A Szent Ignác-i lelkiségű női szerzetesrendek

A Jézus Társasága alapítója, Loyolai Szent Ignác nem tervezte, hogy rendjének női ágat is nyit, ám a korabeli igényeknek megfelelően és a pápa utasítására ideiglenesen női tagokat is felvett. Egyes történések (Isabel Roser-eset) után azonban megszüntették a női rendtagságot a Társaságban, és a pápa megtiltotta női jezsuiták felvételét. A Szent Ignác-i lelkiség ugyanakkor évszázadokon keresztül mélyen megérintette a női lelkeket, ezért mindenkor igyekeztek az ezen a lelkiségen nyugvó női szerzetesrendeket és vallásos társulatokat alapítani. Az ilyen munkákban elsősorban a XIX-XX. században számos jezsuita segítőjük akadt, akik felismerték a nőkben rejlő, a nőiségükből is adódó sajátos emberi és lelki értékeket, és saját tapasztalataik alapján igyekeztek egyengetni a női rendek útját.

szent_ignac_parizsban_250Már Loyolai Szent Ignác számtalan, a maga korában páratlannak számító intézkedést hozott a nők helyzetének megkönnyítésére a renden kívüli apostoli munkákban. Később utódai is figyelemmel kísérték a nők helyzetét, és igyekeztek javítani rajta, ezért számos méltatlan támadást is érte a jezsuita rendet.  Ma a világon számos Szent Ignác-i lelkiségen alapuló női közösség működik, alább néhány magyarországi rendet és társulatot mutatunk be.

Congregatio Jesu / Angolkisasszonyok Szerzetesrend (Institutum Beatae Mariae Virginis, CJ)

A közösség hivatása: apostoli tevékenység, oktatás-nevelés

ward_maria_250Az alapító, Ward Mária (1585-1645) az angliai katolikusüldözés idején – hogy hitében megtarthassa a leányifjúságot – társaival átment a flandriai St. Omerbe. Loyolai Szent Ignác szabálya szellemében sok küzdelem árán 1609-ben hívta életre az első közösséget. A szerzetesintézményt az Egyház csak az alapító halála után, 1703-ban hagyta jóvá.

Az intézmény célja a leánynevelés. Magyar földre még Ward Mária életében Pázmány Péter hívta meg az angolkisasszonyokat 1627-ben. A pozsonyi intézetről, Pázmány így emlékezik meg levelében: „A jó Anyák a legnagyobb épületességgel tanítják a leánykákat jámborságra, jó erkölcsre és nőies foglalkozásokra. Látván ezen anyák intézetének gyümölcsét, szándékomban van Nagyszombatban is letelepíteni őket.”

A pozsonyi első magyar leányintézet hat évig működött. A közösség 1770-től vert a magyar talajban mély gyökeret, amikor létrejött a pesti ház. Itt nyílt meg 1856-ban az első magyar tanítóképző, valamint a XX. század elején a Polgári Iskolai Tanárképző, majd 1917-ben a Ward Kollégium. A házalapítások sorrendje: Eger (1852), Veszprém (1860), Eperjes (1882), Kecskemét (1917), Zugliget (1926), Nyíregyháza (1929), Klotildliget (1937), az erdélyi Élesd (1941). 1948-ban 430 angolkisasszonynak kellett elköszönnie közel 6000 tanítványától, kisdiáktól, középiskolástól és tanítóképzőstől. 1989-től nagy lendülettel szervezték újjá közösségi életüket és apostoli tevékenységüket. Egerben négyosztályos általános iskola, nyolcosztályos gimnázium, kollégium és zeneiskola működik, Kecskeméten ugyancsak nyolcosztályos gimnázium, kollégiummal, Veszprémben egyházközösségi szolgálatot látnak el és hitoktatást végeznek, Klotildligeten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárképzője számára nyolcosztályos gyakorló általános és nyolcosztályos gyakorló gimnáziumban tanítanak.

