A rozsnyói Xavéri Szent Ferenc templom

A rozsnyói Xavéri Szent Ferenc templom a város legjellegzetesebb épülete, amely uralja a teljes városképet.

rozsnyo_foter_200A város ma is meghatározó központi részét és látnivalóját a négyszögű piac képezi, közepén a várostoronnyal egybeépített jezsuita, majd a XVIII. század végén már a premontreiek tulajdonában jutó templommal. Amelynek méltóságteljesen ható tornya határozza meg Rozsnyó városképét. Amint ott áll a főtér közepén, dacolva a zöldhátú hegyekről lezúduló viharokkal a megingathatatlan, diadalmaskodó katolicizmus erejét juttatja eszünkbe.

Rozsnyón a protestantizmus már 1523-ban elkezdte a térhódítását, 1550 körül a többség evangélikus és ekkor a templomok is a protestánsok tulajdonába mentek át. lippay_gyorgyAz ún. Nagy-templomban tartották istentiszteleteiket a németajkú hívők, a Kis-templomban (Bakócz-kápolna), pedig a magyarok. Az evangélikus egyházon belül az 1630-as évek körül kitört a viszálykodás a magyar és a németnyelvű hívek között. Ez nagymértékben elősegítette a katolikus megújulás előrehaladását, amely 1656-ban vette a kezdetét, amikor Lippay György (1600-1666) esztergomi érsek egy jezsuita atyát küldött a városba. Az evangélikusok megtartották még egy ideig a nagytemplomot, amely 1670-ben visszatért a katolikusok jogos tulajdonába.

Az evangélikus hitet valló rozsnyói lakosság visszatérítése lassan haladt előre.  Ugyan Hannula Jakab (1620-1688) jezsuita atya megérkezett Rozsnyóra, de letelepedését a protestáns lakosság meghiúsította. Az érsek ekkor erélyesebb eszközökhöz folyamodott és 1656. március 13-án, Szentkeresztről levelet írt a rozsnyói tanácsnak. Tudatta, hogy Hölgy Gáspár prefektus kíséretében egyházi embert küld a városba, aki a javadalmaira vigyázni fog és az elhagyott lelkeket gyámolítja majd. A protestánsok tiszttartót sejtettek az ‘egyházi emberben’, Mártonfalvai Ignác László SJ (1621-1664) atyában és szívesen fogadtak. Mikor azonban az atya téríteni kezdett, a polgárság kiverte a városból. Az atya tettleges bántalmazása és elűzetése megindította a jezsuiták és protestánsok közötti harcot. A sérelmet példás büntetéssel megtorolták. A tanácsot Érsekújvárra idézték; útközben a főbírót és a vele levő polgárokat letartóztatták. A főbíró Hölgy Gáspár útján az érsek közbenjárását kérte. A pártfogás megtörtént, az ítélet alapján a város és az érsek szerződést kötött. A város kötelezte magát, hogy bírság címén 2000 forintot fizet; a piaci torony mellett a jezsuiták számára templomot építtet, a jezsuita atyákat befogadja és oltalmazza, ellátásukhoz évente 200 tallérral hozzájárul és számukra az egri basától hitlevelet szerez. Az elszegényedett és az 1644. évi pestistől megtizedelt lakosság, azonban az érsek többszöri felszólítására csak nehezen tudta lefizetni a büntetést. A templom építéséhez is hozzáfogtak ugyan, de mint azt Lippay 1658. augusztus 18-án kelt levele bizonyítja, csak selejtes anyagot használtak. A falakat darázskőből emelték, a tetőzetet is kötés nélkül tették fel. A püspök kérte, hogy legalább az ablakokat készítsék faragott kőből. Az indokolt kérés későn érkezett: a templom rövidesen beszakadt. 1658. szeptember 17-én, az érsek erélyes hangú levélben intette a rozsnyóiakat, hogy fogadják meg P. Mártonfalvai tanácsait. Ha ezt már kezdetben is megtették volna, úgy nem következik be a baleset. Sürgette az építkezést, hogy a templomot a tél beállta előtt legalább tető alá hozzák. Lippay György a kezdeti nehézségek leküzdése után, 1659-ben jezsuita rendházat alapított Rozsnyón. A rend jó anyagi körülmények között kezdte meg működését. A tornyot (haranggal együtt), a megkezdett templomot, a közelben lévő pincét, a templom melletti iskolát és a plébániaépületeket kapták meg.

