéletes tekintélye és ott, ahol érvényben volt, rendületlenül álljon fenn a katolikus vallás igazsága, ahol pedig tönkretétetett újra helyre állíttassék, az isteni tisztelet mindenütt terjesztessék, őrizze meg úgy az egyház, mint a világi rend az ősi fényét, tehát összes serény buzgalmunkat arra irányítottuk, hogy birodalmunk és jogunk összes országaiban és tartományaiban kigondoljuk azokat az eszközöket és hajtassuk végre, amelyek az összes tudó férfiak ítélete szerint mindig a leghatásosabbaknak tartattak arra, hogy az állam megalkottassék és a keresztény fegyelembe tartassék. Amiért is, midőn gondjainknak ezen hullámzásában elfoglalva, úgy találtuk, hogy a keresztény ember minden törekvése arra szorítkozik, hogy minden tudományban gazdagon kiképezvén magát, mindenekelőtt Istennek, azután magának és végül hazájának és fejedelmének szolgáljon, mindenekben híven és üdvösen az ő állásához és hivatalához mérten, törekedtünk tehát, hogy országainkban és tartományainkban állítsuk fel nagy költségekkel oly közintézményeket, amelyekből a tanulmányoknak ott eltöltött évfolyamai után miszerint a világiakban az állam kormányzására, mind az egyháziakban az egyházak igazgatására a leghasznosabb szolgák kerüljenek ki. Ebben t.i. utánoztuk dicső és legboldogabb emlékű eleinket, I. Ferdinánd császárt, nagyapánkat, Rudolfot, nagybátyánkat, szintén császárt és magát a legkegyesebb emlékű szülőnket is Károlyt, Ausztria főhercegét, akiknek mindegyike helyesen fogván fel azt, hogy mennyi használ a keresztény birodalomméltóságának a tudós férfiakban való növekedés, különösen abban az ő idejükben és ebben az annyi hitszakadás által gyászos korunkban is, nemcsak császári kegyükkel támogatták azokat, hanem állandó gimnáziumokat és egyetemeket is állítottak fel nekik. De nemcsak mi magunk személyesen munkálkodunk azon, hogy ilyenek létesüljenek, hanem a mi udvarunk és tartományaink többi legelőkelőbb férfiúit is, akik hasonlók létesítésére Istentől kellő tehetségekkel felruházottaknak látszottak, a mi példaadásunkkal felhívtuk arra, hogy ők is buzgólkodjanak a mi dicsőséges törekvéseink részeseivé lenni, amelyet is lelkünk nagy örömére még nagyon gazdagon létrehozva látunk többektől. Ritkán, de sőt Magyarországon még nem is látott példával tűnt ki ezen nagyérdemű legelőkelőbb férfiak között a Krisztusban főtisztelendő atya, Pázmány Péter úr, a római szentegyház bíborosa, esztergomi érsek, aki azon a tapasztalaton okulva, hogy mennyire hasznos a dühöngő hitszakadások támadásai és a bajoknak bármi tömege ellen az összes tudományok helyes előadása és helyesen ismervén fel azt is, hogy mennyire hasznos az egész világra a Jézus Társasági atyáknak a világi és isteni tudományok előadásában való buzgósága, ugyanezeknek a Társaság alapszabályai szerint főtanodát, vagyis egyetemet alapított Nagyszombatban., t.i. a mi királyi és az ő esztergomi egyházmegyéjének elég alkalmas városában dicsőséges példával és a dicsőséges emlékű II. Rudolf császártól pápai beleegyezéssel alapított kollégiumnak előbbi javadalmán kívül a saját vagyonából hatvanezer forintot adott ennek az alapítására és javadalom gyanánt tényleg átruházta az általunk, vagy örököseink és utódaink által kifizetendő adóslevelet, úgy hogy az egyetem teljes javadalma százezer forintból álljon. Hogy tehát ez az annyira hasznos és szükséges alapítvány a mi és császári és királyi hatalmunktól támogatva annál szilárdabban megálljon és annál nagyobb tekintéllyel felvirágozzék, nevezett bíboros úr alázatosan kéréssel könyörgött ellőttünk, hogy ne csak Magyarország királya, hanem mint választott római császár is az általa Nagyszombat szabad királyi városában alapított főtanodát, vagyis egyetemet hagyjuk helyben és együtt erősítsük is meg az ő alapító levelének nekünk bemutatott tartalma szerint is az akadémiák szokásos kiváltságaival is ékesítsük. Azonfelül, hogy azt az egyetemet egész javadalmával és kollégiumával mind a magunk és örököseink és utódaink kiváló oltalmába vegyük, mind egyszersmind azt is parancsoljuk meg szigorúan mindenkinek, hogy a nagyszombati egyetemen akadémiai rangfokozatokra felavatottak épp úgy ismertessenek el a többi egyetemeken, városokban, káptalanokban, egyházakban, mintha valami igen ősi és igen híres egyetemen nyerték volna el az akadémiai rangfokokat. Annak az alapítványnak oklevele és szóról szóra kifejezett tartalma, amelyet ő keze írásával és függőpecséttel hártyán írva nekünk megerősítésre átküldött. Mi tehát mind a nevezett bíboros könyörgéseire hajolva, mind attól a törekvéstől indíttatva, hogy érdemeket szerezzünk a tanügy iránt, a nagyszombati kollégiumnak azt az alapjából való szervezését és annak az érseki egyetemnek javadalmazását helyesnek és kedvesnek tartván, a római szent birodalom határain belül császári, Magyarországon pedig királyi hatalmunk teljéből elfogadjuk, megerősítjük és mint törvényest és királyságainkban felette hasznost összes pontjaiban, záradékaiban és cikkelyeiben jóváhagyjuk és megengedjük és a mi császári úgyszintén királyi és bármi más összes tekintélyünkkel, amellyel bírunk, határozzuk és rendeljük, hogy a jövendő időkre örökösen bármely rangú és rendű emberek megengedettnek, elfogadottnak és megerősítettnek tartsák. És hogy egyrészt az előtt az irántunk, az egyháziak, a szerzetesrendek, a tudományok és egész Magyarország iránt legteljesebb érdemű alapító úr előtt a mi császári és királyi kegyelmünk jóindulata annál világosabban kitűnjék, másrészt pedig a Jézus Társasági atyáknak ezen Nagyszombatban felállított és általunk megerősített egyetemén a mi kegyelmességünknek hajlandósága annál jobban kivilágosodjék, először és pedig mindenekelőtt ezt a nagyszombati érseki egyetemet nemcsak a magunk császári és királyi, hanem még a római szent birodalombeli és magyarországi és a hozzákapcsolt, valamint a mi jogunk alá örökösen vetett többi tartományokbeli utódainknak és örököseinknek különös oltalmába vesszük bármely megtámadó és erőszakos háborgató ellen, ígérvén, hogy mi és mindkét államunk tisztviselői a legserényebben munkálkodnak mindazok teljesítésében, amik annak örök fenntartására, kiváltságainak mentességére, tudományainak kényelmére és maguknak a tanulóknak a biztonságára és kártalanságára vonatkoznak. Továbbá a hatvanezer forint elhelyezéséről a most folyó év június 23-án a mi felséges és római császári városunkkal kötött szerződés összes pontjaiba és záradékaiban megerősítjük, és épp úgy hagyjuk jóvá, mint hogyha annak a szerződésnek tartalma jelen kiváltság levelünkbe be volna iktatva. Név szerint pedig különös beleegyezésünkkel elfogadjuk és megerősítjük annak a szerződésnek hatodik feltételét, amely a nevezett város eredeti kötelezvényéből kiírva így hangzik: Hatodszor: Hogyha mi vagy a mi utódaink ezt az évi kamatot a fent nevezett határidőben és helyen akár valami részében, akár egészében letenni elmulasztanánk vagy annak idején a tőkeösszeg letételét valami csalafintasággal kijátszanánk, ez esetben hogy a sértett félnek teljes elégtétele legyen, elzálogosítjuk az általunk felvett összegért városunknak az évente neki fizetetni szokott egész borvámját és az ő szentséges császári felségének II. Ferdinándnak és az utódainak és örököseinek, a mi legkegyelmesebb urainknak átírjuk, hogy mindaddig birtokolják