eperjes_angolkisasszonyok_intezete

Jézus Szíve Népleányok/Jézus Szíve Társasága (Societas Jesu Cordis, SJC)

A közösség hivatása: lelkigyakorlatok, katolikus sajtó, szociális-karitatív munka.

biro_ferenc_126A Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita alapította Budapesten 1921-ben az Egyház és a magyar nép szolgálatára. A megalakulásban és a közösség életének formálásában az első alapító tagok közül Lafranco Margitnak volt jelentős szerepe. A közösség az apostoli élet társaságainak formáját fogadja el. A Társaság lelkisége Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlataiból származik, hangsúlyt helyezve arra, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és az embertársak szolgálatára használják. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztik a társadalomban. Közösségi életük példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintik.

A Társaság első 30 évében, a szabad működés idején, Budapesten kívül számos vidéki településen fejtette ki apostoli tevékenységét. Jelentősebb munkaterületük: a Korda könyvkiadó, nyomda, könyv-, és kegytárgyüzlet vidéki fiókokkal. Könyvei elsősorban a nép számára nyújtottak lelki-szellemi táplálékot. Emellett Pécelen hozták létre az ország első női lelkigyakorlatos házát. Ugyanott működött háziasszonyképző és gazdasági szakiskolájuk. Szegeden a Xavérianum Apostolképző Főiskolát nyitották meg. Ennek egyedisége az volt, hogy elméleti és gyakorlati képzést is nyújtott a hitoktatásra készülőknek. Kisebb településeken a helyi körülményeket és igényeket vették figyelembe, ezért apostoli céllal a könyvüzletek mellett hímző boltot, vegyeskereskedést és óvodákat is működtettek.

egykori_korda_bolt

A hivatások számának növekedésével és az egyházmegyei meghívások nyomán a Társaság eleinte az Alföldön, majd az országban több helyen elterjedt. Az alapító elgondolásának megfelelően lehetnek olyan tagok, akik egyedül vagy családjukkal élve otthonukban laknak, és a Társaság szellemisége szerint kovászként dolgoznak a világban. 1950-ben a Társaságnak 257 tagja volt. Pécel városa hősi halottai között tartja nyilván Szabó Mária testvért, aki 1945-ben szovjet katonák fegyverétől szenvedett vértanúhalált tisztasága védelmében.

Az üldöztetés idején Kern Margit általános elöljáró jelentette az összetartó erőt. Megfogalmazása szerint ez az időszak a testvérek számára nem kényszerhelyzetet, hanem küldetést jelentett. Azt, amit tehettek, leleményesen tették. Ketten-hárman laktak együtt, állami vagy egyházi szolgálatban vállaltak munkát, s családoknak és rászoruló személyeknek nyújtottak lelki, anyagi segítséget. A Korda-szolgálatot – „ahogy lehet”  –folytatták, fiatalokkal foglalkoztak, hitoktattak és lelkigyakorlatokat tartottak. A legeredetibb megoldást Balatonfüreden a háziipari szövetkezet létesítésével valósították meg, melynek keretében mintegy hetven osztályidegen személynek biztosítottak megélhetést. Az üldöztetés éveiben napirenden voltak a megfigyelések és házkutatások: 42 testvért ítéltek börtönbüntetésre vagy internálásra összesen 333 hónapra. A vezetés ennek ellenére nem mondott le a Társasághoz csatlakozni kívánók felvételéről.

A túlélés érdekében 1949-ben és 1956-ban 4-4 testvér indult külföldre. Az elsők Kanadában telepedtek le, munkájuk nyomán két idősotthon létesült (Courtland, Hamilton). A másik négy testvér Ausztriában a magyar pasztorációba és a cserkészmozgalomba kapcsolódott be. Bécsben telepedtek le, majd Mariazellben zarándokházat nyitottak. A Nyugatra került testvérek száma az idők során 20-ra emelkedett. 1977 és 1993 között a központi kormányzás Kanadában volt.

