A rendi sajtó történetéből

A magyar jezsuiták a XIX-XX. század fordulóján felismerték, hogy milyen hatásos eszköz a sajtó az apostoli munkákban, ezért számos vallásos, hitbuzgalmi, társadalmi és kulturális lapot indítottak a széles tömegek számára. Kalocsán, Jézus Szentséges Szívének Hírnöke és a Szűz Mária Virágos Kertje, Budapesten Mária Kongregáció, A Szív és a Magyar Kultúra jelent meg. Majd a missziós munka megindulása után a húszas-harmincas években adták ki a Katolikus Missziók és a Táming c. lapokat a jezsuiták szerkesztésében.

kiadvanyok_520

A renden belül a közös osztrák-magyar rendtartomány idején és a Monarchia végéig, német nyelven, Nachrichten der österreichischen Provinz S. J. (A Jézus Társasága osztrák provinciájának hírei) hírközlönyt adták ki. A német nyelv volt az összekötő kapocs, az osztrák-német, a magyar, a cseh, a horvát, a lengyel és az olasz rendtagok között. Ez a hírközlöny nagyon magas színvonalú cikkeket és beszámolókat közölt az egyes rendházak és az egyes rendtagok életéből, széles kitekintést adva az egyes provinciák szellemi és kulturális tevékenységéről, illőn megemlékezve az elhunyt rendtársakról. Sajnos még magyar nyelven nincs feltárva az anyag, mivel a magyar rendtörténeti könyvtárban meglévő folyóirat példányok 1950-ben nagyrészt elpusztultak, pedig a hírközlöny primer adatokkal, forrásként szolgálhatna a közös rendtartomány történetéhez.

p__biro_ferenc_sj_200P. Bíró X. Ferenc SJ (1869-1939) Jézus Szíve nagy apostolának a lelkében megfogalmazódott az eszme, hogy Magyarország csak úgy menekülhet meg a sok külső és belső ellenségtől, ha felajánlja magát Jézus Szívének. Az eszme terjesztésére megalapította ‘A Szív’ újságot mint a Szövetség hetilapját. A kis lap minden anyagi bázis nélkül indult el, teljesen a Szövetség tagjainak az önfeláldozó munkájára támaszkodott. A lelkipásztorok azonban felismerték A Szív nagy apostoli erejét, és kérték, hogy a hazai katolikus vallású nemzetiségek nyelvén is jelenjen meg, ezért 1916-1918 között a német Das Herz és a szlovák Srdce is eljutott az olvasókhoz.

A katolikus sajtóra különösen nagy igény támadt, mivel addig nem volt képes családi hetilap; ennek a pótlására adták ki a Szövetség gondozásában a Fényszórót és a szlovák nyelvű Slncet. Mindkettő azonban igen rövid életű volt, a Trianon utáni Magyarországon a nemzetiségi sajtó megszűnt, viszont A Szív változatlanul nagy népszerűségnek örvendett.

A Mária Kongregáció lapot P. Bangha Béla SJ (1880-1940) fejlesztette néhány év alatt nagy közkedveltségnek örvendő vallásos orgánummá. A Kongregációs Otthon harmadik emeleti manzárd szobái adtak helyett a szerkesztőségeknek: A Mária Kongregáció mellett P. Bangha 1912 karácsonyán megindította a Magyar Kultúra (1912-1944) címen, az első igazi katolikus szellemiségű társadalmi, politikai és kulturális folyóiratot. Kiváló munkatársai segítségével, az ország katolikus szellemi krémjét bevonva, egy újszerű, minden vonatkozásában korszerű, harcos katolikus sajtóterméket adtak a katolikus hívek kezébe. A szűkebb szerkesztőségben P. Bernhard Zsigmond SJ (1880-1926) a tudományt, Baranyay Jusztin O.Cist. (1882-1956) a közéleti tájékoztatást, a protestáns Burján Károly a harcos publicisztikát képviselte. A lap a szükséges tőkét már indulása előtt előteremtette a kongreganisták és a sajtóhölgyek segítségével, az első lapszámot háromezren fizették elő. A későbbi évtizedekben a Magyar Kultúra országos elismertségű, vezető lappá nőtte ki magát, amelynek a szava és álláspontja meghatározó és sokszor perdöntő volt a politikai és az egyházi életben.

Az önálló magyar rendtartomány megalakulása után, 1909-ben még nem gondoltak saját hírközlöny kiadására, később a világháborús időszak sem kedvezett a belső lap elindulásának. Csak 1923-ban érett meg a gondolat és a gyakorlati lehetőség, az elsősorban és kizárólagosan az egyes rendházak és rendtagok életét megkönnyítő, informális kiadvány megjelentetésére. A Trianon utáni időszakban teljesen megváltozott a magyar rendtartomány helyzete, sok új rendház alakult, új apostoli programokkal és tevékenységekkel, szükségessé vált az általános információ csere elindítása.

