A nagyszombati Keresztelő Szent János (Egyetemi)-templom

Nagyszombat a XVI-XVIII. században, az esztergomi érsekek ideiglenes székhelyeként és a hazai katolikus megújulás fellegváraként szolgált. A városban megtelepedő jezsuitáknak régi vágyuk volt, hogy az önként, szívvel-lélekkel vállalt magasztos feladatuknak megfelelő templomot építtessenek, amelynek jótékony kisugárzása messze földre eljut.

Nagyszombat a XVI-XVIII. században, az esztergomi érsekek ideiglenes székhelyeként és a hazai katolikus megújulás fellegváraként szolgált. A városban megtelepedő jezsuitáknak régi vágyuk volt, hogy az önként, szívvel-lélekkel vállalt magasztos feladatuknak megfelelő templomot építtessenek, amelynek jótékony kisugárzása messze földre eljut. Mintegy pozitív példa gyanánt, központi szerepet betöltve az ország megújuló katolikus vallási életében.

il_gesuA jezsuiták temploma egy több nemzetiségű városban épült fel a legnagyobb vallási harcok idejében. Először az 1605-ös Bocskai-felkelés alkalmával, majd 1619 és 1622 között Bethlen Gábor (1580-1629) uralkodása alatt és után engesztelhetetlen vallási viták voltak a városban a különböző felekezetek között. A fejedelmek a protestánsok számára biztosították templomi istentisztelet lehetőségét, de az érsekek visszatértük után nem engedélyezték. A városi lakosság katolikus hitre való visszatérése elsősorban a jezsuiták kitartó, türelmes munkájának köszönhető, amelyhez felhasználták a barokk kor művészetéből adódó lehetőségeket, fényes külsőségek közti vallásos szertartások rendezésével és a szívet-lelket gyönyörködtető épületek építésével. A tridenti zsinat szellemben létrejött barokk reprezentatív templomépítészet típusát a jezsuiták alkották meg. A rend főtemploma, a Giacomo Barozzi da Vignola (1507-1573) által tervezett és épített római Il Gesú oldalkápolnákkal bővített középkupolás terével nem csak a kor jezsuita templomainak vált mintaképévé, hanem Európa különböző területein a barokk szerzetesi és plébániai templomok alapelrendezését teremtette meg.

becs_jezsuita_templom_1.Ezért nem véletlen, hogy a jezsuiták nagyszombati temploma, az itáliai kora barokk templomépítészet csúcsának tekintett, világhírű római Il Gesu mintájára készült, a közvetlen előképül, pedig a bécsi jezsuiták temploma, a Xavéri Szent Ferenc tiszteletére felszentelt templom szolgált, amelyet II. Ferdinánd (1578-1637) építtetett 1627 és 1631 között. A nagyszombati templomot, a jezsuiták és Pázmány Péter (1570-1637) kérésére Esterházy Miklós (1585-1645) nádor építette 1629 és 1637 között. A terveit, a Giovanni Battista Carlone köréből származó Antonio és Giovanni Pietro Spazzo készítette. Magyarországi jezsuitáknak sikerült a templom tervét és az építést az osztrák provinciálissal és a római általános rendfőnökkel elfogadtatni, ezért már 1630. június 15-én Esterházy Miklós megkötötte a szerződést Antonio Spazzo építésszel a templom megépítéséről a jezsuiták kollégiuma számára. A templom sekrestyéjében látható Antonio Spazzo testvérének Giovanni Pietro Spazzonak a képe, más dokumentumok alapján feltételezhető, hogy a templomot Antonio tervezte, míg testvére volt az építés kivitelezője. A tervezőről fennmaradt egy legenda, miszerint attól való félelmében, hogy a templom mennyezete beszakadhat, öngyilkosságot követett el. Mivel Antonio életéről semmit nem tudunk, viszont Pietro később is szerepel különböző iratokban, valószínűleg Antonio előbb elhunyt, de a körülmények nem ismertek.

A templom építéséről keveset tudunk, mivel iratok kis számban maradtak fent, de néhány szerződést ismerünk. Esterházy Miklós kismartoni kastélyában 1629. március 31-én szerződést kötött Johann Baptiste Leckl és Sebastian Ressler kőfaragó mesterekkel, hogy a templom számára kőfaragási munkákat végezzenek. Majd 1633. december 15-én, P. Dobronoky György SJ (1588-1649), a templom kinevezett plébánosa, Simon Frauenhoffer bécsi ácsnál megrendelte a tetőfedés elvégzését, a templomhajóra és a tornyokra. 1635-ben Pázmány Péter megalapítja a nagyszombati egyetemet, ekkor a még épülőfélben lévő a templom megkapja az egyetemi templom titulust. Ebből az évből is fent maradt egy szerződés, amelyben a jezsuiták Lengenich Ádám nagyszombati asztalostól 56 ablakot és hat ajtót rendeltek, amelyek közül négy a sekrestye bejárataként szolgált, kettő oldalsó bejáratként.