A Társaság működésének folytatására Magyarországon 1989-ben főpásztori végzéssel kapott engedélyt, mely elismerte, hogy a jelenlegi Társaság minden tekintetben jogutódja az 1950 előttinek. 1993-tól a külföldön élő tagjainak többsége visszatért Magyarországra. Az 1987-ben tartott nagykáptalan után1989-ben a Társaság pápai jogú jóváhagyást kapott.

A Jézus Szíve (Népleányok) Társaságának lelki és szociális tevékenysége

A Társaságnak két teljesen egyenjogú ága van: együttlakók és otthonlakók. A tagoknak szerzetesi ruhája nincs, de jelvényt viselnek. Szerzetesi nevet sem vesznek fel.

Az 1950-es erőszakos feloszlatáskor 250 tagjuk volt, és Magyarországon 11 házuk: lelkigyakorlatos házat, apostolképző főiskolát, mezőgazdasági leányközépiskolát, óvodákat, hat könyvesboltot, hímzőboltot, nyomdát tartottak fenn, hitoktattak, apostolkodtak plébániai keretek között is. Csehszlovákiában lelkigyakorlatos házuk és üdülőjük, Romániában a házuk Kolozsvárott volt.

A Társaság főtevékenysége a sajtóapostolkodás, de lelki és szociális területeken is ellátnak szolgáló feladatot: karizmájuknak megfelelően az apostoli élet legkülönbözőbb területein próbálják meg kézzelfogható valósággá tenni az isteni Gondviselést.

tahi_sziv_lelkisegi_kozpont_250Tahiban működtetik lelkigyakorlatos házukat, ahol rendszeresen tartanak lelkinapokat, egyéni jelentkezőknek és csoportoknak is. A lelkigyakorlatokban, lelkivezetéssel, egyéni és közösségi beszélgetésekkel a jó vagy a jobb választásának bátorságát és lehetőségeit, a rossz elleni fellépés eszközeit ismerhetik meg a résztvevők. Az újraevangelizálás során (hitoktatás, kiscsoportos foglalkozás) annak felismeréséhez szeretnék hozzásegíteni az embereket, hogy mivel a boldogságra teremtve vannak, azt kizárólag Isten akaratával összhangban érhetik el.

E mellett szociális feladatokat is végeznek: péceli idősotthonukban ötven alkalmazott gondoz kilencven idős embert, illetve olyan fiatalokat, akik nem tudják ellátni magukat. A lelkigondozás szívük vágyából fakadóan mindenre és mindenkire kiterjed, az egész személy javát szolgálja, testi-lelki, anyagi-kulturális segítséggel.

A Jézus Szíve (Népleányok) Társaságának két tagja a kanadai Hamiltonban létrehozott egy szociális falut, itt működtetik a Szent Erzsébet Otthont.

Magyarok Nagyasszonya Társaság (Societatatis Magna Domina Hungarorum)

A közösség hivatása: szociális és apostoli

lekai_laszlo_200A társaságot Lékai László bíboros-prímás alapította a Szerzetesi Kongregáció 1986. februárjában kiadott engedélye után, 1986. április 15-én. Az alapítást a Jézus Szíve Népleányai Társasága tagjai belföldi misszióként vállalták legfőbb elöljárójuk jelölése és önkéntes jelentkezés alapján. Megfontolásukban szerepet játszott P. Bíró Xavér Ferenc SJ (a Néplányok társasága alapítójának) mondata: „Testvérek, nem fontos a név, nem fontos a ruha, csak segítsenek az Egyháznak!” Az alapítók úgy érezték, hogy itt és most (1986-ban!) ilyen módon tudnak segíteni az Egyháznak, mivel erre az állam lehetőséget adott. Ezek a testvérek megtehették, hogy plébániákon, közösségekben, stb. nyíltan beszéljenek a szerzetesi életről. A Társaság programja az irgalmasság testi- és lelki cselekedeteinek gyakorlása.