és szedjék, amíg ezen esetben kiküldendő tisztviselők vagy magát a tőkét le nem teszik az elfogadott határidőben azok számára, akiket az illet, vagy az elmulasztott kamatveszteséget ki nem pótolják nekik teljesen. Amely feltételt, hogyha talán az a császári város vagy egészen vagy valami részben (amit ugyan nem hiszünk, hogy megtörténjen) a mondott módon elhanyagolná, úgy magunkat, mint utódainkat és örököseinket szigorúan kötelezzük, hogy élni fogunk császári hatalmunkkal és ez esetben a jogunknál fogva minket illető császári borvámot, vagy annak hiányában az ő javaiból valami más hasonértékűt elfoglalunk és a nagyszombati Jézus Társasági atyákat kielégítjük mindazokban, amelyekben bebizonyítják, hogy a mi augsburgi híveink őket megkárosították. Hogyha pedig a jövendő időkben a százezer forintnyi tőkeösszegen az akadémia személyzet fenntartására és az egyetem terheinek viselésére valami uradalmat vásárolni tetszenek a Társaság atyáinak, annak az uradalomnak megvételébe mi magunk, mind utódaink és örököseink személyében is beleegyezzünk, szabadságot adván jelen levelünkkel és fel is hatalmazván a Jézus Társaságbeli atyákat, hogy ezt a vásárlást a mi hatalmunk alá vetett bármely tartományban szabadon és jogerősen eszközöljék. Hogyha pedig a mondott módon valamit megvásárolnak, úgy annak az uradalomnak is, vagy más állandó alkalmatosságnak is oltalmazását és pártfogását ígérjük, hogy mi és a mieink különös kegyelemmel és keggyel fogjuk felvenni, épp úgy, mint azt a tőkeösszeget az érseki egyetemmel és kollégiummal együtt pártfogásunkba vettük. Hogyha pedig valamikor ez az általunk így megerősített egyetem az érseki javadalommal együtt Magyarország más helyére vitetnék át, ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy a Jézus Társaság nem köteleztetik, hogy a mi nagyszombati kollégiumunknak hagyja a túróci prépostság összes bevételét, hanem csak annyit engedjen át azokból, amennyit elégséges annak a kollégiumnak közepes ellátására, a többiekből, pedig az ő intézménye szerint Magyarország hasznára rendelkezhetik és tartozik rendelkezni a maguk vagy örököseink beleegyezésével. Hogy pedig ennek a Nagyszombatban felállított egyetemnek a tekintélyéből és díszéből mi se hiányozzék, ami csak adományozható neki és tagjainak a mi császári és királyi kegyünk teljéből, császári és királyi oklevelünkkel határozzuk és egyúttal rendeljük, hogy ez az egyetem, amely biztos tudásunkból, jól elhatározott szándékunkból és helyes tanács hozzájárulásával erősíttetett meg, császári és királyi hatalmunk erejével, mindazokkal az összes és egyes kiváltságokkal, mentességekkel, kivételekkel, kitüntetésekkel, előjogokkal, tehetségekkel, jogokkal, engedelmekkel és kegyekkel éljen, élhessen és képes legyen élni, amelyekkel a római birodalombeli összes osztrák hercegi országok-, vagy tartományokbeli bármely helyű és nemzetiségű többi gimnáziumok, akadémiák és egyetemek élnek, használják, hatalmukban van és örvendenek nekik, bármiképpen, szokásból vagy joggal, mi ezennel kipótolván bármely jogi vagy ténybeli hiányt, amik esetleg a fentiekben előfordultak vagy előfordulhatnak. Legfőképpen pedig a birodalom határaiban és a mi örökös tartományainkban felállított egyetemeknek, úgymint a kölninek, bécsinek, mainzinak, ingolstadtinak, prágainak, olmützinek, grácinak összes jogát és kiváltságát a mi császári és királyi hatalmunk teljéből ennek a  mi nagyszombati egyetemünknek adjuk és adományozzuk teljes hatállyal, amelyre az a császári királyi és magyar magán- vagy közjog szerint tényleg kedvezően képesnek ítéltetik vagy a jövőben fog ítéltetni, amely hogy itt mind határozottan bent foglaltnak tartassék, ezennel kijelentjük és meg is erősítjük épp úgy, mintha annak a kiváltságnak és kegynek tartalma itt le volna írva. Amiért is a császári kegy erejénél fogva ezen egyetem rektora, kancellárja, úgyszintén a karok dékánjai és más doktorai, bármely tanrendi fokozatban lévő tanárok bírjanak azon joggal, hogy a doktori, magiszteri és baccalaureusi és általában minden fokú címekkel és díszekkel megtisztelhessék mindazokat, akiket előzetes szigorú vizsgálat után ezen ékességekre méltónak találtak., akarjuk, sőt következéskép rendeljük és császári és királyi hatalmunk teljéből határozzuk is, hogy az így törvényesen felavatott összes végzettek, a keresztény világ, különösen pedig Európa összes akadémiai által ilyeneknek tartassanak és magának a felavatásnak ténye által részesei legyenek mindazon kiváltságoknak, kegyeknek, mentességeknek, megbecsüléseknek, kivételeknek, amelyeknek egyéb akadémiákon mások örvendenek, használják azokat és éljenek velük az ilyen rendfokozatok elnyerése után, akár ha ezen kiváltságok külső cselekedetekben nyilvánulnak, mint amilyenek a vitatkozások, tanítások, kikérdezések, tantételek vitatása, akadémiai összejövetelek, akár ékességekben, mint amilyenek a talárok, doktori süvegek, gyűrűk és az akadémia ilyen jelvényei, amelyeket mind bárki rendfokának és hivatalának megfelelő jogarral, pecséttel és címekkel együtt engedélyezettnek mondunk ki és tényleg engedélyezzük, mindenek előtt az akadémia rektorának, kancellárjának, azután a karok dékánjainak és az akadémiai professzoroknak. Azt is név szerint kinyilatkoztatjuk itt, hogy a tanulmányoktól vagy rendfokozatokról az ezen érseki egyetemen törvényesen nyert bizonyítványok elfogadandók bármi fajta kollégiumoktól, akadémiáktól, hatóságoktól, káptalanoktól és minden más bármely állású és állapotú egyéntől, mind bíróság előtt, mind azon kívül és azok, akik azokat nyerték, mindenben segítendők és támogatandók nemcsak a világi, hanem még az egyházi méltóságok, sőt a kanonokságok és más javadalmak elnyerésében is, még azokban a káptalanokban és egyházakban is, amelyek az ő jelöltjeiktől három vagy több, vagy kevesebb évi akadémiai tanulmányt vagy a doktori rendfokozatot megkövetelik. Végül amint mi magunk is a végtelen jónak reményében ezt az egyetemet a császári kollégiummal és mindkét összes javadalmával és jövedelemével, úgy szintén összes tisztjeivel és tagjaival mindig készek voltunk különös pártfogásunkkal megoltalmazni és annak hasznait alakalom adtával előmozdítani, úgy a mi örököseinknek és utódainknak és Magyarország úri karainak és rendjeinek, mind egyházi, mind világi méltóságban, állásban és rendben lévő hazafiainak kegyes szeretettel és hasonló szívbeli érzelemmel ajánljuk, hogy azt az összes nevezett záradékokkal, kegyekkel és kiváltságokkal oltalmazzák meg, mozdítsák elő és ha a tanügyi tanítás céljára szükséges, ruházzák fel kegyekkel és kiváltságokkal. Akarjuk és elrendeljük, hogy ez a fenti módon tett kegyelmes elfogadásunk, jóváhagyásunk, helyben hagyásunk, megerősítésünk, rendeletünk és akaratunk mindenkitől, akiket illet, helyesnek elfogadtassék és tiszteletben tartassék és sehol semmi módon se sértessék meg és ki ne játszassanak jelen, saját kezünk aláírásával és mind az aranybullának, amellyel mint római császár, mind titkos pecsétünknek, amellyel mint Magyarország királya élünk, ráfüggesztésével megerősített  levelünknek erejével és bizonyságával. Kelt a mi Bécs városunkban, október hó 18. napján, az Úrnak ezerhatszázharmincötödik, uralkodásunknak pedig, a rómainak 17., a magyar és a többi országnak 16., a csehországinak 9. esztendejében.’.

