„Afrika közelebb van, mint hinnénk”

Hogyan tekint Afrikára egy keresztény európai parlamenti képviselő? Hölvényi Györggyel készített interjúnkból bepillantást kaphatunk a politikus afrikai munkájába, melynek során szerinte filozofálásnak nincs helye, annál inkább a konkrét együttműködésnek. Szó esik az egyház szerepéről, korrupcióról, valamint fizikai és lelki megélhetésről is. Berki Bettina, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságírótanfolyama hallgatójának interjúja megjelent a MIND legutóbbi, Afrikával foglalkozó számában.

– Mikor kezdődött a kapcsolata Afrikával? Mi érintette meg annyira, hogy szívügye lett ennek a nehéz helyzetben lévő földrésznek a sorsa?

– Nem tudatosan választottam Afrikát, inkább valahol a tudatalattimban formálódott. Fiatal koromban olvastam Széchenyi Zsigmondot, Joy Adamsontól többek közt az Oroszlánhűség című könyvet, láttam Adamson filmjeit is, de aztán ezek mélyen elültek bennem. Az ISIS terrorszervezet rémtettei a Közel-Keleten aztán éppen akkor, 2014-ben vették kezdetüket, amikor európai parlamenti képviselő lettem. Ebben a drámai helyzetben konkrétan emberi életeket lehetett menteni. E tapasztalatok nyomán született meg az üldözött keresztényeket segítő Hungary Helps Program 2017-ben. Afrika, a jövő kontinense, ahol rengeteg lehetőség van, ekkor bukkant fel újra az életemben. Egy politikus pedig nem filozofál, Afrikában nem is nagyon lehet: itt konkrét helyzetek vannak, amelyekre konkrét módon kell reagálni. Képviselői munkám az EP Fejlesztési Bizottságának tagjaként és tevékenységem a Hungary Helps jószolgálati nagyköveteként itt ér össze.

– Többen kérdezik: miért gondoljuk, hogy tudunk segíteni a távoli Afrikának, amikor a közeli cigánytelepekre is nehezen találunk önkénteseket és erőforrásokat? A hatalmas és összetett problémákhoz képest nem elenyésző az európai segítségnyújtás mértéke?

– Egyrészt Afrika közelebb van, mint hinnénk. Ráadásul ha úgy tekintünk rá mint partnerre, akkor rájövünk, hogy óriási lehetőségek rejlenek a kontinensben. Az együttműködés által pedig remény van arra, hogy az emberek ott találják meg a helyüket és a boldogulásukat, ahol élnek. Az egykori gyarmatosító országokhoz képest nekünk kevesebb kapcsolatunk van Afrikával, de éppen ez az előnyünk is: a mi múltunkat nem terheli a gyarmatosítás. Kína ezt használja ki, és óriási gazdasági befolyásra tett szert, ugyanis gyarmati múltjuk sorsközössége alapot ad számukra a partneri kapcsolatokhoz. Nyilván a Visegrádi Négyek együttműködését nem lehet összehasonlítani Kína befolyásával, viszont mi jól ismerjük a diktatúrából a demokráciába való átmenetet, így könnyebben megértjük őket, mint más országok. Másrészt hatalmas földrészről van szó, sok állammal, így nagy hiba Afrikáról leegyszerűsítve beszélni. A kontinens sem kulturális, sem földrajzi, sem éghajlati értelemben nem egységes. Változó, hogy melyik országban milyen kérdések merülnek fel, és az is, hogy a különböző kihívások közepette hogyan tudunk együttműködni. A hazai és a fejlődő országokban lévő kihívásokat nem lehet és nem is érdemes szembeállítani egymással, más helyzetekről, eltérő megoldási eszközökről van ugyanis szó, amelyek nem említhetők egy lapon egymással.