A templom építéséhez szükséges anyagokat nagyon széles körből szerezték be, a köveket a Kis-Kárpátokból, a téglákat a helyi téglaégetőből és az anabaptisták dejtei telepéről, az építkezési fákat a liptói erdőkből tutajosok úsztatták le, majd szekereken hozták a városba. A szobrok és az oltár faanyaga Bajorországból, Tirolból és a csejtei uradolomból érkezett. A szervezési munka, az anyagiak fedezése és a szállítás lebonyolítása P. Dobronoky György SJ, az egyetem első rektorának a vállán nyugodott, a gyakorlati fősegítsége F. Kőszegi János SJ (1594-1655)  volt.

A templom végleges elkészültét az egyetem alapító Pázmány Péter már nem érte meg. Ezért a templomot 1637. augusztus 30-án szentelte fel Lippay György (1600-1663) egri érsek Keresztelő Szent János tiszteletére. A névválasztás azért esett erre a szentre, mert az új székesegyház helyén, eredetileg a domonkosok egykori Keresztelő Szent János tiszteletére felszentelt temploma állt, amelyet a jezsuiták alkalmatlansága és rossz állapota miatt lebontottak. A szentelés alkalmával négy napos ünnepséget rendeztek. Az első misét Lósy Imre esztergomi érsek celebrálta, amelyen Bécsből érkezett zenészek muzsikáltak, majd este ünnepélyes átvitték az Esterházy család hét csatában elesett tagjának földi maradványait a templomba, ahol ünnepélyesen örök nyugalomra helyezték. Az első napot pompázatos tűzijáték zárta, másnap az egyetem tanárai tudományos konferenciát rendeztek, amelyen Lósy és Lippay érsekek elnököltek. A harmadik napon a kollégium diákjai, az alkalomhoz illően Salamon király templomépítéséről szóló színdarabot adtak elő, végül a negyedik napon az egyetem frissen végzett 24 hallgatójának az avatására került sor.

nagyszombat_egyetemi_templomA székesegyház csaknem teljesen tiszta korai barokk stílusú, az alaprajza nem követi a római barokkot, ugyanis a kéttornyos homlokzat, és a faltagolás rendszere inkább az észak-itáliai korai barokk formanyelvét tükrözi, vagy késő reneszánszét. Alaprajza és felépítése szerint a Gesú típus leegyszerűsített, kéttornyos változatát képviseli, a nyugatra orientált templom 61 méter hosszú és 28 méter széles.

A főhomlokzat zárt megjelenésű, egyszerűen tagozott. A templom homlokzatán a klasszikus reneszánsz rendező elvét láthatjuk: a római Colosseum mintájára dór, ión és korinthusi falpillérek tagolják. A falpilléreken nagy kiugrású, mély árnyékot vető párkányok támaszkodnak, amelyek az építmény horizontális hangsúlyát biztosítják. Szintenként különböznek az ablakok, a szobor – vakfülkék, és a szintek magasság is más. A legfeltűnőbb sajátossága a templomnak, hogy a homlokzaton láthatunk egy attika elemet, egy igazi barokk motívumot a volutát.

nagyszombat_egyetemi_templom_homlokzati_felsoA templom külső megjelenését a síkban tartott, vakolt felületű főhomlokzata határozza meg. Lapos pilaszterek, különböző méretű és formájú ablakok, szobor- és vakfülkék adják külső ritmusát, markáns vízszintes párkányok osztják szintekre. A felület fülkéiben elhelyezett, az 1680-as években készült, közel életnagyságú apostolszobraihoz hasonló együttest nem ismerünk a XVII. századból.  Volutás, háromszögű timpanonnal koronázott oromzatát magasba törő tornyok veszik körül. Reprezentativitását díszes, faragott kapu teszi hangsúlyossá. A főkapu felett az üldögélő angyalkákat ábrázoló csúcs és az Esterházyak kőpajzsa található.