Két évtizeddel az alapítás után a nagyszombati egyetem bölcsészeti és teológiai kara mellett -egy újabb alapítvány segítségével, Lósy Imre (1580 körül-1642) esztergomi érsek 15 ezer forintos hagyatékával, amelyet Lippay György (1600-1666) szintén 15 ezer forinttal toldott meg- megnyílt a jogi fakultás is, itt 1667. január 16-án indult meg az oktatás. Mária Terézia az 1760-as években korszerűsítette az egész magyarországi oktatást, ennek keretében 1769-ben megalapította a nagyszombati egyetem orvosi karát, így kibővülve, a most már teljes, tehát négyfakultásos intézményt királyi egyetemnek nyilvánította. Az erről szóló okmány eredeti szövege:

‘Ama szüntelen anyai törődésének buzgalmában, amellyel Ő Szent Császári és Királyi Felsége már uralkodásának kezdete óta a neki és birodalmának alávetett nemzetek, elsősorban pedig a magyar nemzet iránt viseltetik, soha semmit nem óhajtott inkább, mint hogy alattvalóinak üdvéről és eme reábízott Magyar Királyság boldogulásáról kegyesen, a lehető legjobban gondoskodjék. Mivel viszont úgy látszik, hogy egy ország egész boldogulása és a magánszemélyekre ennek folytán háramló jótétemények sora elsősorban az államigazgatás helyes megalapozásától függ, ez viszont igencsak nehezen működhet, ha a szükséges honi mesterségek és tudományok segítségére nem támaszkodhat, továbbá mivel a művelődés ügyének a Magyar Királyságban való további előmozdítása Ő Szent Felségét már igen régóta foglalkoztatja, Őfelsége végül is arra a gondolatra jutott, hogy bár dicső emlékezetű elődeinek, a néhai szent magyar királyoknak gondoskodásából Nagyszombatban, az Ő szabad királyi városában már áll egy a korábbi években emelt egyetem, mégis igencsak kívánatosnak tűnik és az állam eredményes, különösen a mai körülményeknek megfelelő kormányzása érdekében igen fontos lenne, ha Ő Szent Felsége a számára oly kedves magyar nemzet iránti császári és királyi kegyének, valamint anyai szeretetének e tekintetben is újabb jelét adhatná. Ennél fogva ismét említett Őfelsége úgy vélte, hogy mind ezen ország lakosságának, mind a reményéül felnövekvő ifjúság jövendő életének érdekét szolgálja, ha ezt az említett Nagyszombati Egyetemet kibővíti és korszerű működési rendszeréhez illő új kiegészítésekkel gazdagítja, végül pedig ahhoz az állapothoz, amit egy helyesen megszervezett egyetem megkövetel, szilárdabb alapokat biztosit.

Mivel pedig különösen nagy szükség lenne számos, különös szellemi javakkal és tehetséggel ékes és valamennyi tudományban jártas tanárra, ám ezek megfelelő szintű megélhetésére és más evvel kapcsolatos segédletekre jelentősebb összegeket kellene fordítani, avégett, hogy ez az egyetem minél inkább megtarthassa szilárdságát és örök biztonságát. Ő Szent Apostoli Felsége úgy látta jónak kegyesen határozni, hogy továbbra is, egy újabb kegyes királyi rendeletig és az alább jelzett kötelezettség mellett, a nagyszombati kollégium kezelésében hagyja Pázmány Péter, néhai esztergomi érseknek, az ugyan ezen Egyetemnek átadandó teológiai és bölcsészeti karokra szánt 100 000 forintját, ugyanakkor más alapítványtevők, vagyis az esztergomi, a Lósy és Lippay érsekek, ugyanezen egyetem jogi iskolája számára adott 37 000 forintját éves kamatain kívül, a Nagyszombati Jezsuita Kollégiumnak, az oktatás és az egyetem céljaira begyűjtött vagy egyéb -amint azt maga a Jézustársaság tartományfőnöke Ő Szent Felsége előtt ez ügyben tett alázatos nyilatkozatában beterjesztette- a Magyar Királyság koronája alá tartozó kollégiumok és tanhelyek segítése végett beszedett pénzeiből, évi 10 000 forintot, 1769. november 1-től fogva negyedéves részletekben, az említett egyetem céljára letétbe kell helyeznie, ahogyan ennek egy külön határozat útján az említett tartományfőnök atyával való közlést a Királyi Helytartótanács számára Ő Szent Felsége kegyesen jelezte már. Ám mivel Ő mélyen tisztelt Felsége előre látta, hogy ez a 10 000 forint, az említett 37 000 forintos tőkének a nevezett egyetem szükségleteire költendő kamataival együtt sem lesz elegendő, azért az 1548-as 12. cikkely értelmében és határozata szerint a József, néhai hesseni őrgróf és darmstadti herceg halálával és elhunytával törvény szerint tulajdonos nélkül maradt földvári Szent Ilona apátságot adomány és örökös alapítvány gyanánt ugyanezen egyetemnek jutatta, mindazonáltal avval a megkötéssel, -és egyúttal az erről szóló, a Magyar Királyság udvari kancelláriája útján már érvényesített alapítványi okmányt az említett egyetem alább kinevezett igazgatójának is átadta- hogy az említett apátság éves jövedelmeiből 20 százalékot kell levonni és évente két részletben, egyházi hozzájárulásként a Magyar Királyi Kamarának erődítés céljára be kell szolgáltatni, a jövedelmekből ezután maradó rész fordítandó a kultúra és a tudományok további fejlesztésére.

