A Nagyszombati Egyetemi Könyvtár

A nagyszombati jezsuita Egyetemi Könyvtár története és sorsa teljesen híven tükrözi a magyarországi jezsuiták történetét és sorsuk alakulását, a Társaság első korszakában. Az 1541-ben Loyolai Szent Ignác és társai által Rómában megalapított szerzetesrend egyik legfontosabb apostoli munkájának a tanítást tekintette. Az alapító atyák maguk a párizsi egyetemen tanultak és onnan hozott ismereteiket kamatoztatták a későbbi oktatási munkájukban.

A jezsuiták első kollégiumukat még 1548-ban alapították meg az itáliai Messinában, ezután gomba módra szaporodtak a kollégiumok világszerte, főként Európában, de a missziók jóvoltából Afrikában és Ázsiában is nyíltak kollégiumok. Magyarországon 1561-ben, Nagyszombatban alakult meg az első kollégium, Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érsek szorgalmazására és kérésére nyitották meg a Bécsből érkezett jezsuiták.

180px-ratiostudiorumA jezsuiták fő célja már a XVI. század végén az volt, hogy a korábbi katolikus és protestáns iskolaszervezési tapasztalatok alapján egységes, minden országban alkalmazható iskola szervezetet hozzanak létre. Az egységes szemléletű tantervet 1599-ben hozták nyilvánosságra a ‘Ratio atque institutio studiorum Societatis Jesu’ című, röviden ‘Ratio studiorum’ elnevezésű programjukban. Ez tulajdonképpen az első rendszeres tanterv, amely két részre osztotta a jezsuita iskolákat, egy gimnáziumi és egy akadémiai (főiskolai) tagozatra. Az ötosztályos gimnáziumban három évfolyam latin grammatika, egy-egy poetikai és retorikai évfolyam volt. Azonban az első osztályt két évre húzták széjjel, így alakult ki a hatosztályos iskola, erre épült fel a két évfolyamos akadémia, jogi és teológiai fakultásával, gyakorlatilag ez vált a nyolcosztályos gimnáziummá. Ezekre alapult az egyetemi képzés, így Nagyszombatban is, a kezdetekben, 1635-ben teológiai és filozófiai fakultás működött. Már a ‘Ratio studiorum’ leszögezte, hogy ‘a jezsuiták könyvek nélkül, olyanok, mint a fegyvertelen katonák’, ezért a könyvek gyűjtése, a könyvtárak kialakítása elsőrangú szempont volt a különféle iskolák kialakításakor.

A későbbi nagyszombati egyetemi könyvtár könyveinek a gyűjtése már a legelső években elkezdődött, P. Juan de Vitoria SJ (+1578), a bécsi rektor, Oláh Miklós esztergomi érsekhez írt levelében megemlítette, hogy a tanításhoz nélkülözhetetlenek a könyvek. A nagyszombati kollégium már rendelkezett egy szerény könyvtárral, később a kollégium a viszontagságos útján, mindenhol kialakította a maga könyvgyűjteményét: Nagyszombatból -egy tűzvész miatt- 1586-ban Znióváraljára került a kollégium, innen 1598-ban Vágsellyére költöztek, majd csak 1615-ben kerültek vissza Nagyszombatba. Szerencsére a sok költözködés és menekülés közben a könyvek nagyrésze megmaradt, az állomány elsősorban a katolikus és humanista szellemiségű oktatói-nevelői munkát szolgálta.

A nagyszombati egyetem megalapítása Pázmány Péter (1570-1637) nevéhez fűződik, már 1624-ben megnyitotta – a szintén jezsuiták irányítása alatt álló- nemesi konviktust, amely hamarosan annyira népszerű lett, hogy még a protestáns magyar nemesek is oda küldték tanulni a gyermekeiket. A megnövekedett tanulási igénynek megfelelően 1635-ben, hosszú és nehéz küzdelmek árán megalapította a nagyszombati egyetemet, II. Ferdinánd király határozott közbenjárására is szükség volt, hogy az ugyancsak jezsuita iskolákban nevelkedett VIII. Orbán pápa megadja az egyetemalapításra az engedélyt, mert csak két – bölcseleti és filozófiai- karral rendelkezett az indulási időben, csak később csatlakoztak hozzájuk a jogi és az orvosi fakultások.

