„A vállalkozás alapja a szeretet” – Kiss Ulrich SJ a Management by Jesus 75., jubileumi szemináriumáról

Február 24-26. között tartja jubileumi, 75. szemináriumát a Management by Jesus klub Máriabesnyőn. Mi változott, és mi maradt állandó a 18 évvel ezelőtti kezdetek óta? Mit tanult a résztvevőktől, mit szűrt le a sikerekből és kudarcokból, s miként gondolkodik az utódlásról? Interjú a hamarosan 77 éves Kiss Ulrich SJ-vel a nevével fémjelzett üzleti közösség múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Fel tudnád sorolni név szerint az első szeminárium résztvevőit?

Kérdés, hogy egyáltalán melyiket tekintjük az első szemináriumnak. A legelső Kolozsváron volt 2004-ben, az első magyarországi szemináriumot pedig két évvel később szerveztük Ráckevén. Ezen az alkalmon hatan vettek részt, és a személyes kapcsolat megmaradt velük. Volt, aki később mint előadó is visszatért, sőt könyvet is írt a szerethető vezetőről. Volt, aki a következő négy máriabesnyői szemináriumot szervezte, de volt, aki a későbbi tréningeken a szabadidős programról gondoskodott. Néha elgondolkozom, hogy a csudába voltunk képesek arra, hogy esténként még bowlingozni is elmenjünk, később ugyanis a beszélgetések olyan intenzívek lettek, hogy eszünkbe se jutott volna.

Hányan végezték el eddig a képzést, és nyomon követted-e a sorsukat azóta?

Elvben most tartunk a 75. szemináriumnál, de ez összetett kérdés. Léteztek ugyanis magánszemináriumok is, amiket nem számoltunk bele, illetve olyan is, amit eredendően ide soroltunk, s csak később döntöttük el, hogy zártkörű lesz, utólag pedig nem bolygattuk a számozást. A résztvevők számát még nehezebb megállapítani, mert voltak, akik többször is elvégezték a képzést – mindenesetre számuk hétszázon fölül van. Közülük talán tíznek nincs meg az e-mailcíme; a többiekkel állandóan küldjük egymásnak a meghívókat más rendezvényekre, sokakkal találkozunk az MbJ-villásreggeliken, -szimpóziumokon, illetve karácsonykor és születésnapokon szoktam gratulálni nekik.

Az MbJ-hétvége Szent Márk evangéliumára mint a vezetők „kézikönyvére” alapozva zajlik. Mennyit és miben változott, csiszolódott a tematika a kezdetek óta?

Ó, sokat! Kezdettől fogva négy forrásom van: Márk evangéliumának strukturalista elemzése, saját tapasztalatom multinacionális és családi vállalatoknál, a résztvevők összegyűjtött visszajelzései, s végül a szakirodalom. Amikor csatlakozott hozzánk Gauser Kati és Szenczi György, sokkal jobb játékokat hoztak saját tréneri gyakorlatukból, mint amilyenek előtte voltak. Azt pedig, hogy a vállalkozás alapja a szeretet, tíz évvel ezelőtt nem merte volna leírni senki, mi sem mondtuk ki, de most már fennhangon hirdetem.

Mit tanultál a résztvevőktől?

Minden szeminárium elején megkérdezzük, hogy miért vannak itt, a végén pedig hogy mit visznek magukkal haza. Ezekből az írásos kiértékelésekből jött, ami kezdetben meglepetésként ért minket, az ünnep fontossága. A legtöbb vezető ezzel nem is foglalkozik, pedig az ünnep ritmust ad.

Említetted Szenczi György és Gauser Katalin nevét, akik évek óta trénertársaid. Mit tanultál tőlük az évek során a vezetésről?

Ők hozták be a vállalatok életciklusának elméletét; a vállalkozásnak tudnia kell, hogy melyik életfázisban van. Máshogy kell menedzselni egy stagnáló céget, máshogy azt, ami rohamosan fejlődik magától, és megint máshogy azt, amelyik visszaesik. Gauser Katalintól, akinek pszichológiai végzettsége van, a vezető egyéniségéről, az egyéniség fejlődésének fázisairól is sokat tanultam.