 Egyébként, ha avégett, hogy a főtanodát avagy az egyetemet, más, a császári és királyi tartományokban korábban működő egyetemek mintájára teljesnek mondhassuk, négy karra lenne szükség, azaz teológiai, jogi, orvosi és bölcsészkarra, (minthogy mindeddig az említett egyetemnek nem volt orvosi kara) illetve egyéb, az egyetem további tökéletesítését szolgáló kiegészítések kívánalma is felmerülhetne, erre az esetre a teológiai kart a további állapotában a jövőben is teljes egészében meghagyva, nem csak az orvosi oktatást, illetve a hasonnevű kart kell ide újonnan bevezetni, hanem a jogi és a bölcsészeti kart is támogatni kell, amennyiben azokon nincs olyan oktatás és gyakorlat, amely magas szolgálatuknak további előmozdításában és a társadalmi közhaszon eredményesebb gyarapításában segítené őket, egyébként pedig ezen egyetem teljes belső állapotát, Ő Legszentebb Felsége véleménye szerint a jövőre nézve úgy kell szabályozni, hogy mindenesetre a Teológiai Kar a dogmatikus és spekulatív teológia két, a morális teológia két, a szentírástan egy, a hitvitatan egy, az ékesszólás és az egyháztörténete egy professzorával rendelkezzék, a Jogi Kar a kánonjogon egy, a természet- és a közjog valamint a magyar jog két professzorából álljon, míg az utóbbiak közül az egyik a büntető jog oktatásával is foglalkozzék. Az Orvosi Kar, pedig az általános orvostan egy, a gyakorlati orvostan egy, az anatómia egy, a sebészet egy és a botanika valamint a kémia egy professzorából álljon. Végül, pedig a Bölcsészkar a logika és a metafizika egy, a kísérleti fizika egy, a matematika egy, az etika egy, a héber nyelv egy, a görög nyelv egy, az ékesszólás és a világi történelem egy, a közgazdaságtan egy professzorából (kinek előadásain az 1769. október 27-i általunk kiadott kegyes királyi parancs értelmében valamennyi teológiai hallgatónak -a papokat beleértve- is részt kell vennie), rajtuk kívül a német nyelv egy, a francia nyelv egy tanárából, továbbá egy tornatanárból és egy vívótanárból álljon. Ezenkívül Ő Legszentebb Felsége úgy határozott, hogy a teológiai és bölcsészeti studiumot, amelyet az említett nagyszombati Jezsuita Kollégium, illetve annak tagjai, a pázmányi alapítvány segítségével, vagyis az evégett alapítványba tett 10 000 forint kamataiból tartottak fent, a továbbiakban is, mindaddig, amíg nem jelenik meg újabb királyi rendelet, ugyanez a kollégium és annak tagjai tarthatják fent, mindazonáltal azon feltétellel, hogy Ő Legszentebb felsége szándéka szerint e kollégium semmilyen rendű és rangú arra alkalmas személyt nem zárhat ki semmi módon soraiból, feltéve ha az illető az ilyesfajta egyetemi tanári állás megszerzését joggal pályázza meg. Őfelsége arra is kötelezi az említett  jezsuita atyákat, tekintsenek el minden haszontalan elvontságtól és szubtilitástól és magukat tartsák a Bécsi Egyetemen kialakított normákhoz, azokat a személyeket, pedig, akiket az efféle egyetemi tanári állások betöltésére alkalmasnak és méltónak találnak, az egyetem alább megnevezendő főigazgatója útján Őfelségének mindig kinevezésük előtt terjesszék be és várják ki ügyükben a kegyes királyi jóváhagyást, amint másrészről ezen Őfelsége által kegyesen kinevezett professzorok közül sem helyezhető át illetve mozdítható el, mielőtt ez ügyben az egyetem főigazgatója útján Őfelségéhez folyamodványt nem nyújtanak be. Egyébiránt Őfelsége kegyesen engedélyezi, hogy az említett Nagyszombati Egyetemen a jövőben is ugyanezen jezsuita atyáknak engedtessék át az ékesszólás valamint a köztörténet oktatása a nevezett Általános Egyetemi Alapból erre kifizetendő 1200 forintos, Őfelsége által megszabott bérrel együtt. (Ez nemes Katona Istvánt illeti)

Mivel viszont Ő mélyen tisztelt Felsége gondoskodik kegyesen mindarról, amire egyetemi tanári állások elnyerésére alkalmas, mind a megkívánt lelki javakkal, mind a biztos tudományos alapokkal rendelkező személyeknek szükségük lehet, ám oly kevés efféle ember ismeretes, hogy valójában keresni kell őket és igen gyakran csak a legnagyobb nehézségek árán toborozhatók, ennélfogva hasznosnak látszott, hogy az efféle feladatokra különösen alkalmas és megfelelő személyeknek tisztes és méltó megélhetést nyújtsunk, nehogy a hiányosság következtében ezek az emberek, amíg jobb megélhetés gondjával törődnek, hivatali kötelességeiket elhanyagolván, mindenféle esztelenségre kényszerüljenek. Az pedig, hogy ennek érdekében -ezt és a hasonlókat megelőzendő és avégett, hogy a professzorrá kinevezendő efféle személyeket minél inkább hivataluk ellátására foghassunk, illetve, hogy minél jobban ösztönözhessük őket a rájuk bízott szakokról való gondoskodásra és azok tökéletesítésére -ugyanezen professzoroknak, és pedig nevezetesen a jogi és az orvosi kar valamint az említett ékesszólás és köztörténet valamint a közgazdaság tanárainak, illetve a már többször is említett Nagyszombati Egyetemen e tanév kezdetétől kinevezett német-, francia-, torna- és vívótanárainak Őfelsége kegyesen milyen béreket, illetőleg bérkiegészítéseket határozott meg a mellékelt táblázatból tudható meg bővebben. Ezenközben a Nagyszombati Egyetem tisztessége és méltósága ne szenvedjen csorbát, az egyetemet az Ő, valamint utódai a magyar királyok legfelsőbb császári és királyi védelme és gondoskodása által fennhatósága alá fogadja, Ő Szent Felsége kegyesen úgy rendelkezett, hogy ezen Királyi Helytartótanácsa útján a nevezett egyetemet Ő Maga fogja irányítani. Ennélfogva avégett, hogy eme egyetem mindkét fajta irányítását megfelelően el lehessen látni Őfelsége kegyesen úgy látta jónak határozni, hogy az egyetem főigazgatója, akinek mind a tudományos és oktatási kérdés, valamint az egyetem számára létesített alapítvány irányítása is a feladatkörébe tartozik, jelentéseit minden egyes ügyben egyenest Őfelségének tegye meg. Mivel nyilvánvaló, hogy az igazgató tekintélyén, biztos tudásán és tisztességén múlik az egyetem fejlődése és sikeressége, hiszen jelentős részben az ő pontos ítélőképességétől és előrelátó körültekintésétől függ, hogy a tudomány maga, a tanárok és a tanítok iparkodása, sőt az alapítvány irányítása meghozza-e gyümölcsit, Ő Legszentebb Felsége, jól ismervén kiemelkedő tudását, bölcs ítéletét és különös tisztességét, illetve Őfelsége iránti, nem csekélyebb elkötelezettségét és odaadását, méltóságos galántai Fekete György tanácsos urat, a nemes Szent István Rend középkeresztes vitézét, Ő Szent Császári és Királyi Apostoli Felségének valóságos aradmegyei belső tanácsosát, a Magasságos Királyi Kúria magyarországi főmagiszterét és az Udvar magyarországi alkancellárját nevezi ki kegyesen e hivatal reményteljes viselésére. Ő Legszentebb Felsége a karok, illetve a gimnáziumok négy igazgatóját is, akiknek ezen egyetemre való kijelöléséről míg kegyesen döntött volt a professzorokkal együtt, hamarosan, mihelyt arra mód nyílik, kegyesen kifogja nevezni, egyébiránt kegyesen az egyetem igazgatójára  bízva a nyelv-, torna- és vívótanárok kijelölésének a jogát. Ha ezen közben netán -egy betöltetlen állásra, tehát az említett négy kari illetve gimnázium igazgatói, akár egyéb állásra- valamely Ő Legszentebb Felségének ugyanez főigazgató által ajánlott más alkalmas személy bukkanna fel, senkit ne lehessen áthelyezésre vagy elmozdításra kényszeríteni, sem az Őfelsége által kegyesen kinevezett igazgatók, sem a professzorok közül, amíg Ő mélyen tisztelt Felségénél ez ügyben nem tettek jelentést és amíg nem született kegyes határozat az ügyről. A többit illetően, jóllehet Ő imént említett Felsége kegyesen azt kívánta volna, ha a többször is említett Nagyszombati Egyetem reformja, amelyet mindeddig oly igen óhajtott, e folyó év elejétől vehette volna kezdetét és ebből következőleg kegyelmes és kegyes szándékainak hatását rögtön felmérhette volna, mivel ezenközben az evégett tett szükséges előkészítő intézkedések sora, továbbá a különböző, a tanárok és a tanulók számára szükséges szállások biztosítása, lévén nehezen végrehajtható, e kegyes királyi cél hátráltatta volna, Őfelsége kegyesen úgy döntött, hogy az egyetem fent említett reformja csak a jövő tanév elején vegye kezdetét, mindaddig pedig az egyetem szükséges épületeiről és alkalmasságairól, valamint a többi előkészületről ugyanezen egyetem bevételeiből gondoskodjanak. Kiadta a Magyar Királyi Helytartótanács, Pozsonyban 1769. december 17-én.’