A Néplányok Társasága pénzéből noviciátust építettek Tahiban, ami most a Jézus Szíve Társasága tulajdonaként és gondozásában Szív Lelkiségi Központ néven működik. Majd ugyancsak a Néplányok kanadai adományából építették fel a jelenleg fenntartásukban működő öregek szociális otthonát. Itt 100 idős emberről gondoskodnak.

A testvérek hitoktatói és teológiai képesítést is szereztek, s az időseken kívül fiatalokkal, házashétvégésekkel, lelkigyakorlatozókkal foglalkoznak. Segítenek a határainkon túl élők taníttatásában, gyógykezelésében, nagycsaládosokon.

Mindez a magukkal hozott és átadott Szent Ignác-i és néplány-szellemben történik; imából, elmélkedésből fakad. Jelmondatuk: Jézus Szívéhez Mária által!

Szűz Mária Társasága (Societas Mariae Virginis, MSV)

A közösség hivatása: az apostolkodásban a papság segítségére lenni

van_zsuzsannaA Társaság alapítója Ván Zsuzsanna Mária mélyen hívó, elkötelezett református családból származott; hosszas vívódás után katolizált, Prohászka Ottokár püspök készítette fel és bérmálta meg. 1925-1926-ban alakult a Társaság, az első tagok az Egyetemi Hallgatónők Mária Kongregációjából kerültek ki, papi társalapítójuk P. Kipper Károly SJ volt. Céljuk, hogy az emberek között elvegyülve a papság segítségére legyenek. A szemlélődő és az apostoli életet összekapcsolva, egyedül Isten nagyobb dicsőségét és a lelkek üdvösségét szem előtt tartva tagjai nem válogatnak a munkában, nem zárkóznak el a világtól, mind életmódban, mind ruházatban egyszerű, feltűnés nélküli, áldozatos életet akarnak élni.

van_zsuzsanna_yad_vasem_kituntetesekorMegalakították a Collegium Josephinumot, ahol szegény sorsú, tehetséges fiúkat neveltek és tanítottak a testvérek. Áldásos munkájuk nyomán az évek során összesen 32 papot szenteltek a fiúk közül. A háborúig az ország területén 13 helyen működtek a testvérek: hitoktatással foglalkoztak, egyesületeket, lelkigyakorlatos házakat vezettek, a pécsi egyházmegye területén kis falvakban missziót tartottak, de éltek testvérek Kolozsvárott és Dunaszerdahelyen is. 1944-1945-ben az üldözöttek megmentésében a testvérek is részt vettek: az Andrássy út 60. tőszomszédságában lévő anyaházban –Vörösmarty utca 34/a – életük állandó kockáztatása és nagy áldozatok árán sikerült 50 gyerek és 20 felnőtt életét a háború befejezéséig megmenteniük. A túlélők egyikének szorgalmazására Ván Zsuzsanna Mária 1991-ben átvehette a Jad Vasem kitüntetését, 1995-ben pedig a Bátorság érdemjelet adományozták neki.

A Szűz Mária Társasága szabályzata Szent Ignác szellemében készült. Egyházmegyei jogú szerzetesintézményként a Társaságot Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek hagyta jóvá a Szerzetesek Római Szent Kongregációja 1948. január 7-i 3126/44 számú engedélye alapján. 1950-ben a Szűz Mária Társasága 50 tagot számlált, csak Magyarország területén működött. A testvérek a szétszóratás éveiben is élték hivatásukat: elvegyülve az emberek között különféle gyárakban dolgoztak, plébániákon helyezkedtek el, áldozatban, szemlélődő imában és apostoli szolgálatban töltötték életüket.

jablonka_utcai_anyahaz1990-ben építkezni kezdtek a Jablonka úton. 1994. december 8-án – a Szűz Mária Társasága főünnepén – megkezdték a megújult közös életet. 1995-ben újraindították a Collegium Josephinumot egyetemista és főiskolás lányok részére. Elkészült egy 50 fő befogadására alkalmas zarándokház, ahová elsősorban fiatalok csoportjait hívják.