Az egyetem alapítólevelében, amelyet Pozsonyban, 1635. május 12-én írt alá Pázmány világosan kifejtette az egyetem létrehozásának okait és a nemzeti kultúra ápolása iránti elkötelezettségét:

‘Gyakran aggódva fontolgattuk magunkban, hogyan tudnánk a katolikus hitet Magyarországon elterjeszteni és a nemes magyar nemzet méltóságának is szolgálni. Minden más eszköznél előbbre valónak tűnt fel előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyház kormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek. Nem hiányzott belőlünk sem a kedv, sem az igyekezett e dologra, de a haza szerencsétlensége és más sürgősen szükséges alapítások mind ez ideig visszatartottak, hogy kívánságunknak eleget tehessünk.’

pazmany_peter_150 (1)Ugyanezen alapítólevélben megerősítette az egyetem működéséhez szükséges anyagi fedezeteket is:

‘Azokon a jövedelmeken kívül, amelyeket a nagyszombati kollégium eddig bírt, a Jézustársaság nagyszombati rektorának kezéhez szolgáltatunk 60.000 magyar forintot. Ezenfelül császári kötelezvényt adtunk át a rektor atya által a Társaságnak 40 000 forint folyósítandó összegről, hogy így egészben 100.000 forintnyi summa keletkezzék. () Végre amint mi mindezeket a katolikus hit előmozdításának tiszta és őszinte szándékából és a drága haza felemelésére tesszük.’

Pázmány alapvető elképzelése szerint az alapszakaszban a hallgatók a bölcseletet végezték el, majd a teológiai tanulmányok következtek. Az ország irányításában fontos szerepet betöltő nemesi ifjakat elsősorban a bölcseleti kar elvégzésére ösztönözték, ez három éves tanulást jelentett, majd a papságra készülők még elvégezték a teológiát is. A bölcseleti képzés három éve alatt logikát, fizikát, matematikát, etikát és metafizikát tanultak, a második évben baccalauretusi, a harmadévben magiszteri fokozatot nyerhettek el a hallgatók.

A könyvtár az egyetem alapításakor -az akkori viszonyok között- komoly, mintegy 1500 kötetből álló gyűjteménnyel rendelkezett. Amelyet fokozatosan fejlesztettek a középiskolai tanítást szolgáló gyűjteményből a kezdetben csak a hittudományi és bölcseleti karral rendelkező, majd 1667-ben jogtudományi és 1769-ben orvosi karral kiegészülő egyetem oktatását segítő könyvtárrá. A gyarapítás, még a legnehezebb háborús időkben is jelentős volt, az állomány a XVII. század végére elérte az 5300 kötetett. Már a Rákóczi felkelés alatt megindult a nagyszombati rendházat kibővítő, nagyszabású építkezés, bár az anyagi források hiányában lassan haladtak, de 1715-ben megnyílhatott a rendház új szárnyában a könyvtár tágas és világos terme. A jezsuita évkönyvek feljegyzései szerint a könyveket -a jezsuita segítőtestvérek által készített- díszesen faragott, aranyozott tölgyfa szekrényekben helyezték el, ezek közül kettő még ma is látható a nagyszombati Szent Adalbert Egyesület helyiségeiben. A döntő, lényeges változás, azonban a XVIII. század közepén történt a könyvtár életében, amikor a rendházban, az ún. ‘Transylvania’ épületszárny első emeletén 300 négyzetméter alapterületű, 8 méter magas helyiséget kapott, amelyet fokozatos fejlesztés és képekkel való díszítés után 1761-ben nyitottak meg. A korabeli krónikák az új könyvtártermet az egyetem fő díszének tartották. Ebben a teremben működött a könyvtár 1777-ig, a Budára való átköltöztetés idejéig.

nagyszombati_egyetemi_konyvtar (1)Az egyetemi könyvtár az ország szellemi életében rendkívül fontos szerepet töltött be, mivel az egyetem az akkori állam számára képezte a vezető réteget, nagy gondot fordítottak, hogy mint a tanárok, mint a hallgatók hozzájuthassanak a legjobb és legfrissebb, a tanulmányok végzéséhez szükséges tudományos könyvekhez. A könyvtár gyarapítása több forrásból táplálkozott, az egyik legfontosabb alapját az egyetemi nyomda által biztosított cserepéldányok képezték, ezeket a többi -elsősorban jezsuita- egyetemek kiadványaival cserélték el. Sajnos az új könyvek vételére meglehetősen szerény pénzeszközök álltak a rendelkezésükre, évente változóan 100-400 forint körül mozgott az erre fordítható összeg. A jezsuita tudományos élet fejlődése azonban hihetetlenül nagy méreteket öltött, a missziós vállalkozások során valamint az egyetemeken végzett kutató munkák rendkívül sok fontos eredményt hoztak a tudományos megismerésben. A jezsuita szerzők új könyvei kiszélesítették az ismeretek tárházát, ezeket a könyveket az egyetemi könyvtár főként cserepéldányok útján szerezte be, a XVIII. században már a könyvtárnak önálló bécsi beszerzési bizományosa működött, aki elsősorban a világi tudósok munkáit igyekezett megvenni. P. Kéri B. Ferenc SJ (1702-1768) rektorsága idején megindult a nyugati tudóstársaságokkal való kapcsolatok kiépítése is. Az egyetemi könyvtár fontosságát sokan felismerték az akkori magyarországi nemesek soraiban is, nagyon sok főúri és köznemesi könyvgyűjtemény került a könyvtár állományába. Ugyancsak a XVIII. század közepétől rendszeressé váltak az új természettudományos művek beszerzései, ez szervesen összefüggött a Mária Terézia által kiadott új oktatási rendelettel, amely a ‘Ratio educationis’ címet viselte, ebben előírták az új filozófiai és természettudományos felfedezések alapján, a modern áramlatokhoz való kapcsolódást, egy újszerű, a kor követelményeinek megfelelő oktatási rendszer kialakítását. A jezsuiták azonban ezt csak fokozatosan hajtották végre, például Newton és tanítványainak a művei már nem sokkal a megjelenésük után olvashatók voltak a könyvtárban, de más tudósok, mint Leibniz, Gallilei, Pascal, Spinoza műveit csak leginkább másodlagos forrásokból -vitaanyagokból- ismerhették meg a könyvtár olvasói.