A XVII. században a felsőoktatás kiszélesítése gyanánt Kassán alapítottak egyetemet. A Kisdi Benedek egri püspök által megalapított kassai jezsuita akadémia adomány oklevele:

‘Mi Kisdi Benedek, Isten és az Apostoli Szék kegyelméből egri püspök, Heves és a két Szolnok megye örökös főispánja, a szent császári és királyi felség tanácsosa stb. Ezékiel próféta szavaitól és magának pásztori hivatalunknak kötelességétől ösztönözve vettük fontolóra, hogyan gyűjthetnénk össze és legeltethetnénk a szent hegyeken, az üdítő folyóknál és dús legelőkön juhainkat, amelyeket elődeink kezéből valamiképpen szétszórva vettünk át, hogy megnyugodjanak a viruló füvek és az isteni és emberi tudományok kövér legelői táplálják őket. Kapóra jött a Jézus Társaságbeli atyák jelenléte Kassa királyi városában, akiknek ezen általános törekvésük, lelkiismeretességük és eredményességük az egész földkerekség számára nyilvánvaló. Amint ti. nem csupán minden korú és nemű embert igyekeznek fáradhatatlan erőfeszítéseikkel, nyilvánosan és külön-külön a vétkek és eretnekségek sötétségéről az erények és a hit valódi fényére vezetni, hanem ezenfelül minden nemzet helyeslése közepette és hasznára az ifjúság tanításának szentelik magukat, innen nyerik a tartományok és országok a jóerkölcsű polgárokat és a tartományok és egyházak bölcs és kiművelt vezetőit. Mi tehát megörülvén ezen atyák jelenlétének, arra irányoztuk gondoskodásunkat, hogy némely jószágot összegyűjtsünk a sajátunkból és belőle studium universalét avagy akadémiát állítsunk felés alapítsunk, amelyet a mondott atyáknak kell vezetniük, ennek leginkább és különösképpen a mi csakugyan tiszteletreméltó egyházmegyénkkel kel törődnie és alkalmas segítőket képeznie, akik mind  a haza javára figyelnek, mind a pásztor nélküli parókiákról gondoskodnak, hogy ezeknek hiánya eddig mekkora kárt okozott az Isten egyházának és hányatott Hazánknak, ki ne látná és ki ne siratná?

Így hát abban állapodtunk meg az igen tisztelendő Groswin Nickel atyával, a Jézus Társaság generálisával, hogy hozzájárulnak a Jézus Társaság kassai kollégiumában való ezen egyetem alapításához és a róla való gondoskodást a Társaság vállalván biztosítja a megfelelő feltételekkel és módon való irányítását. Miután ezen felajánlásunkat ugyanezen igen tisztelendő generális atya az egész Társaság nevében önként és örömmel elfogadta, mi is -a Jézus Társaság kassai kollégiumának korábbi, akkor még nem teljesen befejezett alapítványán felül, amely minden ponton sértetlen marad és a kassai kollégium egyéb bevételein túl- Topos Ferenc tisztelendő atyának, a Jézus Társaság ugyanezen kassai kollégiuma igazgatójának először harmincezer tallért, azaz negyvenötezer forintot, aztán pedig tízezer tallért azaz tizenötezer forintot, összesen negyvenezer tallért, vagy hatvanezer forintot adtunk át és utaltunk ki kézből kézbe, teljesen és hiánytalanul. Azt akarjuk tehát, hogy ezen összeget a Társaság úgy használja fel, hogy a belőle származó haszonból egírészt a kollégium és az iskolák épületét alkalmasabbá és használhatóbbá tegyék, a könyvtár és a házi felszerelés némi gyarapításával együtt, másrészt a Társaság szokása szerint szükséges tanárokat és ugyanezen Társaság néhány tanulóját ellátására, akikből a haza javát majdan a Társaság szabályai szerint szolgáló magisztereket, hitszónokokat és gyóntatókat nevelni kell. Fektessék be az atyák a gyakran említett pénzt biztonságos helyen, hogy ne csalatkozzunk a hasznot illetően, azt kívánjuk, hogy ez, akárcsak a források kiapadhatatlan legyen, hogy utódainkban -akkor is, mikor már levettettük ezt az öltözetet, halandó testünket- éljünk és hozzunk gyümölcsöt lelkünk, a szent katolikus római egyház és szeretett hazánk javára. Abban az esetben pedig (reméljük, hogy ez nem következik be és méltóztasson a legkegyelmesebb Isten eltávolítani), ha az idők viszontagságai és háború dühe miatt a Társaság történetesen máshová költözne és hosszú időn át, sok éven keresztül távol maradna ezen egyházmegyétől (ezen hosszabb távollét tartamának meghatározását jó lelkiismerettel a Jézus Társaság elöljáróinak bölcsességére bízzuk), azt akarjuk, hogy ezen összeget egyenlően osszák meg egyrészt a Társaság munkásai, másrészt azon növendékek között, akik ezen egyházmegyét egyházi állásban szolgálhatják, nem így, ha hamarosan remény támad arra, hogy a Társaság újra visszatérhet, ez esetben ugyanis a Társaságnak joga van arra, hogy a károk helyreállítására, amelyek az efféle háborús mozgolódásnál rendszerint esnek, a fent nevezett összeg jövedelmeit magánál tartsa.

A Társaság pedig tartozik majd a logika oktatását, amely megelőlegezett jóindulatunk révén már elkezdődött, szeretetteljes segítségünket elnyervén folytatni a következő években viszont ennek folytatásaként tartsanak három filozófiai kurzust az etikával és matematikával együtt, tartsanak továbbá kurzusokat a skolasztikus teológia két tanárával, egy szentírás magyarázóval, egy másikkal a kauzisztikából, egy harmadikkal a hitvitázásból valamint a szent nyelv tanárával, az akadémiai fokozatokra emelés történjék a másutt megszokott módon.

