Arcképcsanok: Kiss Ferenc SJ

Született: 1991. június 11., belépett: 2015. szeptember 20., jelenlegi állomáshely: Sodrás utca

„Az Isten szeretet” (1Jn 4,8) – válaszolja Kiss Ferenc SJ, amikor legkedvesebb Igehelyéről kérdezzük. A jezsuita skolasztikus a BME elméleti matematika szakán folytatott tanulmányokat, majd 2015-ben lépett be a rendbe. Érdeklik a sportok, a művészetek, a kézművesség és az építészet, kedvenc könyve Michael Ende Momója. A noviciátust Nürnbergben végezte, 2017-től a Sodrás utcai közösség tagja. Jelenleg filozófiát és teológiát tanul a Sapientia főiskolán, emellett a Jezsuita Menekültszolgálat munkájában vesz részt.

Fotó: Mudra László

Szolgálatáról a következő szavakkal ír: „A noviciátusom megkezdése előtti hétvégén éjjel, Ausztria felé autózva láthattam, ahogy az autópályán menetelőket szervezetten buszokra szállítják és az osztrák határhoz szállítják. Megkezdve a jezsuita képzést, heti egyszer a fóti Gyermekvárosban látogattuk a kísérő nélküli kiskorú menekülteket, s igyekeztünk játékosan nyelvet tanítani és tanulni velük, a kölcsönös megértést keresve. Néha egyszerűen csak együtt játszottunk, néha pedig, ha valaki jobban tudott angolul vagy németül, akkor a személyes történeteikből is meghallgathattunk részleteket. Később Nürnbergben folytatódott a bevezetésem a szerzetesi életbe. Itt hónapokig velünk élt a rendházban egy iráni keresztény fiatalember, akit a német “Kirchenasyl” jegyében fogadtunk be, s akit azóta is kedves barátomnak tartok. Münchenben is eltölthettem két hónapot, ahol a német területeken (talán Berlin mellett) legintenzívebb a nemzetközi jezsuita menekültszolgálat munkája. Ebbe a munkába is volt lehetőségem kicsit belelátni, találkozni az ottaniakkal. Számomra ennek a küldetésnek egyre fontosabb aspektusa a kiengesztelődés, a párbeszéd keresése. Hiszem, hogy nekünk magyaroknak megvan a képességünk és a lehetőségünk, hogy befogadjunk embereket, segítsük a rászorulókat és józan alternatívákat dolgozzunk ki. Ebben azt hiszem jelenleg az gátol minket, hogy elmozdíthatatlan, fekete-fehér ellentétként ütköztetjük álláspontjainkat, így elszalasztva a konstruktív párbeszéd lehetőségét és közben talán akaratlanul is mások megpróbáltatásait tetézzük meg. Remélem, a munkámmal egy kicsikét hozzá tudok tenni a köztünk lévő béke megtalálásához, hogy aztán ezt a békét a máshonnan elüldözöttek is megtalálhassák körünkben.”

Hivatásának gyökereiről pedig ebben a videóban beszél:

 

Megosztom ezt a cikket:
Frissítve: 2018. június 11.