– „Jelenleg több pénz áramlik ki Afrikából – agresszív adóelkerülés és pénzmosás formájában – törvénytelen utakon, mint amennyi fejlesztési segély és közvetlen külföldi befektetés összesen érkezik a földrészre” – az idézet abból a levélből való, amellyel 2018-ban európai és afrikai jezsuiták az Európai Unió elnökségénél szorgalmazták a migránsválság érdemi kezelését. Ön az EP képviselőjeként látja, kinek a zsebébe vándorolnak ezek az összegek?

– Van egy probléma, amely az egész földrészt érinti, ez pedig a hagyományosan gyenge kormányzás. Ennek hátterében több minden áll: egyrészt a gyarmati múlt, másrészt hogy még ma is brutális módon jelennek meg a külföldi gazdasági érdekek, de az is, hogy Afrika nem ismerte fel: a külföldiek akkor is befektetnének, ha jóval nagyobb hasznot kellene otthagyniuk, mert még akkor is megérné nekik. A helyzetet az sem segíti, hogy a külföldi befektetők érdekeltségeik fenntartása, a helyben keletkező anyagi haszon kiszivattyúzása érdekében a számukra kedvező kormányzatot támogatják. Ezzel persze némi fejlődés is jár, ugyanakkor a korrupció melegágya. A pénz logikája ilyen, ezért ha nem alakul ki egy erős, saját érdekeit képviselni tudó elit, ez sosem fog megváltozni. Nem is tudok ennél komolyabb problémát mondani, mint hogy az egyes afrikai országok a fejlődésükkel kapcsolatos felelősséget gyakorlatilag külföldi kezekbe adják.

– Afrikában nagyra nyílt a társadalmi olló szegények és gazdagok között. A módosabb réteg milyen mértékben áll kapcsolatban a nincstelenekkel, mennyire van tapasztalata a mélyszegénységről? Ebből a szempontból beszédes, hogy amikor két éve Sajgó Szabolcs jezsuitával, Böjte Csaba ferencessel és Azbej Tristan államtitkárral Afrikába utaztak, Szabolcs atya beszámolója szerint sofőrük nem járt még azon a nyomortelepen, ahol látogatást tettek, és korábban még ő sem látott akkora szegénységet.

– Ezt a kérdést persze Magyarországgal kapcsolatban is fel lehetne tenni… Annyi biztos, hogy miközben a szolidaritás Európában nagyon erős, az afrikai társadalomban ilyen mértékben biztosan nem jellemző, ráadásul ott jóval nagyobb a szegénység. A helyzet országonként változó, ugyanakkor mivel az egyetlen valós háló a tágabb értelemben vett család, nem biztos, hogy ezen túl jut energia a segítségnyújtásra. Az afrikai egyházak azonban foglalkoznak jóléti kérdésekkel.

– Korábbi nyilatkozatai szerint sokszor a helyi vallási közösségek eredményesebben tudják felhasználni a pénzügyi támogatásokat, mint a civilszervezetek. Mi lehet ennek az oka?

– A gyenge állam mellett a civilszervezetek is gyengék, a nemzetközi kezdeményezések eredményessége pedig alacsony. Ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme az erőfeszítéseknek, csak ki kellene találni, hogyan lehet a támogatásokat hatékonyabban felhasználni. Helyben, a falvakban, városokban az egyházak vannak jelen. A történelmi felekezetek pedig hagyományosan felelősséget vállalnak nemcsak a saját híveikért, hanem az adott régióban élőkért is. Ezért az egyházi programok nagy támogatást érdemelnének az Európai Uniótól és az ENSZ-től is. Ez részben megvalósul, de sokkal kisebb mértékben, mint amekkora a feladatvállalás, a cselekvőképesség. Az egyházakon keresztül életre hívott projektek olcsóbbak, a hatékonyságuk sokkal nagyobb. Azért is érdemes a vallási szervezeteken keresztül támogatást nyújtani, mert ez garancia arra, hogy a pénz a legoptimálisabban hasznosul, illetve nem tűnik el. A nemzetközi egyházi szervezetek – köztük a Karitász vagy az Aid to the Church in Need – előnye a nemzetközi civilszervezetekkel szemben az is, hogy vannak helyi embereik, kapcsolataik, nemcsak a nagyvárosokban, hanem a falvakban is. Az egyház ráadásul az élet kezdetétől a halál utánig alternatívát nyújt az embernek. Ez az egyetlen szervezet, amely ekkora életsávban gondolkodik. És ne felejtsük: a béke mellett az egyházban rejlő közösség és perspektíva is nagyban hozzájárul az emberek biztonságérzetéhez. A fizikai megélhetés mellett ugyanis lelki megélhetés is létezik, a nyugati ember viszont beéri az elsővel, és még nem jött rá, hogy utóbbira is szüksége van. Egy afrikai ember ezzel szemben – egyes vélekedések ellenére nem a nyomor miatt, hanem a természet közelsége révén – pontosan tudja, hogy a kettő párban jár, elválaszthatatlanok egymástól.