 Azt akarjuk továbbá, hogy az általunk alapított akadémia örök időkre egyházmegyénkben maradjon és pedig Kassa királyi városában, ha pedig ez utóbbi nem lehetséges, legalább maradjon az egyházmegyén belül, más alkalmas városban és helyen. Utódainknak, az egri püspököknek vagy ha a püspöki szék betöltetlen, az egri káptalannak, jóllehet -azonkívül, ami a helyi megyéspüspököt általános jogainál fogva megilleti- semmiféle más jogot nem akarunk adományozni ezen egyetem felett, amelyet mint mondottuk, teljes egészében saját pénzünkön, magunk állítottunk fel (hiszen bőséges bizonyságunk van az atyák buzgalmáról és az igazság és a helyi közjó iránti szeretetükről), mégis különös figyelmükbe akarjuk ajánlani ezen egyetemet, mint olyan kincset, amelynek ezen legutóbbi időben való megtalálása felett örvendezünk. Ezért ugyanezen utódainknak figyelmébe ajánljuk ennek nagy buzgalommal és a haza üdve iránti lelkesedéssel való gyarapítását és további előmozdítását -azonban ne zavarják meg a tanárok nyugalmát, az előadások rendjét, sem pedig a Társaság szokásait, amelyeket szabályai szerint megtart az akadémiák irányításában. Amint mi mindezeket a katolikus vallás előmozdításának és drága hazánk felemelésének tiszta és őszinte szándékával kezdeményeztük, úgy kérjük lelkünkből a háromszor legjobb és legnagyobb Istent, hogy ékesíttessék fel a jóakaratnak ezen áldozata és adja alapításunkra bőséges áldását, hogy szent neve dicsőítessék és magasztaltassék mindörökre. Kelt Jászón, 1657. február 26-án.I. Lipót császár és király megerősítő oklevele a kassai egyetemről:

‘Mi, Lipót, Isten kegyelméből római császár, a birodalmat mindig gyarapító, Germánnia, Magyarország, Csehország stb.

 Emlékezetbe ajánljuk mindenkinek, jelen okmánnyal tudatván azokkal, akiket illet. Az első királyi korona, amellyel a halandók között a hallhatatlan Istentől felékesítettünk vagy inkább megterheltettünk, az angyali vagy apostoli korona volt. Ez hajdan oly sok ország és korona úrnője, oly sok különféle nép és nemzet kormányzója és igazgatója volt, valami egyedülálló módon minden t keblére ölelvén, mindaz, ami az Adria és a Fekete tenger között fekszik, egy névnek: Máriának volt szentelve, az egy igaz és hatalmas Isten igaz és jámbor tiszteletében és a szent római apostol egyház iránt oly sok évszázadon át tartó hű és rendíthetetlen alázatban és engedelmességben. Ezért méltán és joggal nevezték főfő koronának a keresztény koronák között, magát a Magyar Királyságot, pedig Európa főfő királyságának. Most azonban szemben az idők viszontagságai miatt vagy az égiek haragjából és büntetéséből, a neki alávetett népek kétségkívül nem jelentéktelen vétkei miatt nem csupán külső ellenségei nézik le, kacagnak rajta és fosztották meg csaknem  minden hatalmától, díszétől és méltóságától, hanem saját fiai és alattvalói maguk is annyira gyalázták, elárulták és döbbenetes, szánandó módon megalázzák belső szektáikkal, eretnekségeikkel, gyűlölködésükkel, versengésükkel, hogy alig lehet ráismerni, ő és övéi nem csupán máshonnan, hanem -és talán leginkább- tőlünk, mint apostoli királytól kérnek segítséget jámbor könnyeik közepett. Mivel az orvoslás jó és helyes módszere szerint mindent az ellentétével kell orvosolni, senki sem kételkedhet abban, hogy az apostoli koronának eme durva vidékét, amely oly sok eretnekség, istentelenség és a szekták árulásai, gyűlölködései és versengései révén annyira barbár állapotban van, semmilyen más könnyebb módszerrel nem lehet orvosolni, egyedül ezek ellentétével. Ennek okáért úgy tűnik számunkra, hogy ennek az oly szükséges orvoslásnak sarkpontja egészében talán leginkább azon áll és fordul meg, hogy az eretnekségekkel és szektákkal az igaz, ortodox és ősi vallásosságot és jámborságot, az árulásokkal, gyűlölködésekkel, versengésekkel a hűséget, szeretetet és a keresztény egységen alapuló őszinte barátságot szegezzük szembe. Mivel semmi sem árt sokáig, amit erőszakkal kényszerítenek rá valakire, a kifejlett és megerősödött fák könnyebben törnek, mint hajlanak, ezenfelül magukat a betegségeket is, ha hosszadalmasak és megrögzöttek, igen ritkán vagy nehezen lehet orvosolni, viszont zsenge kortól kezdve szoktatni a ‘jóra’ nem csupán illő, tiszteletreméltó és hasznos, hanem igen könnyű és szükséges is, úgy tűnik tehát, hogy ebből nyilvánvalóan az következik, hogy az országokat és államokat sújtó ezen igen közeli és veszedelmes járványok elhárítására semmilyen más kiválóbb, jelesebb és kézenfekvőbb eszközt, ellenszert és védő orvosságot nem találhatunk, mint az ifjúság jámborságban, jó erkölcsökben és a sokoldalú műveltség teljes fegyverzetében való helyes nevelését. Mivel pedig tudvalevő, hogy ez, miként a maguk ellenségeink is világosan tanúsítják, legalább is a mi korunkban semmiféle földi halandó és az egész keresztény világ semmiféle rendje nem adja meg nagyobb és biztosabb gyümölccsel, eredménnyel és módszerrel, mint a tiszteletreméltó Jézus Társaság szerzetes atyái: ezért hívünk, tisztelendő Kisdi Benedek egri püspök, Heves és mindkét Szolnok megye örökös főispánja és tanácsosunk, miután Isten és a néhai fenséges III. Ferdinánd császár dicsőséges atyánk kegyelméből körülbelül tizenkét évvel ezelőtt az egri püspökségre emeltetett, semmit nem óhajtok annyira, mint hogy mind  pásztori kötelességeinek, mind mások vele szembeni várakozásainak mindenképpen eleget tehessen. Midőn ezen apostoli királyságunk eme annyi eretnekség és szekta szorongatott állapotában, amelyről különféle irányokban tájékozódott, végül semmilyen más hatékonyabb orvosságot nem talált, különösen Felső-Magyarország azon részeinek érdekében, mint ha ugyanezen apostoli királyságunk más főpapjai -leginkább hívünk, Lippay György tisztelendő úr, esztergomi érsek, egyéb hazáját, Magyarországot szolgáló kegyes munkái között a fent nevezett Jézus Társaság trencséni kollégiumának és noviciátusának alapítója valamint a boldog emlékezetű Pázmány kardinális, a nagyszombati akadémia alapítója -buzgalmától és kegyes példájától ösztönözve ugyanezen Jézus Társaság számára királyságunk, Magyarország ama felső részén, és pedig az egyházmegyéjében fekvő Kassán, szabad királyi városunkban, minthogy ezen országunkban, amely a fenti körülmények közé került, minden jónak és bajnak ez a város a kikötője és kulcsa, akadémiát avagy studium generalét alapít és állít fel a Jézus Társaság szabályai szerint (ezen már Pázmány kardinális is nagy erővel fáradozott, mégsem tudta véghezvinni, hanem -mivel a kegyes halál megelőzte- a fent nevezett Kisdi Benedekre hagyta e munka elvégzését), amint ez igen bőkezűen és nagylelkűen meg is tette, negyvenezer birodalmi tallért vagyis hatvanezer forintot utalván ki saját vagyonából adomány gyanánt a már említett alapítvány javára. Az oly jámbor és buzgó alapító jámbor, hasznos és szükséges alapítása minél erősebb és szilárdabb legyen , egyszóval tartósan fennmaradjon, igen alázatosan, az illő kérelemmel fordult hozzánk, hogy az általa szabad királyi városunkban, Kassán (mégpedig a dicső emlékezetű III. Ferdinánd, igen szeretett atyánk és elődünk által melléképületekkel és területekkel együtt- amelyeket ugyanezen célra részint már korábban elkülönítettek a város ajándékaként, részint saját pénzén vásárolta meg őket -örökösen adományozott palotában) felállított és javadalmazott gimnáziumot vagy egyetemet, nemcsak, mint Magyarország királya, hanem, mint választott római császár is, királyi és császári hatalmunkkal és tekintélyünkkel jóváhagyunk és megerősítsük és az elénk terjesztett alapítás értelmében a keresztény világ, különösen örökös és szabad királyságaink és a Római Birodalom többi akadémiái szokásos kiváltságaival és mentességeivel lássuk el és szilárdítsuk meg aranypecsétes oklevelünkben. Ezenfelül, hogy ugyanezen egyetemet egész adományával és kollégiumával, valamint ugyanezen egyetem minden javával és személyével együtt vegyük oly módon a mi és utódaink és örököseink különös atyai védelmébe bárkivel szemben, aki háborgatni akarná, hogy mind maguk a professzorok, mind az akadémiai tanulók más akadémiák szokása szerint szokásos jogaiknak és kiváltságaiknak örvendhessenek. Ezenkívül, hogy kegyelmesen és komolyan utasítsunk mindenkit, aki hatalmunk alá tartozik, bármely rendű és állapotú legyen is, hogy azokat, akik a szokás szerint és törvényesen a kassai akadémián szerezték akadémiai fokozatúkat, éppúgy tartozzanak elismerni és elfogadni más akadémiákon, egyetemeken, városokban káptalanoknál és egyházaknál, mintha a mondott akadémiai fokozatokat bármely más, igen régi és híres egyetemen érték volna el. Végül pedig, hogy ugyanezen kassai egyetemet, amelyet újonnan állítottak fel apostoli királyságunkban, jóindulatúan és kegyelmesen méltóztassunk a Jézus Társaság ausztriai rendtartományának többi egyetemeivel, jelesül a bécsivel és a grácival egyesíttetni és bekebeleztetni.