A szemináriumot úgy hirdetitek, mint ahol az előadók gazdag tapasztalataiból lehet meríteni. Hosszú menedzseri, majd jezsuita karriered alatt milyen arányban tapasztaltad meg a sikert és kudarcot, illetve mit lehet tanulni, tanítani egyikből és másikból?

Ezt nem nagyon lehet statisztikába foglalni, mindenesetre volt egy fellépésem az első magyarországi TED-en, ahol én voltam az utolsó előtti előadó. A Figyelő másnap azt írta, hogy elég lapos volt az egész esemény, kivéve annak a jezsuitának az előadását, aki életet hozott az egészbe. Az nagy siker volt. Legnagyobb kudarcom a saját parfümöm volt, amit akkor dobtam piacra, amikor François Mitterrand megnyerte a választásokat, és a francia piacon kitört a pánik. Nem vásárolt akkor senki semmit. Nekem pedig nem volt tőkém, márpedig azért hívják ezt kapitalista rendszernek, mert tőke kell hozzá. A termék maga kiváló volt, de ez nem számított. A másik baj, hogy egyedül csináltam. Ma már azt gondolom, hogy egy jó projekthez legalább két ember kell, hogy bármi történik veled, legyen valaki melletted. Egy vállalkozás mindig csapatmunka. Bármilyen csapatról legyen is szó, van három fontos vezetői alapszabály.

Először is a kudarc hozzátartozik a vállalkozáshoz; másodszor: elengedhetetlen, hogy a kudarcokból tanuljunk; harmadszor pedig: a krízishelyzeteket együtt kell megoldani.

A jó vezető a bőség idejében felkészíti a szervezetet a válságra, hogy amikor az beköszönt, ne érjen senkit felkészületlenül.

Ha egy tanácsot tudnál adni 2004-es önmagadnak, aki a kolozsvári szeminárium előtt áll, mi lenne az?

Kell egy átlagon felüli team, amely az egész szemináriumot digitalizálja. Na, nem úgy, hogy az előadásokat fölvesszük videóra, aztán lejátsszuk, hanem profi módon, ahol a kérdés-feleletek is digitalizálva vannak. Amíg csak egy film van, amit meg lehet nézni, aztán hozzászólni, az nem sokat ér. Csak hát ebben segítséget kell kérni, mert a technológiában én nem vagyok járatos.

MbJ szemináriumon munka közben

Nemrég megjelent életrajzi interjúkötetedben is szó esik az utódlásról. Te, aki már szimpóziumon is tárggyá tetted a témát, hogyan gondolkodsz, gondoskodsz az MbJ jövőjéről?

Gondolkodni sokat gondolkodom, gondoskodni még nem sikerült. Az biztos, hogy Gauser Kati és Szenczi György valamilyen módon folytatni fogják, de a saját vállalkozásuk, és nem az MbJ keretein belül. Azt gondolom, ha Istennek egyáltalán ez az akarata, akkor valószínűleg online van a megoldás. A protestánsok például nagyon sok képzést tartanak, melyekben megjelenik egy videó Amerikából, benne egy helyi vezető buzdító szavaival, s aztán következik a – szintén videós – törzsanyag. Én ezt nem szeretem különösebben, de rendkívül racionális, mert nem kell utazgatni.

Nagy kérdés, lesz-e jezsuita, aki a rend oldaláról továbbviszi az MbJ-t.

Ha nem, valószínűleg el kell fogadni, hogy utánam jó eséllyel megszűnik. Annak idején sokat dolgoztam a Kastl-i magyar gimnáziumért, aztán a Pax Romanáért – mára mindkettő megszűnt, utóbbi legalábbis abban a formájában, ahogy én megismertem. Az ember néha elgondolkodik, hogy tíz-húsz évet rászán valamire, van ennek értelme? Azt mondom, hogy igen, mert abban a tíz-húsz évben egy csomó embernek jót tettél. A hétszáz résztvevőnknek a fejében pedig elültettem egy bogarat. Ha nem folytatod, akkor nem folytatódik – de ettől még nem dől össze a világ.

Soron következő MbJ-események:

Frissítve: 2022. február 02.