Mária Szíve Leányai Társasága (Filles du Coeur de Marie)

A közösség hivatása: ifjúságnevelés, pasztorációs- és szociális munka

adelaide_de_ciceA Társaság 1790-ben, a francia forradalom idején alakult. Abban az évben, amikor az emberi méltóság és szabadság nevében szerzetesi fogadalom letétele tilos volt. Az alapítók P. Pierre-Joseph de Cloriviére SJ és Adelaide de Cicé.

A Társaságnak nincs előre megszabott apostoli tevékenysége, teljesen nyitott szeretne lenni az idők és helyzetek kihívására. Mária szíve tiszteletén keresztül törekednek arra a kegyelemre, hogy olyanok legyenek, mint az Istenanya, a világ közepette szemlélődők a cselekvésben.

A tagok leteszik a hármas szerzetesi fogalmat (szegénység, tisztaság, engedelmesség), de nem élnek mind zárdai közösségben, és nem hordanak semmilyen külső ismertetőjelet. A közösség az Egyház szolgálatában végzi apostoli tevékenységét. Ma 32 országban 2000 nővér él. A IX. Piusz pápa jóváhagyásával alakult szerzetesrend házai apostoli célt szolgálnak, lehetővé teszik a nővérek találkozását, a lelki kapcsolatok ápolását, a fiatalok képzését és a továbbképzést.

A nővérek magyarországi letelepedését Pilisvörösváron 1996-ban a székesfehérvári egyházmegye püspöke hagyta jóvá. Központi házuk Piliscsabán van, ahol ők vezetik a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Boldog Gizella Kollégiumát.

Vinculum Caritatis Közösség (Communitas Vinculum Caritatis)

palankay_1201949-ben alakult Palánkay Gausz Tibor jezsuita atya irányításával  A nevük (magyarul: a Szeretet Köteléke) jelzi lelkiségük lényegét: a szeretet és a bennük élő Szentháromság személyeivel való személyes kapcsolat minél intenzívebb megélését. A Vinculum Caritatis Közösség tagjai azok a világban élő – bármilyen végzettségű vagy foglalkozású – nők, akik az evangéliumi tanácsok követésére hivatást kaptak. Egy év jelöltidő, két év újoncidő után összesen 10 évre tesznek ideiglenesen, majd örökre önátadást (fogadalmat). A világi állapot és a szerzetesi Istennek szenteltség összekapcsolása jellemzi őket. Nem laknak együtt, megkülönböztető ruhát vagy jelet nem viselnek. A társadalom bármely területén dolgozva oda is eljuthatnak, ahová papok vagy együtt élő szerzetesek nehezebben vagy egyáltalán nem jutnának el.

vinculum_caritatis_logoA Közösséghez kapcsolódik:

  • A Vinculum Caritatis Papi Közösség, melynek tagjai olyan egyházmegyei szolgálatban élő papok, akik a Közösség célkitűzéseit elfogadva, arra magánfogadalmat tesznek.
  • A Vinculum Caritatis Családi Közösség, melynek tagjai olyan családok és egyének, akik a Közösség szellemében törekszenek az evangéliumi tanácsok állapotuk szerinti követésére, melyre évente ígéretet tesznek.

Unum Sanctissimae Trinitatis Társaság (Unum Sanctissimae Trinitatis Societas Vitae Apostolicae, UST)

A közösség hivatása: apostoli (egyházközséghez kapcsolódva)

A Társaságot 1938-ban Mester Margit Mária alapította P. Csávossy Elemér SJ segítségével. Egyházi jóváhagyását 1938. szeptember 15-én Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök adta meg.

A Társaság lelkiségének szentírási alapjai Jézus búcsúbeszédéből: „Aki szeret engem megtartja tanításomat; Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23-24) Jézus főpapi imájából: „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ” (Jn 17,21).