 Mi tehát egyrészt a mondott tisztelendő egri püspök kéréseinek engedve, másrészt a műveltség ügyének előmozdítására való velünk szúletett hajlamtól ösztönözve, a kassai akadémia ezen felállítását, ahogyan megalapították és berendezték, valamint javadalmazását egészében érvényesnek és kedvünkre valónak tartván, a Római Szent Birodalom határain belül császári, Magyarországon, pedig királyi hatalmunk teljességéből önként és saját jószántunkból elismerjük, megerősítjük és megszilárdítjuk, és minthogy törvényes és nem csupán a mi apostoli királyságunk számára, hanem a szomszédos országok és tartományoknak is a legnagyobb mértékben hasznos, minden pontjában, záradékában és cikkelyében jóváhagyjuk és engedélyezzük, továbbá császári és királyi és minden más tekintélyünknél fogva, amellyel rendelkezünk, elhatározzuk és elrendeljük, hogy a jövőben is tekintse minden ember, bármilyen rendű-rangú lett légyen is, örök időkre engedélyezettnek, elismertnek és megerősítettnek. Az akadémia alapítója számára, aki velünk az egyházi ügyekkel, a szerzetesrendekkel, a műveltséggel, a jámborsággal, egész hazájával és nemzetével kapcsolatban a legnagyobb érdemeket szerezte az akadémia vagy egyetem saját költségén való felállításával, mind a Jézus Társaság Kassán felállított és általunk megerősített egyetemén működő atyái számára, végül pedig az akadémia összes diákja előtt világosabban kitűnjék császári és királyi kegyes hajlandóságunk, kedvezésünk és kegyünk: először is és mindenek előtt ugyanezen Kassán felállított püspöki akadémiát az egész kollégiummal, a professzor atyákkal és diákjaival egyetemben bárkivel szemben, aki háborgatni és erőszakosan zaklatni akarná, nem csupán a mi császári és királyi felségünknek, hanem örököseinknek és utódainknak is különös védelme alá vesszük, mind a Római Szent Birodalom határain belül, mind Magyarországon és a hozzá csatolt és más módon örökösen fennhatóságunk alá tartozó tartományokban. Megígérvén, hogy mi és az egyházi vagy a világi rendhez tartozó tisztviselőink és hű hivatalnokaink serényen gondot és fáradságot fordítunk mindarra, ami folyamatos működéséhez, állandó megőrzéséhez, kiváltságainak sértetlenségéhez, a tanulmányok megfelelő voltához és maguknak a diákoknak a biztonságához és bántatlanságához hozzájárul. Mivel pedig a vallásos békességesség és a lelki foglalatosságok nem engedik meg a Jézus Társaság atyáinak sem figyelmük elvonását, sem a többi kényelmetlenséget, amelyek a polgári vagy büntető ügyekben való ítélkezés faladatával járni szoktak, továbbá ezen joghatóság alapos okokból apostoli királyságunk törvényei és a bevett -a katolikusok között nem csupán ezen királyságunkban követett- gyakorlat szerint sem illeti meg a polgári vagy a világi elöljáróságot, ezért ezen joghatóságot fenntartjuk magunknak, utódainknak és az akadémia rektorának javaslatára általunk és utódaink által kinevezendő és kiküldendő bírák számára, ugyanezen Jézus Társaság erre vonatkozó szent és kegyes rendelkezései szerint. Ugyanis úgy látjuk, hogy sem a kassai rendes elöljáróságot, sem a szabad királyi városok bármely más rendes bíráját és elöljáróságát nem rövidítjük meg azáltal, hogy nem adunk nekik hatalmat a diákok -különösképpen az akadémiai diákok- bebörtönzésére, a felettük való ítélkezésre és zaklatásukra, akik felett az akadémia felállítása előtt sem volt semmiféle joguk és hatalmuk. Ezért tehát szigorúan elrendeljük és előírjuk, ha a diákok vagy az akadémia tagja közül valakit esetleg tetten érnek valamely bűn elkövetése közben, mihamarabb adják át az akadémia elöljáróságának. Ezenfelül Lengyelország néhai felséges királya, Báthory István, a Jézus Társaság erdélyi, kolozsvári akadémiájának kegyes alapítója legméltányosabb példájától indíttatva és ösztönözve elhatározzuk és elrendeljük, hogy a kassai akadémia és kollégium, nemkülönben a hozzá tartozó alattvalóink minden rendes és rendkívüli adó és teher alól élvezzenek mentességet és kiváltságot -kivéve azokat, amelyeket az országgyűlésen az állam érdekében megszavaznak vagy megszavaztak. Hasonlóképpen, hogy ugyanezen akadémia és kollégium és a hozzá tartozó személyek minél inkább hivatásuknak és a vallásnak szentelhessék magukat, ugyanezen felséges király példájára elhatározzuk és elrendeljük, hogy ezen kollégium mindazon pereiben, amelyek a nemesekkel vagy bárki mással vagyoni ügyekben felmerülhetnek, jogügyigazgatónk vagy utódaink jogügyigazgatója védje őket a bíróságokon. Minden más ügyben maradjon sértetlen a szabad királyi városaink és országunk, Magyarország többi -akár egyházi, akár, világi- bírójának valamennyi más rendes joga. Ezen Kassán felállított studium generale méltóságának és ékességének semmi híja ne legyen, amit császári és királyi kegyünkből rá és tagjaira ráruháztunk, császári, királyi és apostoli diplománkkal egyszersmind elhatározzuk és elrendeljük, hogy ezen kassai egyetemnek, amelyet biztos tudomásunk alapján, lelkünkben jól megfontolván, higgadt és buzgó elhatározásunkat adván hozzá, császári és királyi hatalmunk támaszával erősítünk és szilárdítunk meg, legyen kötelessége, lehetősége és módja összesen és egyenként élni mindazon privilégiumokkal, mentességekkel, kiváltságokkal, előnyökkel, előjogokkal, hatáskörökkel, jogokkal, engedélyekkel és kedvezésekkel, amelyekkel a többi gimnázium, studium generale, akadémia és egyetem bárhol a Római Birodalomban és minden osztrák herceg országaiban és tartományaiban bármi módon, szokás vagy jog alapján élnek, amelyeket élveznek, amelyeknek birtokában vannak és örvendenek és kipótolnak minden jogi vagy ténybeli fogyatkozást, ha esetleg vannak olyanok, amelyek az előbb mondottakban zavarnának vagy azt lehet róluk mondani és állítani, hogy zavarhatnak. Legkülönösebben viszont a birodalom határain belül és örökös tartományainkban felállított egyetemek (amilyen a kölni, bécsi, mainzi, ingolstadti, prágai, olmützi, gráci, nagyszombati) minden jogát és kiváltságát ruházzuk rá, adjuk és adományozzuk ezen kassai egyetemnek császári és királyi hatalmunk teljességéből, teljes foganattal, egyáltalában semmit sem zárva ki különös, akár általános császári, királyi vagy magyar helyhatósági jog alapján alkalmazható -tekintsék úgy, hogy mindezt itt nyomatékosan kinyilvánítjuk és egyszersmind megerősítjük, nem másként, mintha ezen kiváltság és kedvezés tartalma is leírva állna ezen a helyen. Ezért a császári kegyünk erejénél fogva ezen kassai egyetem rektora, kancellárja, továbbá a fakultások dékánjai és a többi doktorok és professzorok, akik valamely tudományos fokozattal bírnak, rendelkezzenek a doktori, a licenciátusi jog, magiszteri, baccalaureusi és egyáltalán valamennyi fokozat címei és kitüntetései adományozásának jogával mindazok számára, akiket a megelőző szigorlaton méltónak találtak ezekre a  kitüntetésekre, azt akarjuk továbbá, sőt császári és királyi hatalmunk teljességéből eldöntjük, elhatározzuk és elrendeljük, hogy mindazok fokozatát, akik ily módon eme kassai akadémián szereztek doktori, licenciátusi jogot, magiszteri és baccalaureusi fokozatot, ismerjék el a keresztény világ, különösen Európa minden akadémiáján és pusztán a fokozat megszerzésének ténye alapján részesüljenek mindazon privilégiumokban, kedvezésekben, mentességekben, megbecsülésekben és kiváltságokban, amelyeknek mások a többi akadémián örvendenek, amelyekkel élnek és amelyeket élveznek, miután elnyerték ezeket a fokozatokat, álljanak ezen privilégiumok akár nyilvános cselekményekben, amilyenek a disputák, felavatások, vizsgák, döntések meghozatala, akadémiai ülések, akár más kitüntetésekben, amilyenek a köpenyek, a doktori kalpag, gyűrűk és az akadémiai köztársaság effajta jelvényei, mindezekről úgy ítéljük, hogy azokat a pálcával, pecséttel és a fokozathoz ‘járó’ címekkel együtt és ténylegesen először is az akadémia rektorának, kancellárjának, aztán a fakultások dékánjainak és az akadémiai professzoroknak adományozzuk. Továbbá határozottan kinyilvánítjuk ezen a helyen, hogy eme püspöki egyetem tanulmányokról vagy fokozatokról szóló bizonyítványát, amelyeket valaki törvényesen birtokol, bármely kollégium, akadémia, község, káptalan és bárki más, lett légyen bármilyen rendű-rangú, köteles elfogadni, úgy a törvényszéken, mint azon kívül és egyáltalában legyenek birtokosaik hasznára és segítségére nem csupán világi, hanem egyházi méltóságok, akár kanonoki állások és más javadalmak elnyerésében is, azoknál a káptalanoknál vagy egyházaknál is, amelyek jelölteiktől háromévi vagy ennél hosszabb vagy rövidebb akadémiai tanulmányokat vagy doktori fokozatot kívánnak meg. Végül,  pedig ezen új kassai püspöki akadémia irányában eddig nyilvánított és ezután nyilvánítandó kegyeink betetőzésére, teljességgel azon leszünk, hogy ez az új kassai akadémia, amelyet apostoli királyságunkban állítottak fel és alapítottak, fogadtassék és bekebeleztessék a Jézus Társaság ausztriai provinciájának többi egyetemébe, jelesül a bécsibe és a gráciba.