Ha belépünk a templomtérbe, egy hatalmas dongaboltozott főhajót láthatunk, melyhez kétoldalt árkádokból nyíló, négy-négy kápolnából álló kápolnasor illeszkedik, tengelyben továbbhaladva, pedig a hajó terét teljes szélességében és magasságában folytató, egyenes záródású mély szentély csatlakozik. A főhajó fiókos dongaboltozatát, a kápolnák oldalfalait és mennyezetét gazdag stukkódíszítés borítja, a stukkóktól közrefogott mezőket falképek töltik ki. A főhajó belső terének művészi kialakítása az 1700-as évekből származik, az olasz P. A. Conti stukkói és a bécsi E. J. Gruber festményei díszítik. A mennyezet stukkóképeinek ábrázolásain a templom védőszentjének, Keresztelő Szent János története látható. 1639 és 1650 között alkották a kápolnák stukkóit Giovanni Battista Rosso és Jacopo Tornini olasz mesterek, a festmények Christian Klein és Julius Keller osztrák festők alkotásai.

Az egyhajós templom belső falait borító lenyűgözően gazdag stukkó és freskódíszítés mellett külön figyelmet érdemel a 20,3 méter magas és 14,8 méter széles főoltár, amelyet a kora legszebb magyarországi barokk oltárának tartanak. A barokk oltárművészetben általánossá vált, hogy Jézus Krisztus életét és különböző szentek legendáit ábrázolják. Új oltártípus honosodott meg még a XVII. század elején. Ennek egyik első, nagyjelentőségű emléke a nagyszombati jezsuita templom főoltára, amely a bécsi asztalos, Baltasar Knilling és a nagyszombati szobrász, Veit Stadler és a cíferi Ferdinánd mester közös műve, 1637 és 1640 között készült. A csavart oszlopokkal, erőteljesen tagolt párkányokkal három, illetve vízszintes irányba négy részre osztott, szobrokkal és festményekkel díszített oltárépítmény zárt építészeti egységet alkot a templomban. A részletelemek hangsúlyos, kiemelt tagozatoknak vannak alárendelve, és éppen ez adja, hogy az összkép egységesebb, tömörebb, mint a középkori szárnyas oltárok esetében. A mélybarna architektúra, az aranyozott szobrok és az ornamentika színellentétére épített hatalmas oltár az egész templomteret lezárja, a rajta négy emelet magasságban, szabadon vagy fülkékben nagyszámú, különböző méretű, kissé statikusan megformált faszobor sorakozik. Az alsó sorban az Ószövetség kiemelkedő alakjainak szobrai láthatóak. A következő sorban baloldalt Szent Péter és Szent Ágoston, jobboldalt Szent Ambrus és Szent Pál szobra kapott helyet, középen, a festményen pedig Krisztus megkeresztelkedésének jelenete látható. A harmadik sorban jezsuita szentek láthatok, amelyeknek a sorát a templom névadó szentjének, Keresztelő Szent János születését ábrázoló festményt helyezték el., felettük a négy evangélista, végül legfelül magyar szentek, Szent László, Szent István, Szent Erzsébet és Szent Imre, valamint Mária a gyermek Jézussal kapott helyet. A szobrok teljes egységet képeznek a magyarországi katolikus megújulás teológiai üzenetével és egyben a katolikus egyház egyetemes jellegét is hirdetik. Összesen 42 szobor található a főoltáron.

nagyszombat_jezsuita_templom_fooltarA barokk oltárok jellemzője, hogy egész felépítésük, tartalmi megjelenésük, színezésük szervesen illeszkedik a templom belső díszítéséhez. A nagyszombati jezsuita templom Krisztus megkeresztelését ábrázoló főoltárképe, amely a korai barokk jellegzetes, különböző stiláris rétegeket egyesítő felfogásában készült. Az Atyaisten és az angyalok karának sodró lendületű mozgalmassága korszerű észak-itáliai, velencei példákat idézi, az előtér keresetten bonyolult körvonalú figurái a nemzetközi manierizmus kelléktárából kerültek ide, a főalakok viszont a reneszánsz harmonikus világát őrzik egy népiesebb barokk kifejezésmód érdekében. Stílusa alapján az ábrázolás észak-itáliai, velencei eredetű lehet, de annak rajzos festésmódjából arra következtethetünk, hogy német festő munkájáról van szó 1640 tájáról.

1661-ben kilenc vértanú ereklyéit kapta meg a templom, ezeket az oltárok ereklyetartóiban helyezték el. A kápolnák felett szobákat alakítottak ki, ahol világi és egyházi növendékek egyaránt laktak, innen nyílt az átjárás a felső karzatra.