regi_konyvek_150A könyvtár állományáról a fennmaradt két katalógus (1690-ben és 1773-ban készültek) alapján nagyon részletes ismereteink vannak: az állomány jellege teljesen megfelelt az egyetem oktatási igényeinek és nagyjából a kor kívánalmainak is. A könyvtár köteteinek 72%-a hittudományi, 8%-a természettudományi, 4,5%-a jog- és történettudományi művekből tevődött össze, a főbb gyűjtőkörök szerint. A nyelvi megoszlásuk: 91% latin, 3,7% német, 2,7% magyar, 1,3-1,3% görög, illetve olasz, francia és spanyol nyelvű könyv volt. A tankönyvek természetesen sok példányban megvoltak, szintúgy, mint az oktatásban jelentős művek. Külön nagy hangsúlyt fektettek a több kötetes művek és a sorozatok folyamatos beszerzésére. A XVII. század végi könyvtári katalógus betűrendes volt, a könyveket az egyes betűkön belül szakok szerint taglalták, ez kicsit nehézkessé tette a használatát, de teljesen megfelelt a korabeli katalogizálási szokásoknak, ez a gyakorlat érdekes módon -nyomaiban- a XX. századig megmaradt.

A könyvtárban nem tettek lényeges különbséget a könyvek és a kéziratok között, a kéziratok többsége oktatási segédanyag, elsősorban jegyzet volt. A könyvtár használata a nagyszombati időkben nem volt nyilvános, csak a tanárok és a hallgatók használhatták, az utóbbiak csak az olvasóteremben, csak a tanárok kölcsönözhettek -szűk keretek között- könyveket rövid lejárattal.

A nagyszombati egyetem könyvtára a jezsuita rend feloszlatása után, 1773-ban az egyetemmel együtt királyi intézmény lett, hosszú időn keresztül az egyetlen állami közkönyvtár volt Magyarországon, amely minden érdeklődő számára nyilvános, szabadon használható volt. Mária Terézia évente 500 forintot és az Egyetemi Nyomda teljes bevételét rendelte az állomány gyarapítására. A könyvtár az egyetemmel együtt 1777-ben átköltözött Budára, a királyi palotában nyert elhelyezést, majd II. József 1784-ben költöztette át Pestre az egykori ferences rendházba és csak 1875-ben nyerte el máig végleges helyét, a jelenlegi épületben, amelyet elsőként építettek könyvtári célra Magyarországon.

A Nagyszombatról Pest-Budára került állomány már mintegy 15 ezer kötettel rendelkezett, és a feloszlatott jezsuita rend és más szerzetesrendek könyvtáraiból nagymértékben gyarapodott, nagy értékű kódexekhez, régi könyvekhez és kéziratokhoz jutott, de megkapta a jezsuita rend teljes irattárát is. Királyi rendeletre minden hazai nyomdatermékből köteles példányt kapott, vásárlás és ajándékozás révén a nemzeti kultúra számára fontos tudományos munkák, tudósi és muzeális hagyatékok kerültek a tulajdonába, így például a jezsuita Hevenesy és Kaprinay gyűjtemények, a jezsuita tudósok: P. Pray György és P. Fejér György könyvtárai. Az így kiegészült könyvtári állomány már alkalmassá lett, hogy megtartva az eredeti, egyetemi könyvtári funkcióit, az egész magyar tudományos kutatást segítő, a köz számára nyilvános gyűjteménnyé váljon, mint a mai napig is meghatározó jelentőségű tudományos könyvtár.

Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 11.