Utoljára pedig, ahogyan mi magunk -ami az eme új akadémiából a maga idején nagy bőséggel áradó rendkívüli jó nagy reményét kelti- mindig készek vagyunk ezen egyetemet kollégiumával és mind jelenlegi, mind jövőbeli adományaival, ezeknek jövedelmével és bevételeivel, továbbá minden  hivatalban lévő tisztviselőjével és tagjával együtt különleges gondoskodásunkkal és védelmünkkel oltalmazni, és alkalomadtán gyarapítani és előmozdítani illő állapotát, ezenkívül királyi szívünk jóakaratában és méltányos érzületében gondosan rábízzuk még utódainkra és örököseinkre valamint Magyarország uraira, karaira, rendjeire és az ország lakóira is, akár egyházi, akár világi méltóságot, állást, rangot töltenek be, hogy ugyanezen egyetemet minden említett záradékával, kedvezésével és privilégiumával együtt védelmezzék és mozdítsák elő és -ahol szükséges- ékesítsék fel további kedvezésekkel, kegyekkel és privilégiumokkal. Azt akarjuk és sérthetetlenül elrendeljük, hogy az új kassai akadémia elismerését, jóváhagyását, helybenhagyását, megerősítését kiváltságolását, határozatunkat és akaratunkat tartozzék bárki, akit ez bármi módon illet, érvényesnek tekinteni és tiszteletben tartani és sehol, semmiképpen se sértsék meg, szegjék meg és szálljanak szembe azzal, amit elhatároztunk, adományoztunk, megerősítettünk és megszilárdítottunk. Erre sajátkezű aláírásunkkal, pecsétünk valamint általunk, mint római császár által használt bullánk és magyar királyi, titkos pecsétünk felfüggesztésével megerősített oklevelünk erejével és tanúságával. Kiadtuk őszintén szeretett hívünk, Szelepcsényi György úr, Krisztusban tisztelendő atya, a törvényesen egyesített kalocsai és bácsi egyházak érseke, a nyitrai püspökség helynöke, ugyanezen helységek és megyék örökös főispánja, belső tanácsosunk és mondott királyságunkban, Magyarországon udvari kancellárunk keze által a stájerországi gráci hegyen lévő várunkban, az Úr 1660. évében, augusztus hó hetedik napján, a Római Birodalomban való uralkodásunk harmadik, a magyarországinak és a többinek hatodik, a csehországinak pedig ötödik évében.

Összeállította: Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 11.