rozsnyo_jezsuita_templom_3_2001666-ban megkezdek a rendház építését, a földszinten helyezték el az általuk fenntartott iskola tantermeit. A vallási villongás egyre nagyobb méreteket öltött és 1670-ben, a rozsnyói jezsuiták kérésére Korponáról horvát katonaság érkezett a városba. Visszafoglalták a templomot, az evangélikus papot és tanítót elküldték. 1671-ben a jezsuitákat a rozsnyóiak kiszolgáltatták az egri törököknek. Ebben az ügyben 1672. január 3-án Szelepcsényi György (1595-1685) érsek keményhangú levelet intézett a városhoz. Utána a jezsuita-atyák 1682-ig, Thököly felkeléséig békésen és sikeresen működtek a protestáns lakosság körében. Ekkor menekülni kényszerültek. Lengyelországba mentek és magukkal vitték a templomi szereket is. A száműzetés 1687-ig tart. A Rákóczi-felkelés ismét megpróbáltatásokat jelentett. A vallási béke azonban újból helyreállt és a szerzetesek 1711 és 1773 között nyugodtan folytatták áldásos tevékenységüket. 1773-ban Mária Terézia rendelete folytán a rendet ideiglenesen eltörölték. A hívek gondozását ekkor a ferencesek vették át. 1778-tól a premontreiek gondozták a templomot és nevelték a volt jezsuita gimnáziumban a rozsnyói ifjúságot. A templomot a tanítás keretében a gimnázium tanulói is látogatták, innen ered a mai diák templom elnevezés. Napjainkban a ferencesek felügyelik és végzik a pasztorális feladatokat.

Mielőtt a templom művészeti értékeivel megismerkednénk, előbb a tornyot kell megismerni. Komor fenségében régóta ott őrködik a város főterén, szembeszállva az ágyúk pusztító tüzével. Harcos századok letűnt emlékét őrzi az oldalába befalazott ágyúgolyó. A négyzetes alaprajzú torony négy emeletre tagozódik. Az egyes emeleteket kiugró párkány választja el egymástól. A földszinti rész 4/5 magasságáig a sarkokon egy-egy támasztópillér fut fel. Ezek közül azonban csak a torony déli részén maradt meg kettő, a másik kettőt a templom építésénél lebontották. A földszinti rész déli oldalát három egymás melletti, téglalap alakú ablak tagolja, felettük lőrés. Az első emelet egységes falsíkot ad, rajta két lőrés. A következő emelet félköríves ikerablakai némi könnyedséget kölcsönöznek a nehézkes építmények. Az utolsó emeletet a körülfutó árkádos folyosó ismét két részre tagolja. A torony a kiképzésében nem is, de felépítésének módjában halványan tükrözi a Szepesség jellegzetes reneszánsz harangtornyainak hatását. A kész toronyhoz kellett hozzáépíteni a templomot. Hossza 25 méter, a szélessége 7.75 méter. Déli, szentélyi falával a toronyhoz támaszkodik, a lezáródás itt háromszögű.