A sekrestyében két érdekes és értékes két található, az egyiken a Mária név betűinek a szokásos csoportosítása, a másikon a jezsuiták jelképe: az IHS van kihímezve. A kép hátán található felirat szerint Forgách Pál (1677-1746) püspök lányának a hajából készült a XVIII. század elején. Egyébként Forgách a felesége halála után lépett a papi pályára, az egyik leánya pedig klarissza nővér lett.

A templom kriptáját elsősorban a jezsuiták temetkezési helye volt, de néhány nemesi család, köztük az Esterházy és az Ocskay család is ide temetkezett. P. Dobronoky György SJ naplójából tudjuk, hogy Esterházy Miklós az épülő templomot sűrűn meglátogatta, mivel maga is a jezsuitáknál tanult, ezért támogatta az építkezést.

eszterhazy_miklosEsterházy Miklós, Esterházy Ferenc (1532-1604) pozsonyi alispán és Illésházy Zsófia (1547-1599) fia volt. Szülei protestánsok voltak. A nagyszombati jezsuita kollégiumban, ahol a vallásos fiú, a történelmen és retorikán kívül a hittant is tanulta, a tanárai hatására 1601-ben a katolikus egyház buzgó tagja lett, emiatt a szülei kitagadták. Házassága után, hadi szolgálatot vállalt II. Mátyás (1557-1619) magyar király seregében, aki szolgálatai elismerése gyanánt a testvérével együtt báróvá, egyszersmind tanácsossá és hadi kapitánnyá nevezte ki, valamint Regőcöt neki ajándékozta. 1614-ben a nemzet nevében a linzi gyűlésre küldték, ahol a törökök elleni harc folytatását tárgyalták. Majd kieszközölte, egykori hitoktatójának, Pázmány Péternek, akkori turóci prépostnak esztergomi érseki kineveztetését. 1617-ben beregi, 1618-ban zólyomi főispán, titkos tanácsos, majd főudvarmester lett.  1619-ben a nagykárolyi békeértekezletnek, majd a fellázadt cseh rendekhez küldött országos bizottmány tagja volt; részt vett a hainburgi értekezletekben; majd a nikolsburgi béke megkötésében munkált közre; mire kamarás, országbíró, Érsekújvár és a bányavárosi végek kapitánya lett. 1623-ban Nyitra folyó mellett kivívott fényes hadi tette után, Bécsben, 1624. január 20-án diadalmenetet tarthatott. 1624 őszén a soproni protestáns többségű országgyűlésén, katolikus létére, nádornak választották.  II. Ferdinánd király, pedig Fraknóvár és ehhez tartozó uradalmak birtokával ajándékozta meg. Wallensteinnak a Bethlen Gábor hadain aratott győzelme és az ezután következő pozsonyi és szőnyi békekötés folytán a spanyol király 1628-ban az Aranygyapjas Renddel tüntette ki. Később Rákóczy ellen hadakozott és kieszközölte az 1634. évi kassai békét. II. Ferdinánd halála után sok ellensége támadt, akik nagyon megkeserítették életét.

Felesége halála után, 1641-ben kérésére a temetéskor az egész templomot fekete lepellel vonták körbe és a díszes ravatal körül ezer aranyozott lámpás égett. Később, amikor 1645. szeptember 2-án maga a templom építtető nádor elhunyt, a temetése addig sohasem látott pompával történt.

A templom legbőkezűbb patrónusa az Esterházy-család volt, a családi síremlékük a templom egyik különleges emlékműve. Itt temették el a vezekényi csatában elesett Esterházy hősöket is. 1652. augusztus 25-én a vezekényi csatában csatázott a királyi sereg a törökkel. A törökök háromszoros túlerejével szemben, vereséget szenvedett, a Forgách Ádám (1601-1681), érsekújvári főkapitány által vezetett 1200 fős magyar sereg. A Vezekény melletti balszerencsés kimenetelű ütközetben az Esterházy család négy tagja halt hősi halált, közöttük a néhai nádor, Esterházy Miklós legidősebb fia, az ígéretes tehetségű, huszonhat éves Esterházy László (1626-1652) valamint Esterházy Ferenc (1615-1652), Esterházy Tamás (1625-1652) és Esterházy Gáspár (1628-1652).

A kriptafalon elhelyezett címerpajzsokon csak a következő nevek és szövegek szerepelnek:

Baloldalon:

Esterházy Miklós, nádor 1645. szeptember 2. hatvankét éves

Esterházy Dániel, 1654. június 24.