Az új kiadvány a ‘Hírek a Provinciából’ címet és a latin ‘Nuntii Provinciae Hungariae Pro NN. tantum’ (A Magyar Provincia Hírei a mieinknek) alcímet viselte és az első szám 1923. augusztus 1-én jelent meg, mint a bevezetőben írták az akkori szerkesztők:

‘más provinciák mintájára időnként ‘híreket’ akar kiadni kis provinciánk is, hiszen házaink sokszor alig tudnak egymásról, azonkívül sok testvérünk él extra provinciam [rendtartományon kívül], sőt Amerikában és Kínában is van páterünk. Teljességre nem tartunk számot, inkább rövidségre törekszünk.’

Ezt az ígéretet valóban megtartották a szerkesztők, mivel az első évfolyamokban kizárólagosan rövid híreket közöltek, amelyek elsősorban a Kúria és a vidéki rendházak életéről szóltak, valamint nagyon fontos volt az éves vagy esetlegesen az évközi diszpozíciók közlése. Néhány évfolyam megjelenése után, hogy a száraz híreken és adatokon túl, érdekesebbé és személyesebbé tegyék a lapot, elkezdték az egyes rendtársak beszámoló leveleinek a közlését. Majd a nevesebb évfordulók alkalmával hosszabb -néhány oldalas- kis tanulmányokat is közreadtak. A kiadvány informális vonásához, szorosan hozzátartoztak az elhunyt rendtársakról szóló megemlékezések és nekrológok. A harmincas évek közepére kialakult az újság belső tartalmi képe: a nekrológokkal kezdték, majd az egyes házak híreivel folytatták, végül hosszabb ‘színes’ hírek következtek.

A hírközlöny neve 1933-ban Provinciánk Híreire változott, de a tartalmi felosztás változatlan maradt, két szerkesztő nevét külön ki kell emelni, mert a szerkesztés fáradságos munkáját P. Gyenis András SJ és P. Tibor Mátyás SJ sok éven keresztül végezte. Alapos, tömören megfogalmazott híreikkel, színes tudósításokkal és jól megszerkesztett levélrészlet közléseikkel, rendkívül nívós és informatív lapot adtak a rendtagok kezébe. Ezt szó szerint kell érteni, mivel a lapot csak belső terjesztésre ‘Pro NN. tantum’ szánták és többször is megkérték az olvasókat, hogy külső olvasóknak ne adják tovább, mert a híreket olyan személyes közlésnek vették, amelyek idegenekre nem tartoznak.

A megjelenés általában negyedéves ütemben történt, a lapot eleinte a jezsuita tulajdonú, Apostol, majd később a Korda nyomdában nyomták, végül a Manréza házinyomdájában készült, csak 1949. májusától adták ki stencilezett formában 1950. áprilisáig, amikor megszűnt.

czapik_gyula_250Az általános missziós gondolat és eszme terjesztésére alapították a Katolikus Missziók a Tengerentúli Országokban című képes havi folyóiratot, amelyet Czapik Gyula, majd Zsíros Ferenc SJ (1879-1961) szerkesztett, ennek az utóda volt a Katolikus Misszió, amely kiemelten támogatta a támingi magyar missziót, de széles kitekintésű missziós folyóirat volt. A Katolikus Missziók virágkorát P. Reisz Elemér SJ (1904-1989) főszerkesztése alatt érte el 1939-1944-ben, vezetése alatt a folyóirat megduplázta előfizetőinek és megháromszorozta példányainak a számát. A folyóirat a második világháború után Üzenet és a Tamingi Misszió Baráti Körének címen jelent meg, ennek a képes havi melléklete volt a Katolikus Missziók 1947-1948-ban.

A külföldre kényszerült és a világ minden tájára szétszóródott rendtagok tájékoztatására két új belső informális kiadványt is elindítottak Kanadában, majd az Egyesült Államokban: a Provinciánk Híreinek a jogutódja a Cor Unum (Egy Szív) és egy tartalmasabb hosszabb lélegzetű írásokat tartalmazó Anima Una (Egy Lélek) folyóiratot adták ki.

A Cor Unum első lapszámában, 1949 Karácsonyán igen markánsan megmutatkozott az új hírközlöny küldetése P. Reisz Elemér SJ tollából:

‘Szent Ignác atyánk ott, ahol a Konstitúciókban a Társaság fennmaradásának, szelleme megóvásának eszköziről beszél, igen fontos szerepet juttat a tagok egységének, vagyis minél szorosabb kapcsolatának (unio memborum). Ezt elsősorban a szeretet hozza létre, a szeretet viszont többek közt a ‘crebra communication rerumque mutua notitia’ táplálója.