rozsnyo_jezsuita_templom_belsoAz egyhajós templom oldalfalait négy pillér tagolja, ezekből futnak ki a keresztboltozat ívei. A négy pillérnek megfelelően a külsőt négy támasztópillér erősíti. A falközökben félkörívű lezáródású ablakok nyílnak. Jobboldalon, az első és második pillér közötti ajtó mellékkápolnába vezet. Az északi bejárati résznél előcsarnok húzódik az orgonakarzattal. A templom egyszerűen kiképzett barokk homlokzatán a jezsuita templomok kicsit nyugtalan vonalai kiegyensúlyozottakká lesznek, már kiütközik a klasszicizáló hajlam. Középen egyszerű, négyszögletes kivágású ajtó nyílik. Felső síkjával egy vonalba esik a két oldalt bemélyülő, félköríves záródása, a szoborfülkék alapja. Az oromzat háromszögű timpanonban végződik, amelyet két homorú ív köt össze az elválasztó párkánnyal, középen kerek ablak. Ennek a homlokzatnak példáján alakítják ki később a ferences és az evangélikus templom homlokzatát is. A timpanon csúcsából a jezsuiták szép, IHS jelvényével ellátott kereszt nyúlik az ég felé. Figyelemreméltó a két fülkében elhelyezett hársfából faragott szobor. A baloldali Mózest ábrázolja földig érő talárban, mely alól csak a lábfej bukkan elő. Bal lábával előre lép: bal hóna alatt tartja az egyik kőtáblát, a másikat a földre helyezi, és bal kezével rátámaszkodik. Jobb karja heves mozdulattal nyúl át bal oldalára, a táblát akarja megragadni, hogy földhöz vágja azt. A mozdulat hullámzásba hozza a ruharedőket. A hosszúkás fejen is meglátszik az indulat hevessége. Jobb felé tekint kétharmad profilban. Haja és szakálla dús csigákban omlik alá. A beállításban és kiformálásban némileg Donatello szobraira emlékeztet.

Dávid király szobra párszobornak készült. Ennek megfelelően a mozdulatok az ellenkező irányba mulatnak. Rövid tunikát visel, szintén a bal lábbal lép előre. Bal karját könyökben kissé meghajlítva előre nyújtja, ökölbe szorított kezében jogart tart. Jobbjával hárfájára támaszkodik. A művész az arc ábrázolásában nem alkotott kiválót, amíg Mózesnél jól jellemez, addig itt a balra fordított fej nem tükrözi a férfikor teljéjében lévő király lelki világát, hanem öregedő, sablonos típusarcot ad. Csupán a rövidebb és szeszélyesen göndörödő fürtökkel érzékelteti a fiatalabb életkort.

A templom belsejét két korabeli barokk oltár díszítette. Ma már csak a Szent. Alajos mellékoltár áll. A főoltárt az 1900-as évek elején szétszedlek, faragványai szétszóródlak. Helyét a szerényebb neogótikus szentségházzal ellátott menza-oltár foglalta el. Mögötte egyszerű aranykeretben Xavéri Szent Ferencnek, a templom védőszentjének képe, Lammel festőművész-tanár munkája a század végéről. A sivatagot a jobb oldalon elhelyezett két pálmafával jelzi. A szent baljával az ég felé mutatva prédikál a körülálló hét alaknak. Szerkesztése szimmetrikus, a fejeket profilban adja. Legsikerültebb a jobb sarokban álló öreg alak erőteljes vonalú karakterfeje.

A baloldali Gonzága Szent Alajosnak szentelt mellékoltár az első és második pillér között áll. A fából faragott, fehérre festett, dúsan aranyozott oltár a barokk előírást követi, de a hajlások finomsága, egy-egy merész ívelésű voluta felhívja rá a figyelmet. Az oltár felső részét kagylós baldachin alkotja, mellette két angyalfej mosolyog. Az oltár két oldalán egy-egy barokk váza áll. A 190 cm magas, és 92 cm széles oltárkép Szent. Alajost ábrázolja. Jobbról a megnyílt égből angyal száll alá, és a keresztet hozza. A szent vágyakozó, rajongó arccal tekint rá. Balra két angyalka könyvet tart, fent a felhők között kettő koszorút hoz. A színek sötétek, barnák, sárgás-zöldek, rózsaszínes hús-szín, az arcokon élénken piros rózsák nyílnak. A fény is tompán hat, nem ragyognak a színek. A templom múlt századi restaurálásakor Ádám Gyula festette az építészeti tagokat kihangsúlyozó ornamentális díszeket.

mennyzeti_freskoA boltozaton Jézus születését, Jézust a templomban és a Hegyi beszédet ábrázolta konvencionális, módon, élénk színekkel. A főhajó alatt alagsor terjeszkedik (valószínűleg az egykori városháza pincéje), amelyből kriptát alakítottak ki a rozsnyói premontrei rend elöljárói részére. A templom építészeti kiképzésének nyugodt egyszerűségével, barokk oltárainak finom hangjával maradandó emléket állít ismeretlen mesterének, aki a feladatát, a XVII. század második felében művészi ízléssel oldotta meg.