Esterházy Sándor, 1681. április 2.

Esterházy Ferenc, 1652. augusztus 26. harminchat éves

Jobboldalon:

Esterházy László, 1652. augusztus 26. huszonhat éves

Esterházy István, 1603. július 4. negyven éves

Nincs minden címerpajzsnál név, így nem lehet minden sírt azonosítani, mivel a 1809-es francia hadjárat során nagy károk érték a templomot és a kriptát. A katonaság feldúlta a sírboltot, a kincsvadászat közben szétszórták a csontokat.  A családi szarkofágokat 1865-ben nagyjából kijavíttatta Esterházy Pál herceg.

Esterházy Miklós és Nyáry Krisztina (1604-1641) fia, Esterházy Pál herceg, aki a nagyszombati jezsuitáknál szerezte a műveltségét, már, mint nádor 1681-ben a családi síremlékre egy 148 x 208 cm-es márványtáblát készíttetett a következő felirattal:

VIATOR ATTENDE MARMOREA QUAM CALCAS, PORTA AD MORTEM EST AERARIUM. HOC SUB LAPIDE PRETIUM SECULORUM ET MELIOR HUNGARIAE THESAURUS EST ABSCONDITUS, POSTQUAM GLORIOSISSIMA SANGUINE QUIA REGUM S. LADISLAI, ANDREAE HIEROS. LUDOVICI PRIMI, SIGISMUNDI IMPERATORIS INNEXA SANGUINI, CELEBRATISSIMA ANTIQUITATE, QUIA SEPTEMDECIM ANTE SECULA IN MAGNO SCYTHARUM PRINCIPE OPOS, IN EURSO HUNNORUM DUCE AC TOT ALIIS DOMINATA CELSISSIMA ET ILLUSTRIS FAMILIA ESTORAS LOCUM HUNC DELEGIT SEPULCHRALEM. IACENT HIC GRANDES ILLAE ET VERE PRETIOSAE ANIMAE: NICOLAUS, HUNGARIAE POREX, AETATIS SUAE ORACOLUM, LADISLAUS, ITEM FRANCISCUS, CASPARUS, THOMAS FUSO PRO PATRIA SANGUINE HEROES PURPURATI, EORUM NOMINI AC POSTERITATI SUI AC PRAESERTIM PARENTIS SUI NICOLAI PROREGIS ET MATRIX CHRISTINAE NYARY MANIBUS SEPULCHALEM HUNC  LAPIDEM POSUIT S.R.C. PRINCEPS PAULUS ESZTERHÁZY. ABI VIATOR! ET CUM MAGNAS  ABIISSE IN CINERES ANIMAS AUDIS, INGEMISCENS UT EX HIS CINERIBUS INMORTALES RESURGANT PHOENICES PRECARE NAM DECET REN. CUR. NICOLAUS PRINCEPS ESTERHAZI A 1900

(Figyelmezz, vándor! A márvány, amelyen állsz a halál és a kincsestár kapuja. Ez a kő alatt évszázadok értéke nyugszik, és itt van elrejtve Magyarország legnagyobb kincse. A leghíresebb királyok vére: László, András, Nagy Lajos, Zsigmond császár, a VII. és X. század legrégebbi történetével van összekötve, a szkíta hercegség támasza, a hunok hadjáratának vezére, a híres Estora család vívta ki ezt a helyet temetkezési helyének. Itt fekszenek nagy és fontos személyek, Miklós, magyar nádor, kora szimbóluma, László, Ferenc, Gáspár, Tamás, hősök, akik vérüket ontották a hazáért. Esterházy Pál magyar nádor tette le ennek a sírnak az alapkövét az emlékükre és az utódoknak, mindenekelőtt apjának, Esterházy Miklós nádornak, és anyjának Nyáry Krisztinának. Mielőtt elindulsz vándor, emlékezz a búcsúzásra. Ez itt a porból való feltámadás helye, mint a halhatatlan főnixnek. Esterházy Miklós megbízására javították az 1900. évben.)

esterhazy_palA Kismartonban napvilágot látott költő és zeneszerző, Esterházy Pál (1635-1713) előbb Sopron vármegye örökös főispánja lett, később aranykulcsos és udvari tanácsos, 1661-től főudvar- és főstrázsamester, 1679-től titkos tanácsos és az Aranygyapjas Rend lovagja. 1681-ben a soproni országgyűlés nádorrá (1681-1713) választotta. Mint a legfőbb magyar közjogi méltóság, magyar királlyá koronázta a császár fiát, a későbbi I. Józsefet. A császárhoz való lojalitásáért 1687-ban elnyerte a birodalmi hercegi méltóságot, és tovább gyarapította földbirtokainak számát. A Thurzó-Thököly rokonság által (második felesége Thököly Imre(1657-1705) fejedelem testvére, Éva (1659-1716) grófnő volt) többek között Árva és Lietava vára, valamint egyéb erdélyi birtoktestek is fennhatósága alá kerültek, kialakítva ezzel a több évszázadon keresztül fennálló Esterházy-nagybirtokot.