Mindannyian testvérek – program Afrikáért

Ferenc pápa 2020-ban adta ki harmadik, Fratelli tutti kezdetű enciklikáját az evangéliumi értelemben vett testvériségről. Ennek a dokumentumnak a címe ihlette a 2021. február 8-án zászlót bontó Mindannyian testvérek kezdeményezés elnevezését. A program Szent Jozefina Bakhita ünnepén indult útjára. Annak a dél-szudáni, 1877-ben rabszolgának elrabolt, sok szenvedést megélt lánynak az emléknapján, akit egy jólelkű olasz követségi dolgozó felszabadított, Európába hozott, ahol Jozefina szerzetesnő és Afrika ügyének elkötelezett szószólója lett.

„Amikor egy bő hónapot Afrikában töltöttem, megdöbbentett az ott élők szegénysége és ezzel együtt a szinte állandó mosolyuk, a csillogó szemük. Búcsúzáskor az egyik fiú félve nagy kérést adott elő nekem: egy tornacipőt kért, hogy tudjon benne igazán jól focizni, mert mezítláb nehezebb… Ámulattal és örömmel néztem a születő, életerős kereszténységet is, az élettel teli miséket, a rengeteg önkéntes munkát, önkéntes hitoktatók százait, a szenvedéseket is hittel, erős lélekkel viselő emberek szívbeli gazdagságát” – fogalmaz Székely János püspök, akinek fővédnökségével a program elindult. A kezdeményezést a szombathelyi és a kaposvári egyházmegye, valamint a szaléziak, a bencések, a Boldogasszony Iskolanővérek és a jezsuiták mellett az üldözött keresztényeket segítő Hungary Helps Program is támogatja.
A résztvevők egyik célja egyházi és állami iskolákban Afrika-nap vagy -témahét keretein belül hiteles ismereteket nyújtani, a diákok érzékenységét kihegyezni a földrész sorsa iránt. A másik, hosszabb távú cél egy önkéntesprogramon keresztül a konkrét tapasztalatszerzés és segítségnyújtás. Azon 21 év feletti érdeklődők jelentkezését várják majd, akik egy alapos felkészítés után 1-2 hónapon át afrikai missziók munkáját szeretnék segíteni. Az első ilyen terep a szaléziak által fenntartott gyermekotthon Ghána fővárosában, Accrában. Afrikában ugyanis a hajléktalanok főleg gyerekek, akik ki vannak téve az emberkereskedelem és prostitúció veszélyeinek. Emellett minden évben február 8-án gyűjtést rendeznek a programhoz csatlakozó iskolákban és az intézményekhez kapcsolódó kapcsolódó közösségekben (szülők, vállalkozók, lelkiségi csoportok stb.). A támogatást évről évre egy konkrét célra kérik – 2021-ben a Kongóban lévő Mbunda-i árvaház javára. Az első negyedévben máris nyolcmillió forint gyűlt össze, s egy-egy gyermek, család „örökbefogadásával” és rendszeres támogatásával személyes kapcsolat is kialakulhat a segélyezettek és adományozók között.


Az interjú megjelent a M.I.N.D. 2021. téli, Afrikával foglalkozó számában.

Frissítve: 2021. december 28.