A helyi jezsuiták kezdeményezésére és lelki vezetése mellett a város polgárai két vallásos emléket is emeltek: A pestisjárvány emlékére egy emlékoszlopot és a város határában a Kálváriát.

A város északi részén emelkedő hármas gerincű hegy legalacsonyabb csúcsának aljában építették fel a XVIII. század első felében a Kálváriát. Steer Jakab és neje, Katalin bőkezű adományukkal tették lehetővé, hogy a hívek Krisztus kínszenvedéseire emlékezve, lelki vigaszt találjanak. Szabó Ferenc jezsuita házfőnök vezetése alatt 1741-ben indult meg az építkezés. Hét kisebb kápolnában nyertek elhelyezést a stációk. Az első egy kocsma kapu-oszlopánál állt, ez később lebontották. A felfelé vezető meredek út mentén kettő áll. Ezek mellett elhaladva kőkerítéshez érünk. Lépcsőkön jutunk fel a Hétfájdalmú Szűz tiszteletére szentelt kápolnához. A kápolna háta mögött Krisztus koporsója áll, fölötte emelkedik a három kereszt. Itt nyert elhelyezést még két-két stációs kápolnácska. A stációk egyszerű kápolnáit 1866-ban megújították, az eredeti olajfestményeket, amelyek akkor már nagyon rossz állapotban voltak, eltávolították és gyári eredetű domborművekkel helyettesítették, amelyeket Kollarcsik István (1796-1869) püspök rendelt Münchenben, hogy megóvják az esetleges rongálásoktól, a kápolnákat vasráccsal zárták el.

Az első kápolna domborműve Krisztust ábrázolja az Olajfák hegyén, majd a többi jelenet: Krisztus ostorozása, tövissel koronázása, keresztvitele a Golgotára, Krisztus a keresztfán, Sírba tétel. A kápolna bejárata fölött a következő felírat: ‘DeI VnIgenIto IesV CrVCIfIXo reparatorI hoMInIs honorI posVIt io. iacobvs steer cvm consorte sva catarina. RESTAURATA 1841.’ (Isten egyszülött fiának, Jézus Krisztus tiszteletére állíttatta Steer Jakab feleségével, Katalinnal közösen. Megújították 1841-ben)

A négyzetes belső fölé boruló kupolán, Ádám Gyula Szent Ilona freskója 1934-ből. A félkör záródása apszisban, konvencionális formájú barokk oltár Szent Borbála és Szent Veronika szobraival. Az oltárkép a Hétfájdalmú Szüzet ábrázolja. A bal felé néző főalak arcát eltorzítja a fájdalom. A Fájdalmas Szűz fejének megnyúlt formája, a zöldes-sárga arcszín a ferences templom Krisztus levételét a keresztről ábrázoló oltárkép Mária arctípusára emlékeztet, amiből arra következtethetünk, hogy a kép valószínűleg az 1800-as évek elején a ferences templomban lévő festmény nyomán készült, a háttérben Krisztust látjuk a kereszten. A kápolnában Szt. Kelement, a bányászok védőszentjét ábrázoló festmény 1866-ban készült, Haffner műve, aki a helyi ferences templomban is festett.