Valamennyien érezzük, hogy a jelen helyzetünkben különösen időszerű ennek a ‘gyakori érintkezésnek, ügyeink-bajaink kölcsönös ismertetésének’ ápolása. Szinte hihetetlennek hangzik, hogy kicsiny Provinciánknak a haza területén kívül élő tagjai -beleértve a misszionáriusainkat is- 20 állam vagy önálló földrajzi egység lakói.

Nehogy a földrajzi távolságok, amelyek az otthoniaktól és idekint egymástól elválasztanak minket, előbb-utóbb a lelki egységben is eltávolodást hozzanak létre, elindítjuk útjára ezt a kis családi értesítőnket. Fogadja mindenki szeretettel, kezdeti tökéletlenségei ellenére is. A ‘hírek’ egy része már nagyjából ismeretes azok számára, akik közelebb vannak hozzánk. Vannak azonban még sokan, akiknek újságot jelentenek. A jövőben ez a hírközvetítőnk az egyéni levelezést javarészt leegyszerűsítheti: a közérdekű és kölcsönös épülést szolgáló közölnivalókat ne egy-két testvérünknek írjuk meg csupán, hanem ki-ki küldje el minekünk, mi időnként eljuttatjuk őket összes testvérünkhöz.’

Eleinte hosszabb szünetekkel jelentek meg ezek a lapok, később már havi és negyedéves rendszerességgel láttak napvilágot, a szerkesztésben oroszlánrészt vállaltak P. Reisz Elemér SJ és P. Ádám János SJ szerkesztők.

A szerkesztőknek nagyon nehéz és hálátlan feladat jutott, a négy kontinens közel húsz országába szétszóródott magyar jezsuitákat kellett tájékoztatni a II. szekció minden fontosabb eseményéről valamint betekintést adtak a Magyarországon maradt I. szekció tagjainak életéről, megpróbáltatásaikról és viszontagságaikról.

A Cor Unum, a régi Provinciánk Hírei mintájára elsősorban a Kúria és az egyes házak hivatalos közleményeit közölte, rövid, informális jelleggel. Azonban az Anima Una oldalain lehetőség nyílt, a provincia tagjait érintő sokszínű beszámolók, tanulmányok és személyes levelek közreadására. Mindkét újság csakhamar és hosszú évtizedeken keresztül az egyik legfontosabb összekötő szálat jelentette a magyar jezsuiták számára. Általuk megvalósult az egy szív- egy lélek eszméje, amely nélkülözhetetlen vonása a jezsuita életnek.

A hetvenes-nyolcvanas években, általában évenként jelent meg a Barátainknak a magyar jezsuiták tájékoztatója, amelyben a világi híveket, a jezsuita rend támogatóit és jótevőit szólították meg. Az érdekes írásokon keresztül személyesebb kapcsolatot tudtak kiépíteni a nyugati világ magyarságával.

A Kínából kiüldözött magyar jezsuita misszionáriusok Tajvan szigetére kerültek és ott folytatták a munkájukat. A misszió és Tajvan életéről Formózai Magyar Jezsuiták címen havonta megjelenő lapot adtak ki 1964 és 1999 között.

Az újság első főszerkesztője Msgr. Lischerong Gáspár a beköszöntőben igen lírai és megrázó sorokkal indokolta a lap megjelenését:

p__lischerong_sj_volt_piusi_prezes_es_tanar_250“A régi Kínában kilenc európai és amerikai jezsuita tartomány küldötte misszionáriusait, kik a bennszülött papsággal karöltve dolgoztak abban a hatalmas országban a pogányok megtérítésén. A száműzetésben megalakult a Távol-Keleti jezsuita provincia, melynek tagjaihoz tartoznak a magyar jezsuiták is. A Távol-Keleti tartomány missziós munkája az anyaországok missziós munkájára számít. Csak egy nemzet van, mely a Jó Istenen kívül senki másra nem számíthat, ez a magyar nemzet. Ezt a hiányt pótolni a jelen Missziós Tudósító célja. Összefoglalni az egész világon szétszóródott magyarság missziós apostoli munkáját, ezt az apostoli munkát öntudatosabbá tenni, missziós hírek és a magyar misszionáriusokkal való személyes kapcsolata révén. Szeretettel állunk mindazok rendelkezésére, akik bármiként a missziós ügy iránt érdeklődnek. Szétszórt missziós adományainkat központosítjuk, így maradandóbb emléket építünk a magyar katolicizmusnak.”

