A rendalapítóra emlékezve: „Szent Ignác eucharisztikus ember volt”

„A szónok kifejtette, hogyan vonható párhuzam a szentmise és a lelkigyakorlat felépítése között, utóbbbit egyenesen harmincnapos szentmisének nevezve.” Az eucharisztia jegyében emlékeztek a rendalapítóra a magyar jezsuiták Budapesten a Mária utcai Jézus Szíve-templomban. Az ünnepi szertartást követő agapé keretében a szentmise szónoka, Koronkai Zoltán SJ mutatta be Eucharisztia – A barátság szentsége című könyvét.

A szentmise kezdetén Vízi Elemér SJ tartományfőnök köszöntötte a nyári időpont ellenére szép számú egybegyűltet: rendtársakat, a jezsuiták barátait, az ignáci lelkiségű női szerzetesrendek képviselőit és mindazokat, akik támogatták a Jézus Szíve-templom, a harangok, illetve az orgona tavaly kezdődött és teljes egészében néhány hete befejeződött felújítását. A provinciális hangsúlyozta: első alkalommal ünnepeljük a rendalapítót a megújult szentélyben, a Szent Ignác ereklyéjét rejtő új oltáron bemutatott szentmisével.

A szentbeszédben Koronkai Zoltán tréfásan utalt arra, hogy egy nemrég megjelent jó könyv (értsd: saját kötete) vonatkozó fejezete alapján fogja bemutatni Szent Ignác életének és lelkiségének eucharisztikus vonatkozásait. Rámutatott, Ignácot nem véletlenül ábrázolták a festők előszeretettel miseruhában, szentmise közben, mert Ignác valóban eucharisztikus ember volt. Életének néhány fordulópontja mutatja, milyen mélyen kötődött az Oltáriszentséghez. Manresában egyik misztikus látomásában abban a kegyelemben részesült, hogy megsejtette, miként van jelen Krisztus a sugárzó ostyában, pappá szentelése után pedig egy teljes éven át készült újmiséjére, s éppen ez idő alatt támadt benne a Jézus Társaságának gondolata.

P. Koronkai rámutatott, mennyire jellemző, hogy a jezsuiták ünnepélyes fogadalomtételére a feltartott Oltáriszentség előtt kerül sor, amely abból a mély meggyőződésből fakad, hogy Krisztus valóban itt van közöttünk a kenyér színében. Végül a szónok utalt Szent Ignác életmódjának eucharisztikus foglalatára: mindennapi szentmiséjében imádkozta át a Rendalkotmány egy-egy passzusát, engedve, hogy döntéseiben Isten vezesse, akinek jelenlétét legközelebbről az oltár mellett tapasztalta meg. Életrajzírói ezt az eljárásmódját hívják a szolgálat misztikájának, de Koronkai szerint joggal nevezhetjük az eucharisztika misztikájának.

Ami Szent Ignác útmutatását és a jezsuita rend további történetét illeti, a Társaság kiemelkedően eucharisztikus jellegzetessége a gyakori szentáldozás és a lelkigyakorlat-adás. A szónok kifejtette, hogyan vonható párhuzam a szentmise és a lelkigyakorlat felépítése között, utóbbbit egyenesen harmincnapos szentmisének nevezve, és úgy fogalmazott: ugyanazon titok, egyazon valóság tárulkozik fel a Lelkigyakorlatok során és a szentmisében is, mégpedig Krisztus valósága, aki eljön hozzánk és önmagába akar fogadni minket.

Végül Koronkai felidézte, hogy Ignác arra is buzdította rendtársait, írjanak eucharisztikus témájú könyveket – ennek engedelmeskedve fogott maga is első kötete megírásába. (A szertartást követő agapé keretében tartott rövid könyvbemutató keretében Tornya Erika RSCJ kérdéseire válaszolva Koronkai Zoltán elmondta, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve eredetileg csupán blogbejegyzés-sorozatot tervezett, s Patsch Ferenc rendtársa buzdítására mélyedt el jobban a témában és fogott hozzá a könyvíráshoz.)

A szentmisén a hagyományokhoz híven a Jézus Szíve-templom Musica Sacra kórusa működött közre Rónaszéki Tamás vezényletével.

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2020. augusztus 01.