Az Úr sírja kápolnát 1854-ban újíttatta fel Gromer Elek rozsnyói kanonok. Ebben az időben újították fel az ormos kápolnát körülvevő falat is a harangtoronnyal együtt. A XX. század 30-as éveiben épült újabb 14 stáció színes majolika domborművekkel, amelyek a pécsi Zsolnay gyárból származnak. Az eredeti kápolnák, amelyek már a XX. század első évtizedeiben is nagyon rossz állapotban voltak, azóta teljesen lepusztultak. Az Úr sírja kápolna a XX. század második felében ment tönkre. Kettő, a 14 stáció kápolnái közül a Járási Népi Csillagvizsgáló építésekor semmisült meg a XX. század 70-es éveiben. A Kálvária utoljára 1987-89-ben volt felújítva. Akkor a harangot is újraöntötték, ezt azonban, azóta ellopták és darabokra törték. A 90-es években a berendezést szinte teljesen kifosztották: a főoltár festményét, hét angyal szobrot az oltártól és a szószéktől, a Szent Kelemen festményt és két fakeresztet. Az Úr sírja kápolnát és az azt körülvevő falat lerombolták.

Rozsnyó legrégibb emlékszobra a püspöki rezidencia előtt álló Mária-szobor, az 1710-ben pusztító pestis után emelték. Négyszögletes, mintegy fél méter magas talapzatról karcsú hengeres oszlop nyúlik fel, korinthusi oszlopfőben végződik. Ennek tetején áll Szűz Mária lendületesen kifaragott szobra. A test barokk lendületében újra éled a gótika gyengén kihangsúlyozott, S vonalú tartása. Szűz Mária alakja hosszú ünnepi ruhában, összetett kézzel áll a kígyóval körültekert szimbolikus Földgömbön, jobb lába a járványt ábrázoló kígyó fején. 1730-ban kiegészítették Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobraival, amelyek a Szent Szűz két oldalán álltak alacsony négyszögletes oszlopon. A szobrokat eredetileg vaskerítés védte, ez sajnos eltűnt Az alapzaton álló két szent alakja: Nepomuki Szt. János alakja ügyes mesterről tanúskodott, aki biztos kézzel faragta ki a lendületes ruharedőket, az arcél nemes vonalát és a lazán aláomló hajat és szakállt. A majdnem életnagyságú szent szoboralakja a hagyományos kiegészítő jelképeivel együtt (kereszt és pálmaágacska), ünneplő ruhában négyszögletes állványon áll, késő barokk felfogásban készült. A másik alkotás Szt. Flórián szobra volt, aki a lábainál elhelyezett égő ház tüzet oltja. Az oszlop lábánál egy angyalka ült, bájos arcocskája, testének gömbölydeden kifaragott formái rokonságot mutattak a jezsuita templom baloldalán elhelyezett szoborfülke egyik angyalával. A talapzat peremére további két kis angyalt ültetett a mester. A XX. század 50-es éveiben, a Szűz Mária mellé emelt szobrokat áthelyezték a püspöki rezidencia udvarába, ahol csak Nepomuki Szent János szobra maradt meg. Az angyalok szobra szintén megsemmisült, Szent Flórián szobra, pedig az udvaron lévő fák kivágásakor teljesen tönkrement. 1998-ban súlyosan megsérült az oszlop, ekkor szétszedték, majd a Szent Szűz szobor másolatával helyettesítették. Utána 1998-1999-ben az eredeti szobrot és a korinthusi oszlopfőt restaurálták, az eredeti együttest a városi galériában helyezték el. Eredetileg a szobrot és az oszlopfőt szürke homokkőből faragták, a másolata műkőből készült, mint az eredeti mű hiteles mása.

Összeállította: Bikfalvi Géza

 

Válogatott irodalom:

Rupp Jakab: A Jézus Társasági székház Xavieri Szent Ferenc emlékezetére szentelt templomával. Magyarország helyrajzi története II. Pest, 1872. 115-117

Tóth Lőrinc: A rozsnyói katolikus főgimnázium története. Rozsnyó, 1894

Hazslinszky Dezső: Kalauz Rozsnyó és vidéke számára. Rozsnyó, 1913

Gyenis András: Rozsnyó. Régi magyar jezsuita rendházak. Rákospalota, 1941. 44

Gangel Judit: Rozsnyó műemlékei. Bp., 1942. 37-41, 54-55

Krausz Zoltán: Emberek, eszmék, műemlékek. Kapu 6 (1993) 1, 19-22

Frissítve: 2016. augusztus 12.