A Magyarországon maradt és sokáig fél- vagy egészen illegalitásban tevékenykedő jezsuiták is keresték a lehetőséget, hogy egymást tájékoztassák az életükről. Ebben az összekötő szerepet P. Holovics Flórián vállalta, hihetetlen buzgalommal és szorgalommal, írógéppel sokszorosított hírközlönyöket készített Adatrögzítés (1957-1964) Levél Barátomhoz (1965-1970) és Barátaink Levelei (1970-1979) címeken. A nyolcvanas években, pedig P. Morlin Imre SJ szerkesztésében jelent meg, szintén írógéppel sokszorosítva az In quavis mundi plaga (A világ bármely táján) kiadvány.

tavlatok_uj_120Ausztriában jelent meg a Szolgálat címen 1969 és 1990 között egy lelkiségi folyóirat, amely a külföldi és a hazai papság körében, a II. Vatikáni Zsinat utáni teológia és lelkiség újdonságait terjesztette, a szerkesztést P. Benkő Antal és P. Nagy Ferenc végezte. A folyóirat 1991-ben haza költözött és azóta  Távlatok néven, kissé megváltozott profillal, mint világnézeti, lelkiségi és kulturális lap tájékoztatja a katolikus szemléletű olvasókat, a lap társszerkesztői: P. Szabó Ferenc SJ és P. Nagy Ferenc SJ.

A Magyarországon, 1989-ben újra teljes joggal meginduló magyar jezsuita rendtartomány újból elindította a ‘Provinciánk Hírei’ c. lapot, 1991. szeptemberében, P. Nemesszeghy Ervin SJ a frissen újraegyesült magyar provincia első tartományfőnöke bevezető szavaival:

‘Örömmel bocsátom útjára a Cor Unum és az Anima Una egyesüléséből keletkezett Provinciánk Hírei első számát. Az elmúlt két évben a Cor Unum a külföldön élő rendtársaink életéről hozott híreket, P. Kővári Károly SJ szerkesztésében, az Anima Una pedig, Magyarországon jelent meg P. Pálos Antal SJ szerkesztésében. E kettős megjelentetésre már többé nincs szükség, a Provinciánk Hírei mind Magyarországon, mind a külföldön élő magyar jezsuitákról hoz híreket. Budapesten, a Mária u. 25.-ben a P. Socius főszerkesztésében készül, nemcsak leveleket, hanem dokumentációs anyagot (újságcikkek másolatait mieinkről, etc.) is közöl és nem szükségszerűen minden hónapban egyszer, hanem időközönként jelenik meg, amikor megfelelő közlésre alkalmas anyag gyűlt össze. [] Adja Isten, hogy a Cor Unum és az Anima Una egyesülése valódi jelképe legyen annak a belső lelki és magatartásbeli egységnek, mely közel 40 éves elszakadás után már megindult és most van kialakulóban a külföldön és a Magyarországon élő rendtestvérek között.’

Az új Provinciánk Hírei, az újraindulás után igyekezett -mindegy tükörként- beszámolni a Provincia helyzetéről, az új kihívásokról, apostoli és szociális munkákról. A régi, bevált szerkesztési módszerekre támaszkodva, de időről-időre megújulva tájékoztatott az eseményekről. A szerkesztés koránt sem egyszerű, néha hálátlan terheit, elsősorban a provinciálisok: P. Nemesszeghy Ervin SJ és P. Ádám János SJ viselték, az elmúlt években F. Nagy Ernő vette át az újság szerkesztését. A Provinciánk Híreit lapozgatva nyomon követhető a Provincia fejlődése, tevékenységének főbb vonásai. A terjedelmében is megnövekedett újság, a személyi híreken és hivatalos rendeleteken kívül, hosszabb-rövidebb beszámolókat és tanulmányokat közöl a rend mai életéről és a múltjáról, ezek teszik olvasmányosabbá a lapot. Az elmúlt években már nemcsak a jezsuita rendtagok munkájáról, hanem a világi munkatársak tevékenységéről is hírt adnak az egyes tudósítások, ez is jelzi a jezsuita munka jellegének átalakulását. A XXI. században, a jelenlegi tendenciák szerint átalakulóban van a hagyományos jezsuita tevékenység, egyre inkább a vezetés és a koordinálás válik a jezsuiták feladatává, akik a világi munkatársak bevonásával végzik a hivatásuk adta feladataikat. Ebben a munkában a Provinciánk Hírei a hagyományos és jól bevált hírközlő szerepet tölti be, remélhetően még nagyon sokáig.

Bikfalvi Géza

Frissítve: 2016. augusztus 10.