Az Unumot elsősorban a kegyelem által az emberekben élő Szentháromság imádására, tiszteletére alapították és a Benne való egység tudatos megélésére, előmozdítására, szolgálatára az áldozatos szeretet síkján. Lelkiségük máriás színezetű, és Loyolai Szent Ignác aszkézisét követi. Mély imaélet és az ebből forrásozó apostoli buzgóság jellemzi.

palankay_gausz_tiborKülső tevékenysége: felkarolhat mindent, ami elősegíti az emberek lelkében élő Isten hitét, imádását, és a Krisztusban való egység ismeretét, gyakorlati megvalósítását: hitoktatás, kisközösségek vezetése, családpasztoráció, gyermek-, és ifjúsági lelkigyakorlatok szervezése, vezetése. SOS mozgalmakban való részvétel. Ökumenikus mozgalmak támogatása (közös ima, egymás kölcsönös tisztelete, egymásért érzett felelősség, az egység előmozdítása, stb.), a kor igényeinek megfelelően, az Unum szellemében.

A Társulati felépítésE:

  • tagok: evangéliumi tanácsok szerint, magánfogadalommal közösségben élők;
  • társtagok: evangéliumi tanácsok szerint, magánfogadalommal, világban élők
  • kültagok: világban élő nők, akik az Unum lelkiségét családjukban és környezetükben élik meg, szabályzatuk szerint fogadalmat vagy ígéretet tesznek a keresztény tanúságtevő apostoli életre.
  • munkatársak: lehetnek mindazok, akik szívesen élnek az Unum szellemében, imával, áldozattal törekednek előmozdítani a szeretet és egység életét.

Az Unum magyar alapítás. Működött: Budapesten (1938-1950); Kassán (1941-1945); Szegeden (1941-1950); Abonyban (1945-1950); Zürichben (1966-1995); Krakkóban (1990-). Budapesten és Szegeden az élet nem szűnt meg, csak lakásba kényszerült. Az Unum létszáma 1950-ben: 14 fő fogadalmas tag és 2 fő jelölt, jelenleg 14 fogadalmas tag.

Az első testvérek Budapesten kezdték meg közös életüket. 1941. március 25-én, Kassán (Almássy u 5.), majd 1941. szeptember 21-én, Szegeden is (Szél u 3.) letelepedett az Unum. Kassán, miután megkapta a letelepedési engedélyt, a „dzsungel”-ben (szegénynegyed) napközi otthon vezetésével és komoly lelki segítségnyújtással próbálkoztak a testvérek. Szegeden a város támogatásával átalakított ház és a benne megnyitott óvoda biztosította a létet és megélhetést. A házban lévő kápolna, valamint a Cserepes sor-i szegénynegyed családok pasztorációja képezte a testvérek apostoli tevékenységét. Abonyban (Szelei u. 35.) 1945. július 2-án kezdődött az új apostoli munka, amely főleg hitoktatásból állt. Továbbá Abony lett a Grignon-féle Mária-tisztelet, valamint a Szűz Mária Szívek Királynője-kultusz középpontja.

Ebben az időben országszerte sokan kapcsolódtak az Unumhoz mint Unum-szövetséges, akik imájukkal, áldozataikkal segítették a közösség eszméjének terjedését. A háború, majd az azt követő szétszóratás és az alapítónő letartóztatása (öt év börtön) akadályozta az Unum létének erősödését, lelkiségének további terjedését, és illegalitásba kényszeríttette a testvéreket.

1966. májusában két testvér Zürichbe ment, és ott tovább élte és terjesztette az Unum lelkiségét, a protestáns országban előmozdította a keresztények egységét. Áldozatos életük gyümölcstermő volt. Ott született meg az Unum munkatársi köre. Emigráns magyarok, valamint svájciak támogatták, és csatlakoztak az Unumhoz. Igazi keresztény, családias szeretetközösség alakult ki a katolikus és a protestáns egyházhoz tartozók között. Ma is élő ez a szeretetkapcsolat. Lengyelországban Krakkó lett az Unum központja.

Összeállította: Bikfalvi Géza

Frissítve: 2020. január 07.