Pál herceg kiváló stratégiai képességeit bizonyította a török elleni harcokban, 1663-ban Zrínyi Miklós (1620-1664) oldalán is hadakozott. 1683-ban részt vett Bécs török ostrom alóli felszabadításában, három évvel később Buda várának visszavételében, a Bécs felé vonuló törökök elől a magyar koronaékszereket Passauban biztonságba helyezte.

A rendi kiváltságok védelmében Pál herceg is számtalanszor szót emelt I. Lipót abszolutizmusa ellen, többnyire mégis hűségesen támogatta az uralkodóház politikáját. Hatalmas birtokait 1695-ben az elsők közt alakította át hitbizománnyá, vagyis majorátussá. A sokoldalúságát bizonyítja, hogy számos elfoglaltsága ellenére még imakönyvek, litániák írására is maradt ideje és energiája. ‘Mennyei korona’ c. könyve igazi ‘könyvsiker’ lett a korabeli Európában.

Később, mivel a kripta nedvesnek bizonyult, Esterházy Pál, az 1678-as végrendeletének tanúsága szerint, ugyanitt új temetkezőhelyet, mauzóleumot kívánt építtetni. Elképzelése olyan kétszintes halotti kápolna volt, ahol az alsó kápolnába temetkeznek, és itt is és a felső kápolnában is oltár áll. A két teret pedig rácsos nyílás köti össze, rálátással a lent nyugvókra. Esterházy Pál a családi mauzóleumot azonban végül is nem Nagyszombaton, hanem rezidenciája székhelyén, Kismartonban, az ottani ferenceseknél építette meg, maga is oda temetkezett.

A templomban virágzott a különböző vallásos közösségek, a kilenc társulatból, három az egyetemi ifjúság Mária-kongregációja volt.

A templom egészen 1773-ig a jezsuiták tulajdonába maradt, majd a rend feloszlatása után átkerült az érsekség kezelésébe. A napoleóni háborúk idején, a francia csapatok lóistállónak használták, ezért lemeszelték a falakat, de a kivonulásuk utáni helyreállítás alkalmával sikerült megőrizni az eredeti festést.

A nagyszombati templom mintájára több, magyarországi jezsuita templomot építettek, mint például Győrben a Szent Ignác-templom (1634-641), a trencséni Xavéri Szent Ferenc-templom (1653-1657), vagy a kassai Szentháromság-templom (1681).

 

gyor_szent_ignac_templom_5.1977 óta a templom a Pozsony-nagyszombati érsekség érseki főszékesegyháza, amelyet 2003-ban II. János Pál pápa is felkeresett.

Bikfalvi Géza

 

Válogatott irodalom:

Rupp Jakab: A Keresztelő Szt. János templom. Magyarország helyrajzi története I. Pest, 1870. 105-115

Dubnicky, Ján: Ranobarokovy univerzitny kostol v Trnave. Bratislava, 1948. 111-112

Galavics Géza: A barokk művészet kezdetei. Ars Hungarica 1 (1973) 97-126

Lévárdy Ferenc: A nagyszombati egyetemi templom. Magyar templomok művészete. Bp., 1982. 150-154, 161-163

Simoncic, Jozef: Smrtné stíty v univerzitnom kostole v Trnava.Vlastivedny casopis 34 (1985) 4, 164-167

Stribrániová, Mária: Pietro Spazzo-stavitel’ univerzitného kostola v Trnave. Trnavská univerzita v slovenskych dejinách. Bratislava, 1987. 268-283

Wellner István: Kalauz Európa vallási műemlékeinek megtekintéséhez. Bp., 1990

Krapka, Emil-Mikula, Vojtech: Dejiny Spolocnosti Jezisovej na Slovensku. Cambridge (Ont.), 1990. 75-77

Simoncic, Jozef: Jezuiti v Trnave. Viera a zivot 1 (1991) 2, 92-94

Frissítve: 2016. augusztus 12.